Hypertonia és Nephrologia

„Ereink Védelmében”. Az ÉRV Program folytatása 2011-ben

KISS István, KOLOSSVÁRY Endre, JÁRAI Zoltán, LUDÁNYI Andrea, FARKAS Katalin

2011. ÁPRILIS 20.

Hypertonia és Nephrologia - 2011;15(02)

A Magyar Hypertonia Társaság 2007-ben indította el az „Ereink Védelmében” ÉRV Programot, amelynek keretében hypertoniás betegek csoportjában került sor a perifériás érbetegség gyakoriságának és kockázatértékének vizsgálatára. A boka/kar index (ABI) meghatározása mellett megtörtént a kockázati tényezők elemzése is, amelyek a betegek tervezett ötéves követése során a cardiovascularis morbiditás és mortalitás szempontjából meghatározóak lehetnek. A Program a Szív- és Érrendszeri Nemzeti Program alapvető része lett.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Hypertonia és Nephrologia

Mictiós szonocisztográfia - A vesicoureteralis reflux ábrázolása ultrahang-kontrasztanyaggal

KIS Éva

Az intravesicalisan alkalmazott ultrahang-kontrasztanyaggal végzett mictiós szonocisztográfia érzékeny, sugárterheléssel nem járó módszer a vesicoureteralis reflux ábrázolására. A második generációs kontrasztanyag, a SonoVue igen kis mennyiségével jól láthatók az ureterbe, illetve az üregrendszerbe visszaáramló mikrobuborékok, így a reflux fokozata (1-5.) a hagyományos, képerősítővel végzett mictiós cisztouretrográfiával azonos módon megállapítható. A közlemény részletesen ismerteti a vizsgálat kivitelezésének módját.

Hypertonia és Nephrologia

A hypertoniabetegség kezelésének szemléletváltása Magyarországon.- Az „Éljen 140/90 alatt!” Program öt éve és eredményei

KISS István, PÁL László, SCHANBERG Zsolt, BARNA István, ALFÖLDI Sándor, FARSANG Csaba, CHÁTEL de Rudolf, KÉKES Ede

A népbetegségek elleni hatásos küzdelem egyik lehetősége a betegség megismertetése, veszélyének és kockázatainak tudatosítása. A másik lehetőség az orvosi, egészségügyi dolgozói szaktudás növelése és a betegek együttműködésének növelése. A Magyar Hypertonia Társaság 2005-ben indította el az „Éljen 140/90 alatt!” Programot, a hypertonia megelőzése és megfelelő kezelése érdekében. A Programba bekapcsolódó egészségeseknek feladatuk volt a normális és kóros vérnyomás megismerése, információszerzés a betegségről és a beteg hozzátartozók segítése. A Program első célkitűzése a betegeknek szánt „ÉRD EL a célvérnyomást!” üzenet volt. A rendszeres gyógyszerszedéssel az elért célérték megtartása volt az újabb feladat, ezért az üzenet a „TARTSD OTT!” volt. 2005-2007 között 5%-kal nőtt a célértéket elérő hypertoniás betegek aránya. 2008-ban a Program a praediabeteses, vagy cukorbeteg hypertoniások felmérését tűzte ki célul és a szövődmények elkerüléséről szólt, „ELÕZD MEG!” címmel. A Program részeként szerveztük meg a „Törődés napját” is, felhívva a figyelmet a hypertoniát kísérő társbetegségek jelentőségére. A „TUDATOS TÖRÕDÉS” alprogramban a lakossági figyelmet hívtuk fel a hypertoniabetegség egyik legsúlyosabb szövődményére, a stroke-ra. 2011-ben a „HYPERTONIA ÉVÉT” hirdettük meg, és a betegség eredményes kezelése érdekében lakossági oktatásokat, szakmai továbbképzéseket szervezünk a XXI. századi eszköztár bevetésével. Az „Éljen 140/90 alatt!” Program eddigi eredményei alapján megismertük a magyarországi hypertoniás betegek kockázatának mértékét, a hypertoniások jellegzetes társbetegségeit, szövődményeit és kezelésük sajátosságait. Hazánkban a hypertoniás betegek a nagy, illetve a nagyon nagy szív-ér rendszeri többletkockázatú csoportba tartoznak. Több mint 30%-uk praediabeteses. A nagyobb odafigyelés növeli a beteg-együttműködést, és ennek terápiás értékű többlet-vérnyomáscsökkenés az eredménye. A program 2011-ben is folytatódik, az eddigiek folytatása mellett újabb adatfelvétellel a Hypertonia Regiszterbe és a terápiás sajátosságok pontosabb megismerésével.

