Keresési eredmények

Ideggyógyászati Szemle

2015. JANUÁR 30.

K-vitamin-antagonisták által biztosított antikoaguláció eredményessége pitvarfibrillációban szenvedő akut stroke-betegek körében - hazai tapasztalatok

SAS Attila, CSONTOS Krisztina, LOVÁSZ Rita, VALIKOVICS Attila

Háttér és célkitűzés - Az ischaemiás stroke-ok körülbelül 20%-a cardiogen eredetű, mely esetek felénél pitvarfibrilláció (PF) áll a háttérben. A PF antikoagulációs kezelésével csökkenthetjük az ilyen szívritmuszavarban szenvedő betegek stroke-kockázatát. A K-vitamin-antagonistákkal (KVA) végzett alvadásgátlás hatásosságát és biztonságosságát azonban közismert módon korlátozza a szűk terápiás ablak és az INR-értékek genetikai és táplálkozási tényezőktől, valamint gyógyszerkölcsönhatásoktól függő nagyfokú inter- és intraindividuális variabilitása. Célunknak tekintettük, hogy az akut stroke miatt kórházban kezelt, pitvarfibrilláló betegek körében megvizsgáljuk, milyen arányban részesülnek terápiában, és az milyen mértékű antikoaguláns hatást biztosít. Módszerek - A 2012-ben osztályunkra bekerülő 226 pitvarfibrilláló akut stroke-beteg adatait dolgoztuk fel. Leíró statisztikával értékeltük a betegek releváns klinikai és terápiás jellemzőit, különös tekintettel az ismert PF-betegek beérkezéskori INR-értékére, illetve a betegség kimenetelére. Eredmények - A vizsgált mintából 170 betegnél diagnosztizáltak PF-et a stroke miatti felvétele előtt, de 47%-uk nem szedett véralvadásgátlót. Akik antikoaguláció (83-an KVA, heten kis molekulasúlyú heparin) mellett kaptak stroke-ot, többségében (75%) nem voltak a terápiás INR-tartományban; jellemzően alulkezeltek (INR<2) voltak. Összességében az ismert PF-betegeknél kialakult stroke-esetek 81%-ának hátterében volt megfigyelhető az inadekvát mértékű vagy teljesen elmaradt antikoaguláció. A teljes vizsgált populációnak 41%-a távozott otthonába; 34%-uk további intézeti ellátást igényelt, 25%-uk meghalt. Következtetések - Az ismert PF mellett kialakuló akut stroke-ok döntő többségében az antikoaguláns kezelés hiányát vagy elégtelenségét figyeltük meg. Az ilyen stroke-esetek hátterében gyakran a KVA-kezelés biztonságossági, tolerálhatósági és/vagy praktikus korlátai állnak. Megelőzésük érdekében jelentős változásokra van szükség az antikoagulációs gyakorlatban, beleértve a KVA-kezelés szorosabb kontrollját és az új típusú orális antikoagulánsok szélesebb körű alkalmazását.

Gondolat

2014. FEBRUÁR 27.

Az első irányelv a nők stroke-prevenciójára

A stroke bizonyos kockázati tényezői gyakoribbak nők esetében, ezért az AHA/ASA speciális prevenciós ajánlásokat dolgozott ki a nők számára.

Hypertonia és Nephrologia

2012. MÁJUS 20.

Gerő Sándor, a kutató klinikus (1904-1992)

GÁCS János

Az atherosclerosis keletkezését illetően Gerő Sándor az irodalomból ismert két elméletet állítja szembe egymással. A primer hyperlipidaemiás infiltráció koncepciója szerint az atherosclerosist a vér magas koleszterintartalmának érfalba történő beáramlása okozza. Ezzel szemben a primer vascularis koncepció az érfal alkotóelemeinek, a rostoknak, a mukoidnak és a mukopoliszacharidnak a strukturális változását tartja elsődlegesnek, és ezt követi a vérlipidek intimalis beszűrődése. A szerző e két elméletet experimentális és klinikai adatok alapján vizsgálja és megállapítja, hogy az atherosclerosis keletkezésében az érfal elváltozásának van nagyobb szerepe.

Klinikum

2011. DECEMBER 15.

Nincs bizonyíték a vénás thromboembolia általános profilaxisára

Az Amerikai Orvosi Kollégium elsőként kockázatfelmérést javasol vénás thromboembolia esetén.

LAM Extra Háziorvosoknak

2011. JÚNIUS 10.

Az alvadásgátlás fejlődése az elmúlt két évtizedben

SAS Géza

Az utóbbi két évtizedben mind a profilaktikus, mind a terápiás alvadásgátlás jelentőségének fokozatos növekedését láthattuk. A trombózis megelőzésének jelentősége a sebészeti beavatkozások során, de az orvoslás egyéb területein is általánosan elfogadottá vált. A kis molekulatömegű heparinok bevezetése mérföldkövet jelentett ebből a szempontból. A hosszan tartó alvadásgátlás szükségessége köznapi problémává vált. Az alvadásgátlás különböző aktuális aspektusai és témái a jelenkori magyar orvosi irodalomban fellelhetők, ezért én napjaink orvoslásának két általános problémájára összpontosítok a témánk szemszögéből. Komoly gondot jelent az új, direkt hatású inhibitorokkal (anti-IIa, anti-Xa) kapcsolatos információk értékelése, továbbá a szerek megfizethetősége, különösen tartós alvadásgátló kezelés esetén. A klinikai adatokat és tapasztalatokat olyan betegekkel nyerték, akik távol állnak a mindennapi élet valóságos betegeinek a többségétől. Az antidotum hiánya is komoly problémát jelenthet ezeknél az új gyógyszereknél, mivel a sürgős közömbösítés szükségessé válhat, például súlyos vérzések, baleset alkalmával. Napjainkban az orvosi beavatkozások és gyógyszerek anyagi elérhetősége uralkodó szemponttá vált, ezért az új alvadásgátlók magas ára akadályozhatja a klinikai gyakorlatban való alkalmazásukat. Az új antikoagulánsokat kísérő optimista várakozások ellenére jelenleg arra kell törekednünk, hogy a ma elérhető hatásos, de megfizethető gyógyszerekkel minél szélesebb körben és egyre jobban kezeljük betegeinket.

