RADÓ János
2010. MÁJUS 20.
Hypertonia és Nephrologia - 2010;14(02)
A szerző klinikai kutatói munkájának tudományos eredményeit elemzi, „hagyományosan” értékelve a teljesítményt és csak utólagosan hozzárendelve a tudománymetriát (idézettséget). Az idegen nyelven (főként angolul), külföldön megjelent 148 közleményből tíz az „új eljárás/felismerés”, 40 az „eredeti adat - jelentős új megfigyelés”, 98 az „új megfigyelés részletkérdésben” kategóriába volt sorolható. Szoros összefüggést észlelt a hagyományos rangsorolással csoportosított közlemények értéke és az azokra történt hivatkozások száma között. A szerző megvitatja saját adatai tükrében az idézettség értékmérő szerepét és reméli, hogy ezáltal a motivált pályakezdő kutatók jövőtervezéséhez is fogódzót adhat.
Hypertonia és Nephrologia
Krónikus vesebetegségben (chronic kidney disease, CKD) szenvedő betegekben a cardiovascularis betegségek a legfontosabb morbiditási és mortalitási tényezők. A stroke a cardiovascularis halálozás harmadik leggyakoribb oka. Ezeknek a cerebrovascularis betegségeknek a kockázata CKD-ban szenvedő, nem dializált betegekben 1,5-3-szor, dializáltakban 4-10-szer nagyobb, mint az átlagnépességben. A fokozott kockázatért valószínűleg a klasszikus kockázati tényezők mellett a vesekárosodással és a dialíziskezeléssel kapcsolatos patomechanizmusok is felelősek. A stroke kimenete rendkívül kedvezőtlen CKD-ben. Nagyon kevés adatunk van a CKD-ban szenvedő betegek stroke-jának korai felismeréséről, primer és szekunder prevenciós lehetőségeiről és kezeléséről. Jelen munkánkban a rendelkezésre álló, rendkívül hiányos vizsgálati eredmények alapján összeállítható diagnosztikus és terápiás stratégiát összegeztük. Feltétlenül szükség van azonban a korai felismerést és a különböző kezelési lehetőségeket feltáró további véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatokra, amelyek segítségével a primer és szekunder prevenció révén eredményesebben küzdhetnénk a stroke rendkívül kedvezőtlen mutatóival CKD-ban szenvedő betegekben.
Hypertonia és Nephrologia
A krónikus vesebetegek rossz életkilátásainak nem csak a végstádiumú veseelégtelenség kialakulása az oka, hanem a cardiovascularis betegségek gyakori jelentkezése is. A krónikus veseelégtelenség maga is cardiovascularis kockázatot jelentő és növelő tényező, és krónikus veseelégtelenségben szignifikánsan gyakoribb a cardiovascularis betegség/társbetegség. A cardiovascularis kockázatelemzés és a társbetegségek (hypertonia, diabetes, ischaemiás szívbetegség stb.) befolyásolása mellett méltatlanul keveset foglalkoznak nemzetközileg és itthon is a vesebetegek cerebrovascularis betegségeivel. Pedig a stroke-ot kapott betegeknek mintegy fele azonnal meghal, és az életben maradtaknak is csak közel 10%-a tudja folytatni a munkáját, a többiek tartósan rokkanttá válnak. A stroke és az egyéb cardiovascularis betegségek jelentős részének hátterében is a magasvérnyomás-betegség áll. A kezelt hypertoniás betegek esetében a célérték elérése jelentős kockázatcsökkentéssel jár. A Magyar Hypertonia Társaság „Éljen 140/90 alatt!” Programja elsősorban a célérték megismertetését és annak elérését tűzte ki célul. 2010-ben a Programban a stroke megelőzése és korai felismerése, kezelése szerepel („A nAgy Kontroll” Program). Célszerűnek tartjuk a nemzetközi és a Magyar Stroke Társaság protokolljához hasonlóan és velük együttműködve egy, a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegekre vonatkozó ajánlás összeállítását és megjelentetését, ezzel is elősegítve vesebetegeink egységes, korszerű cerebrovascularis ellátását.
