Hypertonia és Nephrologia

Hypertoniás sürgősségi állapotok ellátása

JÁRAI Zoltán, ÁCS Tamás, FARSANG Csaba

2011. DECEMBER 22.

Hypertonia és Nephrologia - 2011;15(06)

A hypertoniás betegek 1-2%-a sürgős orvosi ellátásra szorul hypertoniás sürgősségi állapot kialakulása miatt. Hypertoniás krízis esetében a vérnyomás hevenyen kialakuló emelkedése mellett akut, életveszéllyel járó célszervkárosodás is jelentkezik. Ezekben az esetekben általában a vérnyomás gyors, de kontrollált csökkentése elengedhetetlen a célszervkárosodás további súlyosbodásának elkerülése érdekében. A kezelés nagymértékben függ a célszervkárosodás típusától. A kezelés parenteralis készítményekkel, intézeti (általában intenzív osztályos) ellátás keretében történik. Hypertoniás sürgősségi, életveszéllyel nem járó állapotban (urgency) nincsen akut célszervkárosodás, ilyenkor a kezelés ambulanter végezhető orális készítményekkel.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Hypertonia és Nephrologia

A gyulladás és az alvászavarok összefüggései vesetranszplantált betegek körében

FORNÁDI Katalin, LINDNER Anett, CZIRA Mária Eszter, SZENTKIRÁLYI András, LÁZÁR S. Alpár, ZOLLER Rezső, TURÁNYI Csilla, VÉBER Orsolya, NOVÁK Márta, MUCSI István, MOLNÁR Miklós Zsolt

A gyulladás és az alvászavarok összefüggéseire vonatkozó eredmények ellentmondásosak dializált betegek esetében. Kutatócsoportunk vesetranszplantált betegek körében vizsgálta a gyulladásos markerek és a különböző alvászavarok közötti összefüggéseket. Keresztmetszeti vizsgálatunkban 100, véletlen módon kiválasztott vesetranszplantált beteg egyéjszakás poliszomnográfiás vizsgálata során [„SLeep disorders Evaluation in Patients after kidney Transplantation (SLEPT) Study”] diagnosztizáltuk az alvási apnoe szindróma (OSA) és a periodikus lábmozgás zavar (PLMS) jelenlétét. Az insomnia előfordulását az Athens Insomnia Skála (AIS) felvételével határoztuk meg. Rögzítettük a betegek szociodemográfiai és gyógyszerelési adatait, a társbetegségeket és a laboratóriumi paramétereket. A gyulladást jelző paraméterek közül mértük a C-reaktív protein (CRP), a szérumalbumin, az interleukin-6 (IL-6) és a tumornekrózis-faktor-α (TNF-α) szintjét és meghatároztuk a fehérvérsejtszámot. A betegek átlagéletkora 51±13 év (43% nő) és a cukobetegség előfordulása 19% volt. Az OSA vagy PLMS diagnózisú betegek és alvászavarban nem szenvedők között a gyulladásos markerek szintjében nem mutatkozott szignifikáns különbség. Az apnoehypopnoe index szignifikáns összefüggést mutatott a fehérvérsejtszámmal (rho=0,23), és gyenge, nem szignifikáns összefüggést a többi, gyulladást jelző markerrel (rho<|0,15|). A PLM-index gyenge, nem szignifikáns összefüggést mutatott valamennyi gyulladásos paraméterrel (rho<|0,15|). A szérum-IL-6-szint szignifikánsan magasabb volt az insomniában szenvedő (AIS≥10) betegek körében [medián (IQR): 3,2 (2,6-5,1) vs. 1,7 (1,2-2,9) ng/l; p=0,009]. A többi gyulladásos marker szintjében nem volt különbség insomniában szenvedők és nem szenvedők között. Vesetranszplantált betegek csoportjában nem találtunk összefüggést az alvászavarok jelenléte és a gyulladásos markerek szintje között.

Hypertonia és Nephrologia

Kékes Ede és Kiss István (szerk.): Hyperuricaemia. - Az emelkedett húgysavszint cardiovascularis-renalis kockázata és terápiás befolyásolási lehetősége

BUDA Béla, KIS János Tibor

Az utóbbi évtizedben már ismertté vált, hogy a szérum húgysavszintje nem csupán a köszvény (a Horatius által is megénekelt „tarda podagra”) vagy a vese urátköve miatt veszélyes és kezelendő (illetve a megfelelő diéta segítségével megelőzendő), hanem a hyperuricaemia a cardiovascularis betegségeknek is komoly kockázati tényezője. Részt vesz az érfal károsításában és ez által oki tényező a szívinfarktus és a stroke kialakulásában, de károsítja a vesét is, rontja a vesefunkciót.

