Keresési eredmények

Klinikum

2020. SZEPTEMBER 28.

A humán immunrendszer rendszerelvű megközelítése

A nukleotidpolimorfizmusok kutatása révén kiderült, hogy az autoimmun betegségek kialakulásában nagyon kis hatáserősséggel nagyon sok genetikai lokusz közreműködik, és itt is kiderült, hogy egy-egy kórkép molekuláris heterogenitása – pl. SLE esetén – milyen óriási. E betegségek kezelését forradalmasította a biologikumok rendszerimmunológiának köszönhető bevezetése.

Lege Artis Medicinae

2020. JÚLIUS 01.

A sarcopenia – izomfogyás – patomechanizmusa, klinikai képe és metabolikus társbetegségei

VERECKEI Edit, HODINKA László

A sarcopenia, vagy idôskori izomerô- és izomtömeg-csökkenés napjaink demográfiai változásainak, azaz a hosszabb élettartam miatt az idôsebb korosztály nagyobb számának köszönhetôen is igen komoly népegészségügyi probléma. Az életkor elô­rehaladtával az izomszövet fokozatosan leépül, a folyamat eredményeként pedig csökken az izom tömege és ereje. Ezt az ál­lapotot ne­vezzük sarcopeniának. A sarcopenia az izomtömeg, az izomerô és a funk­cionális füg­getlenség egyidejû csökkenése. Ezzel párhuzamosan a fizikai teljesítmény romlik (gyengeség, lassúság, egyensúlyvesztés). Ezek halmozódó hiányok, következményük a fáradtság, az öregviselkedés, a fogyás. Többnyire szellemi ha­nyatlással jár, és fokozódó elszigetelôdéshez vezet. A sarcopenia elsôdleges formája az izomsejtek energiatermelésének csökkenése, majd az életkorral arányos pusztulása. Másod­la­gosan a hormonális kiesések, az idegrendszer betegségei, a kevés mozgás, a tápanyagok felszívódásának zavarai, éhezés, idült fertôzés gyorsítja ezt a folyamatot és súlyosbítja az érintett állapotát. A sarcopenia kialakulásában összetett genetikai, biokémiai, hormonális mechanizmusok vesznek részt. Involúciós folyamat, amelyben az izomzatot felépítô tényezôk és a lebontás egyensúlya megbomlik. A sarcopeniás állapot kockázatainak felismerésére, szûrésére és kórismézésére kérdôívet és algoritmust dolgoztak ki, amely konkrét határértékek mentén választja el a sarcopeniásokat a nem sarcopeniásoktól. A 65 év felettiek járásának sebessége, a kezek szorítóereje és a mért vagy számított izomtömeg azok a vágáspontok, amelyek alapján a sarcopenia kimondható. A sarcopenia addig tekinthetô az „élet­tani” öregedés részének és azután válik betegséggé, amikor a diagnosztikus határértékek átlépé­sekor az érintett által megélt funkcionális akadályok és az életminôség romlása bekövetkezik. A sarcopenia megelôzése és kezelése, az elesés kockázatának csökkentése a rendszeres erôkifejtést igénylô aktív tornagyakorlatok és mozgáskoordinácós gyakorlatok végzésén alapul. A gyógyszeres kezelés lehetôségei korlátozottak, a kínálkozó molekuláris terápiás célpontok ellenére nincs a látóhatáron meggyôzôen hatásos innovatív terá­piás eszköz. A mozgásterápia mellett az izomfejlôdést serkentô aminosavak, így a leu­cin, illetve a β-hidroxi-metilbutirát ana­lógja alkalmazásának hatásossága mellett szólnak gyenge bizonyítékok.

