Hypertonia és Nephrologia

Referátum

APOR Péter

2016. ÁPRILIS 10.

Hypertonia és Nephrologia - 2016;20(02)

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Hypertonia és Nephrologia

A plazma ortotirozin/paratirozin hányados előre jelzi az erythropoesist stimuláló szerekre mutatott csökkent válaszkészséget dializált betegekben

KUN Szilárd, MIKOLÁS Esztella, MOLNÁR Gergő Attila, SÉLLEY Eszter, LACZY Boglárka, CSIKY Botond, KOVÁCS Tibor, WITTMANN István

Célkitűzés: A végstádiumú veseelégtelenségben (ESRF) szenvedő betegek döntő hányada részesül erythropoesist stimuláló szerekkel (ESA) való kezelésben. A betegek ESA-ra adott válaszkészsége azonban gyakran csökkent, mely állapot fokozott szabadgyök-képzéssel jár együtt. Hidroxil-szabadgyök hatására fenilalaninból (Phe) para- és ortotirozin (p- és o-Tyr) képződik. Az o-Tyr kizárólag ezen az úton termelődik, míg a fiziológiás izomer p-Tyr nagyobbrészt a fenil - alanin-hidroxiláz hatására, döntően a vesében képződik. Igazolt, hogy ESRF-ben a p-Tyr termelése csökken. Következésképpen az o-Tyr helyettesítheti a p-Tyr-t a fehérjékben, így az eritropoetin jelátvitelében szerepet játszó fehérjékben is. Célunk a különböző Tyr-izoformák ESA-válaszban betöltött szerepének vizsgálata volt. Módszer: Keresztmetszeti tanulmányunkba önkéntesek négy csoportját vontuk be: egészséges önkénteseket (CONTR, n=16), hemodializált betegeket, akik nem ré - szesülnek ESA-kezelésben (non-ESA-HD, n=8), hemodializált betegeket, akik ESAkezelésben részesülnek (ESA-HD, n=40) és folyamatos ambuláns peritonealisdialízis- kezelésben részesülő betegeket (CAPD, n=21). A plazma p-, o-Tyr- és Pheszintjét nagy teljesítményű folyadékkromatográfiás eljárással (HPLC), fluoreszcens detekcióval mértük. Az ESA-igényt ESA-dózisban, ESA-dózis/testtömegben, illetve eritropoetinrezisztencia-index1-ben (ERI1, heti ESA-dózis/testtömeg/hemoglobin) fejeztük ki. Az ESA-igény előrejelzőit olyan többváltozós regressziós modellekben kerestük, amelyekben a csökkent ESA-érzékenység legtöbb ismert előrejelzője szerepelt. Eredmények: A kontrollszemélyekkel összehasonlítva dializált betegekben alacsonyabb p-Tyr-szintet találtunk. Az o-Tyr szintje és az o-Tyr/p-Tyr hányados ellenben magasabbnak adódott betegekben. A különböző dializált betegcsoportokat összehasonlítva az o-Tyr szintje és az o-Tyr/p-Tyr hányados magasabb volt az ESA-HD, mint a non-ESA-HD- és a CAPD-csoportban. A heti ESA-dózis/testtömeg és az ERI1 korrelált az o-Tyr/p-Tyr hányadossal (r=0,441, p=0,001; r=0,434, p=0,001, rendre). Végül, az o-Tyr/p-Tyr hányados az ERI1 független előrejelzőjének bizonyult (β=0,330, p=0,016). Következtetések: Eredményeink arra utalnak, hogy az o-Tyr/p-Tyr hányados emelkedése felelős lehet a dializáltakban tapasztalt csökkent ESA-érzékenységért.