Hypertonia és Nephrologia

Sófogyasztás és hypertonia. A nemzeti sócsökkentő programok prevenciós és terápiás értéke

KISS István, MARTOS Éva

Számos vizsgálat bizonyította, hogy kisebb a cardiovascularis halálozási kockázata azoknak a kezelt hypertoniás betegeknek, akiknek a gyógyszeres kezelését megfelelő életmódváltás is kíséri (a testsúly csökkentése, a sófogyasztás csökkentése, a fizikai aktivitás növelése, a zöldség-gyümölcs fogyasztás növelése), szemben azokkal, akik esetében a nem gyógyszeres terápia nem épült be a vérnyomáscsökkentő kezelésbe. A nagyon nagy többletsóbevitel a stroke- és teljes cardiovascularis halálozás szignifikáns növekedésével jár, valamint emeli a vérnyomást. Tekintettel arra, hogy nem mindenki egyformán érzékeny a sóterhelésre, ezért ellentmondóak a vizsgálati eredmények. A sóérzékenység komplex mechanizmus, egyaránt van genetikai és környezeti meghatározója. A sócsökkentést vizsgáló tanulmányok metaanalízisében is igazolták, hogy a 2-2,3 g/nap közötti sóbevitel 20%-os, szignifikáns csökkentést eredményez a cardiovascularis történésekben. 2007-től az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is támogatja a nemzeti sócsökkentő stratégiákat és programokat. Az Európai Unió is kiemelt figyelmet szentel a sócsökkentésnek, és 2008-ban Európai Sócsökkentő Keretprogramot hirdetett, amelyhez 26 tagállam - köztük Magyarország is - csatlakozott. A keretprogramban célul tűzték ki a lakossági sófogyasztás legalább 16%-os csökkentését négy év alatt. Magyarországon az Egészségügyi Minisztérium hirdette meg 2008- ban a STOP SÓ, Nemzeti Sócsökkentő Programot, amelyet az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) irányít. A hazai sócsökkentő program védjegye a STOP SÓ logó, amelynek célja az önkéntes sócsökkentésben szereplő termékek figyelemfelkeltő megkülönböztetése. Ehhez kapcsolódó önkéntes felajánlás volt a Magyar Pékszövetségé, a kenyér- és pékáruk 2017-ig történő 16%-os sótartalom-csökkentése. Az OÉTI-felmérés eredményei szerint a férfiak és nők sóbevitele jelentősen meghaladta a hazai ajánlást. A sócsökkentést fokozatosan kell végrehajtani, figyelembe véve a jelenlegi adatokat. Sajnos igen hosszú idő fog eltelni, amíg a lakosság átlagos sóbevitele a WHO-ajánlás szintjére csökken. Ez csak minden érintett összehangolt cselekvésével, a szakmai és politikai döntéshozók meggyőzésével érhető el, bizonyítva a program fenntartásából származó egészségnyereséget, betegségmegelőzést és költségmegtakarítást.

Hypertonia és Nephrologia

Cardiorenalis kockázatot és intestinorenalis kapcsolatot jelentő uraemiás toxin: az indoxil-szulfát

KISS István

Az uraemiás szindróma és állapot elsősorban a veseelégtelenség következtében felhalmozódó uraemiás toxinok eredményeképpen jön létre. Egyre nagyobb figyelem fordul az uraemiás toxinok eltávolításának lehetőségei felé, amely már nemcsak a dialíziskezelést jelenti, hanem a táplálkozással kapcsolatos speciális meggondolásokat, illetve a toxinokat megkötő, termelődésüket csökkentő lehetőségeket vizsgálja. A krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek és a vesepótló kezelésben részesülők morbiditásában és mortalitásában kiemelt szerepet játszanak a cardiovascularis kockázatot is fokozó uraemiás toxinok. Ezek közé tartozik a cardiorenalis kockázatot növelő, dialízissel nehezen eltávolítható, fehérjéhez kötött endogén uraemiás toxin, az indolcsoportba tartozó indoxil-szulfát. Mai ismereteink szerint az indoxilszulfát vasculonephrotoxicus anyag, a renalis és cardiovascularis betegségek progresszióját fokozó uraemiás toxin. Az uraemiás toxinok között is különös jelentőséggel bír az a tény, hogy redox potenciája révén egyszerre antioxidáns és oxidatív stresszt okozó hatású, és a saját bélrendszerünkben képződik. Szérumkoncentrációja a táplálkozástól, illetve a tubularis funkciótól függ, ezért képes a glomerulusfiltrációs rátától függetlenül is jelezni a krónikus veseelégtelenség progresszióját. Az indoxil-szulfát sikeres eltávolítása csökkenti a morbiditást és mortalitást, illetve növeli a túlélést. Mindezek alapján lehetséges célpontja, befolyásolási területe lehet az uraemia csökkentésének krónikus veseelégtelenségben. A pro- és prebiotikumokkal együtt alkalmazott orális adszorbensek ígéretesebb indoxil-szulfát-befolyásolási lehetőséget jelentenek.