Klinikum

2011. AUGUSZTUS 15.

Rivaroxaban a vénás tromboembólia kezelésére, az EINSTEIN vizsgálat

A rivaroxaban a Xa faktor inhibitora, mely Magyarországon vénás tromboembólia (VTE) megelőzésére törzskönyvezett, elektív csípő- vagy térdprotézis műtéten átesett felnőtt betegeknél

Lege Artis Medicinae

2004. ÁPRILIS 21.

Thromboemboliás betegségek és véralvadásgátlás Indikációk, lehetőségek, gyakorlati problémák

SAS Géza

A kis molekulatömegű (LMW) heparinok széles körű alkalmazása hazánkban is elősegítette a thromboemboliák megelőzését és kezelését. Elterjedésük főleg egyszerű klinikai alkalmazásuknak és az előállító cégek aktív promóciójának köszönhető. A „szükségtelenné váló” laboratóriumi kontroll (valójában annak hiánya) különösen a terápiás alkalmazás során okozhat olykor súlyos szövődményeket (vérzést, thromboemboliát stb.). Ezért a nem frakcionált heparinnal végzett kezelés javasolható az akut mélyvénathrombosisok azon eseteiben, amelyeknél különösen nagy a vérzésveszély vagy a bizonytalanság, mert jobban ellenőrizhető, és szükség esetén az alvadásgátlás azonnal megszüntethető. Az utóbbi években jelentősen bővült a tartós alvadásgátló kezelés indikációja. Egyre emelkedik azoknak a betegeknek a száma, akik pitvarfibrilláció vagy egy korábbi vénás thromboembolia miatt tartós alvadásgátlásra szorulnak. Ezeknél a betegségeknél nagy, multicentrikus randomizált vizsgálatok bizonyították a tartós kumarinkezelés hatásosságát a thromboemboliák megelőzésében. A warfarin - kedvező farmakológiai tulajdonságai miatt - különösen alkalmas a tartós alvadásgátlás fenntartására. A direkt trombininhibitor melagatran (és szájon át adható formája, a ximelagatran) új korszakot nyithat a thromboemboliák megelőzésében és kezelésében. Kedvező farmakológiai tulajdonságuk és egyszerű alkalmazhatóságuk a jövő antithromboticumává tehetik, ha kedvező lesz az áruk, illetve a támogatottságuk.

Lege Artis Medicinae

2011. JANUÁR 20.

Az antikoaguláns terápia vérzéses szövődményeinek kezelése

SCHLAMMADINGER Ágota

Napjainkban egyre inkább szélesedik az antikoaguláns kezelés alkalmazási területe, és a legújabb ajánlások alapján a terápia időtartama is egyre hosszabb. A hagyományos véralvadásgátlók, a heparin és a kumarin mellett új, szájon át, fix dózisban szedhető hatékony gyógyszerek jelentek meg, amelyek várhatóan tovább fogják bővíteni az antikoaguláns kezelésben részesülők körét. Az antikoaguláns terápia térnyerésével egyre inkább számolnunk kell annak legrettegettebb veszélyével, a vérzéssel. Közleményünkben a jelenleg elérhető véralvadásgátlók alkalmazása mellett fellépő vérzések kezelését, a hatásuk felfüggesztésére rendelkezésre álló módszereket tekintjük át.

Ideggyógyászati Szemle

2003. ÁPRILIS 20.

Agyi sinusthrombosis és colitis ulcerosa - két eset ismertetése

ILNICZKY Sándor, DEBRECZENI Róbert, KOVÁCS Tibor, SZIRMAI Imre

A gyulladásos bélbetegségek (colitis ulcerosa és Crohnbetegség) mind az artériás, mind a vénás rendszerben thrombosishajlammal járnak. A képalkotó módszerek elterjedésének köszönhető, hogy az agyi vénás rendszer thrombosisát - a gyulladásos bélbetegségek viszonylag ritka szövődményét - egyre gyakrabban ismerik fel. Az együttesen fennálló veleszületett alvadászavarok (APCrezisztencia, antitrombin III-hiány, protein S-hiány) mellett a szerzett antifoszfolipid-szindróma a gyulladásos bélbetegségekben növelik a thrombosishajlamot. Az alapbetegséget gyógyító kortikoszteroid-kezelés is okozhat mellékhatásként vénás thrombosist. A szerzők két, colitis ulcerosában szenvedő, agyi sinusthrombosis miatt eredményesen kezelt betegük kórtörténetét ismertetik. Tárgyalják a gyulladásos bélbetegségek és a thromboticus állapotok kapcsolatát és a terápia kockázatait.

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

A kulcsfontosságú heparin

A heparin kulcsfontosságú szerepet játszik a hízósejtek által irányított allergiás és gyulladásos folyamatokban – vélik a svéd Karolinska Intézet kutatói, egy svájci és német kollégákkal karöltve végzett vizsgálatban. Ez új fényt vet a heparin élettani funkciójára.