Hypertonia és Nephrologia

Nyugtalan láb szindróma krónikus vesebetegségben szenvedők körében

LINDNER Anett, FORNÁDI Katalin, MOLNÁR Miklós Zsolt

A fejlett országokban az orvostudomány mind nagyobb kihívással néz szembe: a különböző krónikus betegségek egyre gyakoribb előfordulása, valamint a társadalom folyamatos öregedése jelentősen növeli a fejlett országok egészségügyi ellátási terheit. Napjainkban az alvászavarok is gyakran a krónikus betegségek közé sorolhatók, és egyre inkább ismertté válnak hosszú távú élettani és pszichoszociális következményeik, illetve az életminőségre gyakorolt hatásuk. Az utóbbi húsz évben egyre több közleményben foglalkoztak a krónikus vesebetegségben szenvedő, illetve végstádiumú veseelégtelenség miatt dialízissel kezelt betegek körében előforduló alvászavarokkal, köztük a nyugtalan láb szindrómával. A nyugtalan láb szindróma szekunder formája a leggyakrabban krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegekben jelentkezik. A dializált betegpopulációban a jelenlétét összefüggésbe hozták insomniával, rosszabb életminőséggel, depresszív és szorongásos tünetekkel, emelkedett cardiovascularis kockázattal. A nyugtalan láb szindrómában szenvedő betegek együttműködési készsége romlik, hajlamosak idő előtt megszakítani a dialíziskezelést, és valószínűleg részben ez utóbbi összefüggés magyarázhatja a kapcsolatát a halálozással ebben a betegcsoportban.

Hypertonia és Nephrologia

A PerIndopril kombináCiója indApamiddal: a vérnyomáScSökkentő hatás vizsgálata a mindennapi Orvosi gyakorlatban - A PICASSO vizsgálat

BEVEZETÉS - A nemzetközi és hazai (JNC-7, ESH/ESC2007 és 2009, MHT 2009) irányelvek javasolják, hogy a hypertoniás betegek vérnyomását 140/90 Hgmm érték alá, illetve nagy/igen nagy cardiovascularis kockázat (például diabetes mellitus, krónikus vesebetegség) esetén 130/80 Hgmm alá kell csökkenteni. Bebizonyosodott, hogy a leghatékonyabb vérnyomáscsökkentő hatás elérése, valamint a mellékhatások mérséklése érdekében a betegek túlnyomó többségénél gyógyszer-kombinációk alkalmazása szükséges. A hazánkban nagyon gyakran alkalmazott kombinációk közé tartozik az ACE-gátló kombinálása diuretikummal. A PICASSO vizsgálat célja volt a perindopril-indapamid (Coverex-AS Komb Forte) fix, nagyobb dózisú kombinációja hatásosságának és a kezelés metabolikus paraméterekre kifejtett hatásának értékelése a belgyógyászok, hipertonológusok, kardiológusok és háziorvosok gyakorlatában. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A három hónapig tartó, multicentrikus, prospektív, obszervációs, beavatkozással nem járó nyílt klinikai vizsgálatba első- vagy másodfokú, 18 évnél idősebb, nem megfelelően beállított primer hypertonás betegeket vontunk be, akiknél a kezelőorvos a nagyobb dózisú kombinációs antihipertenzív kezelést kívánta indítani. A betegek vérnyomását (ambuláns monitorozással is), pulzusszámát, metabolikus paramétereit (plazmalipidek, vércukor, nátrium, kálium, kreatinin, húgysav, GGT szintje) rutinmódszerekkel mértük, anamnesztikus és közérzetre vonatkozó adataikat kérdőíveken regisztráltuk. A változásokat külön értékeltük az egyes rizikófaktorokkal élők és társbetegségekben szenvedők körében is. EREDMÉNYEK - A vizsgálat során 9683 beteg (54% nő, 46% férfi, életkor átlaga: 61,8 év) adatlapjait értékeltük. A vizsgálatban alkalmazott kezelés végére a vérnyomás átlaga 159/93 Hgmm-ről 131/80 Hgmm-re, ABPM-mel 145/83 Hgmm-ről 126/74 Hgmm-re (24 órás átlag), a szívfrekvencia 79/min-ről 73/min-re csökkent (p<0,001). A jelentős társbetegségben nem szenvedő betegek 75,4%-ában, az alacsonyabb célvérnyomással jellemezhető társbetegségekben szenvedők 14%- ában sikerült a vérnyomást megfelelően beállítani. A betegek diurnalis indexe lényegesen nem változott. Klinikailag értékelhetően csökkent az össz- és LDL-koleszterin, a triglicerid, az éhomi vércukor és a húgysav szintje, nem változott lényegesen a HDL-koleszterin-, a nátrium-, kálium- és a GGT-szint. A betegek közérzete szignifikánsan javult a vizsgálat során. KÖVETKEZTETÉSEK - A perindopril-indapamid kombinációk eredményesen és biztonságosan alkalmazhatók a mindennapi gyakorlatban.

Hypertonia és Nephrologia

A veseátültetést követő cytomegalovirus-fertőzés problémája, HLA-típus és a CMV-fertőzés iránti fogékonyság

VARGA Marina

Varga Marina 1986-ban kapta meg diplomáját a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán. Tudományos diákköri munkáját az I. sz. Sebészeti Klinikán dr. Alánt Oszkár kutatócsoportjában végezte, ahol a szigetsejt- transzplantáció kísérletes kidolgozásával foglalkozott. Szakdolgozatát is ebből a témából írta. Az egyetem elvégzése után a transzplantáció fertőzéses szövődményeinek megoldása érdekelte, ezért 1986-tól 1995-ig az Országos Közegészségügyi Intézet (később Országos Epidemiológiai Központ) Virológiai Osztályán dolgozott, ahol hazánkban - egyedülálló módon - a transzplantált betegek virális infekcióinak diagnosztikájával foglalkoztak. Az Országos Epidemiológiai Központban szerzett tapasztalat segítségével 1994-ben a Transzplantációs és Sebészeti Klinikán olyan víruslaboratóriumot sikerült kialakítania, amely megfelelő diagnosztikai hátteret biztosít a transzplantált betegek ellátásához. 2009 óta a laboratórium vezetője. Szakvizsgát szerzett 1994-ben (orvosi mikrobiológia) és 2001-ben (orvosi laboratóriumi diagnosztika). Angol és orosz közép- és felsőfokú nyelvvizsgákkal rendelkezik. 2009-ben védte meg PhD-értekezését (témavezető: prof. dr. Reusz György). Összesen 36 tudományos közlemény és két könyvfejezet szerzője. 1996-ban és 2005-ben az Orvosi Hetilap Markusovszkij-díjában, 2006-ban a Májkutatási Alapítvány díjában részesült. A medikusoktatás keretein belül magyar és angol diákok kórélettani laboratóriumi gyakorlati oktatásában vesz részt, és tantermi előadást is tartott. Négy szakdolgozat témavezetője volt. A Magyar Mikrobiológiai Társaság, a Magyar Infektológiai Társaság, a Magyar Transzplantációs Társaság és a Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság tagja, a társaságok éves kongresszusain rendszeres előadó.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Alvással a felejtés ellen? Az alvás szerepe az asszociációs memóriafolyamatokban