Hypertonia és Nephrologia

A fehérköpeny-hypertonia jelentősége serdülőkorban

LENGYEL Szabolcs, SZÁNTÓ Ildikó, KATONA Éva, PARAGH György, FÜLESDI Béla, PÁLL Dénes

A serdülőkori hypertonia jelentőségét az adja, hogy szoros korreláció áll fenn a serdülőkori és a felnőttkorban észlelt vérnyomásértékek között. Manifeszt serdülőkori hypertonia esetén bal kamrai izomtömeg-növekedés és az arteria carotis intima-media megvastagodása már kimutatható. A serdülőkori hypertonia gyakorisága 1-4%. Közöttük az esetek 1-41%-ában észlelhető fehérköpeny-hypertonia, amelynek diagnózisa ismételt otthoni mérések vagy ABPM segítségével állítható fel. A serdülőkori fehérköpeny-hypertonia hátterében a fokozott szimpatikus aktivitás kiemelkedő jelentőségű, amely endotheldiszfunkciót és fokozott artériás stiffnesst okoz. Egyre több adat bizonyítja, hogy a serdülőkori fehérköpeny-hypertonia nem ártalmatlan jelenség, mert a későbbiekben gyakran alakul ki manifeszt hypertonia. Észlelése esetén a kockázatfelmérés, a nem gyógyszeres kezelés megkezdése és a fiatalok követése, gondozása kiemelkedő jelentőségű.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.

Lege Artis Medicinae

Hasonlóságok és különbségek a hypertoniabetegség ellátásával foglalkozó legjelentősebb nemzetközi irányelvekben

KÉKES Ede, VÁLYI Péter

A hypertonia diagnózisával és kezelésével foglalkozó irányelveknek óriási szerepe van Földünkön az egészség fenntartásában, hiszen a megbízható előrejelzések szerint 2025-ben már 1,6 milliárd feletti magasvérnyomás-betegségben szenvedő egyénnel kell számolnunk. Az irányelvek betartása létkérdés minden hypertoniás beteg számára, ennek ellenére még a gazdasági szempontból fejlett országokban sem kielégítő a jól kontrollált hypertoniások aránya. Földünk öt kontinensén az irányelvek sajnos több szempontból is eltérő vagy nagyon eltérő javaslatokat adnak a vérnyomás mérése, a diagnózis felállítása, a cardio­vascularis kockázat becslése, a célérték meghatározása vonatkozásában, bár az utóbbi években bizonyos területeken megindult a „konszenzusra” irányuló törekvés. Közleményünkben ezeket a különböző véleményeket és állásfoglalásokat kívánjuk bemutatni az ACC/AHA, az ESC/ESH, a NICE, a kanadai és az ausztrál irányelvek elemzésével. Figyelembe vettük a WHO és az ISH állásfoglalásait is. Leírjuk az irányelvekben észlelhető elvi és gyakorlati közeledéseket és a már megvalósult konszenzusokat.

Hypertonia és Nephrologia

Ritmuszavarok hypertoniában

ZÁMOLYI Károly

A hypertonia a cardiovascularis betegségek – szívelégtelenség, coronariabetegség, stroke és krónikus veseelégtelenség – fő és leggyakoribb rizikófaktora. A hypertoniás szívbetegség egyik klinikai manifesztációja a különböző ritmuszavarok megjelenése, amely a myocardium strukturális és funkcionális patofiziológiai változásával magyarázható. Hypertoniában a leggyakoribb ritmuszavar a pitvarfibrilláció, de más supraventricularis és kamrai arrhythmiák is előfordulnak főleg balkamra-hypertrophia vagy szívelégtelenség esetén.