Hypertonia és Nephrologia
A stroke a harmadik leggyakoribb halálok és a tartós rokkantság legfontosabb előidézője világszerte. A stroke incidenciájában, prevalenciájában és mortalitásában nagy különbségek vannak a kelet-európai és a nyugat-európai országok között. Magyarországon 1998-2003 között a stroke incidenciája 1,5-2-szer nagyobb volt, mint a fejlett országokban. A stroke és az átmeneti ischaemiás esemény (TIA) korai felismerése, valamint a beteg gyors szállítása a legközelebbi neurológiára (ideálisan strokecentrumba) alapvető fontosságú a sikeres kezelés, a betegség súlyosságának csökkentése és a túlélés növelése szempontjából. „Az idő agyat jelent” koncepció azt hangsúlyozza, hogy a TIA/stroke azonnali sürgősséggel intézendő állapot. Közleményünkben röviden összefoglaljuk a TIA/stroke epidemiológiáját, etiológiáját és a kockázati tényezőket, valamint a legújabb javaslatokat a diagnózissal, a primer és szekunder prevencióval és a kezeléssel kapcsolatban. Az összeállítás célja az volt, hogy információt adjunk a TIA/stroke-kal kapcsolatos legújabb ismeretekről annak érdekében, hogy a lehetőségekhez képest minél előbb optimalizáljuk a betegek ellátását.
Hypertonia és Nephrologia
Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint több mint 250 millió embert érint a krónikus obstruktív légúti betegség (COPD) világszerte, és ez a betegség felelős az összes halálozás 5%-áért. Ez az egyetlen halálok, amelynek az előfordulása növekszik, és a becslések szerint 2030-ra a harmadik leggyakoribb lesz az agyvérzés és a szívinfarktus után. Magyarországon a becsült betegszám 500 000 fő és Európában a lakosság számához viszonyítva nálunk halnak meg a legtöbben a COPD következtében.
A hypertonia népbetegségnek számít Magyarországon is, feltételezhetően 2,5-3,5 millió felnőtt lakost érint. Jelentős részük nem is tud betegségéről, vagy kezelésük nem eredményes. A hypertoniabetegség a cardiovascularis halálozás és a morbiditás hátterében is jelentős százalékban áll. A két betegség együttes előfordulása jelentősnek mondható a felnőtt lakosságban. A nemzetközi adatok szerint a COPD gyakorisága hypertoniás betegekben az átlagpopulációéhoz hasonló, ezért a két betegség együttes fennállása a felnőtt lakosság 2,5%-át érintheti. Mind a diagnózisukra, mind a terápiájukra vonatkozóan külön-külön rendelkezésre állnak szakmai irányelvek, de sem a nemzetközi, sem a magyar irányelvekben nem tárgyalják együttesen azokat.
A jelen összefoglalóban a szerző összefoglalja a két betegség együttes előfordulásának epidemiológiáját, a COPD cardiovascularis kockázatnövelő hatását és a lehetséges terápiás javaslatokat.
Hypertonia és Nephrologia
A diuretikus (furosemid-) renográfia felfedezése feltehetőleg megelőzte a korát. Erre utal, hogy többen is újrafelfedezték. Garfield ötlete nyomán a szerző statisztikai elemzést végzett, ami alátámasztotta ezt a felfogást. Az eljárás leírását követő idézések megjelenési ideje, az „idézési intervallum” átlagosan 21,3±9,6 (SD) évnek bizonyult, szignifikánsan hosszabb volt, mint a szerző öt, egyéb jelentős felismerését egybevonva számított 8,7±7,4 (SD) év. Camargo, egy dél-amerikai radiológus, egyébként a vizsgáló eljárásunkat először megerősítő kutató, egy északamerikai folyóirathoz került szerkesztőnek, ahol kiállásával megmentette a magyar szerzők prioritását. Az orvostudományi kutató a betegek érdekében kockázatot vállal, és ebbe az is beletartozhat, hogy „túl korán közöl”.
