Hypertonia és Nephrologia

A HbA1c-szint összehasonlítása nem diabeteses és diabeteses betegcsoportok között nefrológiai ambulancián

MÁCSAI Emília, SZABÓ Emília, KIRÁLY Mónika, BENKE Attila, LAKATOS László

2011. JÚNIUS 10.

Hypertonia és Nephrologia - 2011;15(03)

Bevezetés: A diabetes diagnosztikus kritériumai között - amerikai nézetek szerint - a HbA1c mérése kap egyre nagyobb hangsúlyt. A felnőtt populáció rejtett szénhidáttolerancia-zavara jelentős prevalenciájú. A már ismerten diabeteses, háziorvosi gondozásban lévő betegek körében sem általános a HbA1c rendszeres ellenőrzése. Proteinuria miatt felnőtt nefrológiai gondozott metabolikus szindrómás és diagnosztizált diabetesben szenvedő betegekben végeztünk helyben történő HbA1c-meghatározást. Betegek és módszerek: A vizsgálat három hete alatt 51, egymás utáni - beválogatási kritériumnak megfelelő - beteg esetében végeztünk HbA1c-meghatározást, regisztráltuk az egyéb laboratóriumi és klinikai adatokat. Eredmények: A HbA1c-t a nem diabeteses csoportban (n=42) öt betegben találtuk 5% alatti, 12 betegben 5,1-5,5% közötti, 19 betegben 5,6-6% közötti és hat betegben 6% feletti tartományban. A későbbi vizsgálatokkal 14% (6/42 beteg) arányban igazolódott diabetes mellitus. A HbA1c-t az ismert diabeteses csoportban (n=9) 6,7% (medián; és 5,2-7,9% tartomány) körülinek mértük. Következtetés: A HbA1c helyben történő meghatározása - diabetes szempontjából nagy rizikójú betegek esetében szűrővizsgálatként - javasolt a nefrológiai ambulancián, a későbbi laboratóriumi HbA1c-vizsgálat és a glükóztolerancia-teszt elvégzése bizonyíthatja a diagnózist. Az ismerten 2-es típusú diabeteses betegek közül segít a diabetológiai konzultációra irányítandók kiemelésében.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Hypertonia és Nephrologia

A haemolyticus uraemiás szindróma diagnosztikájának és terápiájának aktuális kérdései 2. rész. A betegek hosszú távú kezelésének és gondozásának szempontjai

PROHÁSZKA Zoltán, SZILÁGYI Ágnes, RÉTI Marienn, SZABÓ J. Attila, REUSZ György

Összefoglaló munkánkban a haemolyticus uraemiás szindróma (HUS) atípusos formájának terápiáját, a betegek hosszú távú kezelésének, gondozásának és az esetlegesen szükséges vesetranszplantációs igény megítélésének szempontjait tekintjük át. Kitérünk a felnőtt- és gyermekkorban végzett plazmaferézis indikációjára és gyakorlatára, továbbá áttekintjük az egyéb kiegészítő kezelések (például immunszuppresszív terápia) indokoltságát. Részletesen elemezzük az egyes genetikai variációk és a vesetranszplantáció várható sikerességének kapcsolatát. Összefoglalónk végén áttekintjük az új, anti-C5 monoklonális antitesttel, az eculizumabbal az aHUS vonatkozásában eddig felhalmozódott klinikai tapasztalatokat.

Hypertonia és Nephrologia

Az ambuláns artériás stiffness index (AASI) vizsgálata vesetranszplantált gyermekek esetében

DÉGI Arianna Amália, KERTI Andrea, KIS Éva, CSEPREKÁL Orsolya, REUSZ György

Elméleti háttér: Vesetranszplantációt (TX) követően a cardiovascularis halál önálló előrejelzője az érfalrugalmasság csökkenése, amely az ambuláns artériás stiffness indexszel (AASI) jellemezhető. Cél: Munkánk során vizsgáltuk az AASI és a tradicionális és nem tradicionális rizikótényezők közötti összefüggéseket. Betegek és módszer: Harmincöt, vesetranszplantált gyermek (15,6±4,3 évesek) megfigyeléses, keresztmetszeti vizsgálatát végeztük. Meghatároztuk az AASI-t. Mértük az antropometriai adatokat, a testösszetételt, a vérnyomás- és az anyagcsere-paramétereket. Eredmények: A BMI, a volumenháztartás, a hypertonia fennállása, illetve a szisztolés vérnyomás, a pulzusnyomás átlaga, a diasztolés diurnalis index és az éjszakai diasztolés vérnyomásesés mértéke (NDPF) szignifikáns összefüggést mutatott az AASI-val (sorrendben r=0,53; 0,39; 0,34; 0,33; 0,41; -0,42; p<0,05). A hypertoniás gyermekek AASI-ja magasabb volt (0,47±0,13 vs. 0,36±0,18; p=0,04). Õk szignifikánsan hosszabb ideig részesültek dialíziskezelésben, és régebben történt a transzplantációjuk (p<0,05). Többváltozós analízis során a BMI és az NDPF az AASI független meghatározó tényezőjének bizonyult a teljes és a hypertoniás betegcsoportban egyaránt (R2=0,44, SE=0,14, β=0,34 és -0,30, p=0,03; illetve R2=0,48, SE=0,10, β=0,47 és -0,41, p=0,01). Következtetés: A mielőbbi TX és azt követően az obesitas és a hypertonia szekunder prevenciója kiemelt jelentőséggel bírhat a célszervkárosodás megelőzésében, így a cardiovascularis morbiditás csökkentésében vesetranszplantált gyermekek körében is.

Hypertonia és Nephrologia

Új referálórovat indul Kitekintő címmel

RADÓ János

A mai számunktól kezdve új rovatot indítunk folyóiratunkban, amelyben szakirodalmi referátumokat teszünk közzé, természetesen elsősorban a hypertonia és a nefrológia tárgykörében.

Hypertonia és Nephrologia

Posztkondicionálás: érsebészeti technika posztoperatív veseelégtelenség megelőzésére. Állatkísérletes eredmények

ARÁNYI Péter, TURÓCZI Zsolt, GARBAISZ Dávid, VARGA Márk, LOTZ Gábor, KUPCSULIK Péter, SZIJÁRTÓ Attila

Bevezetés: Rekonstrukciós érműtétek során az alsó végtagi vázizomzat ischaemiás rhabdomyolysise játszódik le, amelynek súlyos posztoperatív szövődménye a myonephropathiás metabolikus szindróma, akár akut veseelégtelenséggel. A jelen vizsgálat célja a posztkondicionálás (több ciklusú rövid reokklúziós és reperfúziós epizódok alkalmazása az ischaemiának kitett szerv reperfúziójának kezdetén), egy az ischaemiás-reperfúziós (IR) károsodások csökkentését célzó új érsebészeti módszer protektív hatásának kimutatása alsó végtagi verőérműtéteket modellező kísérletes elrendezésben a következményes posztoperatív veseelégtelenség megelőzésére. Anyagok és módszerek: Wistar-patkányokon az infrarenalis aorta kirekesztésével háromórás, kétoldali alsó végtagi ischaemiát hoztunk létre. Az állatok egyik csoportjában posztkondicionálást végeztünk (10 s reocclusio, 10 s reperfúzió, hat ciklusban ismételve). A reperfúzió kezdetén a szisztémás sav-bázis háztartás laboratóriumi vizsgálata, majd szérum-, vizelet- és szövettani mintavétel történt a reperfúziót követő 4., 24., 72. órában. A vese mikrocirkulációs változásait lézer-Doppler-flowmeterrel regisztráltuk. Eredmények: A hisztológiai és laboratóriumi (CK, LDH, AST) vizsgálatok közepes fokú rhabdomyolysisre utaltak, de szignifikáns különbség nem mutatkozott a posztkondicionált és az IR-kontrollcsoport között. A veseszövettan, a rutin laboratóriumi és a számított vesefunkciós paraméterek manifeszt tubularis károsodásra, akut veseelégtelenségre utaltak az IR-kontrollcsoportban, a posztkondicionált csoportban enyhébb fokú vesekárosodás volt detektálható. A harmadik posztoperatív napra a vesefunkció a „Renal Failure Index” tükrében javuló tendenciát mutatott. A veseperfúzió kedvezőbben alakult, valamint kisebb fokú metabolikus acidózis fejlődött ki a posztkondicionált csoportban a revascularisatiót követően. Következtetés: A posztkondicionálás ezen kísérleti elrendezésben alkalmas módszer az infrarenalis verőér-sebészeti műtétek során fellépő vesekárosodás mértékének a csökkentésére.

