Hypertonia és Nephrologia

RenBikeTour Balaton, 2015

HORVÁTH Nikoletta

2015. SZEPTEMBER 20.

Hypertonia és Nephrologia - 2015;19(04)

Társaságunk rovata

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Hypertonia és Nephrologia

A nátrium-glükóz-kotranszporterek szerepe a diabeteses nephropathiában

HODREA judit, BALOGH Dóra Bianka, LÉNÁRT Lilla, KŐSZEGI Sándor, HOSSZÚ Ádám, VANNAY Ádám, WAGNER J. László, REUSZ György, SZABÓ J. Attila, FEKETE Andrea

A diabeteses nephropathia talaján kialakuló krónikus vese - elégtelenség a cukorbetegek közel harmadánál kialakuló szövődmény, melynek pontos patomechanizmusa nem ismert. A jó glykaemiás kontroll és a vérnyomás szabályozása jelentősen hozzájárul a vesekárosodás megelőzéséhez és lassítja a betegség progresszióját, azonban a definitív kezelés továbbra sem megoldott. A nátrium-glükóz-kotranszporter 2 (SGLT2) -gátlók a legújabb terápiás szerek a diabetes kezelésének kelléktárában. A proximális tubulusban gátolva a glükóz visszaszívását glycosuriát okoznak, így hatékonyan csökkentik a vércukor szintet. Bár renoprotektív tulajdonságukat egyes klinikai vizsgálatok alátámasztják, az SGLT2- gátlók jótékony hatása a diabeteses nephropathia kezelésében még nem egy - értelműen bizonyított, illetve hosszú távú alkalmazásuk következményei sem is - mertek. Összefoglaló közleményünk az Európában jelenleg engedélyezett SGLT2- gátlók hatásait összegzi, különös tekintettel a vesére.

Hypertonia és Nephrologia

Az angiotenzin-konvertáz enzim (ACE) -gén inszerció/deléció (I/D) polimorfizmusának hatása hemodializált betegek túlélésére

KISS István, SZEGEDI János, KULCSÁR Imre, AMBRUS Csaba, KERKOVITS Lóránt, TISLÉR András, KISS József Zoltán

Bevezetés: Az ACE-gén I/D polimorfizmus és a cardiovascula ris mortalitás közötti kapcsolat vizsgálata ellentmondó eredményeket adott. He mo dia - lizált, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegekben az emelkedett angiotenzinkonvertálóenzim- szinttel együtt járó DD polimorfizmus mutatott összefüggést a halálozással, elsősorban diabeteses betegekben. A rövid távú (három év) túlélési adatok elemzésével magunk is igazoltuk ezt az összefüggést. Feltételeztük, hogy a hosszú távú megfigyelés során (10 év) megerősíthetők addigi eredményeink és igazolódik az ACE-gén I/D polimorfizmus jelentősége krónikus veseelégtelenségben. Módszer: Beavatkozással nem járó, prospektív, multicentrikus vizsgálatunkban 746 beteget vizsgáltunk, akiknél a klinikai adatok összegyűjtése mellett egyszeri vérmintából az ACE-gén I/D polimorfizmus került meghatározásra (single nucleotide polimorfizmus, SNP). A mortalitás vizsgálatakor három genotípuscsoportot (I/I, I/D és D/D) hoztunk létre, és az adatokat többváltozós Cox proportional hazard modellben elemeztük. Eredmények: A betegek átlagéletkora 54,9 év volt és a nők aránya 46,8% volt. A diabetes mellitus gyakorisága 19,3% volt. ACE-gátló kezelésben a betegek 47,9%-a részesült. A vizsgálat megkezdését megelőzően a vérvétel előtti medián dialízis-időtartam 23,8 hónap (IQR 11,2-47,1). Az ACE-gén-genotípusok gyakoriságai eltérőek voltak egymástól [I/D (42,6%), a D/D (37,7%) és az I/I (19,7%)]. A betegek tízéves követése során a medián követési időtartam 29,8 hónap (IQR 12,6-63,4) volt. A D/D genotípusúak rövidebb túlélést mutattak (I/I vs. D/D: log-rank test: p=0,04) az ACEgátló kezelésben nem részesülő betegek között. A többváltozós Cox regressziós modellekben a D/D genotípus (összehasonlítva az I/I genotípussal) a mortalitás szignifikáns meghatározójaként csak az ACE-gátló kezelésben nem részesülő betegek között jelentkezett (HR 0,67, 95% CI 0,46-0,97, p=0,03). Következtetés: Vizsgálatunk eredménye alapján az ACE-gén I/D polimorfizmus ön - ma gában nem befolyásolja a hemodializált betegek halálozását, de felvethető, hogy deléció/deléció (D/D) genotípusú hemodializált betegek túlélését az ACE-gátló ke - zelés kedvezően befolyásolhatja.