Hypertonia és Nephrologia

Serdülők vérnyomásértékei egy budapesti szűrőprogram alapján

KORMOS-TASI Judit, GÁCSI Erika, SCHEURING Noémi, TÓTH Fanni, CZINNER Antal, SZABÓ László

A szűrőprogram célja a vérnyomás és összefüggésének vizsgálata a kövérséggel, emelkedett koleszterinértékkel és a fokozott testfolyadékösszetétellel volt. Módszer: A szűrővizsgálatot 2010. április és 2011. május között végezték. A szűrés vérnyomásmérésből, pulzusszámolásból, a testzsírösszetétel meghatározásából, koleszterin-, éhgyomri vércukormérésből, testsúly-, testmagasságmérésből és a BMI számításából állt. Eredmények: 2226 gyermek vett részt a szűrőprogramban. Az életkoruk 14 és 18 év között volt. A serdülők átlag szisztolés vérnyomása 126,34±12,55 Hgmm volt. Fiúknál az érték magasabb volt (131,87±13,59), mint leányoknál (117,49±5,69 Hgmm). A serdülők átlag diasztolés vérnyomása 71,86±8,74 Hgmm volt. Fiúknál szintén magasabb volt (72,61±9,17 Hgmm), mint a leányoknál 66,69±5,04 Hgmm. A leányoknál magas szisztolés vérnyomást (95%<) mértek 307/1326, fiúknál 403/876 esetben. Emelkedett diasztolés értékek együtt jártak az emelkedett szisztolés értékekkel, de kevesebbszer fordultak elő. A leányoknál magas diasztolés vérnyomást (95%<) mértek 85, fiúknál 90 esetben. Túlsúlyos és kövér volt a leányok 18,994%-a, a fiúk 15,26%-a. A kórosan magas vérnyomás gyakoribb volt a túlsúlyos fiúknál és leányoknál. A kórosan magas testzsír volt a leányok 12,98, a fiúk 5,9%-ánál. Az emelkedett BMI-csoportokban a magas testzsír gyakorisága 66% volt lányoknál és 81% fiúknál. Az átlag-koleszterinszint szignifikánsan magasabb volt a túlsúlyos és a kövér csoportokban. Következtetés: A hypertonia, a túlsúly és a kövérség aránya magas a vizsgált bu da pesti iskolások között. Az emelkedett testsúly jelentős rizikótényezője a magas vérnyomásbetegségnek. A vizsgálat eredménye segít a megelőzési programok összeállításában.

Hypertonia és Nephrologia

Antihipertenzív terápia kezdése fix kombinációkkal különös tekintettel a perindoprilt, amlodipint és indapamidot tartalmazó fix kombinációkra

FARSANG Csaba

A korábbi klinikai vizsgálatok bizonyították, hogy a hypertoniás betegek túlnyomó részében (>70%-ában) a célvérnyomást kombinációs kezeléssel érhetjük el. Ennek során két vagy három, esetenként még több, különböző hatástani csoportba tartozó szert kell alkalmaznunk. Gyógyszer-kombinációval gyorsabban normalizálhatjuk a vérnyomást, amellyel a hypertoniás szövődmények gyakoriságának és súlyosságának csökkentése érhető el. Számos nemzetközi és a hazai (MHT 2015) irányelv hangsúlyozza a fix gyógyszer-kombinációk előnyeit a szabad kombinációkkal szemben. Leggyakrabban az ACE-gátló + kalciumantagonista, illetve az ACE-gátló + diuretikum kombinációt alkalmazzuk. Ezek közül kiemelem a perindopril + amlodipin és a perindopril + indapamid kombinációkat. Szükség esetén áttérhetünk a hármas fix kombinációra (például a perindopril + amlodipin + indapamid) is. A fix kombinációk már több hatáserősségben rendelkezésünkre állnak, így lehetővé válik, hogy bizonyos esetekben a terápiát is kombinációval kezdjük. Azt, hogy mikor melyik kombináció javasolt, a betegek vérnyomásszintje és speciális állapota (például kor, szövődmények, társbetegségek) szabja meg.

