Bevezetés: A glioma, ezen belül a glioblastoma továbbra is megoldatlan onkológiai problémát jelent. A szekunder szimptómás epilepsziabetegség megjelenése pozitív prognosztikai faktornak tekinthető a korai diagnosztizálás és az antiepileptikumok potenciális antitumorhatásának köszönhetően. A valproát túlélést hosszabbító hatása már több mint 20 éve az alap- és klinikai kutatások tárgyát képezi; napjainkban ismert citotoxikus, proapoptotikus, anti-angiogenetikus és hiszton-deacetilázinhibitor hatásmechanizusa.
Kutatásunk célja a valproát túlélést hosszabbító hatásának vizsgálata az OKITI beteganyagán.
Módszerek: Egycentrumos, retrospektív klinikai vizsgálatot végeztünk. Adatbázisunkba 122 felnőtt, 2000 és 2018 januárja között supratentorialis glioma miatt műtéten átesett, rohamtevékenység miatt antiepileptikumot (valproát, levetiracetam, carbamazepin) szedő páciens került (gyógyszert nem szedő kontrollcsoportot is kialakítottunk). Leíró-statisztikai, Kaplan–Meier- és log-rank-analízis történt.
Eredmények: A szövettani kategóriák túlélési analízise az irodalmi adatokkal megegyező értékeket mutatott. A progressziómentes túlélés tekintetében nem találtunk szignifikáns eltérést a gyógyszer-kategóriák között (p = 0,146). A teljes túlélési idő tekintetében szignifikáns eltérés mutatkozott a különböző antiepileptikumot szedő betegcsoportok között (p = 0,027), ami még kifejezettebbé vált a valproátot és az egyéb gyógyszert szedő betegek túlélési idejének összehasonlítása során (p = 0,015).
Következtetések: Eredményeink alapján a valproát képes a páciensek teljes túlélési idejének meghosszabbítására. Az irodalmi adatok és kutatásunk alapján megfontolandónak tartjuk a valproát első vonalban történő alkalmazását jól megválasztott, radiokemoterápiában részesülő, epilepsziás, gliomás betegek esetén.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás