Ideggyógyászati Szemle

A közúti járművezetői egészségi alkalmasság vizsgálata és elbírálása útmutató

SURJÁN László

1994. JÚLIUS 20.

Ideggyógyászati Szemle - 1994;47(07-08)

A népjóléti miniszter 13/1992. (VI. 26.) NM rendelete a közúti járművezetők egészségi alkalmasságának megállapításáról. II. Az alkalmasság vizsgálata elbírálása és véleményezése.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Magyar EEG és Klinikai Neurofiziológiai Társaság 36. kongresszusa

Az inger előtti mikroállapotoktól függő eltérések a vizuális kiváltott válasz téreloszlásában. A P3 eseményfüggő kiváltott potenciál összetevő topográfiai és dimenzionális elemzése. Az össze nem illési negativitás (MMN) vizsgálata macskán. A kezdeti (?) buktatókról, avagy hogyan végezzük precízen és gyorsan az elektrofiziológiai vizsgálatokat újszülött-, cse­csemő- és gyermekkorban. Akusztikus P300 kiváltott potenciál skalptopográfiás analízise temporalislebeny-megbetegedésben. Kognitív kiváltott válasz-eltérések pszichiátriai betegeknél. Szédülésre panaszkodó betegek auditoros kiváltott válasz-vizsgá­lata. Albínók kiváltott válasz-vizsgálata. BAEP--Otoneurológio-Agytörzsi funkciózavar. ,,DSEP dermatomal somatosensory evoked potential". A nervus medianus ingerlésével kiváltott szenzoros válasz agyi vérátfolyásra gyakorolt hatásának vizsgálata SPECT-tel. Elektroretinográfia: a VEP kiegészítő vizsgálata. Elektrofiziolágus szemmel az agytörzsi halálról. Poszterújság. Sphenoidalis tüskék topográfiai analízise. Occipitalis tüskék topográfiai analízise amplitúdómapping útján. lctalis generalizált tüskehullámminták (absence rohamok) amplitú­dó mapping elemzése. EEG-változások Sabril (vigabatrin) kezelés mellett. A fotoszenzitív epilepszia előfordulása betegeinkben. Neurometriai vizsgálatok a cerebrovascularis eredetű agyi atro­phiás folyamatok eseteiben. Egy epilepsziás család kórtörténete: klinikai és EEG-tünetek. Egy kevéssé ismert, egyszerű EEG-teszt a benignus centrotemporalis és a centralis gócú szimptómás epilepsziák elkülönítésében. Összehasonlító EEG- és CT-vizsgálatok GM-rohamokban szenvedő krónikus alkoholistáknál. Migrén: pszichés tünetek és EEG-eltérések. Az alvásmegvonás nem alvásfüggő, epilepsziát provokáló ténye­zőinek vizsgálata. Szelektív poradox alvásdepriváció MPTP kezelés után. Mágneses ingerléssel végzett vizsgálatok tapasztalatai gyerme­keknél. EMG-vizsgálatok poramyotonia congenitában. Egészséges emberek izmainak komplex elektrofiziológiai analízise, az eredmények reprodukálhatósága. Long-loop reflexvizsgálatok sclerosis multiplexes betegeknél. Perifériás motoros reinnervatio vizsgálata nyulakon a plexus ischi­ adicus műtéti laesióját követően. Long-loop reflexvizsgálatok tenziós típusú fejfájás kapcsán. A klinikai és az elektrofiziológiai adatok korrelációja lumbalis porckorongbetegségben. Elektrofiziológiai vizsgálatok hyperkalaemiás periodikus bénulásnál. Az SFEMG jelentősége a myasthenia gravis diagnosztikában. Mágneses motoros kiváltott potenciál, intraoperatív monitorozás.

