Ideggyógyászati Szemle

A nagyított cerebralis serioangiographia

DR. PÁLVÖLGYI Richárd1

1974. JANUÁR 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1974;27(1)

A szerző rövid áttekintést ad a nagyított cerebralis angiographia elméletéről, kivitelezéséről, indicatiójárói és diagnostikai értékéről.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Ideg-és Elmegyógyászati Intézet, az Orvostovábbképző Intézet Neurológiai és Psychiatriai Tanszéke

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Az elmebetegek atropin- coma-, görcs- és tranquillans-kezelésének időszerű kérdései

ZSADÁNYI Ottó, MOLNÁR Klára, ENGÁRT Gizella

A szerzők összefoglalják az elmegyógyászatban alkalmazott kezelések mechanizmusával foglalkozó irodalom adatait, a kezelések nem kívánatos mellékhatásait. 283 elmebeteg (schizophrenia, reactiv psychosis, symptomás psychosis, circularis psychosis, epilepsiás psychosis) különböző kezelésekkel (Atropin-coma, Insulin-coma, convulsiv kezelés, „kombinált” kezelés, tranquillansok), elért therapiás eredményeit vetik össze a kezelések közben kialakult EEG-változásokkal. Az egy évet meghaladó tünet és panaszmentességet alapul véve megállapítják, hogy a legjobb therapiás hatása (82%) az Atropin-coma+ convulsiv (kombinált) kezelésnek van. A különböző kezelések utáni EEG frekvencia analysissel is bizonyítják, hogy a kombinált kezelés relative csekély mértékű agykárosodást okoz. Részletezik a circularis psychosis és az epilepsiás psychosisok, magatartászavarok therapiás befolyásolhatóságát. Megállapítják, hogy az Atropin-coma kezelés a circularis psychosist lényegesen nem javítja, az epilepsiás psychosisokban viszont kiemelkedően jó a hatása.

Ideggyógyászati Szemle

Az idegrendszer virusbetegségeinek kóroktani vonatkozásai

DR. FORNOSI Ferenc

A címben megadott téma többféleképpen tárgyalható. Nagyon kézenfekvő lenne felsorolni, milyen vírusok támadják meg az idegrendszert, milyen tüneteket észleltek, hogyan, milyen módszerekkel lehet a vírus-eredetet igazolni. Egy ilyen összeállítás rendkívül hasznos lenne, főleg a gyakorlat számára, s hogy mégsem ezt a megoldást választottam, annak két oka van. Az egyik, hogy olyan részletkérdéseket kellene ismertetnem, melyek egy előadás keretében — ha egyáltalán beleférnének — túlságosan fárasztók lennének, a másik, hogy ez a tárgyalási mód nem adott volna lehetőséget a virológiában újonnan kialakuló szemlélet fejlődési tendenciáinak érzékeltetésére. Arra pedig, hogy az idegrendszer és a vírusok kapcsolatának következményeit elvi síkon ismertessem, már csak azért sem vállalkozhattam, mert ehhez mind a virológiában, mind a neuropathologiában egyaránt járatosnak kellene lennem. Ezért engedjék meg, hogy szabadabb kezet biztosító, valami hybrid-szerű megoldásban, a virológiához több, a neurológiához kevesebb kötöttséggel fűződve könnyítsem meg feladatomat, elsősorban arra keresve választ, vajon ma helyén való-e az idegrendszer vírusbetegségeinek kóroktani vonatkozásait mint külön problémát felvetni?

Ideggyógyászati Szemle

A carbamylcholin és a succinylcholin neuromuscularis hatásának histokémiai és elektronmikroszkópos vizsgálata

DR. KOVÁCS Annamária, DR. TARISKA Péter

A szerzők megvizsgálták, milyen változást idéz elő a CCh és a SCh a patkány m. flexor digitorum brevis-ében és diaphragmájában levő motorikus véglemezek AChE-reactiójában és elektronmikroszkópos szerkezetében. 2,5 mg/kg CCh i.p. adását követően a motorikus véglemezek AChE activitása a kontrolihoz viszonyítva fokozódik, granularizálódik, s az axonterminalis habos, fellazult szerkezetűvé válik. Elektronmikroszkóposán a mitochondriumok felduzzadtak, destruálódtak, bennük lamellaris szerkezet kialakulását lehet észlelni. 1 mg/kg SCh i.p. előkezelés hatására a véglemezek AChE activitása fokozódik, szerkezetük azonban nem változik. Elektronmikroszkóposan a synaptikus vesiculák felszaporodása és tömörülése jellemző. Ezek alapján a szerzők feltételezik, hogy a CCh és SCh hatásmechanizmusában a postsynaptikus támadáspont mellett a praesynaptikus effectusok is jelentős szerepet töltenek be.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Mentalizációs deficit traumás agysérült betegek körében

TAMÁS Viktória, BÜKI András, HEROLD Róbert

A mentalizáció vagy tudatelmélet, mint a szociális kogníciónk egyik aspektusa, az a készségünk, mellyel képesek vagyunk mások mentális állapotaira (intenciók, vágyak, gondolatok, érzelmek) következtetni, és ez alapján viselkedésüket előre jelezni. Ez a funkciónk jelentősen meghatározza a szociális világban történő részvételünket és eligazodásunkat, továbbá fontos szerepet játszik a társalgási szituációkban, a szociális interakciókban, a társas integrációban és adaptációban. Traumatikus agysérülés alkalmával – mely sokszor érinti a fiatalabb populációt – károsodhatnak azok az agyi régiók, melyek az elmeolvasó funkció alapjául szolgálnak. A koponyatraumák fokális vagy diffúz cerebralis sérüléseket okozhatnak, melyek következményeként gyakran alakul ki mentalizációs deficit. A témával kapcsolatban elsősorban olyan publikációkra kerestünk rá, melyek a tudatelméleti képességet traumás agysérülést elszenvedett egyének és kontrollszemélyek között hasonlították össze (komparatív jellegű eset-kontroll vizsgálatok). A közlemények felkutatására internetes/online felület alapú keresést végeztünk a PubMed, a Web of Science, a ScienceDirect, a Google Scholar, az APA PsycNET (PsycARTICLES) és az EBSCO Host oldalak felhasználásával. A keresés a témaspecifikus kulcsszavak következő kombinációja alapján történt: theory of mind vagy mentalizing vagy social cognition és traumatic brain injury vagy head/brain injury vagy diffuse axonal injury. A keresés alapján talált és feldolgozott tanulmányok/vizsgálatok (21 db) eredményei szerint a traumás agysérülés gyakran vezet különböző fokú mentalizációs deficithez. Jelenlegi összefoglaló közleményünkkel arra próbáljuk felhívni a figyelmet, hogy az elmeolvasási diszfunkció megjelenése és mértéke nagymértékben befolyásolhatja a betegség kimenetelét, az esetleges rehabilitációs idő hosszát és végső soron a traumás agysérült egyén életkilátásait. Emellett áttekintésünkkel igyekszünk állást foglalni a tudatelméleti képesség területspecifikus vagy területáltalános volta mellett, traumás agysérült páciensek mintáján végzett kutatások alapján.

Ideggyógyászati Szemle

A posterior reverzibilis encephalopathia szindróma diagnosztikai és kezelési kihívásai

