Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 9

Hypertonia és Nephrologia

2022. ÁPRILIS 22.

A krónikus stressz szerepe az essentialis hypertonia kialakulásában. A rilmenidin helye a stressz által kiváltott hypertonia kezelésében

SIMONYI Gábor

A hypertonia a cardiovascularis betegségek egyik önálló rizikótényezője. Kialakulásában számos tényező játszik szerepet. Ezek közül a krónikus stressz a szimpatikus aktivitás fokozásán keresztül eredményezheti a magasvérnyomás-betegség kialakulását. A szimpatikus idegrendszeri aktivitás emelkedésének jeleit elsősorban a hypertonia kezdeti – perctérfogat-fokozódással járó – szakaszában észlelhetjük. A szimpatikus aktivitás fokozódása a hemodinamikai következményeken (perctérfogat-emelkedés, tachycardia, coronariavasoconstrictio, proarrhythmia) túl számos kedvezőtlen következménnyel járhat. A metabolikus (inzulinrezisztencia, dyslipidaemia), strukturális és trofikus hatásokon túl (endotheldiszfunkció, vascularis hypertrophia, myocardium-hypertrophia), thromboticus és humorális (prokoaguláció, thrombocytaaggregáció-fokozódás, nátriumretenció, renin-angiotenzin-aldoszteron tengely aktivációja) folyamatok indulhatnak el, amelyek több támadásponton károsíthatják a szervezet működését. A fokozott szimpatikus aktivitás kedvező befolyásolására számos antihypertensiv gyógyszercsoport áll rendelkezésünkre. Idetartoznak a perifériásan ható alfa- és béta-blokkolók, továbbá a centrálisan ható vegyületek. Ez utóbbiak első generációját (például clonidin, guanfacin, alfa-metildopa) – jelentős mellékhatásprofiljuk miatt – jelenleg ritkán, egyáltalán nem vagy csak szűk indikációs körben alkalmazzuk. A második generációs, centrálisan ható vegyületek közül a rilmenidin, az imidazolin-I1-receptorok stimulációjának útján fejti ki kedvező hatásait, amelyeket kihasználhatunk a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitásával járó enyhe vagy mérsékelt hypertoniában.

Hypertonia és Nephrologia

2021. ÁPRILIS 29.

Korszerű perctérfogat-monitorozási módszerek pontossága és precizitása

VÉGH Anna, REUSZ S György

Az összefoglaló célja: A perctérfogat (CO) meghatározása fontos része a hemodinamikailag instabil betegek ellátásának. Számos noninvazív módszer áll rendelkezésre napjainkban, amelyek más és más klinikai szituációban lehetnek hasznosak. Az összefoglalónk célkitűzése az aktuális szakirodalom áttekintése a leggyakrabban alkalmazott módszerek pontosságának és precizitásának vonatkozásában. Eredmények: A legtöbb eszköz, különösen a nem invazívak, pontossága és precizitása elmarad a referenciamódszerektől. Fokozottan igaz ez azokra a módszerekre, amelyek indirekt módon mérik a perctérfogatot. Ezenfelül nagy heterogenitás tapasztalható az egyes kutatások között. Lényeges szempont egy módszer kiválasztásakor az adott klinikai kontextus sajátságainak mérlegelése. A legpontosabb módszerek azok, amelyek egyszerű fizikai elvek alapján működnek, mint például az echokardiográfia vagy a thermodilutio. Következtetések: A jobb összehasonlíthatóság érdekében elengedhetetlen lenne standardizált kutatási protokollok alkalmazása, amely meghatározza a vizsgálandó szívciklusok számát, a használt módszert, a klinikai környezetet, a részt vevő betegek életkorát és állapotát.

Lege Artis Medicinae

2019. DECEMBER 10.

Praeeclampsia − 2019

TAMÁS Péter, KOPPÁN Miklós

A praeeclampsia ma is az egyik legsúlyosabb szülészeti kórkép. Napjainkra egyre több adat támasztja alá azt a véleményt, hogy a praeeclampsia (terhességi hypertonia + szervkárosodás) nem egységes kór­kép.

Hypertonia és Nephrologia

2018. ÁPRILIS 20.

