Ideggyógyászati Szemle

[A cluster fejfájás kezelése]

KARL Ekbom1

1994. JANUÁR 20.

Ideggyógyászati Szemle - 1994;47(01-02)

Referáló rovat

[A cluster fejfájás sorozatban, hetekig vagy hónapokig tartó rohamokban jelentkezik, amelyeket remissziós időszakok választanak el egymástól. A betegek kevesebb mint 15 %-ánál azonban krónikus szindróma alakul ki, azaz a rohamok egy éven át vagy hosszabb ideig rendszeresen jelentkeznek. A cluster fejfájás spontán lefolyása problémákat okozhat a klinikai vizsgálatok értékelésénél. Nehéz lehet például eldönteni, hogy a megfigyelt javulás a vizsgálati gyógyszer hatásának vagy spontán remissziónak köszönhető. Az eddig publikált tanulmányok többsége nyílt kezelési módot alkalmazott - egyidejűleg alkalmazott kezeléssel -, ami érthető, mivel a placebohatást klaszteres fejfájás esetén csekélynek tekintik. Valójában a korábbi szakirodalomban csak kevés jól megtervezett, randomizált, kettős vak klinikai vizsgálatot találunk.]

AFFILIÁCIÓK

  1. Department of Neurology, Söder Hospital, S-118 83 Stockholm, Sweden

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

[Az idegtudomány változó arca]

LORD WALTON of Detchant

[Ez a tanulmány három előadáson alapul, amelyek közül az egyiket Ausztráliában tartották James Lance professzor tiszteletére rendezett szimpóziumon, a másikat 1993. január 26-án tartották az Orosz Orvosi Tudományos Akadémián, és az Akadémia éves szimpóziumának jegyzőkönyvében jelent meg. Ezt az előadást engedéllyel közöljük.]

Ideggyógyászati Szemle

Vizuális kiváltott válaszok P300 és korai komponensei krónikus schizophren betegeknél (klinikai, neurokognitív és biokémiai összefüggések)

BARTKÓ György, KUNDRA Olga, BOLLA Mariann, ZÁDOR György, SÁNTA Zsuzsa, HORVÁTH Szabolcs, ARATÓ Mihály

A vizuális eseményhez kötött potenciálok P300 és korai komponenseit hasonlítottuk össze 26 krónikus schizophren betegnél és 20 egészséges egyénnél. A schizophren csoportban a vizuális kiváltott válasz és a klinikai, neurokognitív, illetve biokémiai tényezők közötti összefüggéseket is elemeztük. Mindkét csoportban meghatároztuk a reakcióidőt és a helyes találati arányokat, valamint a centrális és az occipitalis regisztrátumokból a ritka vizuális ingerekre adott válasz 20 elektrofiziológiai paraméterét. A schizophrenek P300 amplitúdója szignifikánsan alacsonyabb volt. A két csoport más komponensekben is eltért egymástól. Diszkriminancia-analízissel meghatároztuk a 7 legfontosabb diszkrimináló paramétert. A negatív komponensek latenciamegnyúlása és a reakcióidő meghosszabbodása schizophren betegeknél az ingerosztályozás lassúságát jelezheti. Kanonikus korrelációanalízist alkalmazva 3 faktor tartalmazott szignifikáns összefüggéseket. Az elektrofiziológiai eltérések szoros korrelációt mutattak a betegség krónikussá válásának indikátoraival, a pszichológiai kép súlyosságával és a kognitív deficittel, de nem korreláltak a negatív tünetekkel és a szérum dopamin-béta-hidroxiláz aktivitásával. Eredményeink összecsengenek azokkal a tanulmányokkal, melyek feltételezik, hogy a vizuális P300 a schizophrenia állapotmarkere lehet.

Ideggyógyászati Szemle

Csecsemők spontán intracerebralis vérömlenyei és idegsebészeti ellátásuk

PARAICZ Ervin, KÓNYA Eszter

Az utóbbi években hazánkban halmozottan jött létre nagy kiterjedésű spontán intracerebralis vérömleny csecsemőknél. A kezelésre került 19 betegnél ennek hátterében felmerült a K-vitamin profilaxis elmaradásának és számos rizikófaktornak a szerepe. Kezelésükben a megterhelés csökkentése érdekében kialakított szemiinvazív módszerek (a liquortér és a haematoma bennékének punkciója, illetve drenázsa) többnyire eredményesnek bizonyultak. Csak 3 betegnél került sor végül craniotomiára. Az esetek nagyobb részében jó funkcionális eredmény volt elérhető.

