Interjú dr. Sótonyi Péterrel, az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet élére újra kinevezett igazgatójával. – Az interneten egy beszámoló, a „Pályázatnyertes főigazgatók: maradtak, ahol voltak” címmel, kiemelte Önt mint aki új főigazgatói posztot kapott az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet élén. Az Önök honlapján is 1992-2003-ig van jelölve mint igazgató, azt követően Keller Évát nevezik meg. Másutt e posztot folyamatosan betöltő igazgatóként említik. Mi az igazság? – Ez tévedés. Az intézetnek fennállása óta, két igazgatója volt. Az Országos Igazságügyi Orvostani Intézetet (OIOI), melyet az egészségügyi miniszter, a belügy, a honvédelmi és az igazságügyi miniszterrel, valamint a legfőbb ügyésszel egyetértésben kiadott 18/1975. sz. EüM utasítással hozott létre az igazságügyi orvostan, az igazságügyi elmeorvostan és az igazságügyi orvosszakértés területén. Az intézet első igazgatója Somogyi Endre, egyetemi tanár. 1990-ben nyugdíjba ment, pályázás útján kaptam meg az igazgatói megbízást. 2011-ben ismételten kiírásra került a beosztás, benyújtottam pályázatomat és kinevezést nyertem. – Ezzel a meghosszabbított kinevezéssel változott valami? – Azt hiszem, nem. A kinevezésemmel a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma az intézet működését bizonyára is fontosnak tartotta és szükségesnek érezte megtartását. Valószínűleg a jövőbeni tevékenységével továbbra is határozott elképzelései vannak. Feltételezem, hogy többek között a Semmelweis Programban is kap feladatokat az intézet. Az természetesen változatlanul megmarad az igazságügyi orvostan és elmeorvostan, a tárca módszertani továbbképző és tudományos kutató alapintézménye. A tárca újonnan kinevezett szakmai kollégium tagozatával, és tanácsával együttműködve, azzal összhangban kívánja működtetni. – Új, konkrét feladatokkal még nem álltak elő? – Az 1975. évi Alapító Okirat szervezeti és működési szabályzata természetesen a tudomány fejlődésével és az új jogszabályokkal folyamatosan alakult, bővült. Ami a feladatokat illeti, tényszerűen új feladatokat még nem kaptunk, de azt hiszem, hogy az OIOI-től elvárható, hogy kezdeményező legyen. Ilyen anyag már készült. Napjainkban is számosan felmerülnek olyan kérdések, amelyek korábban nem álltak, az érdeklődés középpontjában. Mint például az úgynevezett. „műhibaperek” számszerű emelkedése. A jelenség okával feltétlenül érdemben foglalkozni kell. Meg kell mondanom nem tartom szerencsésnek a „műhiba” meghatározást. A magyar szóhasználat a németből vette át, rossz fordítással. Az orvosi műhiba fogalma, Virchow-tól, a XIX. század nagyhírű patológus professzorától, származik. Az orvosnak tevékenységét, az orvosi foglalkozás szabályainak megfelelő kell végezni. Amennyiben azokat nem, vagy nem helyénvaló módon teljesíti, ill. jogával visszaél, etikai és jogi (polgári és büntető) felelősséggel tartozik. Az orvos bűnössége, foglalkozási körében gondatlanság formájában állhat fenn. Azt mindenkor, a bíróság mondhatja ki. Szeretném nyomatékkal leszögezni, hogy mindaddig minden jogvitában az orvost is megilleti az ártatlanság vélelme, amíg a bíróság a végső döntést ki nem mondja. Sajnos nyilvános gyakorlattá kezd válni az illetéktelenek, idő előtti hangulatkeltése, sőt minősítése. Ez olykor helytelen, sőt jogsértő gyakorlat. Ez ellen tenni kell. Egyébként a „műhiba” definíció helyett a „foglakozási szabályszegés” meghatározást helyénvalóbbnak tartom. Kiemelt feladatnak tekintjük az igazságügyi