Ismert, hogy a normálisnál magasabb testtömegindex (BMI) összefüggésben áll a prostatarák rossz prognózisával, és többek között feltételezték, hogy ezt a hatást a magasabb inzulinszint közvetíti, de kevés prospektív adattal rendelkezünk ebben a kérdésben. Ezt a hiányt igyekeztek pótolni azok a kutatók, akik a Physicians’ Health Study prostatarákban megbetegedett résztvevői csoportjában tanulmányozták a diagnózis felállítása előtti BMI és a vérplazma C-peptid-koncentrációja (amely arányos az inzulintermelődéssel), valamint a prostatarák miatti halálozás közötti összefüggést. A vizsgálatba bevont és később prostatarákban megbetegedett férfiak közül 2500-ról állnak rendelkezésre a testtömegindexre vonatkozó, 1982-es és 1990-es adatok, és 800 esetében ismert a C-peptid vérszintje. Az elemzés során korrekciót végeztek a prostatarák kockázati tényezői (életkor, dohányzás stb.), a testtömegindex meghatározása és a daganat diagnosztizálása között eltelt idő, valamint más potenciális zavaró tényezők szerint. A követés során prostatarákban megbetegedett férfiak majdnem 40%-a volt túlsúlyos (BMI 25–30 kg/m2), és 3%-uk volt elhízott (BMI ≥30 kg/m2); a megbetegedettek 11%-a halt meg prostatarák miatt. A normális testtömegű férfiakhoz képest a túlsúlyos betegek prostatarák miatti halálozása 1,5-szer, az elhízottaké 2,6-szer volt nagyobb. Ez a tendencia szignifikáns maradt a daganat klinikai stádiuma szerinti korrekció után; az összefüggés erősebbnek bizonyult, ha a később (1990-ben) mért testtömeget vették figyelembe, mint ha a korábban (1982-ben) mért testtömeget. Ugyancsak találtak összefüggést a C-peptid koncentrációja és a prostatarák miatti halálozás között: A C-peptid szintje szerinti legmagasabb kvartilisbe került betegek kockázata 2,4-szer volt nagyobb, mint a legalacsonyabb kvartilis tagjaié. A normális testtömegű és a C-peptid-szint legalacsonyabb kvartilisébe tartozó betegekhez képest a >25 kg/m2-es testtömegindexű és a C-peptid-szint legmagasabb kvartilisébe eső betegek kockázata több mint négyszeresnek adódott. A szerzők feltételezése szerint az inzulinszint és a prostatarák halálozása közötti kapcsolatot az inzulinszerű növekedési faktor receptora jelenti, amelynek aktiválódása serkenti a daganatsejtek proliferációját. Forrás: Lancet Oncology Oct 6 2008 [előzetes elektronikus közlés] Szemlézte: eLitMed.hu, dr.Kern Dávid