Hypertonia és Nephrologia

Nem minden fiatal, sportoló egyetemista él optimális vérnyomással. A 2019. évi Májusi Mérési Hónap (MMM-19) eredményei

PATÓ Anna, NÉMETH Zoltán, JÁRAI Zoltán, KOLLER Ákos

Mintegy 100 éve tudott, hogy a tartósan magasabb vérnyomás (hypertonia) a vezető halálokot jelentő cardiovascularis betegségek, például a szívelégtelenség, a szívinfarktus, a stroke, a vese- és a szembetegségek legjelentősebb kockázati tényezője. Sajnos a hypertoniának egyik jellemzője, hogy sokáig észrevétlen marad, mindaddig, amíg már kialakult egy vagy több szerv károsodása. Ezért nagyon fontos, hogy a szisztémás vérnyomást időről időre ellenőrizzük, elsősorban 45 éves kor felett. A magas vérnyomás elterjedtsége több mint 35% a magyarországi populációban. Újabb adatok felhívták a figyelmet arra, hogy a hypertonia megjelenhet fiatalabb korban is, bár kisebb gyakorisággal. Vizs - gálatainkat a 2019. évi Májusi Mérési Hónap (MMM-19) nemzetközi kampány ke - retein belül végeztük, amely a magasvérnyomás-betegségre és a populációs szintű, szisztematikus szűrés hiányára hívja fel a figyelmet. Feltételeztük, hogy a fiatal, látszólag egészséges egyetemi hallgatók körében is kialakulhat magas vér nyo más. A vizsgálatokat a Testnevelési Egyetem hallgatói körében végeztük el (n = 33; 25 férfi, 8 nő). Az átlagéletkor 24,3 év volt (20–34 év). A vérnyomás mérésére egy automata vérnyomásmérőt (Omron MIT5) használtunk az egyének felkarjára helyezve, az irányelvekben rögzítetteknek megfelelően, nyugodt környezetben, ülő helyzetben. A méréseket háromszor megismételtük egyperces időközönként, és a három mérés átlagát statisztikailag elemeztük. Az egyetemista populációban a következő vérnyomásértékeket (átlag ± SEM, három mérés átlagértékeiből) mértük: szisztolés 121,9 ± 14,4 Hgmm, diasztolés 75,1 ± 9,1 Hgmm, átlag 90,7 ± 10,9 Hgmm, míg a pulzusnyomás: 46,8 ± 5,3 Hgmm volt. Bár az átlagvérnyomások a normális tartományba estek, egyes egyéneknél magasabb értékeket is találtunk. A szisztolés vérnyomás 33%-a esett az emelkedett-normális vérnyomás, illetve az 1. fokozatú hypertonia tartományába. Ezek az adatok megerősítették azt a feltételezésünket, miszerint magas vérnyomás jelentkezhet fiatalkorban is, annak ellenére, hogy a vizsgált popu - láció tagjai rendszeresen sportolnak, ami egy fontos megelőző tényező a cardiovascularis betegségek kialakulásában. Ezek az eredmények hangsúlyozzák a vér nyo - más rendszeres mérésének fontosságát fiatalkorban is, ami csökkentheti a magas vérnyomás globális elterjedtségét, és megelőzheti számos szív- és érrendszeri betegség kialakulását, beleértve az agyvérzést, szívrohamot, veseelégtelenséget és mentális leépülést.

Hypertonia és Nephrologia

Szérumhúgysavszint hypertoniában. Hazai tapasztalatok a Magyar Hypertonia Regiszter 2011., 2013., 2015. évi adatai alapján - I. rész Bevezető gondolatok. Betegek és módszer. Alapadatok

KÉKES Ede, PAKSY András, ALFÖLDI Sándor

Világszerte az általános populációban végzett szűrések alapján észlelik a szérumhúgysavszint átlagának emelkedését mindkét nemben. Ez a növekedési tendencia érvényes a hypertoniabetegségre is. A szerzők a Magyar Hypertonia Regiszter 2011., 2013. és 2015. évi adatainak felhasználásával vizsgálták 47372 hypertoniás betegben (22688 férfi, 24684 nő) a szérumhúgysavszint alakulását és összefüggését az életkorral, kockázati tényezőkkel, antropológiai, metabolikus jellemzőkkel, vérnyomással, a vérnyomáscélértékkel, szervkárosodásokkal, gyógyszeres kezeléssel, valamint a társbetegségekkel. Elemzésük első részében bemutatják az elemzés módszerét és az alapösszefüggéseket. A húgysavszint magasabb férfiaknál, mint nőknél, a kor előrehaladásával értéke emelkedik. A szisztolés és diasztolés vérnyomás emelkedése a szérumhúgysavszint növekedésével jár, amelynek trendje a szisztolés nyomás esetében szignifikánsan nagyobb. A hölgyeknél az emelkedési trend kisebb és mindig alacsonyabbak a húgysavértékek. Azoknál, akik nem érik el a célvérnyomást, a húgysavérték magasabb. A társbetegségek jelenléte szignifikánsan növeli a szérumhúgysavszintet.