A β-blokkolók helye a hypertonia kezelésében, különös tekintettel a carvedilolra

PÁLL Dénes, MARODA László, ZRÍNYI Miklós

Az elmúlt évek hypertonia ajánlásaiban történtek változások, amelyek a β-blokkolók pozícióját is érintették. A szerzők áttekintik a β-blokkolók törzsfejlődését, bemutatják a hatóanyagok közötti markáns különbségeket. A harmadik generációs, vasodilatator típusú carvedilolra fókuszálva ismertetik a korszerű készítmények eltérő hemodinamikai és metabolikus hatását. A carvedilol nem a perctérfogat csökkentésével, hanem a perifériás érellenállás mérséklésével csökkenti a vérnyomást. Másrészt - szemben a hagyományos β-blokkolók kedvezőtlen metabolikus tulajdonságaival - mind a szénhidrát-, mind a lipidanyagcsere szempontjából legalább neutrális hatással rendelkezik. A további kedvező cardialis hatások közül kiemelendő a balkamra-hypertrophia mérséklése, a coronariák rezerv kapacitásának javítása. A vasodilatator típusú β-blokkolók (carvedilol, nebivolol) egy értelműen indikáltak a magasvérnyomás-betegség kombinációs kezelésében, különös tekintettel szívelégtelenség vagy coronariabetegség, illetve szívinfarktus utáni állapot esetén.

Hypertonia és Nephrologia

2018. MÁRCIUS 20.

A nebivolol különleges molekulaszerkezete és hatása az életminőségre

KERKOVITS Gábor

A β-blokkolók a gyógyszercsoporton belül igen különböző hatásokkal rendelkeznek aszerint, hogy mennyire szelektívek, milyen erős ISAhatással rendelkeznek, és ezek alapján válogathatunk közöttük a terápiás indikáció szerint. Egyedi hatásaival és különleges molekulaszerkezetével is kiemelkedik a nebivolol. A gyógyszer két, 1:1 arányú izomerből áll, a polarizált fényt jobbra forgató d-nebivololból és a balra forgató l-nebivololból. A polarizált fényt jobbra forgató dnebivolol izomer nagyon szelektív β1-receptor-blokkoló hatással bír. Az l-nebivolol viszont stimulálja az endothel nitrogén-monoxid-szintetáz enzimét és így okoz vasodilatatiót. A két izomer kettős hatása révén a többi β-blokkolóhoz képest erőteljesebben csökkenti a vérnyomást. 5 mg nebivolol hatása az artériás középnyomásra sokkal kifejezettebb az atenolol 25 mg-os adagjánál, és egyenértékű a 100 mg atenololéval. Bisoprololnál szignifikánsan magasabb nebivolol esetében a reszponderek aránya, és szignifikánsan kevesebb mellékhatás jelentkezett. Lozartannal összevetve mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomást erőteljesebben csökkentette. Kedvezőek a nebivolol hemodinamikai hatásai is. 20,6%-kal növeli a verőtérfogatot, 7,1%-kal a perctérfogatot, 7,8%-kal az ejekciós frakciót, 13,2%-kal csökkenti a perifériás érellenállást. Mind nyugalomban, mind terhelésre az atenololnál jobban csökkenti a pulmonalis éknyomást. Igen kedvező a nebivolol mellékhatásprofilja is. Fáradékonyság 1,3%-ban, hűvös végtagok 0,8%-ban, impotencia 0,08%-ban, légszomj 0,05%-ban fordul elő. A többi β-blokkolóval szemben különösen kedvező a nebivolol hatása az erectilis diszfunkcióra. Az erectilis diszfunkció pontszáma nebivololra történő váltáskor 17,22-ról szignifikánsan 22,09-ra nőtt. Ugyancsak nőtt a szexuális együttlétek száma 3,41-ról 6,38-ra. Bármely β- blokkolóval összehasonlítva az erectilis diszfunkció prevalenciája szignifikánsan alacsonyabb volt nebivololkezelés mellett. A nebivolol potencírozza a PDE-5-gátlók relaxánskapacitását, növeli a cGMP felhalmozódását az erectilis szövetekben, így fokozza a PDE-5-gátlók hatékonyságát. A β-blokkolók különböző mértékben csökkentik a fizikai teljesítményt, a nebivolol itt is kedvező hatásúnak bizonyult a többihez képest. A nem szelektív β-blokkolók a fizikai terhelés idejét 40%-kal, a carvedilol 35%-kal, a kardioszelektívek 25%-kal, a nebivolol 6%-kal csökkentette.

