Hypertonia és Nephrologia

Érdekes információk a veseelégtelenség témakörében

DOLGOS Szilveszter, KÉKES Ede

2019. JÚNIUS 20.

Hypertonia és Nephrologia - 2019;23(03)

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Hypertonia és Nephrologia

Hyperurikaemia hypertoniában. Hazai tapasztalatok a Magyar Hypertonia Regiszter 2011., 2013. és 2015. évi adatai alapján - II. rész

ALFÖLDI Sándor, PAKSY András, KÉKES Ede

A tünetmentes hyperurikaemia gyakori jelenség hypertoniában, és prevalenciája növekszik. A szerzők a Magyar Hypertonia Regiszter 2011., 2013. és 2015. évi adatainak felhasználásával vizsgálták 47372 hypertoniás betegben (22688 férfi, 24684 nő) a hyperurikaemia előfordulását és összefüggését az életkorral, kockázati tényezőkkel, antropológiai, metabolikus jellemzőkkel, vérnyomással, a hypertoniás szervkárosodásokkal, valamint a társbetegségekkel. Elemzésük második részében azt találták, hogy a hyperurikaemia prevalenciája a hypertoniás férfiak körében 13,8%, a nők körében 21,6% volt. A hyperurikaemiás hypertoniás betegek életkora, BMI-je, haskörfogata, szisztolés és diasztolés vérnyomása és a hypertonia fennállási ideje nemtől függetlenül kissé, de szignifikánsan magasabbnak bizonyult. A szérumkoleszterin, -triglicerid, -vércukor és -kreatinin szintje nemtől függetlenül szignifikánsan magasabb, a HDL-koleszterin és eGFR szintje pedig alacsonyabb volt a normális húgysavszintűekhez képest. A hypertoniás célszervkárosodások közül az ischaemiás és a balkamra-hypertrophiát mutató EKG-eltérések, valamint a csökkent eGFR és a proteinuria előfordulási aránya ugyancsak szignifikánsan magasabb volt. A társbetegségek közül a hyperurikaemiás hypertoniás betegek körében az ISZB-vel társuló diabetes aránya kissé, de szignifikánsan, a krónikus vesebetegséggel társuló diabetes és a mind ISZB-vel, mind krónikus vesebetegséggel társuló diabetesesek aránya jelentősen magasabb volt.

Hypertonia és Nephrologia

Az atheroscleroticus cardiovascularis betegségben az LDL-koleszterin-szint csökkentésének javasolt módjai szekunder prevenció céljából az amerikai és európai ajánlásokban

KÉKES Ede

Az atheroscleroticus cardiovascularis (ACV) betegségben szenvedők esetében az LDL-koleszterin- (LDLk-) csökkentő terápia statinokkal egyértelműen szignifikánsan csökkenti a rekurráló cardiovascularis események megjelenését. Mivel az utóbbi években új, nem statin típusú gyógyszerek, mint az ezetimib és a proproteinkonvertáz subtilisin/kexin type 9 (PCSK9) -gátlók is megjelentek a gyógyszerpalettán és a statinhoz csatoltan alkalmazták az LDL-koleszterin-szint csökkentésére, ezért indokoltnak tartjuk bemutatni az amerikai és az európai, ezzel foglalkozó irányelveket és véleményeket.

Hypertonia és Nephrologia

Nefrológia

DOLGOS Szilveszter, TÁRNOKI Ádám Domonkos, TÁRNOKI Dávid László

Hypertonia és Nephrologia

Célvérnyomás-tartomány és kettős renin-angiotenzinaldoszteron rendszer gátlása krónikus vesebetegségben

DEÁK György

Ez a kommentár a Magyar Hypertonia Társaság „A hypertoniabetegség ellátásának irányelvei 11. kiadásának (továbbiakban: Irányelv) a nem albuminuriás krónikus vesebetegek célvérnyomás-tartományára és a hypertoniás betegek renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerének (RAS) kombinált gátlására vonatkozó ajánlásaival kapcsolatos észrevételeket tárgyalja.

Hypertonia és Nephrologia

Végstádiumú betegek fizikai edzése, intradialitikus fizikai aktivitás, 2019

APOR Péter

A hemodialízis alatt a hemodinamikus instabilitás természetes következmény, ami az esetek 20-30%-ában szubklinikus szívizom-ischaemiával is jár, ami ismétlődve rossz irányú szívizom-átépüléshez, balkamrafunkció- zavarhoz vezet - ezt tartják a krónikus vesebetegek szívhalála okozójának.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

Az időskorú veseelégtelenségben szenvedő betegek epidemiológiája és kezelésük aktuális kérdései Magyarországon