CSÁBI Eszter, ZÁMBÓ Ágnes, PROKECZ Lídia

Számos bizonyíték utal arra, hogy az alvás szerepet játszik különbözô emlékezeti rendszerek konszolidációjában. Kevesebbet tudunk arról, hogy milyen szerepe van az alvásnak a relációs memória mûkö­désé­ben, illetve az érzelmi arckifejezések felismerésében, holott ez olyan fundamentális kognitív képesség, amit mindennap használunk. Ezért kutatásunk célja annak feltérképe­zése, hogy az alvás milyen szerepet tölt be az asszociációs memória mûködésében annak függvényében, hogy mikor történik a tanulás. Vizsgálatunkban összesen 84 fô vett részt [átlagéletkor: 22,36 (SD: 3,22), 21 férfi/63 nô], akiket két csoportra osztottunk: esti és reggeli csoportokra, utalva arra, hogy mikor történt a tanulás. Mindkét csoport eseté­ben két tesztfelvétel volt, közvetlenül a tanulást követôen (rövid távú tesztelés) és 24 órával késôbb (hosszú távú tesztelés). A relációs memória vizsgálatára az arcok és nevek tesztet alkalmaztuk. Sem az azonnali, sem a késleltetett tesz­telés során nem találtunk különbséget a csoportok között sem az általános tanulási mutatóban (arcokhoz társított nevekre való emlékezés érzelmi valenciától függetlenül), sem a különbözô érzelmi arckifejezésekhez kapcsolódó nevekre való emlékezésben. Ezzel ellentétben, a csoporton belüli elemzés alapján a reggeli csoport a rövid távú teszteléshez képest nagyobb mértékû felejtést mutatott 24 órával késôbb, a hosszú távú tesztelésen, míg az esti csoport ugyanolyan teljesítményt mutatott mindkét alkalommal. Emellett összefüggés jelent meg a teljesítmény, az alvásminôség, az alváshatékonyság és az alváslatencia között. Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy az alvás és a tanulás idôzítése fontos szerepet játszik az emlékek stabilizációjában, csökkentve ezzel a felejtés mértékét.

Hypertonia és Nephrologia

Covid-19 és a vese

PATÓ Éva, DEÁK György

A Covid-19-pandémia a kínai Wuhanból indult 2019 decemberében. A fertôzés nemcsak a tüdôt, hanem más szerveket, így a vesét is megbetegíti. A Covid-19-fertôzés és a vese kapcsolata kétirányú. Egyfelôl a Covid-19-fertôzés az esetek felében-háromnegyedében vesekárosodást okozhat, amelynek következményei proteinuria, haematuria és akut veseelégtelenség lehetnek. Az akut veseelégtelenség etiológiája multifaktoriális. Kiemelt szerepe van a vírus által okozott direkt proximális tubulussejt-károsodásnak, a szepszis által okozott hemodinamikai zavarnak, a citokinviharnak és a hypercoagulabilitásnak. A vírus a proximális tubulusok, illetve podocyták ACE-2-receptorához kötôdve hatol be a sejtbe, majd a vírus a lysosomákban szaporodik, és károsítja a sejteket. A szövettani képet az akut tubularis necrosis és az akut interstitialis nephritis jellemzi. Kritikus állapotú betegekben az akut veseelégtelenség a mortalitás meghatározó prediktora. Másfelôl a krónikus vesebetegek, külö nö sen a vesetranszplantált vagy dialíziske zelésben részesülôk esetében, gyengült im munvédekezésük következtében, je lentôsen fokozott mind a megfertôzôdés, mind a mortalitás rizikója. Hemo dia lizáltak ese té ben a kis csoportos mentôszállítás és a közös térben történô kezelés miatt a fertôzés futótûzként terjedhet. Vesepótló kezelésben részesülô, Covid-19-fertôzött betegek mortalitási rátája 20-35%-os. Elengedhetetlenek a preventív, korlátozó intézkedések és a fertô zöt tek (kohorsz) izolációja a tömeges in fekció elkerülése érdekében. Magyarországon min den fertôzött dializált vagy transzplantált beteget fel kell venni a kijelölt járványosztályra.

