Habár már az ókorban megfordult egyes gondolkodók fejében a biológiai evolúció eszméje (Anaximandrosz például Kr.e. 6. században elmélkedett e kérdésről: az ember eredetét összekötötte a vízzel), az elmélet tudományos kidolgozása 18-19. századig váratott magára. Erasmus Darwin (1731–1802) angol orvos és természetvizsgáló Charles Darwin nagyatyja volt. Sokoldalú irodalmi működést fejtett ki, ám csak egy maradandó műve van, a több nyelvre lefordított Zoonomia or the laws of organic life (Állatismeret, avagy a szerves élet törvényszerűségei 1794-98). E művével a származástan elmélet egyik előfutára lett. Tanulmányait Cambridge-ben és Edinburghban végezte és Lichfieldben kezdte orvosi praxisát, hamarosan akkora hírneve lett, hogy III. György király Londonba hívta udvari orvosnak. Darwin azonban visszautasította a felkérést. Erasmus Darwin radikális szabadgondolkodó volt, Linné rendszerének népszerűsítője, állásfoglalásait és tudományos értekezéseit gyakran versformában írta meg. Jeles társaság alkotta szűkebb baráti körét, minthogy Lichfieldben összebarátkozott Joseph Priestley-vel, a vegyésszel, Jean-Jacques Rousseau-val, a francia filozófussal és Samuel Johnsonnal, a költővel. 1781-ben Derbybe költözött, ahol filozófiai társaságot, majd Lichfieldban 1784-ben beteggondozót alapított. Nevét párrímekben írott nagy természettudományos tankölteménye tette ismertté, The Botanic Garden (A botanikus kert) gyűjtőcímen, melynek első része Economy of Vegetation (A vegetáció ökonómiája; 1792), második része Loves of the Plantes (A növények szerelmei; 1789) címen Linné növényrendszertanát szedte csengő-bongó versekbe. Utóbbi művét George Canning parodizálta The Loves of the Triangles (A háromszögek szerelmei; 1798). A már említett Zoonómia című művében evolúciós gondolatokat hirdetett, Buffonnal párhuzamosan hangsúlyozva a különböző állatfajok embrióinak hasonlóságát, és a végtagok használatának alakító erejét. Úgy vélte, hogy a fajok célszerűen változtatják magukat, alkalmazkodva környezetükhöz. A XVIII. századi materializmus szemléletét és értékrendjét képviselte, ám evolúciós következtetései túlságosan egyszerű megfigyelésekből származtak, és így azokat a XIX. század tudósai, így unokája, Charles Darwin is elutasították. MTI