A halál biológiai evidencia, az élet természetes vége, amelyben valamennyien érintettek vagyunk. Nem térhetünk ki előle. Ezért is indul el újra és újra az eutanázia körüli vita, amelynek azonban lassan a végére kell jutniuk a szakembereknek és a társadalomnak, hogy egy mindenki számára egyértelmű törvényi szabályozás keretei közé tudjuk helyezni a méltó halálhoz való jogot. A törvénytervezet még ebben a politikai ciklusban a döntéshozók elé kerülhet. Dr. Vadász Gábor aneszteziológus szerint nem tükrözi a mai kórházi gyakorlatot az életfenntartó kezelések visszautasítását szabályozó egészségügyi törvény, és az ehhez kapcsolódó kormányrendelet. Ezért tavaly decemberben beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az orvos azt reméli, hogy a grémium kimondja majd a jelenlegi szabályozás alkotmányellenességét. Nagyrabecsüléssel követi nyomon Vadász doktor alkotmánybírósági beadványát dr. Filó Mihály, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karának (ELTE ÁJK) tanára. A büntetőjogász évek óta kutatja az élet végén hozott orvosi döntések problémakörét, erről több könyve is megjelent. Szerinte azonban nem a vonatkozó törvények és rendeletek módosítgatására, hanem egy teljesen új jogi szabályozás kidolgozására volna szükség. Filó szerint minden helyzetben a beteg akaratát kell szem előtt tartani, az orvosnak csak kivételesen lehet felhatalmazása az egyoldalú kezelésmegszüntetésre. – Mindannyian tudjuk, ma létező élethelyzet, hogy az orvos döntése nyomán kikapcsolják a menthetetlennek mondott beteg lélegeztető gépét. A büntetőjog persze az emberölés általános tilalma alól is ismer kivételeket, a külföldi jogrendszerek első sorban a végszükségi szituáció fogalmát, de pusztán büntethetőséget kizáró okra hivatkozni, amely kivételt képez a szabály alól: ez nem szolgálja az orvosi hivatás védelmét és a jogbiztonságot. Sokkal kívánatosabb lenne, ha a nyugati társadalmak mintájára közmegegyezésre jutnánk abban, hogy amennyiben a beteg akarata már nem derülhet ki, mi az, amit megtehet a doktor, s mi az, amit nem. Nagyban megkönnyítené a kérdés rendezését, ha mindenki rendelkezne arról, mi történjék vele akkor, ha cselekvőképtelenné válik, és az élő végrendeletek nyilvántartására országos adatbázist hoznának létre. Írott malaszt a törvény Ahogyan a többi szakember, Filó Mihály szerint sem tudjuk pontosan, hogy mi is történik valójában a kórházakban a haldokló betegekkel. Ezért most alakulóban van egy kutatócsoport az ELTE ÁJK és Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának szakembereiből, akik a betegágy melletti helyzetek és szituációk empirikus vizsgálatát végzik majd. A jogásznak ugyanis meggyőződése, hogy az eutanázia problémakörére az egészségügyben csak akkor lesz jó jogszabály, ha feltárjuk a valóságot.

Filó Mihály

– Magyarország, amolyan jó tanuló módjára elsőként alkotott jogi szabályozást az életvégi döntésekre vonatkozóan 1997-ben. Az akkor előremutató szabályok mára írott malaszttá válták. A betegjogok érvényesüléséről keveset tudunk, az eutanázia ezek között is a legnagyobb talány, mert az állam első sorban az emberi élet védelmét tartja szem előtt, így nehéz kivételt találni ennek abszolút mivolta alól. Az ideológiai viták után most már itt az idő a pragmatikus és dogmatikai vitára, hogy eldöntsük, mi történjen az eutanázia kérdéskörében. Ha a kutatócsoport elvégezte a munkát, a megfelelő hatásvizsgálatok birtokában alkalmas jogszabálytervezetet fogunk előterjeszteni – mondja Filó. A törvények sorsa azonban a politikai szféra döntésén múlik, jelen polarizált térben nem lesz könnyű dolguk az új jogszabály kidolgozóinak, hiszen az eutanázia olyan kérdés, ami az emberi jogok érvényesülésének lényegéhez tartozik. Filó Mihály szerint teljesen új egészségügyi törvényre van szükség, azaz az 1997-es egészségügyi törvény átfogó módosítására, egy időben harmonizálva azt a polgári- és a büntetőtörvénykönyvvel, figyelemmel az európai emberjogi sztenderdekre. A haldoklás végtelenül szubjektív folyamatát kell majd az objektív jogi szabályozás számára láthatóvá tenni. A jog azonban csak keretfeltételeket ad, de a jó szabályozásban mindenki megtalálja a magának méltó halált. A haldokló végtelenül egyedül van, s mi, akik egy időre még maradunk, csak egy bizonyos határig kísérhetjük el. A társadalom és a törvényalkotók feladata az, hogy a választásához segítséget adjanak a haldokló döntéséhez. Bár hatalmas munka előtt állnak, Filó Mihály úgy véli, még ebben a politikai ciklusban elkészülhet a tudomány képviselői által kidolgozott új törvényjavaslat. eLitMed.hu – Tarcza Orsolya