Ideggyógyászati Szemle

[A cianokobalamin és a kolekalciferol szinergikusan segíti a funkcionális és hisztopatológiai ideggyógyulást patkánymodellben]

ALBAY Cem, ADANIR Oktay, AKKALP Kahraman Asli, DOGAN Burcu Vasfiye, GULAEC Akif Mehmet, BEYTEMUR Ozan

[Bevezetés - A perifériás idegsérülés (PNI) gyakori probléma fiatal felnőttek körében. Reménykeltő, hogy a központi idegrendszeri sérülésekkel ellentétben, PNI esetén lehetséges a regeneráció. Teljes idegszakadás esetén sebészi kezelés az aranystandard, részleges PNI esetén gyógy­szeres kezeléssel is érdemes próbálkozni. A vizsgálat célja a B12- és a D3-vitaminnal, illetve kombinációjukkal történő kezelés klinikai és hisztopatológiai eredményének értékelése és összehasonlítása volt kísérleti állatmodell (patkány) csípőidegének sérülése esetén. Anyagok és módszerek - Az etikai engedély (No. 2015/10) megszerzése után 32 kísérleti állatot osztottunk be a protokoll szerinti négy csoportba: a kontrollként szolgáló 1. csoport nem részesült kezelésben, a 2. csoport B12-vitamin-kezelésben (1 mg/ttkg/nap intraperitoneali­san), a 3. csoport D3-vitamin-kezelésben (3500 NE/ttkg/hét orálisan), míg a 4. csoport kombinált B12- és D3-vitamin-kezelésben (B12: 1 mg/ttkg/nap intraperitonealisan, D3: 3500 NE/ttkg/hét orálisan) részesült. Mértük a csípő­ideg funkcionális index pontszámot (Sciatic Functional Index, SFI), illetve hisztopatológiai értékelést végeztünk. Eredmények - Az 1. csoport SFI-értékével összehasonlítva a 2., 3. és 4. csoport SFI-pontszáma szignifikánsan magasabb volt. A 2. és 3. csoport SFI-értékei nem különböztek, a 4. csoporté ezekhez képest szignifikánsan magasabb volt. Az axondegeneráció (AD) mértéke valamennyi kezelt csoport esetében szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az 1. csoportnál. A 4. csoport AD-értéke szignifikánsan ala­csonyabb volt, mint a 2. és 3. csoporté. A 2. és 3. csoport AD-értékei nem különböztek. Az axonolysis (A) mértékében az 1., 2. és 3. csoport esetében nem volt szignifikáns kü­lönbség; velük összehasonlítva, a 4. csoport esetében szignifikánsan alacsonyabb volt az axonolysis. Valamennyi kezelt csoport esetében szignifikánsan alacsonyabb volt az oedema-gyulladás (OE-I) mértéke, mint az 1. csoportnál. A 2. és a 4. csoport között az OE-I nem különbözött szignifikánsan, a 2. és 4. csoport OE-I-értékei szignifikánsan alacsonyabbak voltak, mint a 3. csoporté. A sérülés mérté­két tekintve (damage level score) nem volt szignifikáns kü­lönb­ség az 1., 2. és 3. csoport között; a 4. csoport eseté­ben a sérülés mértéke szignifikánsan alacso­nyabb volt, mint az 1. csoport esetén. Következtetések - A B12- és a D3-vitamin hatása között nem találtunk szignifikáns különbséget. A B12- és a D3-vitamin ideggyógyulást elősegítő hatása együttes alkal­mazás esetén szinergikusan érvényesül, ezért PNI után minél előbbi kombinált alkalmazásukat javasoljuk. ]

Ideggyógyászati Szemle

A Szegedi Sclerosis Multiplex Regiszter

BENCSIK Krisztina, SANDI Dániel, BIERNACKI Tamás, KINCSES Zsigmond Tamás, FÜVESI Judit, FRICSKA-NAGY Zsanett, VÉCSEI László

