Hypertonia és Nephrologia

A tünetmentes szervkárosodás kimutatásának jelentősége a hypertoniás betegek kockázatbecslésében

GODINA Gabriella, JÁRAI Zoltán

2010. SZEPTEMBER 09.

Hypertonia és Nephrologia - 2010;14(04)

Összefoglaló közlemény

A hypertoniás betegek ellátásának fontos része a globális cardiovascularis kockázat meghatározása, hiszen ez jelentős mértékben befolyásolhatja a választott terápiát, annak intenzitását, az elérendő célvérnyomásértéket, az ellenőrzés gyakoriságát. Az elmúlt években közölt felmérések rávilágítottak, hogy a hagyományos cardiovascularis kockázati tényezők prognosztikai értéke korlátozott, ezért a legújabb hazai és nemzetközi hypertoniaajánlásokban azt javasolják, hogy hypertoniás betegek kockázatbecslése érdekében végezzünk szűrést a tünetmentes szervkárosodás irányában. A jelen összefoglaló célja a tünetmentes szervkárosodások jelentőségének rövid ismertetése az elmúlt néhány év ilyen témájú közleményeinek áttekintése révén. Ismertetésre kerülnek a vascularis károsodást jelző különböző markerek, így a carotisultrahang segítségével igazolt carotis atherosclerosis, a boka-kar index mérésével meghatározott alsó végtagi perifériás verőérbetegség, valamint a pulzushullám terjedési sebességével jellemzett érfalmerevség. Ugyancsak részletesen ismertetésre kerül az EKG, illetve echokardiográfia segítségével kimutatható bal kamrai hypertrophia és a renalis károsodást jellemző becsült glomerulusfiltrációs ráta, valamint a proteinuria prognosztikai jelentősége. Összefoglalásként megállapítható, hogy a tünetmentes szervkárosodások kimutatásának szerepe lesz a közeljövőben a cardiovascularis kockázat meghatározásában, azonban még véletlen besorolásos, prospektív vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy a lehetséges markerek közül a legalkalmasabbak (a legmegbízhatóbbak és a leginkább költséghatékonyak) kiválasztásra kerüljenek.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Hypertonia és Nephrologia

Gyakorlati útmutató az érfalrugalmasság mérésére gyermekeknél. Mit mivel mérjünk?

CSEPREKÁL Orsolya, KIS Éva, SZABÓ J. Attila, REUSZ György

A korai atherosclerosis és csökkent érfali tágulékonyság meghatározása kiemelt jelentőséggel bír a szív- és érrendszeri károsodás korai felismerésében a fokozott kockázatú betegcsoportok esetén. A 90-es évek óta mintegy 630, az érfalrugalmasság- csökkenéssel kapcsolatos közlemény látott napvilágot felnőtt- és gyermekgyógyászati vonatkozásban. A felnőttek esetében a korai kockázatfelismerés eszközeit az ajánlásokban pontosan megfogalmazzák. E közlemény célja a noninvazív módszerek alkalmazásának ismertetése fiatal felnőttek és gyermekek esetében az American Heart Association ajánlása szerint, ami támpontot adhat a jövőben a cardiovascularis kockázatfelmérést célzó vizsgálatok során alkalmazott mérési metodikák megválasztásához. Távolabbi célunk kell legyen olyan többcentrumos vizsgálatok elvégzése, amelyek végső célja a Framingham-pontrendszerhez hasonló kockázatbecslési stratégia létrehozása, amely a primer prevenció hatékonyan alkalmazható eszköze lehet a veszélyeztetett gyermekpopuláció szűrésére a mindennapi gyakorlatban.

Hypertonia és Nephrologia

Az angiotenzinreceptor-blokkolók biztonságosságáról - Újabb támadás e gyógyszercsoport ellen

FARSANG Csaba

Az angiotenzinreceptor-blokkolókat mindmáig a legbiztonságosabbnak tartott cardio-, cerebro-, nephro- és vasculoprotectiv szereknek tartottuk. Egy metaanalízisben korábban azt állították róluk, hogy alkalmazásuk növeli az infarktuskockázatot, azonban több metaanalízis és randomizált vizsgálat megcáfolta ezt a feltételezést. Újabban egy metaanalízisben ezeket a szereket kapcsolatba hozták a tumorkockázat fokozódásával. A szerző áttekinti a kérdést, elemzi a metaanalízis hibáit, és felhasználva a legújabb irodalmi adatokat, szakértői véleményeket és hivatalos állásfoglalásokat (FDA, EMA), arra a következtetésre jut, hogy az angiotenzinreceptor-blokkoló gyógyszercsoport tagjait a továbbiakban is alkalmazni kell az elfogadott indikációjuknak megfelelően, hiszen sok, nagyszámú beteg bevonásával végzett klinikai

