Keresési eredmények

Klinikai Onkológia

2017. MÁJUS 10.

Az emlőrák adjuváns kezelése

PAJKOS Gábor

Az optimális adjuváns kezelés választása állandó szakmai viták, kétségek és már meglévő vagy folyamatban lévő evidenciák ütköztetésén alapul. Az egyre újabb vizsgálati eredmények következtében a szakmai ajánlások rendszeresen változnak, megújulnak. Az elmúlt évben a III. Kecskeméti Emlőrák Konszenzus Konferencia hazai szakemberek által összeállított alapos és korszerű szakmai útmutatást adott. Jelen közlemény a korai emlőrák adjuváns kezelési lehetőségeit foglalja össze, elsősorban a kemoterápiával foglalkozó szakemberek szempontjai alapján, az időközben megjelent újabb eredményeket is figyelembe véve.

Lege Artis Medicinae

2017. JÚLIUS 20.

Fulvesztrant: hosszú távú túlélés jó életminőséggel előrehaladott, endokrinérzékeny emlőrákban

PINTÉR Tamás

BEVEZETÉS - A HER2-negatív, hormonreceptor-pozitív, előrehaladott, metasztatikus emlőrák kezelésében a fulvesztrant számos vizsgálat alapján hatékony. ESETISMERTETÉS - A 75 éves nőbeteg mintegy harminc évvel korábban mastectomián esett át, majd azt követően adjuváns kemoterápiában és radioterápiában részesült. Később, több ízben cutan metasztázisok eltávolítása történt, ami után hormonterápiát kezdtek, ezt azonban intolerancia miatt elhagyták. Utoljára hét évvel ezelőtt fedeztek fel és távolítottak el cutan meta-sztázist, amely ER-, illetve PR-pozitívnak, HER-negatívnak bizonyult. Öt évvel ezelőtt képalkotó vizsgálatokkal csontmetasztázisokat, szoliter tüdőgócot, PET-CT-vizsgálattal multiplex nyirokcsomóáttéteket találtak. Ekkor fulvesztrant- és biszfoszfonátkezelést kezdtünk meg. A képalkotó eljárásokkal végzett folyamatos kontroll alapján a ma-lignus folyamatok stabilizálódtak, a nyirok-csomó-metasztázisok eltűntek, a beteg ál-talános állapota jó, jelen mozgásszervi pa-naszai degeneratív eredetűek lehetnek. MEGBESZÉLÉS - A bemutatott eset alátámasztja, hogy hormonérzékeny, kedvező prognosztikai faktorokkal rendelkező em-lőrákban, lágyrész- és csontáttétek mellett a fulvesztrant- és ibandronatkezelés eredményes lehet, illetve hogy a parenteralis biszfoszfonát adagolása nem progrediáló csontmetasztázisok esetén háromhavonkénti gyakoriságra csökkenthető. Megfele-lően megválasztott esetekben az előrehaladott, áttétes emlőrák hormonterápiával krónikus betegséggé tehető, ami jó életminőségben eltöltött, hosszú távú túlélést jelenthet.

Klinikai Onkológia

2014. DECEMBER 05.

A csontáttétek korszerű gyógyszeres kezelése

BOÉR Katalin, NÉMETH Zsuzsanna

Szolid tumorokban, de főleg emlő-, prostata- és tüdőrákban igen gyakoriak a csontáttétek. A csontmetasztázisokban szenvedő betegeknél nem ritkák a skeletalis szövődmények, a csontfájdalom, a műtétet és/vagy sugárterápiát igénylő patológiás fracturák, a hypercalcaemia és a gerincvelői kompresszió. Érthető, hogy metasztázisok esetén a kialakuló vázrendszeri szövődmények jelentős morbiditási tényezőt és egyben rosszabb életminőséget, illetve túlélési esélyeket jelentenek. A biszfoszfonátok gátolják az osteoclastok működését és széles körben alkalmazzák ezeket a csontáttétek terápiájában, a skeletalis szövődmények megelőzésében. Az utóbbi időben előtérbe került a nukleáris faktor κB (NFκB) receptor ligandjának (RANKL) gátlása, mely a kóros csontmetabolizmus új célpontját képezi. Az első RANK-RANKL útvonal gátlója a denosumab, mely humán monoklonális antitest és a RANKL-hoz kötődve gátolja az osteoclastok aktivitását. Napjainkban a csontáttétek optimális multidiszciplináris ellátása a kóros csontanyagcserét módosító szerek (biszfoszfonátok vagy denosumab) kiegészítésével történik. A biszfoszfonát és a denosumab terápia előnyét a skeletalis morbiditás megelőzésében számos randomizált klinikai vizsgálatban igazolták, és ezeknek a szereknek az alkalmazása ma már a szolid tumorok okozta csontáttétek standard terápiájának részét képezik.