SZEGEDI János, KISS István

Az időskorúak száma, valamint az ezzel együtt járó időskori vesebetegség és veseelégtelenség jelentősége világszerte növekedett, a krónikus vesebetegség népbetegség lett. A népesség fogyásával párhuzamosan folytatódik a lakosság elöregedése. A férfiak magasabb halandósága miatt időskorban a nők aránya nagyobb. Előrejelzések szerint 2060-ra minden harmadik magyar lakos 65 éves vagy idősebb lesz. A születéskor várható élettartam férfiaknál 1990-2015 között 6,95 évvel (1990-ben 65,13 év, 2015-ben 72,08 év), nőknél 4,9 évvel (1995- ben 73,7 év, 2015-ben 78,6 év) növekedett Magyarországon. A krónikus vesebetegség a lakosság 10-14%-át érinti, az összes krónikus beteg 1%-a végstádiumú veseelégtelenségben szenved. 2015 végén 3,52 millió beteg részesült vesepótló kezelésben az egész világon (2,42 millió hemodialízis-, 329 000 peritonealisdialízis-programban volt kezelve, 704 000 transzplantált vesével élt). A krónikus veseelégtelenség rizikófaktorai között a kor, hypertonia, a diabetes mellitus és az obesitas kiemelkedő jelentőségű. Időskorban a vese anatómiája, funkciója is megváltozik, lehetőséget teremtve a ve - seelégtelenség kialakulására. Világszerte emelkedik az idős, dializált vesebetegek száma, ebben szerepet játszik az, hogy emelkedik a várható élettartam, javul az életkilátás, az idős betegek megélik a veseelégtelenség állapotát. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy nő a vesebetegség, veseelégtelenség okaként szereplő hypertoniás, diabeteses időskori betegek száma. A nemzetközi adatok szerint az incidens ESRD-s betegek között a 65-74 év közötti betegek száma 68-2784 között volt, a 75 éven felüliek száma pedig 142-1660 volt 1 millió lakosra számítva. Magyarországon a 65-74 év közöttiek száma 778, a 75 éven felülieké 677 beteg volt egymillió lakosra számítva. 2015-ben a 65 év felettiek aránya a dializált incidens betegek között 58,9% a prevalens betegek között 50,3% volt. A 75 év felettiek aránya az incidens betegek között 28,2%, a prevalens betegek között 22,6% volt. A dialízisprogramban kezelt betegek között az időskorúak aránya régión ként is különbözött. Az időskorban megkezdett dialíziskezelés speciális ismereteket és teammunkát igényel, hasonlóképpen a kezelés elutasítása kérdéséhez. E teammunka fejlesztése a megfelelő szakemberek (orvosok, ápolók), a társszakmák képviselőivel együtt képezik az alapját a megfelelő klinikai gyakorlatnak.

Hypertonia és Nephrologia

Lehetőségek és korlátok. A gyermekkori krónikus veseelégtelenség étrendjének buktatói

REUSZ György, SZABÓ Adrienn

A krónikus vesebetegség során a vese homeosztázist biztosító szerepe fokozatosan romlik. A folyadék-, az elektrolit- és a hormonháztartás zavara mellett a méregtelenítés, a vérnyomás-szabályozás megvalósítása külső segítség nélkül már elégtelen. Gyermekekben az egyensúlyi állapot megteremtése mellett a testi és kognitív/ pszichés fejlődés biztosítása is alapvető szempont. Csecsemő- és kisdedkorban a növekedés meghatározó tényezője a megfelelő kalóriabevitel. A terápiás lehetőségek között a megfelelő összetételű étrend (diéta) alapvető fontosságú. Összetételében, amellett, hogy tükröznie kell a veseelégtelenség által támasztott speciális igényeket, a gyermek számára elfogadhatónak, fogyaszthatónak is kell lennie. A CKD-s gyermekek étrendje normális energiatartalmú legyen! A fehérjebevitel mennyiségét nem kell csökkenteni az alapajánláshoz képest, hanem az alacsonyabb foszfortartalmú és magas biológiai értékű változatot kell előnyben részesíteni. A betegek jelentős részénél javasolt az alacsony nátrium- és káliumtartalmú diéta, amely a dietetikai javaslatok alapján megvalósítható. Külön nehézséget jelent az, ha a gyermeknek speciális étrendi igényei vannak, ugyanakkor szondatáplálásra szorul. Az étrend megtervezése összetett feladat, nehéz a magas energiabevitel mellett az optimális fehérjeellátást és az ásványianyag-megszorítást együttesen megvalósítani. Ilyen esetekben segítséget jelenthet egy, a gyermekkorban alkalmazható és a fejlődési igényeket is szem előtt tartó enteralis tápszer.

Hypertonia és Nephrologia

Az angiotenzinkonvertálóenzim-gátló/kalciumcsatornablokkoló fix gyógyszer-kombinációk egyéves perzisztenciája hypertoniában

SIMONYI Gábor, FERENCI Tamás, FINTA Ervin, IGAZ Iván, BALOGH Sándor, GASPARICS Roland, MEDVEGY Mihály

