Kockázat, célértékek, kezelés hypercholesterinaemia esetén Európában és az AHA/ACC szerint
PADOS Gyula, KARÁDI István, AUDIKOVSZKY Mária, REIBER István, PARAGH György
2014. FEBRUÁR 20.
Hypertonia és Nephrologia - 2014;18(01-02)
PADOS Gyula, KARÁDI István, AUDIKOVSZKY Mária, REIBER István, PARAGH György
2014. FEBRUÁR 20.
Hypertonia és Nephrologia - 2014;18(01-02)
A hypercholesterinaemia az egyik legfontosabb, sőt a legjobban befolyásolható nagy kockázati tényező. Kezelése irányelveken alapul. 2013-ban hazánkban rendelkezésre áll 17 társaság (Magyar Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferencia, MKKK) közös irányelve, valamint az EAS/ESC és az IAS ajánlása. Ezekben hasonló kockázati kategóriákat és szigorú LDL-koleszterin-határértékeket állapítottak meg. 2013. november 12-én hosszú huzavona után az AHA/ACC - lipidtársaság nélkül - új koleszterin-irányelveket adott ki, mely négy dologban drasztikusan különbözik az eddigi hazai és európai ajánlásoktól; szerintük minden egyes cardiovascularis és diabeteses beteg, a koleszterinértéktől függetlenül, valamint a 4,9 mmol/l feletti LDL-koleszterin-szintű betegek kapjanak statint. A primer prevencióban 1,8-4,9 mmol/l LDL-koleszterin-, illetve 3,5-8,0 mmol/l közti koleszterinértékű egyének is kapjanak statint, ha az új rizikókalkulátorral a kockázatuk >7,5% („Statin Benefit Groups”). Mindezek megszüntetnék a klasszikus kockázati kategóriákat (very-high, high, moderate risk), megszüntetnék a célérték-szisztémát, a rendszeres koleszterinmeghatározásokat. A nonstatin-terápiát kombinációban sem támogatják, az alacsony koleszterinszintűek jó része is (Amerikában mintegy kétszerese az eddig kezelteknek) statint kapna a kalkulátor alapján. Nemcsak európai (például ESC/EAS), de amerikai társaságok (National Lipid Association 2013-2014) is ellenzik az AHA/ACC ajánlását.
Hypertonia és Nephrologia
A cikk a magas vérnyomásban szenvedő idős betegek orvosi véleményezésében, az antihipertenzív terápiás döntések (indikáció, támadáspont, célérték) kialakításában a „fiatalabb” korosztályokhoz képest még alaposabb orvosi mérlegelésre, a terápiás válaszok még gondosabb követésére figyelmeztet a sejt-, szervés össz-szervezeti szintű öregedés, a kapcsolódó regulációs zavarok, szubklinikai vagy már klinikailag manifesztálódott idült, progresszív kórfolyamatok, és a mindezekből integrálódó geriátriai szindrómák sokfajta terápiás csapdát tartogató kihívásai miatt. A vérnyomáscsökkentés egyrészt a 65 évesnél idősebbek esetében is alapvető védelmet jelent a cardiovascularis történések kivédésében, de akár az életet is megrövidítő beavatkozást jelenthet, ha az olyan betegnél történik, aki a nagy és középereinek nagyfokú rugalmasságvesztésén és következményesen kóros szintre emelkedett vérnyomásán túlmenően több előrehaladott társbetegségben, sőt már egy-két vagy akár több, összetett patológiai hátterű geriátriai szindrómában is szenved. Ezek a terápiás dilemmák igazán markánsan inkább a 80 évesnél idősebb korosztályban jelennek meg. Ez az a korosztály, amelyben a HYVET vizsgálat antihipertenzív terápiás aktivitásra serkentő, meggyőző eredményeit mindig a szelekció nélküli, a vérnyomás és a mortalitás viszonyát a teljes idős népességben hosszabban követő tanulmányok e tekintetben nagyfokú óvatosságra, potenciális magas vérnyomás/mortalitás paradoxonra intő üzeneteivel egybevetve kell aktuális betegeink esetében orvosi terápiás döntéseinket kialakítani és hatásait követni.
