Hypertonia és Nephrologia

A tudomány vonzásában III. - 55 éves tudományos életművem: mire jutottam?

RADÓ János

2010. MÁJUS 20.

Hypertonia és Nephrologia - 2010;14(02)

A szerző klinikai kutatói munkájának tudományos eredményeit elemzi, „hagyományosan” értékelve a teljesítményt és csak utólagosan hozzárendelve a tudománymetriát (idézettséget). Az idegen nyelven (főként angolul), külföldön megjelent 148 közleményből tíz az „új eljárás/felismerés”, 40 az „eredeti adat - jelentős új megfigyelés”, 98 az „új megfigyelés részletkérdésben” kategóriába volt sorolható. Szoros összefüggést észlelt a hagyományos rangsorolással csoportosított közlemények értéke és az azokra történt hivatkozások száma között. A szerző megvitatja saját adatai tükrében az idézettség értékmérő szerepét és reméli, hogy ezáltal a motivált pályakezdő kutatók jövőtervezéséhez is fogódzót adhat.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Hypertonia és Nephrologia

Krónikus vesebetegségekben a stroke gyakori, súlyos, de megelőzhető cardiovascularis szövődmény

NAGY Judit, KOVÁCS Tibor, KÉSŐI István, TÓTH Péter, SÁGI Balázs, SZAPÁRY László, VAS Tibor, KOMOLY Sámuel, KOLLER Ákos, WITTMANN István, BERECZKI Dániel, KISS István

Krónikus vesebetegségben (chronic kidney disease, CKD) szenvedő betegekben a cardiovascularis betegségek a legfontosabb morbiditási és mortalitási tényezők. A stroke a cardiovascularis halálozás harmadik leggyakoribb oka. Ezeknek a cerebrovascularis betegségeknek a kockázata CKD-ban szenvedő, nem dializált betegekben 1,5-3-szor, dializáltakban 4-10-szer nagyobb, mint az átlagnépességben. A fokozott kockázatért valószínűleg a klasszikus kockázati tényezők mellett a vesekárosodással és a dialíziskezeléssel kapcsolatos patomechanizmusok is felelősek. A stroke kimenete rendkívül kedvezőtlen CKD-ben. Nagyon kevés adatunk van a CKD-ban szenvedő betegek stroke-jának korai felismeréséről, primer és szekunder prevenciós lehetőségeiről és kezeléséről. Jelen munkánkban a rendelkezésre álló, rendkívül hiányos vizsgálati eredmények alapján összeállítható diagnosztikus és terápiás stratégiát összegeztük. Feltétlenül szükség van azonban a korai felismerést és a különböző kezelési lehetőségeket feltáró további véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatokra, amelyek segítségével a primer és szekunder prevenció révén eredményesebben küzdhetnénk a stroke rendkívül kedvezőtlen mutatóival CKD-ban szenvedő betegekben.

Hypertonia és Nephrologia

Krónikus vesebetegek cerebrovascularis betegségei

KISS István, NAGY Judit

A krónikus vesebetegek rossz életkilátásainak nem csak a végstádiumú veseelégtelenség kialakulása az oka, hanem a cardiovascularis betegségek gyakori jelentkezése is. A krónikus veseelégtelenség maga is cardiovascularis kockázatot jelentő és növelő tényező, és krónikus veseelégtelenségben szignifikánsan gyakoribb a cardiovascularis betegség/társbetegség. A cardiovascularis kockázatelemzés és a társbetegségek (hypertonia, diabetes, ischaemiás szívbetegség stb.) befolyásolása mellett méltatlanul keveset foglalkoznak nemzetközileg és itthon is a vesebetegek cerebrovascularis betegségeivel. Pedig a stroke-ot kapott betegeknek mintegy fele azonnal meghal, és az életben maradtaknak is csak közel 10%-a tudja folytatni a munkáját, a többiek tartósan rokkanttá válnak. A stroke és az egyéb cardiovascularis betegségek jelentős részének hátterében is a magasvérnyomás-betegség áll. A kezelt hypertoniás betegek esetében a célérték elérése jelentős kockázatcsökkentéssel jár. A Magyar Hypertonia Társaság „Éljen 140/90 alatt!” Programja elsősorban a célérték megismertetését és annak elérését tűzte ki célul. 2010-ben a Programban a stroke megelőzése és korai felismerése, kezelése szerepel („A nAgy Kontroll” Program). Célszerűnek tartjuk a nemzetközi és a Magyar Stroke Társaság protokolljához hasonlóan és velük együttműködve egy, a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegekre vonatkozó ajánlás összeállítását és megjelentetését, ezzel is elősegítve vesebetegeink egységes, korszerű cerebrovascularis ellátását.

Hypertonia és Nephrologia

A cerebrovascularis betegségek korai felismerésének és prevenciójának gyakorlati kérdései a belgyógyászok számára is kiemelkedően fontosak

NAGY Judit, SZAPÁRY László, KOVÁCS Tibor, KÉSŐI István, TÓTH Péter, SÁGI Balázs, VAS Tibor, KOLLER Ákos, WITTMANN István, KISS István, KOMOLY Sámuel

A stroke a harmadik leggyakoribb halálok és a tartós rokkantság legfontosabb előidézője világszerte. A stroke incidenciájában, prevalenciájában és mortalitásában nagy különbségek vannak a kelet-európai és a nyugat-európai országok között. Magyarországon 1998-2003 között a stroke incidenciája 1,5-2-szer nagyobb volt, mint a fejlett országokban. A stroke és az átmeneti ischaemiás esemény (TIA) korai felismerése, valamint a beteg gyors szállítása a legközelebbi neurológiára (ideálisan strokecentrumba) alapvető fontosságú a sikeres kezelés, a betegség súlyosságának csökkentése és a túlélés növelése szempontjából. „Az idő agyat jelent” koncepció azt hangsúlyozza, hogy a TIA/stroke azonnali sürgősséggel intézendő állapot. Közleményünkben röviden összefoglaljuk a TIA/stroke epidemiológiáját, etiológiáját és a kockázati tényezőket, valamint a legújabb javaslatokat a diagnózissal, a primer és szekunder prevencióval és a kezeléssel kapcsolatban. Az összeállítás célja az volt, hogy információt adjunk a TIA/stroke-kal kapcsolatos legújabb ismeretekről annak érdekében, hogy a lehetőségekhez képest minél előbb optimalizáljuk a betegek ellátását.

Hypertonia és Nephrologia

A krónikus obstruktív légúti betegség cardiovascularis kockázata hypertoniás betegekben

KISS István

Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint több mint 250 millió embert érint a krónikus obstruktív légúti betegség (COPD) világszerte, és ez a betegség felelős az összes halálozás 5%-áért. Ez az egyetlen halálok, amelynek az előfordulása növekszik, és a becslések szerint 2030-ra a harmadik leggyakoribb lesz az agyvérzés és a szívinfarktus után. Magyarországon a becsült betegszám 500 000 fő és Európában a lakosság számához viszonyítva nálunk halnak meg a legtöbben a COPD következtében.

A hypertonia népbetegségnek számít Magyarországon is, feltételezhetően 2,5-3,5 millió felnőtt lakost érint. Jelentős részük nem is tud betegségéről, vagy kezelésük nem eredményes. A hypertoniabetegség a cardiovascularis halálozás és a morbiditás hátterében is jelentős százalékban áll. A két betegség együttes előfordulása jelentősnek mondható a felnőtt lakosságban. A nemzetközi adatok szerint a COPD gyakorisága hypertoniás betegekben az átlagpopulációéhoz hasonló, ezért a két betegség együttes fennállása a felnőtt lakosság 2,5%-át érintheti. Mind a diagnózisukra, mind a terápiájukra vonatkozóan külön-külön rendelkezésre állnak szakmai irányelvek, de sem a nemzetközi, sem a magyar irányelvekben nem tárgyalják együttesen azokat.

A jelen összefoglalóban a szerző összefoglalja a két betegség együttes előfordulásának epidemiológiáját, a COPD cardiovascularis kockázatnövelő hatását és a lehetséges terápiás javaslatokat.

Hypertonia és Nephrologia

A Magyar Nephrologiai Társaság hírei

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A tudomány vonzásában IV. - Túl „korán” sem szabad közölni? (magyar szerzők prioritását megmenti egy dél-amerikai radiológus)

RADÓ János

A diuretikus (furosemid-) renográfia felfedezése feltehetőleg megelőzte a korát. Erre utal, hogy többen is újrafelfedezték. Garfield ötlete nyomán a szerző statisztikai elemzést végzett, ami alátámasztotta ezt a felfogást. Az eljárás leírását követő idézések megjelenési ideje, az „idézési intervallum” átlagosan 21,3±9,6 (SD) évnek bizonyult, szignifikánsan hosszabb volt, mint a szerző öt, egyéb jelentős felismerését egybevonva számított 8,7±7,4 (SD) év. Camargo, egy dél-amerikai radiológus, egyébként a vizsgáló eljárásunkat először megerősítő kutató, egy északamerikai folyóirathoz került szerkesztőnek, ahol kiállásával megmentette a magyar szerzők prioritását. Az orvostudományi kutató a betegek érdekében kockázatot vállal, és ebbe az is beletartozhat, hogy „túl korán közöl”.

Hypertonia és Nephrologia

A Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének konszenzusdokumentuma - A hyperurikaemiás és a köszvényes betegek ellátásáról

Ez a konszenzusdokumentum azért született, hogy iránymutatást adjon a magas húgysavszinttel élő tünetmentes személyek, illetve a köszvényes betegek hatékony és modern szemléletű ellátásához. A dokumentumot három hazai tudományos társaság, a Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének szakértői testülete állította össze annak érdekében, hogy összefoglalják mindazokat az ismereteket, amelyek jelenleg rendelkezésünkre állnak a kérdésben. Emellett a konszenzusdokumentum megalkotásának fontos célkitűzése volt olyan egyértelmű ajánlások megfogalmazása, amelyek segítenek a gyakorló orvosnak a hyperurikaemiás és a köszvényes betegek mindennapi ellátásában.

Ideggyógyászati Szemle

A szocioökonómiai helyzet és a stroke kapcsolata a fővárosban

VASTAGH Ildikó, SZŐCS Ildikó, OBERFRANK Ferenc, AJTAY András, BERECZKI Dániel

A nyugat- és kelet-európai országok stroke halandósága közötti szakadék a társadalmi-gazdasági különbségeket tükrözi. Felvetődik a kérdés, hogy az életszínvonalbeli különbségek kisebb régiók szintjén is megnyilvánulnak-e a stroke jelleg­ze­tes­ségeiben. Összefoglalónkban a főváros egyik legszegé­nyebb (VIII.) és leggazdagabb (XII.) kerülete stroke-betegeinek összehasonlítását mutatjuk be életkori megoszlás, stroke-incidencia, esethalálozás és mortalitás szempontjából. Két összehasonlító epidemiológiai vizsgálatunk eredményeit összegezzük, melyek ugyanabban a két kerületben az akut cerebro­vascularis betegséget elszenvedett lakosságot vizsgálták. A „Budapest 8–12 Projekt” igazolta, hogy a szegényebb VIII. kerületben a stroke fiatalabb életkorban jelentkezik, valamint magasabb a dohányzás, az alkohol­abú­zus és a kezeletlen hypertonia prevalenciája. A „Hat Év Két Kerületben” tanulmányba bevont 4779 beteg a 10 éves utánkövetéssel egy­értel­műen igazolja, hogy a stroke fiata­labb korban következik be, magasabb incidenciával, eset­ha­lálozással és mortali­tással jár a kedvezőtlen szocio­öko­nó­miai adottságokkal rendelkező VIII. kerületben. A fiatalabb korcso­portokon belül magasabb a halálozás és a társbetegségek prevalenciája a VIII. kerületben a XII. kerülethez képest. A rizikófaktorok magasabb prevalenciája és a fiatalabb korcsoport magasabb halálozása a kedve­zőtlenebb szocioökonómiai adottságú VIII. kerület lakossá­gának jelentősebb sérülékenységére utal. A hiányzó láncszem a szegénység és a stroke között az életmódi rizikó­tényezők és az elsődleges prevencióhoz való adherencia hiánya lehet. A népegészségügyi stroke-prevenciós prog­ramoknak a kedvezőtlen szocioökonómiai környezetben élő fiatalabb korosztályra kellene fókuszálniuk.

Ideggyógyászati Szemle

[Heveny vestibularis szindróma képében jelentkező késői meningitis carcinomatosa – klinikopatológiai esetismertetés]

JARABIN András János, KLIVÉNYI Péter, TISZLAVICZ László, MOLNÁR Anna Fiona, GION Katalin, FÖLDESI Imre, KISS Geza Jozsef, ROVÓ László, BELLA Zsolt

[Célkitűzés – Bár a szédülés a leggyakrabban előforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetű betegséget utánzó malignus koponyaűri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkező, késői, temporalis csontot is beszűrő, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyűrűsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követően jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tűztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyűjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szűrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követő hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejeződése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az előrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követő felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyésző számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az előzményben szereplő malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erősen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]