A legfrissebb európai hypertoniaajánlás a magas vérnyomás kezelésére első terápiás lehetőségnek javasolja a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer antagonistáknak (RAAS-gátlók) a kalciumcsatorna-blokkolókkal (CCB) vagy diuretikumokkal alkotott fix kombinációit (FDC). Az antihipertenzív terápia során a terápiahűség az egyik jelentős tényező a nemkívánatos cardiovascularis események csökkentésében. Célkitűzés: A szerzők célja a hypertonia indikációjában indított angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók (ACE-gátlók)/CCB FDC-k egyéves perzisztenciájának összehasonlítása volt. Módszer: A retrospektív vizsgálatban a szerzők a 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. közötti időszakban első alkalommal, bár - mely ACE-gátló/CCB FDC-k receptjeit kiváltó betegeket választották ki, akik a megelőző 12 hónapban hasonló készítményekkel nem részesültek antihipertenzív terápiában. A vénykiváltási adatokat az Országos Egészség biztosítási Pénztár vényforgalmi adatbázisa szolgáltatta. A perzisztencia modellezésére a túlélésanalízis klasszikus eszköztárát alkalmazták, ahol a „túlélési” idő a gyógyszer szedésének abbahagyásáig eltelt idő volt. Eredmények: A bevonási követelményeknek 124388 beteg felelt meg. A ramipril/amlodipin FDC egyéves perzisztenciája 54% volt, amelyet a perindopril/amlodipin FDC 47%-os, a lizinopril/amlodipin 36%-os, a ramipril/felodipin 26%-os és a trandolapril/verapamil 12%-os eredménye követett. A ramipril/amlodipin FDC-hez képest (referencia) a perindopril/amlodipin FDC elhagyásának kockázata 30%-kal (HR = 1,30, p < 0,0001), a lizinopril/amlodipin FDC-é 79%-kal (HR = 1,79, p < 0,0001) volt magasabb, míg a ramipril/felodipin FDC-é (HR = 2,28, p < 0,0001) mintegy kétszeres, a trandolapril/verapamil FDC-é (HR = 4,13, p < 0,0001) pedig több mint négyszeres volt. A 360 napra korlátozott átlagos gyógyszerszedési idő 270,2 nap volt a ramipril/amlodipin FDC, 242,7 nap a perindopril/amlodipin FDC, 211,2 nap a lizinopril/amlodipin FDC, 186,3 nap a ramipril/felodipin FDC, míg 125,7 nap a trandolapril/verapamil FDC esetén. Következtetések: A szerzők igazolták, hogy a hypertonia indikációjában alkalmazott ACE-gátló/CCB FDC-k egyéves perzisztenciája jelentősen különbözött. A betegadherencia szempontjából a legelőnyösebbnek a ramipril/amlodipin FDC bizonyult.

Hypertonia és Nephrologia

Trendek a hypertonia kezelésében

BARNA István, GYURCSÁNYI András

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK; korábban Országos Egészségbiztosítási Pénztár - OEP) által támogatott, a vérnyomásbetegség (és társbetegségek) kezelésére rendelt gyógyszerek látványos változáson mentek keresztül az elmúlt 10 évben. A receptforgalom 2016 decemberében majdnem 2%-kal haladta meg a 2007. decemberit. Ezzel párhuzamosan a támogatásra kifizetett összeg 42,5%-kal csökkent. A támogatási kategóriák változtatása a generikumok felhasználásának növekedését eredményezte. Emellett a fix kombinációk térnyerése is jelentős változást hozott a gyógyszerfelhasználásban. A vizsgált időszakban a legtöbb gyógyszercsoportban megváltozott az egyes gyógyszerek szerepe a hypertoniakezelésben.

Hypertonia és Nephrologia

A rilmenidin kiemelkedő terápiahűsége egy hazai vizsgálat tükrében

SIMONYI Gábor, FERENCI Tamás

Bevezetés: A hypertonia kezelésére az ESH/ESC és az MHT ajánlásai szerint számos hatástani csoportba tartozó készítmény alkalmazható. Ha - zai vizsgálatunkban az ARB-k, az ACE-gátlók és a rilmenidin egyéves terápiahűségét hasonlítottuk össze. Betegek és módszerek: Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisából azo kat a betegeket vontuk be, akik hypertoniaindikációval (BNO: I10H0) első alkalommal váltottak ki bármely ACE-gátlót, ARB-t vagy rilmenidint. A bevonási időszak 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. között tartott. A fenti három csoportban havonta vizsgáltuk a receptek kiváltását, és minden beteget összesen 14 hónapig követtünk. Kizártuk elemzésünkből a követés alatt elhunytakat. Hatvannapos gyógy - szerkihagyást (grace periódus) megengedve vizsgáltuk, hogy a fenti antihipertenzív csoportokkal kezelt betegek mekkora hányada maradt a terápián. Re fe ren cia - csoportnak az ARB-ket tekintettük. Eredmények: 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. között 164 213 beteg kez - dett ARB-, 185 239 beteg ACE-gátló-, míg 37 217 beteg rilmenidinterápiát. Az egyéves terápiahűség az ARB-k esetében 37%, a rilmenidint szedőkben 31%, míg az ACE-gátlóknál 27% volt. Az ARB-ket referenciának véve a rilmenidin elhagyásának a kockázata 1,25-szoros (CI, 1,24-1,27, p<0,001), míg az ACE-gátlóké 1,29-szo - ros volt (CI, 1,28-1,30, p<0,001). Következtetések: A rilmenidin egyéves terápiahűségét az ARB-k és az ACE-gátlók csoportja között találtuk.