Ideggyógyászati Szemle

A magyar neurológia történet (II. rész)

BEKÉNY György

1935-1945: Benedek László és kora

Ideggyógyászati Szemle

[Scheuermann-betegek személyiségjegyei (kontrollárt vizsgálat)]

SOMHEGYI Annamária, JÁNOSFI Zsuzsa, BALÁZS István, RATKÓ István

[A Scheuermann-betegek különböző izomcsoportjainak fokozott tónusa jellegzetes ebben a betegségben, és gyakran fordul elő szekunder fibromyalgia e növekedési zavar után, a fiatal felnőttkorban. Az irodalom arról a klinikai észlelésről számol be, hogy a Scheuermann-beteg serdülők között érzelmi-pszichológiai zavarok figyelhetők meg. Ezen előzmények után arra kerestünk választ, hogy vannak-e a Scheuermann-beteg serdülőknek olyan személyiségjegyeik, melyek - hozzáadódva a gerinc patológiájához - hozzájárulhatnak a jellegzetes izomtónus-fokozódáshoz. A személyiség-diagnosztika 4 pszichológiai tesztjét (Brengelmann-, Taylor-, Lüscher-teszt, neurózis-skála) alkalmazva 52 Scheuermann-beteg serdülő, valamint 52 illesztett egészséges kontrollszemély érzelmi életét vizsgáltuk. A két csoport eredményeit khi-négyzet próbák végzésével hasonlítottuk össze, p<0.05 szignifikancia határral. A legfeltűnőbb különbség a két csoport között az volt, hogy a betegek akarati és diffúz pszichikus feszültsége magasabb volt (c = 1.00 és p < 0.0005); ugyanakkor ezt a feszültségek levezetésének eszköztelensége is kísérte (c = 1.00 és p < 0.0005). Az eredmények arra utalnak, hogy a Scheuermann-beteg serdülők a mindennapi élet stresszeire nem a szokásos levezetéssel válaszolnak, hanem izmaik tónusának fokozódásával. Izomzatuk a stressz-szervük. Ez a tulajdonság - hozzáadódva a gerinc patologiájához - hozzájárulhat a jellegzetes izomfeszességek létrejöttéhez, és esetleg prediszponáló tényező lehet a későbbi szekunder fibromyalgia kialakulásában. A kezelésnek arra is törekednie kell, hogy ezt a „circulus vitiosust" megszakítsa: a rendszeres gyógytorna gyakorlatoknak relaxációs technikákat is tartalmazniuk kell]

Ideggyógyászati Szemle

[Kezelési javaslat akut dens axis törések gyógyítására]

RÓBERT Veres, GILES Hamilton Vince

[Az akut dens törések kezelésének módszere széles körben vitatott témája a nyaki gerincsérülésekkel foglalkozó közleményeknek. A töréskezelés újabb sebészi módszereinek megjelenésével, mint az elülső direkt dens csavarozás és a hátsó Cl-Cli transarticularis csavaros rögzítés, időszerű a dens törések kezelési tervének újraértékelése. A szerzők áttekintik az Országos Traumatológiai Intézetben az 1980 és 1990 közötti időszakban kezelt 115 akut dens axis törést szenvedett betegek eseteit. Vizsgálataik pontosítása érdekében módosított Anderson-D'Alonzo-beosztást vezettek be, mely részletesebben írja le a törés típusát, és így segítséget nyújt a terápiás terv kialakításához. Betegeiket 27 esetben különböző típusú külső rögzítéssel (Halot kivéve), 13 esetben Halo-készülékkel, 22 esetben különböző típusú hátsó Cl-Cll rögzítéssel, és 53 esetben elülső direkt dens csavarozással kezelték. Megállapítják, hogy a modern kezelési tervek felállítása során törekedni kell az atlantoaxiális ízület funkciójának megőrzésére, ha lehetséges. Ezen cél sikerrel valósítható meg az elülső direkt dens csavarozás műtétével. Véleményük szerint a terápiás módszer megválasztásánál elsősorban a törési sík iránya veendő figyelembe, ha a szalagrendszer ép. Ha a törési sík haránt vagy hátra ferde irányú, az elülső direkt dens csavarozás az elsőként javasolható módszer. Előre ferde törési sík esetében Halo-rögzítés vagy Cl-Cil hátsó rögzítés a javasolható módszer.]