Ideggyógyászati Szemle

2020. MÁJUS 30.

[A delírium előfordulása koszorúér-betegeket ellátó intenzív osztályon; etiológia, betegjellemzők, prognózis]

ALTAY Servet, GÜRDOGAN Muhammet, KAYA Caglar, KARDAS Fatih, ZEYBEY Utku, CAKIR Burcu, EBIK Mustafa, DEMIR Melik

[A delírium gyakran jelentkezik intenzív osztályon ápolt betegek körében, és rossz prognózissal társul. A de­lírium intenzív osztályos ellátása leginkább általános és palliatív intenzív osztályos adatokon alapul. Ebben a vizsgálatban azt a célt tûztük ki, hogy megállapítsuk a delí­rium incidenciáját és sajátosságait coronaria intenzív osztályon (CICU), továbbá megállapítsuk prognózisát, életkori eloszlását és a betegkimenetre gyakorolt hatását. A vizsgálatba egy tercier egyetemi kórház CICU-ján 2017. augusztus 1. és 2018. augusztus 1. között ápolt betegeit vontuk be. Részletesen tanulmányoztuk a betegdokumentációkat, rögzítettük a demográfiai, klinikai és laboratóriumi paramétereket. A delírium diagnózisát pszichiáter konzulens erôsítette meg. A betegeket két csoportra osztottuk (delírium vs. delíriummentesség), megállapítottuk a két csoportba kerülô betegek sajátosságait a vizsgálat kezdetén, és prognózisukat a kórházi ápolás és az utánkövetés során. Életkori sajátosságok alapján négy csoportba osztottuk a pácienseket: <65 éves, 65–75 éves, 75–84 éves és > 85 éves, és a különbözô életkori csoportok között összehasonlítottuk a delí­rium incidenciáját, sajátosságait és prognózisát. 1108, különbözô indikációk miatt intenzív osztályon ápolt beteget vontunk be a vizsgálatba (átlagos életkor: 64,4 ± 13,9 év; 66% férfi). Az összes beteg 11,1%-a esetében alakult ki delírium a CICU-n. A delí­riumban szenvedô betegek idôsebbek voltak, több kísérô betegségben szenvedtek, magasabb volt a szervezetük gyulladásos szintje, és magasabb volt a mortalitásuk is a kórházi ápolás során, mint azok esetében, akiknél nem alakult ki delírium (p < 0,05). A delirálók csoportjában az átlagosan 9 hónapos utánkövetés során szignifikánsan magasabb volt a kórházi újrafelvétel, az ismételt infarktus, a kognitív diszfunkció, a pszichiátriai kezelés szükségessége és a mortalitás is (p < 0,05). Az életkori alcsoportok szerinti felosztásban a delirálók csoportjában az életkor elôrehaladtával szignifikánsan nôtt a delírium és a mortalitás incidenciája egyaránt (p < 0,05). Amennyiben a coronaria intenzív osztályon ápolt betegnél delírium alakul ki, megnô a morbiditás és mortalitás incidenciája a kórházi ápolás alatt és az utánkövetés során is. A delírium gyakrabban fordul elô geriátriai betegek és társbetegségekkel küzdôk körében, és rosszabb prognózissal társul. A delírium mielôbbi felismerése érdekében a nagy kockázatú betegeket szorosan után kell követni.]

Nővér

2019. OKTÓBER 30.

A Point of Care Testing (POCT) labordiagnosztika és az artériás vérgáz vizsgálatának ápolói vonatkozásai

PÁPAI Tibor

A Point of Care Testing (POCT) vizsgálatok, olyan laboratóriumi vizsgálatok, amelyek az ellátás helyszínén (feltalálási hely, orvosi rendelő, sürgősségi vizsgálóhelyiség, akár mentőgépkocsi) azonnal végezhetőek. Javasolt olyan klinikai helyzetekben, amikor életfontos szervi diszfunkció, súlyos trauma, nagy sebészi beavatkozás, általános anesztézia, súlyos sepsis vagy más súlyos kórképben szenvedő beteg ellátása történik.

COVID-19

2020. ÁPRILIS 23.