Hypertonia és Nephrologia

Rilmenidin - egy sokoldalú kombinációs partner a hypertonia kezelésében

KÉKES Ede

A rilmenidin mint imidazolin I-receptor-agonista erőteljesen csökkenti a centrális szimpatikus aktivitást, gátolja a renintermelést és a RAS-aktivi tást. Ezen előnyös tulajdonságai miatt csökken hypertoniabetegségben a peri fériás vascularis rezisztencia és a vérnyomás. Kiváló kombinációs partner. Növeli az ACE-inhibitorok és kalciumantagonisták vérnyomáscsökkentő hatását. Az inzulinrezisztenciát csökkenti, kedvező hatással van a szénhidrát- és lipidanyagcserére, ezért kiegészítő terápiában használják metabolikus szindrómában és 2-es típusú diabetes mellitusban is. Előnyös az alkalmazása a stressz okozta hypertoniában és menopauzában is.

Hypertonia és Nephrologia

Tisztelt Olvasónk!

A szerkesztôség

Eltelt újabb két hónap az ez évi első szám megjelenése óta és kézbe adhatjuk a következőt. A szerkesztőség jelentős erőfeszítéseket tett és tesz az eredeti közlemények és az összefoglalók „beszerzésére”, de az aktivitás még mindig elmarad a szükségestől és elvárttól.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

Referátum

VÁLYI Péter

Klinikai Onkológia

A proteaszóma gátlása a daganat kezelésében

KOPPER László

Az ubikvitin-proteaszóma rendszer az egyik legfontosabb eleme a sejten belüli fehérjék szabályozásának. Funkciója a szükségtelenné vált vagy hibás fehérjék eltávolítása. A proteaszóma proteolitikus enzimeivel darabolja fel, mégpedig azokat, amelyeket előzőleg ubikvitinek jelölnek meg. A rendszer fontosságára utal, hogy az ezzel foglalkozó kutatókat Nobel-díjjal ismerték el. Sok betegségben - beleértve a daganatokat - a fehérjék eltávolítása zavart szenvedhet, a kóros fehérjék felszaporodhatnak. Az utóbbi években felmerült olyan stratégia, hogy a fehérjék kontroll nélküli felhalmozódása a sejt pusztulásához vezethet. Ennek klinikai hasznosítását jelentik a proteaszómagátlók. Fontos megjegyezni, hogy erről a kérdésről, a myelomák terápiájáról kitűnő referátum jelent meg a Klinikai Onkológiában Mikala Gábor és munkatársai tollából.

Hypertonia és Nephrologia

Referátum

VÁLYI Péter

Lege Artis Medicinae

Gyógynövények a májbetegségek terápiájában

SCHULLER János

Az alternatív medicina napjainkban is egyre népszerűbb a betegek körében. A májbetegek is jelentős arányban veszik igénybe a komplementer terápiát, elsősorban a gyógynövényeket, kezelőorvosuk tudtával vagy a nélkül. Ez az egyik ok, amiért a konvencionális medicina orvosai nem zárkózhatnak el e szerek ismeretétől. A másik ok az, hogy a mai, konvencionális terápiában alkalmazott gyógyszerek 20-30%-át az orvostudomány eredetileg növényekből állította elő, tehát az alternatív gyógyítás szerei a jövőben a konvencionális medicina gyógyszereivé válhatnak. A referátum a bizonyítékokon alapuló orvoslás irodalmának tükrében tekinti át azoknak a gyógyszervizsgálatoknak az eredményeit, amelyeket a hepatológiában leggyakrabban használt gyógynövényekkel végeztek. Ilyen a silymarin, a glycyrrhizin, a Phyllantus amarus, a CH-100, a LIV.52, a sho-saiko-to, a bin gan, a compund 861 és az oxymatrin. Fontos, hogy tájékozottak legyünk a potenciálisan hepatotoxikus gyógynövényekkel kapcsolatban is.