Hypertonia és Nephrologia

A cékla tartósan csökkentheti a vérnyomást

VÁLYI Péter

2015. DECEMBER 10.

Hypertonia és Nephrologia - 2015;19(06)

A közlemény szerzői fázis 2. klinikai vizsgálat keretében a négy héten keresztül naponta egyszer adott nitráttartalmú étrend tartós vérnyomáscsökkentő hatását vizsgálták korábban nem kezelt és gyógyszert is szedő magas vérnyomásban szenvedő személyekben...

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Hypertonia és Nephrologia

Centrálisan ható szerek és vasodilatatorok alkalmazása 2007-2014 között az OEP adatbázisa alapján

BARNA István, GYURCSÁNYI András

Hazánkban a forgalomban lévő vérnyomáscsökkentő gyógy - sze rek nagy száma, a terápiára vonatkozó, állandóan frissülő ajánlások ismeretében érdemesnek látszott megvizsgálni az OEP által megadott gyógyszerforgalmi adatokat. A 2007 és 2014 közti OEP-adatok vizsgálatakor a centrálisan ható és a direkt értágító hatású vérnyomáscsökkentő szerek forgalmát elemeztük. Minden évben az összehasonlítás miatt a decemberi hónapokat elemeztük, a hó - nap forgalma érdemben nem különbözik a többi hónap gyógyszerforgalmától, átlagosan 5-6 millió doboz fogy a cardiovascularis rendszerre ható készítmények közül. Az elmúlt hét év során hullámzóan, de összességében csaknem 19%-kal nőtt a centrálisan ható gyógyszercsoport forgalma. A guanfacin felírása csaknem harmadára, a moxonidinrendelés 37%-kal csökkent, míg a rilmenidin forgalma több mint kétszeresére nőtt ugyanezen időben. A centrális hatású rilmenidin jelentős térnyerése egyértelművé vált a hazai piacon. A minimális mellékhatás, a kedvező alkalmazási profil, a számos nemzetközi és hazai vizsgálat kiváló kiegészítő 2-3. szer ként való alkalmazását teszi lehetővé. A vasodilatatorok alkalmazása összes - ségében kisfokban (15%) növekedett, ami a doxazosin 53%-os növekedésének köszönhető. Figyelembe véve a hazai gyógyszerfelírási szokásokat, azok igen jól követik a nemzetközi és a hazai ajánlásokban megfogalmazottakat. Az egyes csoportokban megfigyelhető különbségek elsősorban a frissebb vizsgálatok kedvező eredmé - nyeit követik.

Hypertonia és Nephrologia

A carvedilol a társbetegségek tükrében az antihipertenzív terápiában

SIMONYI Gábor

A β-blokkoló szerepe a hypertonia kezelésében az utóbbi időben kissé háttérbe szorult. A hypertonia kezelésére az ESH/ESC és az MHT ajánlásai szerint a β-blokkolók elsőként is adhatók. Az 1. és a 2. generációs β-blokkolók a kedvezőtlen anyagcserehatások miatt a metabolikus szindrómával, a diabetes mellitussal vagy az elhízással szövődött hypertoniában nem a legjobb választás. Ebből a szempontból kivételt képeznek a 3. generációs β-blokkolók, a carvedilol és a nebivolol. A carvedilol (β1-, β2- és α1-adrenerg-antagonista) rendelkezik a legszélesebb cardiovascularis a indikációval. Mindezek mellett a carvedilol a terá - pia hűség szempontjából is kedvezőbb az 1. és a 2. generációs β-blokkolók csoportjaihoz képest.

Hypertonia és Nephrologia

A Janus-arcú tiazidok

KEMPLER Péter, HORVÁTH Viktor József

A tiazid típusú diuretikumok effektív vérnyomáscsökkentő szerek, de számos mellékhatással is rendelkeznek. Használatuk során, különösen nagyobb dózisok alkalmazása esetén fennáll a hypokalaemia, hyperuricaemia, hypercalcaemia kialakulásának lehetősége, továbbá kedvezőtlen a szénhidrát-anyagcserére és a lipidanyagcserére gyakorolt hatásuk is. Randomizált, kontrollált vizsgálatok adatai szerint kombinációs kezelés alkalmazása során a renin-angiotenzin rendszert gátló készítményeket tiazid típusú diuretikumok helyett előnyösebbnek tűnik kalciumantagonistákkal kombinálni.