Az urogenitalis tractus folyamatos ellenőrzése COVID-19-ben

A Wuhan városában kirobbant COVID-19 vírusbetegségben 2020 áprilisára világszerte több mint 1,2 millióan fertőződtek meg, a járvány halálos áldozatainak száma pedig több, mint 64000-re nőtt. Bár a betegség klasszikusan légúti tünetekkel jelentkezik, az egyre növekvő tapasztalatok azt mutatják, hogy a fertőzés az urogenitalis tractus működésére is jelentős hatással lehet. Számos fertőzött betegnél akut vese-elégtelenség lépett fel, és ezeket a betegeket folyamatos dialízis kezelésben kellett részesíteni, de drámai változásokat véltek felfedezni a férfi nemi szervek működésében is.

COVID-19

2020. ÁPRILIS 07.

COVID-19: intenzív ellátást igénylő, kritikus állapotban levő betegek intenzív terápiás ellátásának lehetőségei

Az European Society of Intensive Care Medicine and the Society of Critical Care Medicine jelentette meg 2020-ban az Intensive Care Medicine-ben a Surviving Sepsis Campaign (SSC): Guidelines on the management of critically ill adults with cooronavirus disease 2019. (COVID-19) című irányelvét 36 nemzetközi szerző, mikrobiológusok, infektológusok, intenzív terápiás és sürgősségi szakorvosok, egészségügyi szakdolgozók és egészségpolitikusok részvételével.

COVID-19

2020. MÁRCIUS 27.

A COVID-19 és a kardiovaszkuláris rendszer

A SARS- CoV-2-fertőzés nemcsak pneumoniát, de akut myocardialis és krónikus kardiovaszkuláris sérülést is okozhat. A Nature Review Cardiology-ban megjelent kommentár összefoglalja a COVID-19-cel kapcsolatos kardiológiai tudást.

Hypertonia és Nephrologia

2020. FEBRUÁR 20.

Vérnyomás és menopauza

MASSZI Gabriella

Számos epidemiológiai vizsgálat, így a NHANES III (Third National Health and Nutrition Examination Survey) is igazolta, hogy a változás korát megelőzően a nőknek alacsonyabb a vérnyomása, mint a férfiaknak, viszont azt követően, tehát a menopausa beállta után, a 60. életév környékén általában megfordul ez az arány. Ez a megfigyelés arra enged következtetni, hogy a nemi hormonoknak, illetve a hormonális működés elmaradásának fontos szerepe lehet a hypertonia kialakulásában. Köztudott, hogy a női nemi hormonnak, az ösztrogénnek számos endothelvédő funkciója van, így a feltételezés logikusnak tűnik. A nemi hormon szerepének a meghatározása a hypertonia kialakulásában komplex feladat, hiszen a cardiovascularis rizikó és a hypertonia kialakulásában az egyéb rizikófaktorok, mint az elhízás vagy a magas vérzsírszint és a diabetes is nagy jelentőségűek, és az életkor előrehaladtával szintén gyakoribbá válnak. A hormonok visszapótlásának logikus ideája nem vált be a cardiovascularis rizikó mérséklésére, sem primer, sem szekunder prevencióban. A magas vérnyomás és a menopausa összefüggését a hosszú távú utánkövetéses és keresztmetszeti epidemiológiai vizsgálatok eredményei nem igazolták egyértelműen. Jelen írás a lehetséges ellentmondások okaira és a változás kora utáni fontosabb, a vérnyomás-emelkedést befolyásoló tényezőkre világít rá a teljesség igénye nélkül.