Ideggyógyászati Szemle

CT-vezérelt stereotaxiás sugársebészet alkalmazása agyi metasztázisok kezelésében

FEDORCSÁK Imre, HORVÁTH Ákos, KONTRA Gábor, SLOWIK Felicia, OSZTIE Éva

A CT-vezérelt stereotaxiás sugársebészet (radiosurgery) egy új terápiás eljárás a különböző intracranialis patológiás elváltozások kezelésében. Magyarországon 1991. július 1. óta működik a szerzők által konstruált sugársebészeti rendszer, melyet egy CT-kompatibilis stereotaxiás készülék és egy speciális kiegészítőkkel ellátott lineáris gyorsító (Neptun 10 P) alkot. Az első 20 hónapban 23 beteg 39 metasztázisát kezeltük stereotaxiás irradiációval. A besugárzást követő negyedik hónapban végzett kontroll CT-vizsgálatok során az esetek 82%-ában (19 beteg) teljes remissziót vagy jelentős méretcsökkenést tapasztaltunk, progressziót 9%-ban észleltünk (2 beteg), 9%-uknál (2 beteg) pedig nem változott a tumor mérete. A 26 hónapos követési idő alatt elvesztett 13 beteg közül csak kettő esetében volt neurológiai progresszió a halál oka. Eredményeink alátámasztják azt a megfigyelést, hogy ez a non invazív módszer igen eredményes ebben a betegségcsoportban, a beteg számára nem megterhelő és azokban az esetekben is nagy hatásfokkal alkalmazható, amikor sebészi megoldás nem jöhet szóba.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.

Ideggyógyászati Szemle

[Myasthenia gravis-betegek autonóm rendellenességeinek elektrofiziológiás vizsgálata: prospektív tanulmány]

NALBANTOGLU Mecbure, AKALIN Ali Mehmet, GUNDUZ Aysegul, KIZILTAN Meral

[A myasthenia gravis (MG) a neuromuscularis junctio autoimmun típusú megbetegedése. Az auto­nóm rendellenességeket nem gyakran társítják myasthenia gravishoz. A vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsuk, milyen autonóm működés jellemzi az MG-betegek különböző alcsoportjait, és megvizsgáljuk az acetilkolinészteráz-inhibitorok hatásait. A vizsgálatba 30 autoimmun MG-beteget és 30 egészséges önkéntest vontunk be. Az autonóm műkö­dés tesztelése érdekében szimpatikus bőrreakció (SSR) és R-R intervallumvariáció analízis (RRIV) vizsgálatokat végez­tünk. Az acetilkolinészteráz-inhibitor-kezelésben részesülő betegek körében kétszer végeztük el a vizsgálatokat. Az RRIV hiperventiláció alatti növekedése nagyobb (p = 0,006) és a Valsalva-arány alacsonyabb (p = 0,039) volt a kontrollcsoport tagjainál. Az SSR-amp­litúdók alacsonyabbak voltak a gyógyszer bevétele után (p = 0,030). A gyógyszer bevétele után eltelt idő növeke­dé­sével megnyúlt SSR-látenciákat kaptunk (p = 0,043). A Valsalva-arány alacsonyabb volt az AchR antitestre negatív csoportban (p = 0,033). Mind az okuláris, mind a generalizált MG-betegek körében szubklinikus paraszimpatikus rend­ellenesség mutatható ki, különösen az AchR antitestre nega­tív csoportban. A piridostigmin perifériás szimpatikus ko­linerg nonkumulatív hatással rendelkezik.]

Ideggyógyászati Szemle

[Késői kezdetű Sandhoff-betegség atípusos jelentkezése: esetismertetés]

SALAMON András , SZPISJAK László , ZÁDORI Dénes, LÉNÁRT István, MARÓTI Zoltán, KALMÁR Tibor , BRIERLEY M. H. Charlotte, DEEGAN B. Patrick , KLIVÉNYI Péter

[Bevezetés – A Sandhoff-betegség egy olyan ritka, here­ditaer GM2-gangliosidosis (autoszomális recesszív), amit a HEXB gén mutációja okoz. A hexózaminidáz (Hex) enzim β-alegységének károsodása miatt mind a Hex-A, mind a Hex-B izoformák működése zavart szenved. A betegség súlyossága, valamint a tünetek kezdete (infantilis vagy klasszikus, juvenilis, felnőttkori) a residualis enzimaktivitás függvénye. A késői kezdetű formát szerteágazó tünettan jellemzi. Jelen lehetnek többek között motoneuronbeteg­ségre utaló eltérések, ataxia, tremor, dystonia, valamint pszichiátriai és neuropathiára utaló jegyek is. A 36 éves nőbeteg 9 éve tartó, progresszív, szimmetrikus alsó végtagi gyengeség miatt jelentkezett klinikánkon. A részletes neurológiai szakvizsgálat enyhe fokú szimmetrikus gyengeséget igazolt a csípőflexorokban, a többi izomcsoport megkíméltsége mellett. Mind­két oldalon a Patella-reflex renyhe volt. A laboratóriumi vizsgálatok releváns eltérést nem mutattak. A rutin elektro-encefalográfiás, valamint a koponya-MR-vizsgálatok a beteg panaszait magyarázó eltérést nem detektáltak. Az elektroneuronográfiás, valamint az elektromiográfiás vizsgálatokon szenzoros neuropathiának megfelelő eltérések látszottak. Az izombiopsziás minta elemzése kapcsán enyhe fokú neurogén károsodásra derült fény. A beteg öccse (32 éves) hasonló tüneteket mutat. Páciensünk részletes genetikai vizsgálata során két ismert patogén eltérést találtunk a HEXB génben, egy missense mutációt, valamint egy 15 008 bázispár hosszúságú deletiót (NM_000521.4:c.1417G>A; NM_000521:c.-376-5836_669+1473del; kettős hete­ro­zigóta állapot). A szegregációanalízis, valamint a családtagok hexózaminidáz-vizsgálata a késői kezdetű Sandhoff-betegség diagnózisát megerősítették. A jelen esetismertetés célja, hogy felhívja a figyelmet a késői kezdetű Sandhoff-betegség differenciáldiagnosztikai jelentőségére felnőttkorban kezdődő, proxi­mális predominanciát mutató szimmetrikus alsó végtagi gyengeség esetén.]

Nővér

A műtői hatékonyság vizsgálata perioperatív APN szemszögből

MADARÁSZ Ildikó, VÁRADYNÉ HORVÁTH Ágnes, PUSZTAI Dorina, ROZMANN Nóra, BERTA Gábor, HARANGOZÓ Csilla, KOZMANN Krisztina

Az egészségügyi ellátórendszeren belül a műtőknek is folyamatosan nagy hangsúlyt kell fektetni a biztonságos, hatékony, minőségi munkavégzésre. A hazai és nemzetközi szakirodalomban a műtők optimális kihasználtságát feltáró kutatások eredménye számos tényezőre hívja fel a figyelmet. A perioperatív időszakok hatékonyabb kihasználásának következtében több operációt lehetne végrehajtani és ezáltal csökkenteni a várólisták idejét. A folyamatok hatékonyságának növelése érdekében több ponton is kiemelkedő szerepet kaphatnak az APN-ek. A tapasztalatok szerint jelentősen növekszik az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő emberek száma, illetve a műtétre várakozók száma is egyre emelkedik, amit tovább növel a jelenleg is tartó SARS-CoV-2 (Covid-19-) járvány kialakulása. Mindezek következménye, hogy csökken a betegek elégedettsége. A műtéti ellátás során a perioperatív APN munkája nagymértékben képes hozzájárulni a betegelégedettség pozitív irányú változásához, tudásából és képzettségéből adódó többfunkciós szerepét kamatoztatva aktívan részt vesz a műtői munkában, az előjegyzett napi műtéti program zavartalan lebonyolításában, és hozzájárul az elmaradt, tervezett műtétek számának csökkenéséhez.