Klinikai Onkológia

2014. DECEMBER 05.

Tirozinkináz-gátlók és biszfoszfonátok a veserákok csontáttéteinek kezelésében

EDUARD Vrdoljak, TOMISLAV Omrčen

A veserákban (renal cell carcinoma, RCC) szenvedő betegeknél gyakoriak a csontáttétek (kb. 30%). A metasztatikus RCC (mRCC) kezelésében célként a vascularis endothelialis növekedési faktor (VEGF) gátlására törekednek. A tirozinkináz-gátlók (TKI-k) közül például a sunitinib, a pazopanib, a sorafenib és az axitinib váltak választható terápiává. A TKI-k vitathatatlanul hatásosak az mRCC kezelésében, a csontáttétek problémája azonban továbbra is megoldásra vár. A csontáttétek jelenléte az mRCC-betegek esetében szignifi káns és klinikai szempontból lényeges negatív hatást gyakorol a túlélésre, akár a VEGF-et célzó terápia kimenetelére is. Az ilyen betegek kezelésében gyakran alkalmazzák a biszfoszfonátokat (BP). Újabb adatok igazolják, hogy a TKI-k és a BP-k kombinálása szinergista hatású lehet, ugyanakkor a toxicitás növekedhet.

PharmaPraxis

2015. FEBRUÁR 18.

Az ibandronat hatékonysága az postmenopausalis osteoporosis kezelésében

A biszfoszfonát gyógyszercsoportba tartozó ibandronat változatos adagolási módja és dozirozása személyre szabott terápiát biztosít a csontritkulás kezelésében. A betegek körében népszerűségnek örvendő szer hosszútávú hatékonyságát és biztonságosságát elemezték több randomizált vizsgálat eredményei alapján

LAM KID

2012. MÁRCIUS 20.

Hosszú távú biszfoszfonátkezelés alatt jelentkező atípusos femurtörés: mellékhatás vagy véletlen egybeesés?

SZÖVÉRFI Zsolt, FARKAS Gábor, LAZÁRY Áron

Az osteoporosis az időskor egyik leggyakoribb betegsége, amelynek a mortalitást és a morbiditást szignifikánsan emelő következménye a csonttörések kockázatának megnövekedése. A csonttörések kialakulásának megelőzésében jelenleg a biszfoszfonátok jelentik az első vonalbeli terápiás lehetőséget, alkalmazásuk tudományosan több szinten alátámasztott. 2005-ben számoltak be először a biszfoszfonátkezelés egy új, lehetséges hosszú távú mellékhatásáról; több esetleírás kapcsán a hosszan tartó biszfoszfonátterápia és az atípusos femurtörések emelkedett kockázata közötti lehetséges kapcsolatra hívták fel a figyelmet a nemzetközi szakirodalomban. Azóta számos közlemény jelent meg az atípusos femurtörések és a biszfoszfonátkezelés kapcsolatáról, azonban sem magas szintű evidencia, sem egyértelmű cáfolat nem látott napvilágot a biszfoszfonátoknak erről a mellékhatásáról. A szerzők a jelen publikációban bemutatják az atípusos femurtörés és a biszfoszfonátkezelés közötti lehetséges kapcsolat egyes elemeit a témában megjelent tudományos eredmények rendszerezésével.

Klinikum

2012. JANUÁR 23.

A biszfoszfonátok és az atípusos combcsonttörések

A hosszú távú biszfoszfonátalkalmazást összekapcsolták a relatív kockázat némi emelkedésével.

LAM KID

2011. DECEMBER 23.

Az állkapocs osteonecrosisa: valós és valótlan félelmek

VASZILKÓ Mihály

A biszfoszfonátok által kiváltott osteonecrosis már jó ideje ismert, de még mindig nem eléggé közismert betegség. Egyesek túlbecsülik az általa jelentett veszélyt, mások lekicsinylik. A nemzetközi irodalom legújabb információi és a klinikánkon kezelt 93 beteg kapcsán szerzett tapasztalatainkat foglaljuk össze ebben a közleményben. A betegség patomechanizmusának már ismert részleteit, rizikófaktorait, a felismerés módszereit, a kialakult kórállapot egyes stádiumait és a kezelési lehetőségeket tárgyaljuk részletesen. A gyógyítási nehézségek miatt nem hangsúlyozhatjuk eléggé a megelőzés fontosságát, hiszen a biszfoszfonátterápiát megelőző fogászati szanációval, illetve a későbbi, antibiotikus védelemben végzett beavatkozással a rizikóbetegek esetén is minimalizálható ennek a nagyon kellemetlen szövődménynek a kialakulása. A betegség gyógyításában kiemelendő a korai felismerés és a megfelelő szakintézetbe irányítás jelentősége.

LAM KID

2011. OKTÓBER 20.

Osteoporosisban szenvedõ betegeknek felírt gyógyszervények kiváltása - próbavizsgálat

BATKA Gábor, SZENTANDRÁSSY Andrea Éva, SZEKERES László

HÁTTÉR - Magyarországon a legmagasabb mortalitású csípőtáji törések száma éves szinten 12 000-15 000 között van. A bekövetkezett törések kezelésére többszörösét költjük, mint a megelőzésre fordított gyógyszeres kezelésre. Ebből adódik, hogy az osteoporosisos betegek compliance-e kiemelkedő jelentőségű. MÓDSZEREK - A Hévízi Szent András Reumakórház informatikai rendszeréből nyert adatok alapján kigyűjtöttük egy év vényfelírásait az osteoporosis elleni gyógyszerekre vonatkozóan, és az OEP-adatok alapján összevetettük a betegek által kiváltott vények számával. EREDMÉNYEK - Általánosságban a gyógyszervények 75%-át váltották ki a betegek. A D-vitamin és kalcium kivételével a 4354 doboz felírt antiporotikumból 3637 biszfoszfonát hatóanyagú készítmény volt. Ezen a csoporton belül a kombinációs készítmények kiváltása 88%-nak bizonyult, ami meghaladta a nem kombinációs biszfoszfonátok 84%-os kiváltási arányát. KÖVETKEZTETÉS - Eredményünk alapján feltételezhető, hogy ha kombinációs készítmény kerül felírásra, az valamelyest javítja a betegek együttműködését. Aggasztó a Dvitamin- és főleg a kalciumkészítmények alacsony konkordanciája.

Lege Artis Medicinae

2007. MÁRCIUS 19.

Biszfoszfonátok a daganatos csontáttétek kezelésében

NAGYKÁLNAI Tamás

A biszfoszfonátokat a csontáttétes daganatos betegség és az osteoporosis kezelésére használják. A jelenleg hozzáférhető biszfoszfonátok hatásossága, tolerabilitása, adagolása széles skálán mozog. Daganatos betegségben a biszfoszfonátokat a hypercalcaemia rendezésére és a csontáttétek okozta vázrendszeri események számának csökkentésére használjuk. A nagy klinikai vizsgálatok szerint hosszú idejű adagolás esetén 30- 40%-kal csökkentik a vázrendszeri események számát, és legalább a betegek 50%-ánál jelentős fájdalomcsillapító hatás észlelhető. Nagy betegszámú, randomizált klinikai vizsgálatok bizonyították, hogy a zoledronát elsőbbséget élvez a régi standard pamidronáthoz képest. Bár a biszfoszfonátok általában jól tolerálhatók, hosszan tartó adagolás esetén figyelni kell bizonyos toxicitásokra: a vesefunkció esetleges károsodására és az állcsonti osteonecrosisra.