Hypertonia és Nephrologia

Az arteria renalis szűkület diagnosztikájának és terápiájának aktualitásai 2010-ben

KOLOSSVÁRY Endre, FARKAS Katalin, KERKOVITS Lóránt, KISS István

Az epidemiológiai vizsgálatok eredményei alapján az atherosclerosis eredetű arteria renalis szűkület gyakori állapot, ezért a fejlődés a diagnosztika és a terápia területén kiemelkedő fontosságú. A szűkület következményeként kialakulhat magas vérnyomás, veseelégtelenség, szívelégtelenség, és a növekvő cardiovascularis kockázat súlyosan csökkenti az érintett betegek életkilátásait. Az arteria renalis szűkület diagnosztikájának területén kiemelkedő jelentőségű az MR-technológia fejlődése, amely a szűkület kimutatásán túl alkalmas lehet annak funkcionális jellemzésére, valamint a következményes vesekárosodás részletes, regionális leírására. A veseérszűkület revascularisatiójának jelentősége az ismert vizsgálatok alapján a mai napig kétséges. A kérdés tisztázása érdekében végzett vizsgálatok számos módszertani hiányosságot mutatnak. További tisztázásra vár, hogy ezek a metodikai nehézségek kiküszöbölhetők-e a jelen ismereteink alapján? Az összefoglaló közleményben a fenti kérdésekkel összefüggő aktuális eredményeket tekintjük át.

Hypertonia és Nephrologia

Diuretikumok hypertoniában - 2010

BARNA István

A diuretikumok (elsősorban a tiazidszármazékok és a vasodilatator hatással is rendelkező indapamid) elsőként ajánlott vérnyomáscsökkentő szerek. Különösen kedvezőek túlsúlyos hypertoniás, 2-es típusú diabeteses, metabolikus szindrómás, idős, izolált szisztolés hypertoniás betegek, valamint enyhe veseelégtelenségben és szívelégtelenségben szenvedők kezelésére. Ideálisan adhatók kombinációban más antihipertenzív szerekkel (elsősorban angiotenzinkonvertálóenzim-gátlóval, angiotenzinreceptor- blokkolóval és β-blokkolóval). A magasvérnyomás-betegség kezelésére társuló balkamra-hypertophia és stroke utáni állapot esetén indapamid, balkamra-diszfunkció és szívelégtelenség esetén tiazid és furosemid, valamint ezek kombinációja javasolt. A diuretikumoknak kis dózisban nincsen klinikailag jelentős metabolikus mellékhatásuk, ugyanakkor más gyógyszercsoportokhoz hasonló mértékben csökkentik a cardiovascularis mortalitást.

Hypertonia és Nephrologia

A Magyar Nephrologiai Társaság XXVII. Nagygyűlése

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.

Lege Artis Medicinae

A vérnyomás változékonysága és klinikai jelentősége

KÉKES Ede, VÁLYI Péter

A vérnyomás 24 órán belüli és hosszabb távú (hetek, hónapok, évek), valamint szezonális, regionális változása, fluktuációja régóta ismert a normotoniás és a hypertoniás betegekben egyaránt. Köztudott és ismert az is, hogy súlyosabb fokozatú hypertoniásokban és idősebbeknél nagyobb mértékű a vérnyomás változékonysága. Az utóbbi évtizedben, illetve napjainkban a vérnyomás változékonysága, variabilitása új megvilágításba került számos, a fluktuációt befolyásoló oki tényező és következmény részletes elemezésével. Előtérbe került a vérnyomás-variabilitás valódi diagnosztikai, prognosztikai értéke és szerepe az antihipertenzív kezelés sikerének megítélésében is. Köz­le­mé­nyünkben összefoglaljuk a vérnyomás-variabilitás fiziológiai és patofiziológiai alapjait, az új szemléletet nyújtó allosztázis fontosságát is beleértve. Áttekintjük a vérnyomás-változékonyság mérési módszereit, és a kapott eredmények megfelelő értékelésének jelentőségét. Elemezzük a nem adaptív mértékű vérnyomás-variabilitás fontosságát a tünetmentes állapotok, a manifeszt betegségek kialakulásában, a prognózis meghatározásában, és a kezelés követésében. Saját tapasztalatainkat is felhasználva, a vérnyomás-fluktuáció vizsgálatának jövőbeli lehetőségeit is bemutatjuk.

Lege Artis Medicinae

Hasonlóságok és különbségek a hypertoniabetegség ellátásával foglalkozó legjelentősebb nemzetközi irányelvekben

KÉKES Ede, VÁLYI Péter

A hypertonia diagnózisával és kezelésével foglalkozó irányelveknek óriási szerepe van Földünkön az egészség fenntartásában, hiszen a megbízható előrejelzések szerint 2025-ben már 1,6 milliárd feletti magasvérnyomás-betegségben szenvedő egyénnel kell számolnunk. Az irányelvek betartása létkérdés minden hypertoniás beteg számára, ennek ellenére még a gazdasági szempontból fejlett országokban sem kielégítő a jól kontrollált hypertoniások aránya. Földünk öt kontinensén az irányelvek sajnos több szempontból is eltérő vagy nagyon eltérő javaslatokat adnak a vérnyomás mérése, a diagnózis felállítása, a cardio­vascularis kockázat becslése, a célérték meghatározása vonatkozásában, bár az utóbbi években bizonyos területeken megindult a „konszenzusra” irányuló törekvés. Közleményünkben ezeket a különböző véleményeket és állásfoglalásokat kívánjuk bemutatni az ACC/AHA, az ESC/ESH, a NICE, a kanadai és az ausztrál irányelvek elemzésével. Figyelembe vettük a WHO és az ISH állásfoglalásait is. Leírjuk az irányelvekben észlelhető elvi és gyakorlati közeledéseket és a már megvalósult konszenzusokat.

Hypertonia és Nephrologia

Ritmuszavarok hypertoniában

ZÁMOLYI Károly

A hypertonia a cardiovascularis betegségek – szívelégtelenség, coronariabetegség, stroke és krónikus veseelégtelenség – fő és leggyakoribb rizikófaktora. A hypertoniás szívbetegség egyik klinikai manifesztációja a különböző ritmuszavarok megjelenése, amely a myocardium strukturális és funkcionális patofiziológiai változásával magyarázható. Hypertoniában a leggyakoribb ritmuszavar a pitvarfibrilláció, de más supraventricularis és kamrai arrhythmiák is előfordulnak főleg balkamra-hypertrophia vagy szívelégtelenség esetén.

Lege Artis Medicinae

Érfali rugalmatlanság, az artériás stiffness klinikai jelentősége időskorban

BENCZÚR Béla

A magasvérnyomás-betegség és a cardiovascularis kockázat az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik. Ugyanakkor az öregedés folyamata bizonyos egyénekben sokkal gyorsabbnak tűnik, ami tükröződik a korai vascularis öregedés (early vascular aging, EVA) tünetegyüttesében. Az ütőerek falának rugalmatlanná válásában, az artériás stiffness kialakításában a hypertonia és az öregedés játssza a legfőbb szerepet, amely lényege az EVA-nak: a nagy elasztikus arté­riák (főleg az aorta) falának középső rétege veszít a rugalmasságából. Ez a folyamat jól mérhető a pulzushullám terjedési sebességével. Az idős hypertoniás egyénekben a nagy artériák rugalmatlansága, a szisztolés és diasztolés vérnyomás különbsége fokozódik, a pulzusnyomás megnő, köszönhetően a hullám-visszaverődésnek. Az érfali rugalmatlanságnak prediktív szerepe van a ké­sőbbi szív-ér rendszeri események (koszorúér-betegség, stroke, vascularis dementia), de még az összmortalitás szempontjából is. A korai vascularis öregedés és a szupernormális vascularis öregedés (supernormal vascular aging, SUPERNOVA) koncepciója segít ér­telmezni, miért alakulnak ki egyesekben korai célszervkárosodások és érrendszeri szövődmények, mások miért maradnak jó­val „fiatalabbak” kronológiai életkoruknál. Új gyógyszereket fejlesztettek az EVA kezelésére, melyeknek akkor lehet szerepük, ha az életmódkezelés és a hagyományos, ri­zi­kó­faktorokat csökkentő gyógyszerek hatása már nem elegendő.