Hypertonia és Nephrologia

2016. OKTÓBER 20.

A hypertonia kezelésének hemodinamikai alapú megközelítése. Az impedancia-kardiográfia lehetséges helye a hypertonia egyénre szabott terápiájában

SIMONYI Gábor, ZSUZSA Pál

A hypertonia kezelése során fontos a vérnyomáscélértékek elérése. Ennek ellenére a vérnyomáscélértéken lévő betegek aránya lehetne magasabb, mivel a célérték elérésének elmaradása esetén emelkedik a cardiovascularis események kockázata. A magasvérnyomás-betegség kezelésében jelenleg a szisztolés és a diasztolés vérnyomás szolgál iránytűként, ugyanakkor számos hemodinamikai változás áll a vérnyomás-emelkedés hátterében. Hypertoniában gyakori a perctérfogat, a teljes perifériás ellenállás, a verővolumen, az artériás compliance kedvezőtlen irányú változásai. Az impedancia-kardiográfia egy szerűen elvégezhető noninvazív, nagy pontosságú módszer a hemodinamikai paraméterek vizsgálatára. Az impedancia-kardiográfia alkalmazásával lehetőség nyílik a hypertoniában fennálló különböző hemodinamikai eltérések diagnosztizálására, amelyek figyelembevétele segítséget nyújthat a megfelelő antihipertenzív ható - anyag-csoportok megválasztásában. Számos vizsgálatban igazolták, hogy a hemodinamikai alapon megválasztott antihipertenzív terápiával nagyobb arányban érhetők el a vérnyomáscélok, amelyek hosszabb távon csökkenthetik a célszervkárosodások és a szövődmények ki ala ku - lásának esélyét.

Lege Artis Medicinae

2008. DECEMBER 19.

Tiotropiummal végzett négyéves vizsgálat krónikus obstruktív tüdőbetegségben Az UPLIFT tanulmány

MAGYAR Pál

Több évtizede ismert, hogy a - főként dohányzás okozta - krónikus obstruktív tüdőbetegségben (chronic obstructive pulmonary disease, COPD) a FEV1-csökkenés éves üteme az egészségesekénél (<30 ml) lényegesen nagyobb (FEV1: forszírozott kilégzési másodperctérfogat). Korábbi ismereteink szerint általánosan elfogadott volt, hogy a FEV1- csökkenés ütemét csak a dohányzás abbahagyása mérsékli.

Lege Artis Medicinae

2005. SZEPTEMBER 20.

A gastrooesophagealis reflux betegség kezelésének hatása az asthmás köhögésre

BÖCSKEI Csaba, VICZIÁN Magdolna, BÖCSKEI Renáta, HORVÁTH Ildikó

Jól ismert, hogy a gastrooesophagealis reflux krónikus köhögést okozhat, valamint hogy a légúti asthma rosszabbodásának, exacerbatiójának gyakori kísérője. Prospektív vizsgálatot végeztünk, hogy megállapítsuk a gastrooesophagealis reflux betegség klinikai jelentőségét krónikusan köhögő asthmás betegek csoportjában, és elemezzük az időbeni kapcsolatot a refluxesemények és a köhögés között, valamint hogy felmérjük az esomeprazolkezelés hatását a légúti tünetekre és a légzésfunkciós paraméterekre.

Ideggyógyászati Szemle

1965. JÚNIUS 01.

Izotóp-hígulásos módszerrel végzett agyi vérkeringési vizsgálatok

SZÁNTÓ József, GALLYAS Ferenc

A szerzők az izotóp-higulásos keringésvizsgálati módszer általuk módosított változatával — a módszer teljesítőképességének demonstrálására — néhány beteg agyi vérkeringési adatait ismertetik, akiknél jellegzetes keringésdynamikai elváltozást találtak. A módszerrel egyidejűleg nagyszámú keringési adat határozható meg (keringési idők, az agyon átáramló vérmennyiség, az agy vértartalma, a szív perctérfogata, a keringő vérmennyiség). A hígulási görbék alakjából és egymáshoz viszonyított helyzetéből keringésdynamikai elváltozásokra is lehet következtetni : pl. az art. carotis int. thrombosisára, ér fejlődési rendellenességre és — az artériás phasisban létrejött keveredésből — az egyik félteke artériás eredetű kóros folyamataira.