Klinikai Onkológia

2018. DECEMBER 10.

Előremutató terápiák kasztrációrezisztens áttétes prosztatarákban

GIULIA Baciarello, MARCO Gicci, KARIM Fizazi

Bevezetés: A prosztatarák világszerte a második leggyakoribb daganatos betegség, és az Európai Unióban az 50 fölötti férfi ak leggyakrabban diagnosztizált daganata. Változatlanul az androgéndeprivációs terápia a kiújult vagy áttétes betegség kezelésének alapja. Szerencsétlen módon viszont csaknem az összes beteg rezisztenssé válik az androgénblokáddal szemben, és kialakul a „kasztrációrezisztens prosztatarák” (CRPC) képe. Az utóbbi 10 évben az új kezelési lehetőségeknek köszönhetően drámaian javult az áttétes CRPC-ben (mCRPC) szenvedő férfi ak túlélése. A legmodernebb terápiák az AR-axis-gátlók és a taxánalapú kemoterápiák, valamint a radiofarmakonok és a sipuleucel T. Az érintett területek: A szerzők az áttétes CRPC legújabb szisztémás kezelési lehetőségeit tárgyalják. Ezután a legújabb kezelések részletes analízise következik, és tárgyalják az új terápiák alapját képező biológiai okokat. Szakértői vélemény: Mivel számos vizsgálat igazolta, hogy a docetaxel és az új hormonális szerek meghosszabbítják az áttétes CRPC-ben szenvedők, valamint a nem áttétes CRPC-ben szenvedők élettartamát, várható, hogy a betegek egyre növekvő alcsoportjában korán lehet kemoterápiát és az AR-t célzó anyagokkal végzett kezeléseket elindítani. Alapvető, hogy találjunk új stratégiákat a gyógyszer-rezisztencia legyőzésére, amellyel tovább javulhat a betegek túlélése.

Ideggyógyászati Szemle

2019. NOVEMBER 30.

Nyomozás a nyomelemek mentális világában

JANKA Zoltán

A nyomelemek az élő szervezetben kis mennyiségben (nyomokban) fordulnak elő és az életműködések számára többnyire nélkülözhetetlenek. Emberben esszenciális nyomelem a cink (Zn), fluor (F), jód (I), kobalt (Co), króm (Cr), mangán (Mn), molibdén (Mo), réz (Cu), szelén (Se), vas (Fe), illetve kérdésesen a bór (B) és vanádium (V). A mentális funkciók a biopszichoszociális holisztikus koncepció értelmében biológiai alappal rendelkeznek, így bizonyos biokémiai folyamatok nyomelemdeficit miatti zavarai mentális következményekkel járhatnak. Tudományos vizsgálatok jelzik a nyomelemek hiányának feltételezett szerepét pszichiátriai betegségekben, így depresszióban (Zn, Cr, Se, Fe, Co, I), premenstruális diszfóriában (Cr), szkizofréniában (Zn, Se), kognitív károsodásban/dementiában (B, Zn, Fe, Mn, Co, V), mentális retardációban (I, Mo, Cu), falásos evészavarban (Cr), autizmusban (Zn, Mn, Cu, Co) és figyelemzavar/hiperaktivitásban (Fe). Ugyanakkor, egyes nyomelemek (Cu, Mn, Co, Cr, Fe, V) túlzott jelenléte és szöveti lerakódása (krónikus expozíció, genetikai hiba) szintén mentális zavarokhoz vezethet, változatos tüneti képpel (depresszió, szorongás, pszichózis, kognitív diszfunkció, insomnia). A bipoláris hangulatzavar kezelésében hatékony lítium (Li) hivatalosan nem számít nyomelemnek. A táplálkozásból adódóan (ivóvíz, étel) a szervezet szérum-Li-szintje körülbelül ezredrésze a terápiásan alkalmazottnak. Mindazonáltal az intracelluláris Li-szint kisebb a membrán nátrium-Li ellentranszport mechanizmus miatt, ami a Li-ot a sejtből kihozza. A Li nyomelem lehetősége mégis felmerült, mivel tanulmányok szerint ilyen kis koncentrációban is lehet hatása, ugyanis bizonyos földrajzi területeken az ivóvíz Li-tartalma fordított korrelációt mutat a suicid rátával.