Hypertonia és Nephrologia

A hypertonia kezelése krónikus obstruktív tüdőbetegségben

FARSANG Csaba, KISS István, ANDRZEJ Tykarski, KRZYSZTOF Narkiewicz

A hypertonia az egyik leggyakoribb nem fertőző betegség a világon, a felnőtt lakosság 30-40%-át érinti. Gyakran társul más betegségekkel [mint például diabetes mellitus, krónikus veseelégtelenség, asthma bronchiale és krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)], amelyek befolyásolhatják a megfelelő vérnyomáscsökkentő terápia kiválasztását.

Hypertonia és Nephrologia

A stroke-veszély felderítésére - a gyakorlati munkánkban jól hasznosítható - egyszerű becslési módszer áll rendelkezésre

KÉKES Ede

A kockázati tényezők, vagyis a stroke bekövetkezési va ló - szí nűségére ható tényezők között első helyen áll a nem megfelelően kontrollált magas vérnyomás, amely mintegy 3-4-szeresére emeli a stroke kockázatát. A dolog fordítva is igaz: a beteg személyére szabottan meghatározott vérnyomáscélérték elérésével jelentősen csökkenthető a stroke kialakulásának veszélye.

Hypertonia és Nephrologia

Terápiarezisztens hypertonia esete eredménytelen renalis denervációval

ALFÖLDI Sándor, KOVÁTS Viktória, SIMONYI Gábor, MERKELY Béla, FARSANG Csaba

A 48 éves férfi beteg extrém, hetes kombinációjú antihipertenzív kezelésre rezisztens hypertoniájához hypertrophiás, nem obstruktív cardiomyo - pathia is társult. A szekunder hypertonia kizárását követően a betegnél Medtronic Symplicity katéterrel mindkét oldali renalis rádiófrekvenciás denerváció történt, amelyet követően vérnyomása egyáltalán nem csökkent. A továbbiakban progre - diáló szívelégtelenség miatt primer prevenciós céllal cardioverter defibrillátort is beültettek. Az egészségbiztosító (OEP) adatbázisából a beteg háziorvosa által lekért adatok szerint a beteg a le ké rést megelőző egy évben összesen mindössze egy szer váltott ki egyetlen havi antihipertenzív gyógyszert, pontosan akkor, amikor ellen őr - zött gyógyszerbevétel melletti ABPM-vizsgálatot terveztünk. A betegnél a renalis denervációt követően két évvel sikerült az ellenőrzött gyógyszerbevétel melletti vizs gálat elvégzése, ekkor mind a rendelői mérés, mind az ABPM jelentős vérnyomáscsökkenést igazolt. Esetünk tanúsága szerint a nonadherencia tisztázása, nevezetesen az ellenőrzött gyógyszerbevételt követő ABPM-vizsgálat mind a terápiarezisztencia, mind a szimpatikus ak tivitás csökkentését célzó eszközös és műtéti beavatkozások előtt indokolt hy per toniás betegek esetében.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ca&Csont

A metabolikus szindróma, a 2-es típusú diabetes mellitus és a csontvesztés epidemiológiai összefüggései a Balaton-felvidék felnőtt lakossága körében

