Dr. Kishegyi Júlia, az Országos Egészségfejlesztési Intézet (OEFI) szaktanácsadója azt mondja, hogy figyelembe véve a kutatási eredményeket, a betegek számára az orvosok és az egészségügyi dolgozók szava a döntő az egészségnevelés és a prevenció területén is. Ezért valamennyi egészségügyi dolgozó, valamennyi orvos-beteg találkozón tehet valamit a prevenció és az egészségnevelés, a tudatos, egészségmegőrző szemlélet kialakításáért. Egy nemrégiben lezárult kutatás azt bizonyítja, hogy nagy hatékonysággal lennének bevezethetőek az alapellátásban olyan szűrési programok, amelyek nem igényelnek különösebb infrastruktúra-fejlesztést és a vizsgálat ideje sem számottevő, a beteg számára különösebbe kellemetlenséget nem jelent. Ilyen volt az a nemrégiben lezárult két éves program is, amelynek keretében 200 háziorvost képeztek ki internetes oktatással a szájüregi rák szűrésére, s a kollégák az így megszerzett tudást átadhatták a velük dolgozó szakszemélyzetnek is. Így nem csak az ajak- és szájüregi rák korai felismerésére, az e betegség okozta halálok elkerülésére volt lehetőség, hanem a betegek szájhigiénével, elhízással kapcsolatos felvilágosítására is. Sajnos a program lezárult, hosszú távú megvalósítására már nem volt finanszírozási lehetőség. Az alapellátásban nem csak a háziorvosokra, hanem a védőnőkre is komoly szerep juthatna, feladatkörüket az anya és gyermekvédelem mellett tovább lehetne bővíteni, például a hasonló szűrések terén. Jelenleg az országban több védőnő is csatlakozott ahhoz az uniós forrásokból indított méhnyakrák szűrési programhoz, amellyel a lakhelyhez legközelebb elérhető a nők számára ez a szűrési forma, ezzel is biztosítva azt, hogy a lehető legtöbben vegyenek részt a prevenciós programban. Az egészségnevelési és preventív feladatok jól hozzáilleszthetőek az alapellátásban dolgozók gyógyító és gondozási feladataihoz, így ehhez mérten kellene fejleszteni, erősíteni ezt a betegellátási területet. Dr. Kishegyi Júlia azonban azt is hangsúlyozza, hogy a korszerű egészségnevelés komplex társadalmi feladat, amelyben nem csupán az egészségügyi ellátórendszernek van szerepe, ez csupán részfeladatokat láthat el. Színtere lehet az iskola, az önkormányzat, és a család is. Figyelembe kell venni azt, hogy az egyén egészségében nem csak a személyes tényezők játszanak szerepet, hanem az életkörülmények, az iskolázottság, a szociális környezet, az anyagi, lakhatási feltételek. Mindezek együttesen járulnak hozzá ahhoz, hogy a kisebb közösségekben is életmód attitűdváltozás legyen elérhető. Ezért fontos lenne, hogy a beindított programok ne rövidtávúak legyenek, illetve ha már ezek elindulnak, legyen lehetőség azok monitorozására, a tapasztalatok összegzésére. Példaként említi, hogy semmiféle értékelés nem történt a néhány évvel ezelőtt elindított egészséges iskolai büfé-programmal kapcsolatosan. Az egykor elindított projekt mára észrevétlenül lekerült a napirendről, nem tudjuk, működik-e, volt-e eredménye, fenntartható-e vagy sem. Pedig az egészségnevelés, a prevenció szempontjából éppen a hosszú távú, az eredményeket összegző programok lennének kívánatosak. Forrás: eLitMed.hu - TO