A sclerosis multiplex (SM) a teljes populáció tekintetében ritka megbetegedés, magyarországi prevalenciája 83,9/100 000. Az első SM-regisztert az 1950-es évek közepén Dániában hozták létre, melyet világszerte először nemzeti, majd nemzetközi, akár 100 000-es nagyságrendű beteg adatait tartalmazó regiszterek megszületése követett. A regiszterek elsődleges célja korábban az epidemiológiai adatok (betegszám, prevalencia, incidencia, mortalitás, kísérő betegségek) meghatározása volt. Napjainkra az SM kezelésére használt gyógyszerek számának folyamatos növekedése, a hatásosság és a mellékhatásprofilok különbözősége a terápiás regiszterek használatát is nélkülözhetetlenné tette: egy-egy betegségmódosító kezelés (DMT) monitorozása elképzelhetetlenné vált a korszerű, pontosan vezetett, folyamatosan frissített elektronikus adatbázisok nélkül. A Szegedi Sclerosis Multiplex Regiszter 1993-ban „papíralapon” jött létre, melyet 2012-ben elektronikus, internetes felületről könnyen elérhető és frissíthető adatbázissá alakítottunk. Jelenleg több mint 600 beteg szociodemográfiai és klinikai adatait tartalmazza és a regisztert folyamatosan bővítjük az új betegek adataival és a régiek frissítésével. Lehetőséget nyújt a „klasszikus” klinikai adatok mellett a képalkotó (MRI) és az egyre fontosabbá váló pszichopatológiai és életminőség-vizsgálatok eredményeinek rögzítésére és elemzésére. Az elektronikus regiszter létrejötte nagyban elősegítette mind a terápiák monitorozását, mind az új epidemiológiai és pszichopatológiai vizsgálatok sikerességét.

Ideggyógyászati Szemle

[A neutrophil-lymphocyta és a thrombocyta-lymphocyta arány értékelése esszenciális tremorban]

TAK Zeynal Abidin Ali, SENGUL Yildizhan

[Bevezetés - Habár az esszenciális tremor (ET) a tremor leggyakoribb oka, jelenleg nem teljesen ismert, hogy milyen kórélettani folyamatok állnak a hátterében. A tünetek között a kinetikus tremor mellett számos egyéb típusú tremor, járási ataxia, hallászavar és szemmozgási rendellenesség is megjelenik. A nem motoros tünetek és jelek is bekerültek az ET definíciójába. Szignifikáns bizonyíték támasztja alá a kórkép neurodegeneratív természetét. A legújabb vizsgálatok arra utalnak, hogy az etio­lógiában a gyulladás is közreműködik. A közelmúltban a neutrophil-lymphocyta arányt (NLR) és a thrombocyta-lymphocyta arányt (PLR) a szisztémás gyulladás markereként kezdték alkalmazni. A tanulmány célja annak vizsgálata, hogy megjelenik-e a szisztémás gyulladás ET-ben. Módszerek - A vizsgálatban 67 ET-beteg és 40 egészséges kontrollszemély vett részt. Mértük az összfehérvérsejt- (WBC), az abszolút neutrophil-, a lymphocyta- és a thrombocytaszámot. Az NLR-t a neutrophil- és a lymphocytaszám hányadosaként, a PLR-t a thrombocyta- és a lymphocytaszám hányadosaként állapítottuk meg. Eredmények - A beteg- és a kontrollcsoport megegyezett életkor és nem tekintetében. A betegek átlagos életkora 25,29 ± 8,24 év, a kontrollok átlagos életkora 26,77 ± 6,73 év volt. Az NLR a betegcsoportban 1,85 ± 0,58, a kontrollcsoportban 1,96 ± 0,53 volt. A PLR a betegcsoportban 103,52 ± 32,80, a kontrollcsoportban 91,26 ± 31,57 volt. Sem az NLR, sem a PLR nem mutatott szignifikáns különbséget a két csoport között. Következtetés - Az esszenciális tremor patofiziológiai mechanizmusa továbbra is tisztázatlan. Mindazonáltal napjainkban egyre több kutatás foglalkozik a kérdéssel. Továbbra is elképzelhető, hogy az ET neurodegeneratív természetű kórkép. Habár korábbi tanulmányok eredményei arra utalnak, hogy az idegrendszeri gyulladás része lehet a betegség etiológiájának, a jelen vizsgálatnak nem sikerült kimutatnia, hogy szisztémás gyulladás állna fenn ET esetén. ]