Keresési eredmények

Ideggyógyászati Szemle

2016. JANUÁR 30.

[Cheyne–stokes-légzés egy vascularis encephalopathiában szenvedő fiatal felnőtt betegben – szükséges-e a kezelés?]

HUBATSCH Mihaela, ENGLERT Harald, WAGNER Ulrich

[A Cheyne–Stokes-légzés az alvásvizsgálatok során ritkán előforduló légzészavar, ami visszatérő központi alvási apnoéval és „crescendo-decrescendo” jellegû légzési térfogattal jellemezhető. Leggyakrabban súlyos szívelégtelenségben szenvedő és stroke-os betegekben fordul elő. A közleményben egy fiatal férfi esetét mutatjuk be, akinél magas vérnyomással összefüggően hirtelen fellépő epilepszia alakult ki, aminek hátterében leukoencephalopathia igazolódott. A közleményben részletezzük a differenciáldiagnózis szempontjait, továbbá a kórjóslat és a terápia várható eredményeit. Az eset különlegessége, hogy a vascularis encephalopathia fiatal életkorban alakult ki, olyan betegben, akinél genetikai betegség nem igazolódott és akinél korábban magas vérnyomás nem volt ismert. Mivel esetünkben a vascularis encephalopathia kialakulásának mechanizmusa nem ismert és a neurológiai betegségekben kialakuló Cheyne–Stokes-légzés kezelésének formáját és hasznát illetően nincs elegendő bizonyíték, legjobb megoldásként a beteg éjszakai oxigénterápiában részesült és rendszeres orvosi ellenőrzés alatt áll. ]

COVID-19

2020. ÁPRILIS 15.

Változó elgondolások a felkészülésben és a hatások mérséklésében a COVID-19 világjárvány és humanitárius válsághelyzet olaszországi epicentrumában

Világjárvány idején a teendők kapcsán nem egy-egy betegre, hanem a közösség egészére kell tekintettel lenni. A COVID-19-járvány felszámolása nem kórházi, hanem társadalmi szintű megoldásokat igényel. A lombardiai jóléti társadalom katasztrófája bárhol a világon bekövetkezhet. Az epicentrumban dolgozó kórházi orvosok arra hívják fel a figyelmet, hogy a következő világjárványra egy távlatosabb egészségügyi tervvel kell felkészülni.

Nővér

2019. JÚNIUS 30.

Az ápolók szerepe és feladatai a korai szepszis menedzsmentben

VÁRADI Annamária, FEHÉR Gábor, FÖMÖTÖR Péter

Surviving Sepsis Guideline (SSG) egy olyan dokumentum, ami merőben új megoldásokat javasolt a szepszis diagnosztikában és az ellátásban. Ilyenek voltak az 100%-os oxigénterápia, folyadékpótlás, haemokultura és mikrobiológiai mintavétel, kombinált és empirikus intravénás antibiotikum adása, laktát, CRP és PCT vizsgálata, illetve a sebészi feltárás. Az eljárásban foglaltak használata igazoltan javítja a betegek biztonságát és a minőségi szepszis ellátást. A program elemei közül a szerzők a Szepszis-6 protokoll elemeit emelik ki, amelyek kis ráfordítással bevezethetők és egyértelműen előnyösek. Az ajánlást, különös tekintettel a nem sürgősségi osztályon dolgozó ápolóknak is ismerni kell, a szepszis korai felismerésének, preanalitikai vizsgálatának és a kompetencián belüli lehetőségeinek figyelembevételével.

Lege Artis Medicinae

2018. JÚNIUS 20.

Az idiopathiás tüdőfibrosis (IPF) korszerű diagnosztikája. 1. rész

MÜLLER Veronika

Az interstitialis tüdőbetegségek (ILD) felismerése és diagnosztikája a pulmonológia egyik legtöbb kihívással járó és egyben az egyik legszebb területe. Az ILD-n belül az egyik leggyakoribb kórkép az idiopathiás pulmonalis fibrosis (IPF), melynek diagnosztikája sokat fejlődött az utóbbi években. Jellegzetes klinikai kép mellett a nagy felbontású (HR) CT-n leírt UIP- (szokványos interstitialis pneumonia) mintázat és egyéb okok kizárása után a diagnózis az ILD-team keretein belül felállítható. Nagy előrelépést jelent az IPF diagnosztikájában a kriobiopszia, melynek kapcsán megfelelő méretű parenchymás tüdőminta vételére van lehetőség, így sebészi mintavételre már csak az esetek nagyon kis hányadában lehet szükség. Az IPF korai felismerése fontos, hiszen a kórkép nem gyógyítható. A néhány éve rendelkezésre álló célzott kezelésekkel a folyamat lassítható, így a jó állapotú betegeknél lehet a legnagyobb terápiás sikerre számítani. Az IPF-betegek szoros követése komplex légzésfunkciós vizsgálattal kijelölt centrumokban történik. Az eddigi tanulmányok szerint a forszírozott vitálkapacitás (FVC) éves csökkenésének az üteme a mortalitás fontos előrejelzője. Az IPF kezelésében használt célzott kezelések jelentősen csökkentik az FVC-vesztés ütemét és csökkentik az általában fatális kimenetelű IPF akut exacerbatiókat. Az IPF célzott kezelése mellett továbbra is javasolt a megfelelő palliatív kiegészítő kezelés, úgymint a megfelelően beállított oxigénterápia és a kritériumoknak megfelelő alkalmas betegeknél a tüdőtranszplantáció. A jelen kézirat az IPF-ről szóló háromrészes sorozat első eleme.