KILIC COBAN Eda, GEZ Sedat, KARA Batuhan, SOYSAL Aysun

A posterior reverzibilis encephalopathia szindróma (PRES) egy klinikoradiológiai entitás, melyre epileptikus események, fejfájás, módosult mentális állapot és fokális neurológiai tünetek jellemzőek. A magas vérnyomás a második leggyakoribb állapot a PRES kapcsán. Az 50 éves férfi beteg jobb oldali hemiparesissel, beszédzavarral jelent meg klinikánkon. Vérnyomása a sürgősségi ellátáson 220/140 Hgmm volt. Bal plutaminalis haematoma volt látható a CT-jén és az MRI-jén. Agyi MRI-jén a FLAIR és a T2-súlyozott szekvenciák bilaterális szimmetrikus diffúz hiperintenzitásokat mutattak az agytörzsön, a bazális ganglionban és az occipitalis, parietalis, frontális és temporalis lebenyekben. Az intenzív antihipertenzív gyógyszeres kezelés után vérnyo-mása a normális határok közé ment egy héten belül. Hospitalizációja alatt egy alkalomal egy órán át tartó rekurrens beszédzavara volt. Elektroencefalográfiája normális volt. Az ismételt diffúziósúlyozott MRI-n egy akut lacunaris infarktus volt látható a jobb oldali centrum semiovalén. Két hónappal később a kontroll-MRI csak a korábbi lacunaris infarktust és a krónikus putaminalis haematomát mutatta. Írásunkban bemutatunk egy esetet, ahol a PRES-nek megfelelően vagy cerebralis haemorrhagia, vagy lacunaris infarktus jelenik meg. A betegség következményes szövődményeinek fő oka a megkésett diagnózis. A kontrollálatlan magas vérnyomás felelt az eseményekért.

Hypertonia és Nephrologia

Mikor érdemes bevenni a vérnyomáscsökkentőt? Reggel és/vagy este?

SZAUDER Ipoly

A vérnyomás cirkadián (24 órás) variabilitását állandó és változó (külső és belső) tényezők befolyásolják. Ezeknek és 24 órás ambuláns vérnyomás- monitorozással (ABPM) meghatározott hypertonia-fenotípusnak az ismeretében lehet az individuális kronofarmakológiai szempontú kezelést (a magas vérnyomás kronofarmakoterápiáját) megtervezni. Jelentős különbségek vannak a különböző időpontokban adagolt antihipertenzív gyógyszerek kronokinetikájában. Terápiás tartományuk, hatékonyságuk jelentősen függ a cirkadián időpontbeli adagolásuktól. Bár a legtöbb korszerű antihipertenzívum 24 órás hatású, de mégsem képesek minden időpontban a vérnyomást azonos mértékben csökkenteni. Az ACE-gátlók, az ARB-k és az alfa-receptor-blokkolók reggeli bevétele elsősorban a délutáni, kora esti emelkedést befolyásolják, az esti bevétel az éjjeli, hajnali emelkedéseket csökkenti. A kalciumcsatorna-blokkolók, a béta-receptor-blokkolók (kivéve karvedilol és labetolol) nem hatnak a cirkadián vérnyomásprofilra. Ezért nondipper hypertoniában, illetve hajnali emelkedéseknél a kétszeri: reggeli és esti adás hatékonyabb a reggeli egyszeri adásnál (általában este kisebb dózis elegendő). Az éjszakai vagy hajnali vérnyomás-emelkedések megfelelő kontrollját az este bevett gyógyszerrel lehet elérni. Releváns tanulmányok szerint jelenleg nincsenek egyértelmű evidenciák arra vonatkozóan, hogy az esti bevétel révén megelőzhetők a szervkárosodások vagy csökkenthetők a cardiovascularis események, ezért nem ajánlható a kizárólagos esti bevétel. Ez különösen igaz idős pácienseknél, mert olyan mértékű lehet az éjszakai vérnyomásesés, amely növelheti a néma cerebralis infarctusnak a kockázatát és coronariabetegeknél a myocardiumischaemia rizikóját.

Ideggyógyászati Szemle

[Cerebralis amyloid angiopathia-asszociált gyulladás: SWI a kulcs a diagnózishoz?]

CSÉCSEI Péter, KOMOLY Sámuel, SZAPÁRY László, BARSI Péter

[Bevezetés - A cerebralis amyloid angiopathia-asszociált gyulladás (CAA-ri) fő ismérvei a következők: változatos neurológiai tünetek, mint fokozatosan kialakuló tudatzavar, progresszív kognitív hanyatlás, görcsök, fejfájás, T2 hiperintenz laesiók az MRI-n; neuropatológiai vizsgálat során pedig amyloid angiopathiát, illetve társuló gyulladásos eltéréseket találunk. Habár szövettani vizsgálat szükséges a diagnózis biztos felállításához, a jellemző klinikai tünetek, valamint a neuroradiológiai eltérések együttes megléte esetén a diagnózis biopszia nélkül is felállítható. Esetismertetés - Ötvenhét éves férfi betegünk, kinek anamnézisében magas vérnyomás szerepelt, három hete fokozódó fejfájásos panaszokkal, valamint progresszíve kialakuló mentális zavarok miatt kereste fel a sürgősségi ambulanciát. Fizikális vizsgálata során bal oldali végtaggyengeség mellett csökkent pszichomotilitást is észleltünk. Az elvégzett rutin klinikai vizsgálatok (labor-, CT-, liquorvizsgálat) alapján diagnózis nem volt felállítható, így koponya- MRI készült. Ennek neuroradiológiai leletezése során merült fel a CAA-ri lehetősége. Ennek megfelelően nagy dózisú szteroidkezelést kezdtünk, melyre rapid javulást észleltünk, fokális neurológiai eltérései megszűntek. Másfél hónappal később készült kontroll-MRI-n multiplex vérzéses eltéréseket észleltünk a korábbi gyulladásnak megfelelő lokalizációban, mely így utólag is alátámasztja feltételezett diagnózisunkat. Konklúzió - Habár a betegség pontos diagnózisa szövettani vizsgálatot feltételez, a megfelelő klinikai tünetek megléte, jó válaszkészség szteroidterápiára, illetve szakértő neuroradiológiai vélemény együttesen az invazív biopszia alkalmazását szügségtelenné teheti.]

Lege Artis Medicinae

A nyálkahártya-védelem mechanizmusa és a vírusinvázió csökkentésének lehetőségei Covid-pandémia idején

HODINKA László

A koronavírus behatolási kapuja a légzőszervek nyálkahártyája. A Covid-19 súlyosságát, szervi manifesztációit és kimenetelét a megtámadott szervezetbe jutó vírustömeg, a vírusterhelés határozza meg. A vírus áthatolásában, az epithelsejtekkel való fúziójában és replikációjában a légutak és a gastrointestinalis nyálkahártya állapota és védekező rendszerének kapacitása a döntő. Ennek függvénye a közvetlen neuralis terjedés, a mélyebb légutakba hatolás és a lymphogen szóródás is. A vírus megkötődése és bekebelezése aktív folyamat, enzimatikus transzfer útján jut az epithelsejt endomszómáiba, ahol a természetes védekezés elemei érzékelik és ezzel kiváltja az első elhárító reakciókat. Ezek a teljes im­munrendszert alarmírozzák, és a vírusterheléssel arányos gyulladásos és enzimatikus védekező folyamatok egész láncolatát indítják meg (citokin- és bradikininvihar). A Covid-patológia súlyossági végpontja az alveolitis, cerebralis vasculitis és a belszervi károsodás, amelyek sokszor fatálisak. A légúti mucosa felszíni faktorok kiválasztásával és az adaptív immunrendszer sejt­jeinek toborzásával és aktiválásával védekezik. Ez utóbbinak fontos eleme a szekretoros IgA korai megjelenése a mucosában. A vírusinvázió megelőzésének lehetősége a carragenintartalmú orrspray alkalmazása, amely a carragenin gélképző sajátsága útján bevonja a vírust, és megakadályozza annak kötődését. Ez a hatás a korábbi ví­rus­­jár­vá­nyokban már működött, és az első Covid-19-tapasztalatok is megerősítik protektív sze­­repét.