Hypertonia és Nephrologia

Tanárom, Gömöri Pál (1905-1973)

RADÓ János

ÖSSZEFOGLALÁS A nagy magyar orvosok sokat tettek a nemzetközi orvostudomány fejlődéséért, közéjük tartozott Gömöri Pál is. Tudományos érdeklődésének sokoldalúságát lehetetlen felsorolni, de egyik törekvése a renalis nukleáris orvostudomány vizsgálómódszereinek hazai bevezetése volt. A szerző úgy érzi, hogy saját tevékenységét a renalis nukleáris orvostudományban, a diuretikus renográfiára vonatkozólag, részben a Gömöritől tanultak inspirálták. Gömöri tudományos eredményeit megőrzik a könyvtárak és az internet. Orvosi tanításainak szellemét azonban tanítványainak és követőinek kell tovább adni, hogy az emlékezete minél később halványuljon el.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A Covid-19 és a diabetes mellitus

SIMONYI Gábor

2019 végén a kínai Vuhanból induló új koronavírus-betegség (Covid-19) epidémiája nagy kihívások elé állította még a legfejlettebb országok egészségügyi rendszerét is. A betegség magas mortalitását főleg idősebbekben és a különböző cardiovascularis és metabolikus társbetegséggel élőkben tapasztalták. Jelen összefoglalóban a diabetes mellitus és a Covid-19-betegség kapcsolata kerül terítékre, a legfrissebb nemzetközi adatok alapján.

Lege Artis Medicinae

Mit jelent a diabetes mellitusban szenvedő beteg „egész”-sége?

VÁLYI Péter

A diabetes mellitus krónikus, progrediáló betegség, amit a vércukor kóros szintje jellemez, a szervi szövődményei miatt pedig az idő előtti rokkanttá válásnak és halálozásnak az egyik fő kockázati tényezője. A diabetes mellitusban szenvedő személy ellátásának legújabb irányelvei részletesen tárgyalják a diagnosztikai kritériumokat, a megelőzést, az életmódi és gyógyszeres kezelést, a szövődményeket, az életkori sajátosságokat. Ugyanakkor a cukorbajban szenvedő személy mindennapos ellátása során alig fordítanak kellő figyelmet a betegséggel kapcsolatos anatómiai és funkcionális károsodások súlyosságára, azok hogyan és milyen mértékben korlátozzák az ember mindennapi megszokott tevékenységét, akadályozzák a társadalmi szerep betöltését, milyen jelentősége van az ember és a környezete kölcsönhatásának és a személyes tulajdonságoknak. A közlemény célja annak a bemutatása, hogyan változik meg diabetes mellitusban az ember teljessége, „egész”-sége, milyen eszközei vannak a károsodások és a funkcióképesség objektív felmérésének, mekkora jelentősége van a megmaradt képességek fejlesztésének, a támogató környezet kialakításának, a szükségletek értékelésének, a személyes tulajdonságok pozitív befolyásolásának, mindezek hogyan hatnak az ember életminőségére, együttműkö­dési készségére. Az ember „egész”-ségének az átfogó szemlélete hozzájárulhat a megelőző, gyógyító és a rehabilitációs te­vékenység nagyobb sikerességéhez a diabetes mellitusban szenvedő betegekben.

Lege Artis Medicinae

Inkretinhatáson alapuló kezelés racionalitása 1-es típusú cukorbetegségben

KIS János Tibor, GROSZ Andrea, SCHANDL László

Az inkretinhatáson alapuló készítmények terápiás helye a 2-es típusú cukorbetegek betegségkarrierjének elején van. Ezeknek a gyógyszereknek a hatásmechanizmusa részben azonban független a működő β-sejtektől, ezért terápiás hatás várható a 2-es típusú cukorbetegek betegségének későbbi fázisában, sőt 1-es típusú cukorbetegségben is. Ez utóbbi kiváló modellként szolgálhat az inzulinszekréción túli mechanizmusok vizsgálatára. Dolgozatunkban ösz - szefoglaljuk az inkretintengelyen ható készítményekkel történt 1-es típusú diabeteses vizsgálatokat.

Lege Artis Medicinae

A cukorbetegség közvetlen egészségügyi költségei Magyarországon

VOKÓ Zoltán, NAGYJÁNOSI László, KALÓ Zoltán

BEVEZETÉS - A cukorbetegség jelentős betegségterhet jelent világszerte és hazánkban is. Vizsgálatunk célja az volt, hogy megbecsüljük a cukorbetegek ellátására fordított direkt egészségügyi kiadások mértékét annak érdekében, hogy jellemezni tudjuk a betegségterhet ebből a szempontból, illetve, hogy az eredmények hasznosíthatók legyenek további elemzések számára. MÓDSZEREK - Az elemzéshez az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatait használtuk. Cukorbetegként definiáltuk azokat, akik 2007 második fél évében orális antidiabetikum- (OAD) vagy inzulinreceptet váltottak ki. Az így kialakított vizsgálati populációt felosztottuk két csoportra, aszerint, hogy 2007-2008-ban részesültek-e aktív fekvőbeteg-ellátásban a cukorbetegség legfontosabb szövődményei miatt. A vizsgált szövődmények miatt fekvőbeteg-ellátásban nem részesülő csoportot tovább osztottuk háromfelé a gyógyszerhasználat jellege szerint (csak OAD, csak inzulin, OAD és inzulin). A csoportokban költségelemenként és korcsoportonként megbecsültük a 2008. évi egészségügyi kiadások átlagát, szórását és mediánját az egész csoportra, illetve az adott szolgáltatást igénybe vevőkre vonatkozóan. Ezenkívül a szövődményes csoporton belül mintákat vettünk az egyes konkrét szövődményekben szenvedők köréből, és megbecsültük a szövődményt követő első és második év kiadásait. EREDMÉNYEK - A vizsgálatba bevont 521 545 cukorbetegre jutó éves átlagos egészségügyi kiadás 335 ezer forint volt, a szövődményes betegeké 633 ezer, a szövődménymentes OAD-használóké 242 ezer, a szövődménymentes inzulinhasználóké 449 ezer Ft. A költségek 53%-át a gyógyszerek, 27%-át a fekvőbeteg-ellátás költsége tette ki. Az összes gyógyszerköltség 26%-a esett az orális antidiabetikumokra és az inzulinokra. A szövődményeket követő első évben többszörösére növekedett az aktív fekvőbeteg-ellátás és a gyógyszerek költsége. Ez utóbbi a legtöbb vizsgált szövődmény esetén az ezt követő évben is nagyjából azonos szinten maradt vagy növekedett. KÖVETKEZTETÉS - A cukorbetegek ellátása napjainkban is igen jelentős egészségügyi kiadást jelent Magyarországon, különösen a betegség szövődményeinek a kezelése. A korai halálozásban, az életminőség romlásában, a jelentős kiadásokban jelentkező betegségterhet, valamint az epidemiológiai trendeket figyelembe véve a cukorbetegség megelőzése, hatékonyabb gondozása népegészségügyi prioritás kell legyen hazánkban.

Képdiagnosztika

Mit lát az alábbi cukorbeteg lábán?