Ideggyógyászati Szemle

Provokált myasthenia gravis és myasthenia szindrómák

SZOBOR Albert, KLEIN Magda

A myasthenia gravis régóta ismert betegség. A paraneoplasiás myasthenia szindróma jelentette a kórkép színesedését, amit a gyermekkori myasthenia szindrómák leírása tovább gazdagított. Újabban számos provokatív tényező vált ismertté, melyek myastheniát vagy ahhoz hasonló tünetcsoportot okoznak. E tényezők prototípusa a D-penicillamin, a reumatológiában használatos gyógyszer. Saját nagy beteganyagunkban tanulmányoztuk a provokatív tényezőket, így a penicillamint, a lázas betegségeket, más gyógyszereket és egyéb feltételezett kórokokat. A provokatív tényezők nyomán kialakulhat myasthenia gravis betegség, különböző súlyosságú myasthenia szindróma és spontán lezajló, átmeneti myastheniás reakció. Ezek elkülönítése terápiás és prognosztikai szempontból lényeges. Egyes esetekben már előzetesen is fennálló, enyhe, nem ismert vagy fel nem ismert myasthenia gravis igazolható gondos neurológiai vizsgálattal és diagnosztikai tesztekkel.

Ideggyógyászati Szemle

Humán gliomák vizsgálata az OITI C3-11 monoklonális antitesttel

SIPOS László, TOSHIHIKO Wakabayashi, SZEIFERT György, FAZEKAS Ilona, ÁFRA Dénes

Intézetünkben OITI C3-11 jelű monoklonális antitestet állítottunk elő GFAP pozitív humán glioblastoma multiforme tumorsejtek ellen. A monoklonális antitest specificitását különböző emberi agydaganatokon és nem tumoros agyszöveten vizsgáltuk, szövettenyészetben és paraffinos metszeteken. Az OITI C3-11 monoklonális antitest 18 malignus gliomából 16-tal, míg 6 jóindulatú gliomából csak eggyel reagált. Nem volt reakció meningeomával, hypophysisadenomával, metasztatikus agydaganatokkal és egészséges felnőtt agyszövettel.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A microvascularis coronariabetegség diagnosztikája és kezelése. A magyarországi helyzet sajátosságai

SZAUDER Ipoly

Az invazív vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegek kétharmadában a szívizom-ischaemia obstruktív coronariabetegség és más szívbetegség hiányában (INOCA) áll fenn, melynek oka a microvascularis diszfunkció (CMD), és amelynek következménye a microvascularis koszorúér-betegség (MVD), a microvascularis vagy epicardialis va­so­s­pasticus angina (MVA) lehet. A kor­szerű klinikai gyakorlatban a noninvazív kardiológiai képalkotó eljárások fejlődésével lehetővé vált a coronariaáramlás mérése a jellemző indexek meghatározásával. Mind­ezek javítják a CMD és az általa okozott myocardialis ischaemia diagnózisát, és le­hetőséget adnak az elsődleges MVD diag­nosztizálására. Tekintettel arra, hogy az MVD felismerése-kezelése a magyar orvosi gyakorlatban jelentősen alulreprezentált, az alábbiakban részletesen ismertetjük a primer stabil microvascularis anginát (MVA), annak korszerű invazív és noninvazív dif­fe­­renciáldiagnózisát és kezelését, különös tekintettel – a gyakorisága miatt – a magas vérnyomás által kiváltott formára és a nők ko­szorúér-betegségére. Kiemeljük a hazai lehetőségek figyelembevételével az ajánl­ható diagnosztikai eljárásokat.

Ideggyógyászati Szemle

Covid-19-encephalitis-esetünk és a betegség egyéb neurológiai szövődményei

SZÔTS Mónika, PÉTERFI Anna, GERÖLY Júlia, NAGY Ferenc

A SARS-CoV-2-betegség klinikuma egyre inkább megismerhetővé vált az elmúlt időszakban. A gyakori tünetek, mint láz, köhögés, nehézlégzés, tüdőgyulladás, íz- és szagérzésvesztés mellett ritkább szövődmények, köztük számos neurológiai betegség is azonosítható. Jelen közleményben három, Covid-19 okozta vagy ahhoz társuló neurológiai kórképet tárgyalunk (1. eset: Covid-19-encephalitis, 2. eset: Covid-19 okozta organikus fejfájás, 3. eset: SARS-CoV-2-fertőzés és ischaemiás stroke). Hangsúlyozzuk eseteink kapcsán, hogy e pandémiás időszakban különösen fontosa neurológusok számára a vírus idegrendszeri szövődményeinek ismerete és azonosítása. Így felesleges vizsgálatokat és egészség­ügyi személyzet–beteg kontaktusokat tudunk megelőzni.