Ideggyógyászati Szemle
[Célkitûzés – Bár a szédülés a leggyakrabban elôforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk perifériás eredetû betegséget utánzó malignus koponyaûri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkezô, késôi, temporalis csontot is beszûrô, disszeminált, generalizált mikrometasztázisokkal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyûrûsejtes gyomorcarcinoma felébredését követôen jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tûztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyûjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szûrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követô hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejezôdése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az elôrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követô felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyészô számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az elôzményben szereplô malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi idegrendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erôsen gátló hatását gyomorrák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]
Hypertonia és Nephrologia
A káliumszint mérése során a helyes vérvételi technika döntô fontosságú a korrekt eredmény érdekében. A kálium dominánsan intracellulárisan helyezkedik el, mechanikai behatások következtében könnyen felszabadul az izmokból, valamint a vér alakos elemeibôl. A vérvétel során ennek figyelembevétele fontos, nem megfelelô vérvételi technika esetén a valósnál magasabb, félrevezetô eredményt kapunk.
Ideggyógyászati Szemle
Az elôrehaladott Parkinson-kórban szenvedô betegek nagy részét speciális mozgászavarközpontokban kezelik. Jelenleg nincs egyértelmû konszenzus a Parkinson-kór stádiumainak meghatározására; az elôrehaladott stádiumban levô Parkinson-kóros betegek csoportja, a betegirányítás folyamata, és az elôrehaladott Parkinson-kór jellemzésére használt klinikai vonások nincsenek megfelelôen körülhatárolva. Ennek a megfigyelésen alapuló vizsgálatnak az elsôdleges célja a részt vevô mozgászavarközpontokban dolgozó orvosok megítélése szerint elôrehaladott Parkinson-kórban szenvedô betegek csoportjának tanulmányozása volt. Jelen közleményben a magyar betegek adatai kerülnek elemzésre. A keresztmetszeti, beavatkozással nem járó, több országra és centrumra kiterjedô vizsgálatban 18 ország vett részt. A betegek adatait egyetlen betegtalálkozó alkalmával gyûjtötték. A Parkinson-kór aktuális státuszát az Egységesített Parkinson-kór Pontozó Skála (UPDRS) II., III., IV. és V. (módosított Hoehn–Yahr-skála) részeivel mértük fel. A nem motoros tüneteket a Nem motoros Tünetek Skálával (NMSS) értékelték, az életminôséget pedig a nyolckérdéses Parkinson-kór Életminôségi Kérdôívvel (PDQ-8). A Parkinson-kór elôrehaladott/nem elôrehaladott stádiumba történô besorolása egyrészt az orvos értékelése, másrészt a Delphi módszerrel kialakított kérdéssor felhasználásával történt. Összesen 2627, Parkinson-kórban szenvedô beteg adata került dokumentálásra 126 vizsgálóhelyen. Magyarországon négy mozgászavarközpontban 100 beteg bevonására került sor, akiknek 50%-a volt elôrehaladott stádiumú az orvos megítélése szerint. Az elôrehaladott Parkinson-kóros betegek pontszámai lényegesen jelentôsebb károsodást mutattak, mint a nem elôrehaladott stádiumú betegek pontszámai: UPDRS II (14,1 vs. 9,2), UPDRS IV Q32 (1,1 vs. 0,0) és Q39 (1,1 vs. 0,5), UPDRS V (2,8 vs. 2,0) és PDQ-8 (29,1 vs. 18,9). A magyar mozgászavarközpontok orvosai a Parkinson-kóros betegek felét értékelték elôrehaladott stádiumúnak, rosszabb motoros és nem motoros tünetekkel és rosszabb életminôséggel, mint a nem elôrehaladott stádiumú betegek esetében. Annak ellenére, hogy alkalmasnak találták eszközös kezelésre, ezen betegeknek a 25%-ánál nem indult el az.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás