Keresési eredmények

Klinikum

2016. OKTÓBER 11.

T-sejt-alcsoportok és jelentőségük autoimmun és reumatológiai betegségekben - A Figyelő 2015;2

POLGÁR Anna

A T-sejtek heterogén sejtpopuláció, tagjai sejt felszíni markereik, transzkripciós faktoraik és citokintermelésük alapján egymástól markánsan elhatárolható alcsoportokra oszthatóak.

Klinikum

2016. JÚLIUS 05.

A tumornecrosis-faktor-α-gátlók hatása a csontra - A Figyelő 2015;1

SZEKERES László

Ismert és igazolt tény, hogy szisztémás krónikus gyulladásos betegségekben, elsősorban az ezeket leggyakrabban képviselő rheumatoid arthritisben szenvedőknél fokozott a csontvesztés és nagyobb a törési kockázat. A fokozott csontvesztés és a progresszív osteoporosis kialakulása – in vitro és állatkísérletek alapján – több tényezővel magyarázható...

Ideggyógyászati Szemle

2014. MÁRCIUS 30.

A glükokortikoidok meglepő kettős hatása

LUDMILA Filaretova, MAKARA Gábor

A glükokortikoid hormonok kettős hatást fejtenek ki a gyomorra: élettani gyomorvédő és kóros proulcerogén hatást. Élettani körülmények között, még akut stressz - helyzetben is, a glükokortikoidok adaptív hatást, ezáltal védelmet fejtenek ki a gyomorra. A most áttekintett eredmények azt mutatják, hogy az akut stressz során felsza - baduló glükokortikoidok természetesen előforduló védőfaktorok, amelyek fontos szerepet játszanak a gyomornyálkahártya integritásának a fenntartásában.

LAM KID

2011. DECEMBER 23.

A RANK-RANKL-oszteoprotegerin rendszer patogenetikai és klinikai jelentõsége rheumatoid arthritisben

SZENTPÉTERY Ágnes, VÁNCSA Andrea, SZABÓ Zoltán, SZEKANECZ Zoltán

Rheumatoid arthritisben (RA) lokális és általánosult csontreszorpció zajlik, amely a marginális eróziók, illetve a generalizált osteporosis kialakulásában nyilvánul meg. Egyre több adat utal arra, hogy lymphocyták, proinflammatorikus citokinek és más, a gyulladásban is szerepet játszó mediátorok vesznek részt az arthritises csontreszorpcióban. Ezért az oszteoimmunológia terminológia is elterjedt. A csontbontás szempontjából RA-ban is az elsődleges szerep a nukleáris faktor κ-B (NFκB) -receptor-aktivátoré (RANK), illetve ennek ligandjáé (RANKL). Ezek a tumornekrózis- faktor-α (TNF-α) -receptor, illetve TNF-ligand szupercsaládba tartozó fehérjék T-sejtekkel, synovialis fibroblastokkal és egyéb citokinekkel (például IL-1, IL-17) kölcsönhatásban aktiválják az osteoclastokat, amely csontreszorpcióban nyilvánul meg. Az oszteoprotegerin (OPG) olyan, szintén a TNF-receptor családba tartozó „csapdareceptor”, amely gátolja a RANK-RANKL kölcsönhatást. RA-ban fokozott RANKL- és csökkent OPG-termelés figyelhető meg. Különösen fontos a RANKL és az IL-17 interakciója. Terápiás oldalról a sulfasalazin, methotrexat és a biológiai szerek, kiemelten a TNF-gátlók csökkentik a RANKL-mediált csontreszorpciót, ezáltal az ízületi eróziók kialakulását. A RANKL-RANK interakciót direkt módon gátolni lehet rekombináns OPG-vel vagy anti-RANKL antitesttel (denosumab). E próbálkozások közül a denosumabbal ígéretes, arthritisállatmodellekben végzett kísérletek után megtörtént a humán II. fázisú vizsgálat is, amely valóban igazolta RA-ban, hogy a denosumab csökkenti az erózió MRI-pontszámát.

Lege Artis Medicinae

2004. NOVEMBER 30.

A kis dózisú acetilszalicilsav-terápia gastrointestinalis veszélyei

RÁCZ István

Az acetilszalicilsav a szintetizálása óta eltelt több mint 100 év alatt az egyik legsikeresebb gyógyszernek bizonyult. A kis dózisú, tartós acetilszalicilsav- terápia csökkenti a myocardialis infarctus kockázatát, a stroke gyakoriságát, valamint az artériás érbetegségek és emboliás betegségek által okozott halálozást is. Az acetilszalicilsav-kezelés terjedésével párhuzamosan bővülnek az ismeretek a szer gastrointestinalis kockázatáról, de a kedvező hatásokról is. Az acetilszalicilsav által okozott gastrointestinalis károsodások több tényezőre vezethetők vissza: a mucosa endogén prosztaglandinszintézisének gátlása, az ioncsapdahatás, a mucosalis barrier károsítása és a thrombocytaaggregáció- gátlás egyaránt szerepel a folyamatban. Epidemiológiai tanulmányok szerint a tartós, kis dózisú acetilszalicilsav-kezelés az akut felső gastrointestinalis vérzés kockázatát 1,5-2-szeresre növeli. Endoszkópos vizsgálatok ugyanakkor azt jelzik, hogy acetilszalicilsav tartós szedése mellett az esetek akár 10%-ában is kialakulhat gastroduodenalis fekély, legtöbbször tünetmentes formában. Idős életkorban és Helicobacter pylori- pozitivitás esetén nagyobb a veszélye annak, hogy az acetilszalicilsav fekélyt okoz. A gastroduodenalis szövődmények kockázatának csökkenése a Helicobacter pylori eradikációja mellett a preventív célú protonpumpagátló kezeléstől és az új típusú, kevésbé toxikus acetilszalicilsav- készítmények elterjedésétől várható. Az acetilszalicilsav által okozott vékonybél-eróziók és -fekélyek diagnosztikájában a vékonybél kapszulás endoszkópiája ígéretes módszer. A tartós acetilszalicilsav-kezelés növeli a vastagbél- diverticulumokból származó heveny vérzés veszélyét, különösen egyidejű nem szteroid gyulladásgátló kezelés mellett. A colorectalis carcinomák kemoprevenciójában a tartós, kis dózisú acetilszalicilsav kezelés hatásosnak ígérkezik.

Magyar Radiológia

2003. AUGUSZTUS 20.

Cheirospondyloenchondromatosis

IGNYS Anna, MALGORZATA Krajewska-Walasek, MARIKOVA Olga, IVO Marik, KAZIMIERZ Kozlowski

A cheirospondyloenchondromatosis (CHE) elnevezés Spranger és munkatársaitól származik. A betegség generalizált, meghatározott típusú enchondromatosist jelent, amely enyhe vagy közepes fokú törpeséggel, a kéz és a láb rövidségével, gyöngyfüzér jellegű ujjakkal, prominens nagyízületekkel és gyakran mentális retardációval jár együtt. A radiológiai jelek ennek megfelelően: enyhe fokú generalizált platyspondylosis, generalizált enchondromatosis, főleg a kézen, a lábon és a kismedencében, valamint eróziók az acetabulumon. Három olyan esetről számolunk be, amelyekben ritka és súlyos fokú enchondromatosis fordult elő, és hangsúlyozzuk azokat az eltéréseket, amelyek a mi betegeink és Spranger klasszikus leírása között található.

Lege Artis Medicinae

2009. JANUÁR 27.

A pantoprazol kedvező hatása a gyomorfekélyek NSAID-kezelés miatt meghosszabbodott gyógyulási idejére

NEMESÁNSZKY Elemér

A protonpumpagátló gyógyszereket (PPI) széleskörűen alkalmazzák a gastrointestinalis rendszer savhoz kötött megbetegedései esetén, mindenekelőtt a gastricus, illetve duodenalis ulcusok, valamint a refluxoesophagitis kezelésében. A protonpumpagátlók képesek megelőzni, illetve kivédeni a nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID) által indukált felső gastrointestinalis traktust érintő nyálkahártya- laesiókat (eróziók, fekélyképződés, vérzés, perforáció).