orvosszakértői véleményadás kérdéskörét. A korszerű eljárási jog, az igaz tényállás megállapításához az orvostudomány minden vívmányát felhasználja. Általános követelmény tehát, hogy a szakértői vélemény, az adott szakterületen tükrözze az orvostudomány mindenkori állását. A szakértőnek a büntető-, illetve a polgári eljárás egyes szakaszaiban az orvosi szakkérdésekben megalapozott és pártatlan véleményt kell előterjeszteni. A szakmai véleménynek meghatározó szerepe lehet egy per végső kimenetelében, mert segítheti a bíróságot a felelősség objektív megítélésében. Az OIOI feladata továbbra is az, hogy segítse az egységes szakmai elvek alapján működő igazságügyi orvosszakértői hálózat kialakulását és annak minőségi kontrollját. – Szabályozó szerepet töltsön be? – Igen. A törvényi felhatalmazás által biztosított irányelvek alapján. Következetesen kell azon munkálkodni, hogy a szakvélemények minősége mindenkor megfeleljen a szakma szabályainak. Meggyőződésem, hogy ezzel jelentősen csökkenthetők az ellentétes szakvélemények száma és ezzel a peres ügyek elhúzódása. – Nincs egy felügyeleti szerv? – A 2005. évi XLVII. tv. az igazságügyi szakértői tevékenységről 19. § szerint, törvényességi felügyeletet, az igazságügyi miniszter gyakorolja. Az 1995. évi CXIV. tv. az Igazságügyi Szakértői Kamarát érdekvédelmi köztestületként jelöli meg. A szakmai minőséget illetően, illetékes lehet az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Szakértői Testülete (továbbiakban: ETT ISZT), mint felülvéleményező intézmény. Munkája során találkozik azokkal az esetekkel, amikor egy adott ügyben, az ellentétes szakértői véleményeket kell feloldani, így közvetlen tapasztalatokkal rendelkezik a szakértői tevékenység minőségéről is. Az orvosszakértés jelenleg intézményes és magánszféra (gazdasági Bt.) formában működik. Meggyőződésem, hogy ha az OIOI, ha felkérést kap, alkalmas a minőségi akkreditáció elvégzésére. – A tervei szerint, ez változni fog? – A pályázatomban a fentiekre részleteiben kitértem. Az OIOI kiemelt feladatának tartom, hogy továbbra is vegyen részt az igazságügyi orvos és elmeorvos szakértők részére kiadott módszertani levelek gondozásában. Azok adott esetben foglalkozási szabálynak is minősülnek. Alapítása óta, a szakmai kollégiummal közösen, mintegy 24 módszertani levelet adott közre, a szakmai kollégiummal közösen. Magától értetődő, hogy azok rendszeres kiegészítésre szorulnak, illetve újak készítésére van szükség. A módszertani levelek, biztosíthatják az egységes elveken nyugvó véleményalkotást, a szakmai szabályok következetes betartását és jó alapot adnak, egy szakértői hálózat kiépítésére. – Nálunk ez hogy működik? – Mint említettem, a módszertani levelek, tartalmukat tekintve úgy az orvosszakértőknek, mint a hatóságok számára célszerűen használható, szakmai állásfoglalások. Az új szakmai kollégiumok megalakulásával a tárca kinyilvánította azon szándékát, hogy a testületek kiemelt feladatának tekintsék a módszertani levelek folyamatos gondozását és közreadását. Mint jeleztem, az OIOI ebben a kérdésben továbbra is együtt kíván működni a szakmai kollégium tagozatával, tanácsával. Az együttműködésről megemlítem példaként, hogy amikor az új 1997. évi egészségügyi törvény, még az előkészületi fázisban volt Kapócs Gábor, aki ennek egyik felelőseként működött, az orvosbiológiai kutatással, a humán reprodukcióval és a transzplantációval kapcsolatos kérdésekben, írásban kérte az OIOI és a szakmai kollégium véleményét.

Sótonyi Péter

– Mi jelenik meg még a pályázatában? – A módszertani levelek jelentőségén az orvosszakértőti hálózat felépítésén és a szakértés minőségi akkreditációján túl az ETT ISZT jelentőségének hangsúlyozását említeném. A testület a hatósági eljárásban előforduló ellentétes, vagy egymástól eltérő orvosszakértői vélemények felülvizsgálatát végzi. Interdiszciplináris testület. A szabad bizonyítás elvének megfelelően a bíróságot nyilvánvalóan nem köti az ETT ISZT véleménye, ezt is mint a többi szakértői véleményeket, döntésében szabadon mérlegeli. Az ETT ISZT a hatóságok munkáját segítő, véleményem szerint nélkülözhetetlen testület. – Mit lehet tenni ez ügyben? – A korábban részletezett kérdéskörökben, úgy gondolom, a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium illetékeseinek egyetértésével és támogatásával kell a felmerülő szakmai kérdéseket megoldani. Az tény, hogy az igazságügyi orvosszakértés a társadalmi érdeklődés középpontjában van. A társadalmi érdek megkívánja, hogy a szakértői vélemények, a jogbiztonságot is szolgálják. – Milyen szabályozás függ az intézettől? – Az intézet hatásköréből adódóan önálló szabályokat nem alkot. A szakmai kérdésekben vélemény, illetve javaslattető tevékenységgel rendelkezik. Ez tőle el is várható. – Milyen szabályozandó feladatok várnak még Önökre? – Példaként említeném a 2008-ban hatályba lépett az eukonform magyar genetikai és biobank törvényt. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a genetika úgy mint az informatika a 21. század forradalma. Szilárd meggyőződésem, hogy a genetika az orvostudományban, a bizonyítékokon alapuló orvoslással együtt paradigmaváltás fog bekövetkezni a prevenció a diagnosztika a terápia és a rehabilitáció területein. A következő feladat a törvénnyel kapcsolatos, a már meglévő tapasztalok birtokában a végrehajtási rendelet elkészítése. A törvény alapelveket fogalmaz meg, a gyakorlati kérdéseket a végrehajtási rendelet tartalmazza. Annak elkészítésében az OIOI részt szeretne vállalni. – Amikor 2009-ben megkapta a Széchenyi-díjat, azt mondta, hogy nagyon örül, de ez az elismerés végső soron a pályája befejezését is jelenti. – Igen. A szakterületemen, az aktív tudományos pályám a végéhez közeledik. Azt belátható időn belül, jól tudom be is kell fejezni. A megszerzett tudás és tapasztalat összegzésének ugyanakkor elérkezett az ideje. Most azok közreadásának időszaka következhet. Többek között ezt a doktori (PhD) iskolában meg is találtam. A Semmelweis Egyetem ebbéli tevékenységemet 2009-ben, Kiváló PhD Oktató Diplomával ismerte el. Nagy megtiszteltetésként értékelem. 2007-ben az egyetem rektora Tulassay Tivadar, a Szenátus egyetértésével, tehetséggondozó programot alapított. Azt a nemzetközi hírű, kiemelkedő gyermekgyógyászról, Kerpel-Fronius Sándorról nevezték el. A program elsődleges célja, hogy az egyetemre érkező, illetve itt tanuló tehetséges diákokra felfigyeljen, és kiemelten kezelje őket. Nyilvános pályázat alapján, aki a program magas kritériumait teljesíti, az felvételt nyer. A teljesítményt folyamatosan meg kell tartani, ez a programba maradás feltétele. Az egyetem rektora személyemet bízta meg az ügyvezető tanács elnöki teendőivel. Kedvemre való feladat. A program mentort, elnyerhető kutatási támogatást, külföldi ösztöndíjat és tanulmányutat biztosít. A szenátus 2009-ben úgy döntött, hogy a programot kiterjeszti kiválóan teljesítő középiskolák olyan diákjai felé, akik az orvostudományi egyetem irányába képzelik el további felsőoktatási tanulmányaikat. A program nem titkolt szándéka az egyetem jövő oktató, kutató, gyógyító nemzedékének megalapozása. – Ennél többet nem is kívánhat... – Igen, ez valóban nagy öröm. Egyik felejthetetlen