Hypertonia és Nephrologia
A peritonealis dialízis elméleti alapjairól, kezdetéről és a nemzetközi tapasztalatokról előző közleményemben számoltam be. A peritonealis dialízissel összefüggő hazai közlemények a múlt század ötvenes éveiben a módszer szerepével foglalkoztak a heveny veseelégtelenség kezelésében. Az első művesecentrumok az orvosegyetemi városokban (Szeged, 1955; Budapest, 1960; Pécs, 1964; Debrecen, 1970) és Miskolcon (1968) alakultak meg. A szűkös hemodialíziskapacitás ellenére a peritonealis dialízis intermittáló technikája nem terjedt el kellőképpen. A 70-es évek elején az ellátási körzetünkhöz tartozó, másfél millió lélekszámú öt megye területén felmérésünkkel adatot kaptunk a gondozandó vesebetegek és dialízist igénylők számát illetően. Ennek eredményeként a gondozóhálózat mielőbbi kialakítását és a dialíziskapacitás növelésére a megyei kórházakban a szatellita peritonealis dialízis megszervezését tartottuk szükségesnek, melynek megvalósítására közreműködésünkkel 10 osztályon került sor. A peritonealis dialízis országos elterjesztésének lelkes híve és szervezője Taraba professzor volt, aki korai eltávozásával munkájának eredményét, a CAPD hazai elterjedését már nem élhette meg. A nyolcvanas évek elején korán megjelentek az első hazai közlések a CAPD kedvező hatásával kapcsolatban. A gyógyszertárakban előállított oldatok és a korszerű összekötőrendszerek hiánya a peritonitis gyakori előfordulását eredményezte. Emellett a betegek és a kezelést elkezdő, felügyelő kollégák körében is élt az üveges oldatokkal végzett peritonealis dialízis kedvezőtlen emléke (hosszú kezelési idő, gyakori peritonitis). Ez eredményezte, hogy az 1991-ben végzett országos felmérésünk szerint a CAPD világszerte észlelhető elterjedésének hazai eredménye az volt, hogy az intermittáló módszerrel kezeltek száma nőtt meg jelentősen (a dializáltak több mint 10%-a), míg a CAPD-vel kezeltek aránya 2% alatt maradt. A CAPDvel összefüggő hazai tanulmányok, a Budapesti Szent Margit Kórházban, Gánton, majd később a dialízishálózatokban szervezett továbbképzések, valamint a Magyar Nephrologiai Társaság állásfoglalásai eredményezték, hogy az elmúlt évtizedben hatezer fölé növekedett a dialízissel egyensúlyban tartottak száma, akik között több mint 10% kezelését a CAPD/APD biztosítja.
Hypertonia és Nephrologia
Elsőként mutattuk ki, hogy az afferens arteriola distalis részét borító endothelium fenesztrált, ami szokatlan jelenség nagy nyomású erekben. A fenesztrumok a renintermelő granularis epithelioid sejteket fedik, valószínűsítve, hogy a relatíve nagy molekulasúlyú renin ezeken keresztül jut a plazmába. Kimutattuk azt is, hogy a fenesztrált szegmentumterület hossza: 1. korrelál a renin-angiotenzin aktivitásával, 2. változhat az életkorral, különböző ingerek hatására, mint például a szomjazás, és különböző betegségekben, 3. lehetővé teszi a folyadék filtrációját a glomerulus előtt, ami akár a GFR 30%-át is elérheti. Az afferens arteriolaris fenesztráció és az ezen keresztüli jelentős térfogatú filtráció a vese mikrocirkulációjának az egyik legprovokatívabb megfigyelése és számos korábban elfogadott fiziológiai tételt megkérdőjelez.
Hypertonia és Nephrologia
Az angiotenzin II (Ang II) az egyik leghatásosabb vasoconstrictor hatású molekula, amely az AT1-receptor aktiválása révén fokozza a vascularis ellenállást, ami megemelheti a szisztémás vérnyomást. A vascularis renin-angiotenzin rendszer (RAS) aktivitásának a fokozódása számos cardiovascularis betegség (például hypertonia, diabetes mellitus) patogenezisében fontos szerepet tölt be. Ugyanakkor az Ang II mediálta vasomotorválasz, valamint a vascularis AT1-receptor (AT1R-fehérjeés) -mRNS-expresszió életkorfüggése ez idáig nem pontosan ismert. Ezért újszülött, fiatal, középidős és öreg Wistar hím patkányokból izolált arteria carotisok Ang II-re adott falfeszülését mértük izometriás miográf (DMT-610M) segítségével. A vascularis AT1R-mRNS-expresszió életkorfüggő változását qRT-PCR-rel, míg a fehérjemennyiséget Western-blottal kvantifikáltuk. Eredményeink azt mutatják, hogy az életkorral az Ang II indukálta vascularis kontrakció harang alakú eloszlást mutat (újszülöttkortól felnőttkorig nő, majd aggastyánkorra csökken), amihez hasonló a vascularis AT1RmRNS- és fehérjeexpresszió mintázata is, ami azt jelzi, hogy az Ang II által szabályozott vascularis ellenállást és a szisztémás vérnyomást elsősorban genetikai programok határozzák meg.
Hypertonia és Nephrologia
Az összefoglaló közlemény a krónikus vesebetegek csökkent fizikai aktivitását, csökkent fizikai funkcióját ismerteti, amely már a vesebetegség korai stádiumaiban elkezdődik; ismerteti a fizikai edzés kedvező hatását a fizikai funkcióra és a fizikai aktivitásra, valamint a krónikus vesebetegség progressziójára. Végül, ajánlást fogalmaz meg a krónikus vesebetegek edzésével kapcsolatban. Konklúzióként, a bizonyítékok alapján a krónikus vesebetegeknek javasoljuk, hogy betegségük minden stádiumában fokozzák fizikai aktivitásukat.
LAM Extra Háziorvosoknak
A statinok a cardiovascularis kórképek terápiájának sarkalatos elemévé váltak. Alkalmazásuk során fény derült arra is, hogy a koleszterinszint csökkentésén túlmenően további kedvező hatásuk van, amelyek a vascularis történések mechanizmusában több ponton érvényesülnek. Az egyik legjobban megvilágított folyamat az antithromboticus kapacitás, amely részben a vérlemezke-funkciókat, részben az alvadási kaszkád lépéseit érinti. A kísérletes megfigyelések mellett napjainkra már intervenciós humán vizsgálatok is igazolták, hogy mind az artériás, mind a vénás oldalon a statinoknak lipidindependens thrombosisgátló tulajdonságuk van. A statinszedés és a dementia vonatkozásában a korábbi ellentmondó eredményeket hozó tanulmányok esetszáma nem volt meggyőző, és ehhez képest a nemrégen közölt, több tízezer egyénre vonatkozó két nagy, idős populációt érintő obszervációs vizsgálat a statinok nem vascularis dementiát visszaszorító hatékonyságáról számoltak be. Az értékelések szerint ebben az esetben is a statinok pleiotropiás hatásai érvényesülnek. Az ismertetett eredmények a cardiovascularis mortalitás csökkentése céljából alkalmazott statinterápiának a thrombosis és a dementia megelőzését jelentő új előnyeire világítottak rá, amelyek az erek területén már megfigyelt antithromboticus és antiinflammatorikus kapacitásukkal van összefüggésben.
Lege Artis Medicinae
Krónikus vesebetegség (KVB) esetén a cardiovascularis mortalitás kockázata kiemelkedően nagy, amiben részben a lipideltérések játszanak szerepet. A statinokkal végzett cardiovascularis prevenciós vizsgálatokban és a KVB során a statinkezeléssel kapott eredmények, valamint ezek metaanalízise szerint predializált stádiumban ez az antilipidaemiás terápia csökkenti a teljes és a cardiovascularis mortalitást. Egy új vizsgálat, a SHARP tanulmány alapján a simvastatin plusz ezetimib együttadása is szignifikánsan mérsékeli a major atheroscleroticus események számát predializált KVB formában (ez a kombinációval kapott első keményvégpontú eredmény), így alternatív alkalmazása szóba jön. A SHARP vizsgálat dializált betegeit és a csak dializált populációt elemző, korábbi két tanulmány összegző metaanalízisének nagyobb esetszáma már az antilipidaemiás terápia sikerére utalt, miután szignifikánsan redukálódott a nem fatális myocardialis infarktusok és a coronariarevascularisatiós beavatkozások száma. Ezek az új eredmények is arra utalnak, hogy dializálásra szoruló stádiumban a statin- vagy statin plusz ezetimib kezelés eredményessége csekélyebb a predializált stádiumhoz képest - ezt a részben eltérő patomechanizmus magyarázza -, de az antilipidaemiás terápia - különösen a nagy cardiovascularis kockázatú egyénekben - mérsékelheti a szív- és érrendszeri események előfordulását.
Ideggyógyászati Szemle
A szerzők a szakirodalmi adatok áttekintése alapján foglalják össze a HMG-CoA-reduktáz-gátlók (statinok) és a koenzim-Q10 (CoQ10, ubikinon) kapcsolatát, illetve az esetleges interakció jelentőségét. A statinok világszerte széles körben használt gyógyszerek. A koleszterinszintézisben részt vevő mevalonsav gátlása révén csökkentik a plazma koleszterinszintjét. Tekintettel arra, hogy az ubikinon szintéziséhez is mevalonsavra van szükség, joggal vetődik fel a kérdés, vajon a statinterápia mennyiben befolyásolja a CoQ10 metabolizmusát. Számos vizsgálatban igazolták, hogy a statinkezelés összefüggésbe hozható a szérum-CoQ10-koncentráció csökkenésével. Jóval kevesebb adat áll rendelkezésünkre a statinkezelés kapcsán kialakult szöveti CoQ10-koncentráció változásairól. A szerzők több vizsgálat áttekintésével igyekeznek átfogó képet adni a statinkezelés és az ubikinon metabolizmusa közötti interakció következményeiről.
Lege Artis Medicinae
A szerzők cikkükben összefoglalják az ischaemiás szívbetegségben szenvedők szekunder prevenciójában alkalmazandó gyógyszeres lehetőségeket, kiemelve a statinterápia szükségességét, biztonságosságát. Bemutatják e terápia kedvező hatását a cardiovascularis mortalitásra és morbiditásra, szólnak a szérum-LDL-koleszterin-szint minél nagyobb mértékű csökkentésének klinikai hasznáról. Röviden ismertetik az ASTEROID vizsgálat eredményeit, amelyben intenzifikált statinkezeléssel plakkregressziót lehetett elérni.
Lege Artis Medicinae
A statinok a cardiovascularis kórképek terápiájának sarkalatos elemévé váltak. Alkalmazásuk során fény derült arra is, hogy a koleszterinszint csökkentésén túlmenően további kedvező hatásuk van, amelyek a vascularis történések mechanizmusában több ponton érvényesülnek. Az egyik legjobban megvilágított folyamat az antithromboticus kapacitás, amely részben a vérlemezke-funkciókat, részben az alvadási kaszkád lépéseit érinti. A kísérletes megfigyelések mellett napjainkra már intervenciós humán vizsgálatok is igazolták, hogy mind az artériás, mind a vénás oldalon a statinoknak lipidindependens thrombosisgátló tulajdonságuk van. A statinszedés és a dementia vonatkozásában a korábbi ellentmondó eredményeket hozó tanulmányok esetszáma nem volt meggyőző, és ehhez képest a nemrégen közölt, több tízezer egyénre vonatkozó két nagy, idős populációt érintő obszervációs vizsgálat a statinok nem vascularis dementiát visszaszorító hatékonyságáról számoltak be. Az értékelések szerint ebben az esetben is a statinok pleiotropiás hatásai érvényesülnek. Az ismertetett eredmények a cardiovascularis mortalitás csökkentése céljából alkalmazott statinterápiának a thrombosis és a dementia megelőzését jelentő új előnyeire világítottak rá, amelyek az erek területén már megfigyelt antithromboticus és antiinflammatorikus kapacitásukkal van összefüggésben.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás