Ideggyógyászati Szemle

A halántéklebeny térszűkítő folyamataiban észlelt psychés zavarokról

RÓTH György1

1967. JÚNIUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1967;20(06)

A szerző 58 halántéklebenyi térszűkítő folyamat esetében elemzi az észlelt psychés zavarokat. E zavarok az esetek 67%-ában fordultak elő. A saját észlelelések, valamint a halántéklebennyel kapcsolatos újabb kutatások alapján azt a következtetést vonja le, hogy a halántéklebenyi térszűkítő folyamatok esetében jelentkező psychés zavarok az e lebenyben helyet foglaló és főként a limbikus rendszerhez tartozó szerkezetek károsodása következtében alakulnak ki. Az általános koponyaüregi nyomásfokozódásnak csupán másodlagos szerepet tulajdonít az agyi működések diffus károsítása által. Figyelemre méltónak tartja azt az észlelést, hogy a nem-dominans félteke temporalis lebenyében helyet foglaló térszűkítő folyamatok esetében fordultak elő a legnagyobb százalékban ilyen tünetek.

AFFILIÁCIÓK

  1. Marosvásárhelyi Idegsebészeti Klinika

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

[Az autoimmun faktorok kimutatása és azonosítása a sclerosis multiplexben]

SCHUMACHER K., ROSS J.

[Electroforeticus vizsgálatok egybehangzóan mutatják, hogy a liquorban a kórkép heveny stadiuma alatt a gammaglobulin fractiók növekednek. Immunelectroforeticus és chromatographias vizsgálatok ezt megerőstítik. A gamma-globulin fractiók növekednek. Immunelectroforeticus és chromatographias vizsgálatok ezt megerősítik. A gamma globilin növekedésével a liquorban plasma-sejtek mutathatók ki. Ezeknek az adatoknak az alapján tételezik fel, hogy a sclerosis multiplexben immunologiai folyamatok zajlanak le. A központi idegrendszer antigenjével szemben a betegek serumában antitestek kimutatása eredményesnek látszik, Ross a válogatás nélküli betegek 40%-ában tudta kimutatni. Eredményeit mások is igazolták. Szerzők ezeknek az antitesteknek identificálását kísérelik meg. Oszlop-chromato graphias szétválasztással és immunelectrophoresissel a keresett antitestek 19 S gamma globulinnak vagy IgM-antitestnek bizonyultak. Ugyanezt az eredményt adta sclerosis multiplexes serum és agykivonat antitest-antigen complexumának savanyú hydrolysise és electrophoreticus elemzése. Embernél előforduló egyéb 19 S gamma-globulinnal végzett control vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a specificitás nem kétséges. Lamoureux és Borduas a betegség heveny shubja alatt a liquorban gamma-globulin szaporulat mellett gamma-M és gamma-A globulin felszaporodást tudott kimutatni. A gammaglobulin fractioból cytotoxikus anyagot mutattak ki mely szövet kulturában károsította az ideg és glia-sejteket. Az antigén jellegéről még keveset tudunk. A szerzők legalább két féle antigént tételeznek fel, egyik lipid, másik protein természetű. Ma még nem tudjuk, hogy a serum antitestje auto-agressiv tényező vagy másodlagos tényező. ]

Ideggyógyászati Szemle

Kényszernevetéssel társuló motoros Jackson-rohamok

BENKE Bálint

Szerző epilepsiás beteg esetét ismerteti, akinél kéregeltávolítás után Jackson rohamok jelentkeztek kényszernevetés kíséretében. Az irodalmi adatok alapján felveti az eset problematikusságát és igyekszik magyarázatot találni a ritka tünettársulásra.

Ideggyógyászati Szemle

[A görcsös jelenségekről a hepato-lentikuláris degenerációban ]

GEORGIEV I.

[Hepato-lenticularis degeneratioban szenvedő 7 betegnél lehetett convulsiv jelenségeket észlelni. Már Strümpell korában észlelték és azóta szerzők 8–20 %-os gyakorisággal említik. A diagnosis klinikai és biochemiai vizsgálatokkal állapította meg. Kettőnél volt hereditas kimutatható. Három férfi és négy nő beteg megfigyelési ideje 2-10 év. Kórkép kezdete 9-14 életév. Rohamok jellege: 4 GM, ebből 1 Jackson-rohamokat is mutatott, továbbá 1 psychomotor és 2 PM, A rohamok a kórkép kifejlődésének különböző stadiumaiban jelennek meg. A mechanismus nem teljesen tisztázott. Ezek a betegek a kórkép epilepsia variansát képviselik. Az agytörzs mellső részeinek korai károsodását kórbonctan és EEG egyaránt bizonyítja. A hepato-lenticularis degeneratio mellett, mely elsősorban fronto-parietalisan, lenticulárisan és cerebellarisan okoz károsodást, egy másik kórkép analogiáját is fel kell vetni, mely a fronto-ponto cerebellaris rendszer megbetegedése, gyakori az epilepsia és a klinikai kép is hasonló a degeneratio hepato-lenticularishoz: ez a progressiv hyperkineticus encephalitis. Így nosologiai egységbe kerül a Dawson, van Bogaert, és Pette. Döring encephalitisekkel. Micro-structuralis és biochemiai zavarok még elemzésre szorulnak. ]

Ideggyógyászati Szemle

Az antidiuretikus központok histophysiologiája

BARA Dénes

A supraopticoneurohypophysealis rendszer vízháztartásban játszott irányító szerepe évtizedek óta ismert. Eleinte úgy képzelték, hogy az ADH-t az ideg lebeny pituicytái választják el, ezek tevékenységét pedig a n. supraopticus szabályozza.

Ideggyógyászati Szemle

A korlátozott beszámíthatóság és az újabb bűncselekmények jellegének viszonya

BODA Lívia, BAKONYI Ferenc, SZABÓ Árpád

Felvetettük a criminal-mental-iatrogenizatio lehetőségét és a criminal-mental-praeventio szükségességét. Javasoltuk, hogy előbbi elkerülése és utóbbi megvalósítása érdekében: a) az elmeszakértő véleményében - ha korlátozott beszámíthatóságot állapít meg - a diagnosis mellett prognosist is közöljön; vagy b) új fogalmat vezessünk be azon személyek megjelölésére, akik esetében – pl. gyengeelméjűség miatt — korlátozott beszámíthatóság felmerül, de az egyén psychés adottságai következtében – orvosi megítélés szerint – korlátozott büntetéstől a szükséges eredmény nem várható. Feltevésünket és javaslatainkat Irodánk anyagából származó statisztikai adatokkal és az ETT Igazságügyi Bizottsága elvi döntéseiből származó idézetekkel erősítettük meg.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Az evés és a testkép zavarai a 21. század elején - mit hoz a jövő?

TÚRY Ferenc, HAYRIYE Güleç, MEZEI Ágnes

Az evészavarok a modern civilizációs betegségek közé tartoznak, az anorexia nervosa (AN) 1873 óta ismert, a bulimia nervosa (BN) pedig mindössze 1979 óta. Pszichoszomatikus zavarokról van szó, amelyek megértését a biopszichoszociális modell könnyíti: a kialakulásban szerepük van biológiai, pszichológiai és társadalmi- kulturális tényezőknek egyaránt.

Ideggyógyászati Szemle

Ellentmondások a neurológiában: A sclerosis multiplex diagnózisának, követésének és terápiájának aktuális kérdései a patomechanizmus megközelítésével

VÉCSEI László

A sclerosis multiplex relapszáló-remittáló és progresszív formái közötti határvonal sokszor nehezen megállapítható. A kórkép különböző klinikai megjelenései (fenotípusai) ellenére nincs egyértelmű biológiai oka az egyes formák elkülönítésének. Mind a primer progresszív, mind pedig a szekunder eseteknél ugyanis hasonló patológiai eltérések észlelhetők a gyulladásos infiltráció, az axonalis károsodás és a corticalis demyelinisatio vonatkozásában. Felmerül a kérdés, hogy a primer progresszív sclerosis multiplexet megelőzheti egy aszimptomatikus (fel nem ismert) relapszáló-remittáló fázis. A szekunder progresszív sclerosis multiplex meghatározásához a betegnek 4-es EDSS-értéke kell, hogy legyen. Következésképpen a klinikai progresszió a korai fázisban kevéssé követett a betegeknél. Ismert továbbá a relapszusoktól függetlenül előrehaladó prog­resszió, ami észlelhető a betegség relapszáló-remittáló fázisában. A háttérben zajló lappangó, parázsló celluláris/molekuláris folyamatok meghatározzák a klinikai történést, amik a gyógyszeres terápia fontos célpontjai le­het­nek. Ugyanakkor a proinflammatorikus citokinek össze­függésbe hozhatók a rosszabbodó kognícióval. Ez a gyulladásos környezet igen komolyan közrejátszhat a relapszus alatt megfigyelt mentális állapot kialakulásában. A bete­geknél a motoros (fizikai) rosszabbodást jóval megelőzően rejtett kognitív teljesítménycsökkenés észlelhető. A relapszáló-remittáló fázisban észlelt silent progression pedig kapcsolatban lehet az agyi atrophia előrehaladásával. Levonható tehát az a következetés, hogy a szekunder progresszív fázisban észlelt folyamat jóval előbb elkezdődhet. Ezek az adatok a sclerosis multiplex egységes szemléletét erősítik, és felvetik a lehetőséget, hogy a betegség valójában egy primer progresszív kórkép, amire relapszusok rakódnak.

Ideggyógyászati Szemle

Az Expanded Disability Status Scale használata és a motoros képességek vizsgálata sclerosis multiplexes betegekben

FÜVESI Judit

Sclerosis multiplexes betegeknél vezető tünet a járászavar. A mozgáskorlátozottság értékelésére kezdetben a sclerosis multiplex klinikai vizsgálataiban használták az Expanded Disability Status Scale-t (EDSS), azonban alkalmazása a klinikai gyakorlatban is egyre jobban elterjedt. Az EDDS használata az új diagnosztikus kritériumok, az új kórforma-klasszifikáció és a terápia hatékonyságának követésére ma már elengedhetetlen. Az EDSS standardizált neurológiai vizsgálaton alapul, de azokra a tünetekre összpontosít, amelyek gyakran fordulnak elő sclerosis multiplexben. Hét funkcionális rendszert értékel a vizsgálat alapján: vizuális, agytörzs, piramispálya, cerebellaris, szenzoros, bél-/hólyagműködés és agyi funkcionális rendszert. A funkcionális rendszerekben adott pontszámok és a járástávolság felmérése alapján határozható meg a teljes EDSS-pontszám. Az újabb verziókban bevezették az „Ambulation score” fogalmát. A teszt ezen része az egyoldali vagy kétoldali támaszték szükségessége mellett a megtett maxi­má­lis távolságot is méri. Az EDSS alapját képező standardi­zált neurológiai vizsgálat reprodukálhatóságának javítására szolgál a Neurostatus/EDSS tréning módszer. A járást felmérő tesztek közül a Timed-25 Foot Walk Test és az önkitöltős 12-Item Multiple Sclerosis Walking Scale alkalmas a járásteljesítmény rutinfelmérésére. A Timed-25 Foot Walk Testen észlelt több mint 20%-os növekedés tekinthető szignifikáns változásnak a járásban.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

A Covid-19 neurológiai vonatkozásai

FALUSI Mária, SZÁRAZ Gábor, RÓZSA Csilla

A SARS-CoV-2 által okozott pandémia kezdete óta a betegség számos különböző neurológiai manifesztációjáról, lehetséges szövődményéről érkeztek beszámolók. Neurológiai tünet a fertőzés akut és krónikus szakaszában egyaránt jelentkezhet, kísérőjelenségként, illetve a klinikai képet uralva is. Mostanra az oltásokat kísérő tünetegyüttesekkel is megismerkedhettünk. Az elmúlt másfél évben a Jahn Ferenc Kórház neurológiai osztálya is aktívan részt vett a Covid-19-ben szenvedő betegek ellátásában, így közvetlenül is láthattuk a járvány ezen arcát. Előadásunkban néhány eseten keresztül szeretnénk prezentálni az általunk tapasztaltakat, a gyakori szövődményektől (nagyérocclusióval járó ischaemiás stroke, Guillain–Barré- szindróma) kezdve egészen a ritkábbakig (autoimmun encephalitis, opsoclonus-myoclonus szindróma). Egy rövid szakirodalmi kitekintés mellett összefoglaljuk az általunk látott poszt-Covid-jelenségeket – fejfájás, krónikus fatigue szindróma, brain fog –, valamint az oltásokat követően észlelt potenciális szövődményeket: agyi vénás sinusthrombosis, posztvakcinációs encephalopathia, további akut demyelinisatiós polyneuropathiák.

Ideggyógyászati Szemle

Frontotemporalis dementia, Pick-betegség

ANDREW Kertesz

Jelentõsen gyarapodott a tudásunk az utóbbi néhány évben a frontotemporalis dementiával kapcsolatban, különös tekintettel a molekuláris biológiájára. Ezt az állapotot korábban Pick-betegségnek ismerték és ritkának tartották, becslések szerint az összes dementia 12-15%-áért, a koria kezdetűek 30-50%-áért felelõs. A klinikai kép változatos, fõként a viselkedés és a nyelv károsodik, de a CBD és a PSP extrapyramidalis tünetei is idetartoznak. Ezek a látszólag eltérõ megjelenések egy irányba tartanak attól függõen, hogy egyik vagy másik agyterület érintett. Az esetek kevesebb mint fele tauopathia, a többségében kimutattak TDP-43 és újabban FUS proteinopathiát, ami az ALS-sel közös, potenciális lehetõségeket biztosítva a gyógyszeres kezelésnek. A Ch-17-en és néhány más helyen észlelt taués proganulinmutációk molekuláris mechanizmusokra mutatnak. Szószedet segíti a tájékozódást az összetett terminológiában.