példaképem a nagyhírű patológus, Romhányi György professzor egyszer azt mondta: „Szánalmas dolog a tanszékéről leköszönő professzor utóvédharca, ha nem találja meg a neki való következő feladatokat.” Nagy igazság. Számomra, őszintén mondom, szívbéli boldogság a hallgatók és a fiatal kollégák között eltöltött idő. Kiemelem, hogy közöttünk nincs alá-fölérendeltsége viszony, partneri kapcsolat, mellérendeltségi viszony van. Örömmel látom, hogy a kiválók sok mindenről már többet tudnak, mint amit én, ez így van rendjén. Bizonyos vonatkozásokban formálják az életről alkotott véleményemet is, kifejezetten fiatalítanak. Az elmúlt évtizedekben a molekuláris biológia számos területen megkezdte az orvostudományi gondolkodás átírását. Példaként említem, hogy annak tudományos igényű művelése ma már a fiatalabb korosztályoké is. Óriási az információ mennyisége, a szinte naponként megjelenő újabb és újabb adatok feldolgozásának nem nélkülözhető szüksége, amit a fiatalok kiválóan tudnak teljesíteni. Ehhez társul a szellem szabadsága. Az tény, hogy a fiatal orvosgeneráció kiválóinak egy része, boldogulását hazánkon kívül kívánja megtalálni. Sikerrel. Ez azonban azt is jelzi, hogy a magyar orvosképzés színvonala állja a nemzetközi versenyt és a diplomával szerzett tudás határainkon kívül is megmérettethető. Ez az egyetem teljesítményének az objektív értékmérője. Hiszem, hogy a gazdasági mutatók változásával, előbb-utóbb fordulni fog ez az ún. „elvándorlási” jelenség. – Mi ennek az oka? – Ma az egyetemi hallgatók előtt kinyílt a világ. Már hallgatóként valós külföldi tapasztalatokat szerezhetnek. Régen a céh legények utaztak, világot láttak, szerencsét próbáltak, többnyire hazájukba visszatértek. Úgy látszik, ez a gyakorlat feléledőben van. Az okok között ott találjuk, hogy a világ egy nagy gazdasági és társadalmi átalakulás küszöbén áll. Ezt szinte elkerülhetetlennek látom. Ennek részese hazánk is. Magunkat ebből a világjelenségből kivonni nem tudjuk. A pénz és a bankvilág hatalma sajnos úgy tűnik a józanész fölé kerekedett. Ez azonban, mint látjuk, nem lehet örök érvényű. A fiatalok ezekre a jelenségekre is érzékenyen reagálnak. Ami az egészségügyet illeti, abban megtaláljuk úgy a financiális, mint a morális problémákat. Az okokról kérdezett, egyet kiemelnék, amit fontosnak tartok. 1997-ben megszületett az új egészségügyi törvény, azzal a céllal, hogy elősegítse az egyén, és ezáltal a lakosság egészségi állapotának javulását. Meghatározta többek között az egészségügyi szolgáltató jogállását, kötelezettségeit, a betegek és egészségügyi ellátó jogait. Optimális, többnyire eukonform feltételeket és törvényi szabályokat határozott meg. Sajnos a törvény arról azonban nem szól, hogy a megvalósításához szükséges finanszírozás, maradéktalan biztosítása, hogy és honnan történik. Ennek hiánya meggyőződésem szerint folyamatosan feszültségek hordozója lehet. Nem vitatom, hogy az egészségügyet érintő gazdasági kérdések objektív megoldásához bizonyos pontokon, az orvostársadalom morális megújulása is szükséges. Tisztában vagyok azzal is, hogy az elmúlt 10-15 évben bekövetkezett változások a gyógyszerkínálatban, a terápia és a diagnosztika technikájában, jelentősen megdrágították az egészségügy működését. Ennek financiális hátterét biztosítani mindenkor komoly kihívás. Várakozással tekintek a Semmelweis terv elé, mert úgy látom, program megkísérel elindítani egy szerkezeti és működési változtatást. Amennyiben a rendszer menet közben igazítható, jobbítható, akkor az biztosítéka lehet annak, hogy végre valóban ígéretes változás részesei lehetünk. A progresszív kritika hiánya és az egyidejű destrukció, úgy érzem nem vezet sehovase. A puding próbája az evés.