Hypertonia és Nephrologia

A vérnyomást befolyásoló genetikai tényezők diagnosztikája és a magas vérnyomás genetikai rizikófaktorai

LACZIKÓ Dorottya, RÉPÁSI Eszter, RZEPIEL Andrea, KEREKES Éva, SHENKER-HORVÁTH Kinga, KOLLER Ákos, ELBERT Gábor, NAGY Zsolt B.

A magas vérnyomás a cardiovascularis és vesebetegségek egyik bizonyított rizikófaktora. A magas vérnyomásnak általában nincsenek tünetei, de olyan súlyos problémákhoz vezethet, mint a stroke vagy a szív- és veseelégtelenségek. Globálisan a társadalom 24 év feletti felnőtt korosztályának körülbelül 40%-át érinti és a kor előrehaladtával ez az arány növekszik: 65 éves kor felett az előfordulás már 70% feletti. A magas vérnyomás kialakulásáért környezeti és gene - tikai hatások együttesen felelősek, ezért kifejezetten nagy feladatot jelent a hajla - mosító gének meghatározása. Számos gén genetikai variációja igazoltan növeli a hypertonia kialakulásának esélyét. A leggyakoribb hypertoniára hajlamosító polimorfizmusok az AGT, AGTR1, ACE NOS3 és CYP4A11 génekben fordulnak elő. A polimorfizmusok ismerete klinikai jelentőségű mind a prevencióban, mind a terápiás folyamatokban. Mole ku - lá ris genetikai vizsgálatokkal (PCR, microarray, real-time PCR) az életviteli és te - rápiás javaslatok egyénre szabhatóak.

Hypertonia és Nephrologia

A nefroklinikopatológia jelentõsége a nefrológiai diagnosztikában

NAGY Judit, KEMÉNY Éva, IVÁNYI Béla

Azokban a nefrológiai esetekben, amelyekben a klinikai tü ne - tek, a laboratóriumi adatok és a képalkotó technikával kapott információk nem elegendõek a vesebetegség pontos diagnózisának a megállapításához, a vesebiopszia szövettani vizsgálata segíthet a vesében zajló patológiai elváltozások leírásával. A patológiai kórisme hozzájárulhat a betegség prognózisának a megítéléséhez és a kezelés megtervezéséhez is. Az aktív és krónikus elváltozások ismertetése és sú - lyosságának a megállapítása befolyásolhatja az adekvát terápiát, és segíthet az arra adott válaszreakció valószínűségének a megállapításában. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a nefrológus klinikus és a nefropatológus közti állandó konzultáció elen - ged hetetlen már a kezdettõl, azaz a vesebiopszia szükségességének, várható hasz - nának a megállapításától egészen a szövettani vizsgálat eredményének az értékeléséig.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.

Lege Artis Medicinae

Hasonlóságok és különbségek a hypertoniabetegség ellátásával foglalkozó legjelentősebb nemzetközi irányelvekben

KÉKES Ede, VÁLYI Péter

A hypertonia diagnózisával és kezelésével foglalkozó irányelveknek óriási szerepe van Földünkön az egészség fenntartásában, hiszen a megbízható előrejelzések szerint 2025-ben már 1,6 milliárd feletti magasvérnyomás-betegségben szenvedő egyénnel kell számolnunk. Az irányelvek betartása létkérdés minden hypertoniás beteg számára, ennek ellenére még a gazdasági szempontból fejlett országokban sem kielégítő a jól kontrollált hypertoniások aránya. Földünk öt kontinensén az irányelvek sajnos több szempontból is eltérő vagy nagyon eltérő javaslatokat adnak a vérnyomás mérése, a diagnózis felállítása, a cardio­vascularis kockázat becslése, a célérték meghatározása vonatkozásában, bár az utóbbi években bizonyos területeken megindult a „konszenzusra” irányuló törekvés. Közleményünkben ezeket a különböző véleményeket és állásfoglalásokat kívánjuk bemutatni az ACC/AHA, az ESC/ESH, a NICE, a kanadai és az ausztrál irányelvek elemzésével. Figyelembe vettük a WHO és az ISH állásfoglalásait is. Leírjuk az irányelvekben észlelhető elvi és gyakorlati közeledéseket és a már megvalósult konszenzusokat.

Hypertonia és Nephrologia

Ritmuszavarok hypertoniában

ZÁMOLYI Károly

A hypertonia a cardiovascularis betegségek – szívelégtelenség, coronariabetegség, stroke és krónikus veseelégtelenség – fő és leggyakoribb rizikófaktora. A hypertoniás szívbetegség egyik klinikai manifesztációja a különböző ritmuszavarok megjelenése, amely a myocardium strukturális és funkcionális patofiziológiai változásával magyarázható. Hypertoniában a leggyakoribb ritmuszavar a pitvarfibrilláció, de más supraventricularis és kamrai arrhythmiák is előfordulnak főleg balkamra-hypertrophia vagy szívelégtelenség esetén.

Lege Artis Medicinae

A hypertonia jelentősége a cardiovascularis halálozás megelőzésében

NEMCSIK János, PÁLL Dénes, JÁRAI Zoltán

A hypertonia, mint önálló betegség, a legnagyobb mértékben járul hozzá a szív- és érrendszeri halálozáshoz, így megelőzésének, korai felismerésének, megfelelő kezelésének és többnyire élethosszig tartó gondozásának kiemelt népegészségügyi jelentősége van. Összefoglaló közleményünkben a hypertoniagondozás különböző as­pektu­saira mutatunk rá. Ismertetjük a Ma­gyar Hypertonia Társaság szűrő­prog­ram­jait, utalunk a gyógyszeres kezelés aktuálisan ajánlott formáira, illetve kitérünk a beteg­gel való együttműködéssel kapcsolatos tudnivalókra. Miután a nyugat-európai országokhoz képest jelentős az elmaradásunk a halálozási statisztikákban, így az is­me­ret­anyag minél szélesebb körű terjesztése ki­emelt jelentőségű.

Lege Artis Medicinae

Érfali rugalmatlanság, az artériás stiffness klinikai jelentősége időskorban

BENCZÚR Béla

A magasvérnyomás-betegség és a cardiovascularis kockázat az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik. Ugyanakkor az öregedés folyamata bizonyos egyénekben sokkal gyorsabbnak tűnik, ami tükröződik a korai vascularis öregedés (early vascular aging, EVA) tünetegyüttesében. Az ütőerek falának rugalmatlanná válásában, az artériás stiffness kialakításában a hypertonia és az öregedés játssza a legfőbb szerepet, amely lényege az EVA-nak: a nagy elasztikus arté­riák (főleg az aorta) falának középső rétege veszít a rugalmasságából. Ez a folyamat jól mérhető a pulzushullám terjedési sebességével. Az idős hypertoniás egyénekben a nagy artériák rugalmatlansága, a szisztolés és diasztolés vérnyomás különbsége fokozódik, a pulzusnyomás megnő, köszönhetően a hullám-visszaverődésnek. Az érfali rugalmatlanságnak prediktív szerepe van a ké­sőbbi szív-ér rendszeri események (koszorúér-betegség, stroke, vascularis dementia), de még az összmortalitás szempontjából is. A korai vascularis öregedés és a szupernormális vascularis öregedés (supernormal vascular aging, SUPERNOVA) koncepciója segít ér­telmezni, miért alakulnak ki egyesekben korai célszervkárosodások és érrendszeri szövődmények, mások miért maradnak jó­val „fiatalabbak” kronológiai életkoruknál. Új gyógyszereket fejlesztettek az EVA kezelésére, melyeknek akkor lehet szerepük, ha az életmódkezelés és a hagyományos, ri­zi­kó­faktorokat csökkentő gyógyszerek hatása már nem elegendő.