Lege Artis Medicinae

Ibuprofen alkalmazása enyhe lefolyású koronavírus-fertőzés esetén

A koronavírus-járvány lassan egy éve befolyásolja mindennapjainkat hazánkban is. A kórokozó miatt kialakuló ezerarcú betegség a tünetmentes lefolyástól az enyhe formán át a kórházi ellátást igénylő súlyos, akár halált okozó változatig terjed. Szerencsére a legtöbb fertőzött otthonában vészelheti át a megbetegedést. Ilyen esetben a már jól bevált kezelési módszerek alkalmasak a tünetek enyhítésére, amelyek típusos esetben többek között láz, köhögés, izomfájdalom és fejfájás lehetnek. Fontos megemlíteni, hogy enyhe lefolyás esetén a tünetek nem sokban különböznek egy felső légúti huruttól vagy az egyszerű megfázástól, náthától, így sokan esetleg nincsenek is tudatában annak, hogy éppen koronavírus-fertőzésen esnek át.

Lege Artis Medicinae

Az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat

HARGITTAY Csenge, GONDA Xénia, MÁRKUS Bernadett, VÖRÖS Krisztián, TABÁK Gy. Ádám, KALABAY László, RIHMER Zoltán, TORZSA Péter

A cukorbetegség és a depresszió gyakran komorbid krónikus betegségek. Önmagukban is nagy betegségterhet jelentenek, azonban együttes előfordulásuk tovább növeli a cukorbetegség szövődményeinek számát, a morbiditást és a mortalitást. A két betegség közti kapcsolat kétirányú, amelynek hátterében már ismert és még csak feltételezett mechanizmusok állnak. A szerzők összefoglaló közleményének célja az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat bemutatása, illetve a gyógyszerek szénhidrát-anyagcserére gyakorolt hatásának elemzése. Az antidepresszívum-kezelés egyrészt javíthatja a betegek hangulatát, kognitív funkcióit és adherenciáját, amely pozitív hatással lehet a glükózháztartásra, másrészt a gyógyszerek metabolikus mellékhatásai ronthatják is a szénhidrát-anyagcserét. A metabolikus mellékhatások szempontjából a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók a legelőnyösebbek, a triciklikus antidepresszívumok és a monoaminoxidáz-gátlók szoros kontroll mellett alkalmazhatók. A szerotonin- és noradrenalinvisszavétel-gátlók a noradrenerg aktiválási úton keresztül ronthatják a glykaemiás kontrollt. Az újabb típusú antidepresszívumok hatása pedig pozitív vagy semleges. A depresszió szű­ré­sével és időben elkezdett kezelésével csökkenthetők a két betegség komorbiditásából származó komplikációk. A cukorbetegek dep­ressziójának kezelése során pedig fontos az antidepresszívumok metabolikus mellékhatásainak a figyelembevétele, és a szénhidrátháztartás szorosabb ellenőrzése.

Hypertonia és Nephrologia

Az elhízás kezelésének főbb irányai a VIII. Magyar Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferencia tükrében

SIMONYI Gábor, BEDROS J. Róbert

Az elhízás kezelése komplex folyamat, amelynek elemei az életmód-változtatás (diéta és mozgás), a pszichés vezetés, a gyógyszeres és szükség esetén a sebészi kezelés. A Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság a testtömegcsökkentő program első fél évében alacsony szénhidrát- és emelt fehérjetartalmú diétát javasol. A fizikai aktivitás tervezésekor a dinamikus, aerob jellegű (például séta, gyaloglás, kocogás, úszás, kerékpározás stb.) mozgásformák ajánlhatók. A gyógyszeres terápiában az orlistat, a naltrexon/bupropion fix kombináció és a liraglutid játszik szerepet. A bariátriai sebészeti beavatkozások jelenleg a legeredményesebbek az elhízás rövid és hosszú távú kezelésében.