BUDAY BARBARA, IZSÓNÉ KATZ MELITTA, NAGY ELVIRA, PAPP ZSUZSA, KORÁNYI LÁSZLÓ

BEVEZETÉS - Számos nemzetközi vizsgálat foglalkozott a csontanyagcsere és a 2-es típusú diabetes mellitus kapcsolatával. Az eredmények ellentmondóak, többségük szerint a diabetes a csontsűrűséget növeli ugyan, de a törési kockázatot fokozza. Célunk az volt, hogy hazai, nagy betegcsoporton elemezzük a csontsűrűség, az elhízás és a szénhidrát- anyagcsere kapcsolatát. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Tanulmányunkban 2003-2006 között a Balaton-felvidéken végzett szűrések során vizsgált 6287 felnőtt (átlagéletkor: 56±13 év, férfi: n=1561, nő: n=4726) adatait (antropometria, vércukorszint, összkoleszterinszint, vérnyomásértékek és ultrahanggal mért sarokcsont-T-score) dolgoztuk fel. EREDMÉNYEK - A szénhidrát-anyagcsere, valamint a csontritkulás/osteopenia közötti kapcsolatot elemezve azt találtuk, hogy az 50-60 éves korcsoportba tartozó diabeteses nőkön az osteopenia prevalenciája szignifikánsan magasabb, mint a normális glükóztoleranciájú populációban [50 vs. 36,34%, esélyhányados (odds ratio, OR): 1,711, 95%-os megbízhatósági tartomány (konfidenciaintervallum, CI): 1,076-2,722], más korcsoportban és férfiaknál azonban nem volt szignifikáns különbség. A metabolikus szindróma nem befolyásolta a csontritkulás/ osteopenia prevalenciáját. A 60 év fölötti összesített (férfi és női) normális súlyú diabeteses populációban a csontritkulás nagyobb gyakoriságú, mint a normális súlyú, normális glükóztoleranciájú csoportban; a különbség a csontritkulás esetén határszignifikáns volt (63,63 vs. 26,2%, OR: 2,71, 95% CI: 0,969-7,6, p=0,054), osteopenia esetén ezt a szintet nem érte el (53,38 vs. 43,31%, p=0,359). Ugyanebben a korcsoportban az „összes glükózintoleráns” és „összes normális glükóztoleranciájú” csoportokban viszont lényegében azonos volt a csontritkulás/osteopenia prevalenciája. Tanulmányunkban csak nőkön találtunk kapcsolatot a testtömegindex és a T-score között, ez 70 év fölött volt a legerősebb (r=+0,23, p<0,001). KÖVETKEZTETÉS - Véleményünk szerint a 2-es típusú cukorbetegségben gyakran tapasztalt fokozott csontdenzitás elsősorban a társuló obesitas következménye, a diabetes mellitus önmagában a csontritkulás szempontjából inkább rizikónövelő, mint protektív tényezőnek tekinthető.

Hypertonia és Nephrologia

Beszámoló a Magyar Hypertonia Társaság XXIII. kongresszusáról Siófok, 2015. október 1-3.

LÉGRÁDY Péter

A Magyar Hypertonia Társaság életében a 2014-es év hagyományteremtőnek bizonyult. Több évtized után mind időpontjában, mind helyszínében meg - újult a társaság éves „téli” kongresszusa: a Balaton déli partján, Siófokon, a Hotel Azúrban debütált sikeresen az új koncepció szeptember végén. 2015-ben a hagyomány folytatódott, a sikeres első alkalom után ismét Siófokon és megint a Hotel Azúrban került megrendezésre a Magyar Hypertonia Társaság immáron XXIII. Kongresszusa, ok tó - ber 1-3. között.

1.

Lege Artis Medicinae

Októberi Szám Melléklete
OKT 01.

2.

Lege Artis Medicinae

Novemberi Szám Melléklete
NOV 01.

3.

Lege Artis Medicinae

Március Szám Melléklete
MÁRC 01.

4.

Lege Artis Medicinae

Júniusi Szám Melléklete
JÚN 01.

5.

Lege Artis Medicinae

Júliusi Szám Melléklete
JÚL 01.