Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2019. OKTÓBER 20.

Tiazid vagy tiazidszerű diuretikumot adjunk-e a magas vérnyomásban szenvedő emberek kezelésekor? A magyarországi helyzet sajátosságai

VÁLYI Péter

A diuretikumok az 1960-as években történt széles körű elterjedésük óta is alapvető an­ti­hipertenzív gyógyszerek maradtak. A ma­gas vérnyomás kezelését tárgyaló 2018. évi ESC/ESH irányelv nem tesz különbséget a tiazid és a tiazidszerű vizelethajtók között a magas vérnyomás kezelésében, elismerve, hogy szemtől szembe nem hasonlították össze ezeket a gyógy­szer­cso­por­tokat vélet­len­szerű betegbeválasztásos vizsgálatokban, valamint, hogy a hydrochlorothiazid az egyik leggyakoribb összetevője a forgalomban lévő, engedélyezett fix anti­hipertenzív gyógyszer-kombinációknak.

HUN 2019;29(10)

PharmaPraxis

2019. ÁPRILIS 08.

Az expediálás során bekövetkező hibák megelőzése

Az expediálás során bekövetkező leggyakoribb, következménnyel járó hiba a nem megfelelő gyógyszer, illetve a nem megfelelő erősségű vagy formájú gyógyszer kiadása. Egyesült államokbeli felmérés szerint a patikákban 250 receptből átlagosan 4 kerül tévésen kiadásra (1,6%), míg egy hollandiai felmérés szerint a hibás diszpenzációk 41%-a esetében nem megfelelő gyógyszer kiadása volt a hiba. A hibák egyharmada következik be hasonló gyógyszernevek miatt, és majdnem a hibák fele esetében nem megfelelő erősségű gyógyszer kerül kiadásra.

HUN

Klinikum

2017. MÁJUS 04.

Rossz gyógyszer-perzisztencia - kinek a felelőssége, orvosé, betegé? Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

SIMONYI Gábor

A hypertonia hazánkban az egyik leggyakoribb betegség és az egyik legfontosabb cardiovascularis kockázati tényező. A vérnyomás megfelelő kezelése, a célértékek elérése fontos eszköz a coronariabetegség, a stroke, a krónikus vesebetegség kialakulása kockázatának és a mortalitás csökkentésében. Hypertoniában az életmódkezelésen túl a gyógyszeres terápia szerepe a meghatározó. Essentialis hypertoniában az esetek túlnyomó részében élethosszig tartó antihipertenzív terápia szükséges. Az antihipertenzív terápia sikerességében a megfelelő hatóanyagok, illetve ezek kombinációjának kiválasztásán túl a terápiahűség játszik alapvető szerepet. Az adherenciát befolyásoló tényezők között szerepet játszik a gyógyszerek száma, ezek adagolásának napi gyakorisága, az alkalmazott gyógyszercsoportok tulajdonságai, az életkor és a nem is. Hazai adatok szerint a ramipril/amlodipin fix kombináció egyéves perzisztenciája 20%-kal haladja meg a szabad kombinációét, ugyanakkor a ramipril/amlodipin fix kombináció egyéves perzisztenciája 25%-kal jobb a ramipril/hydrochlorothiazidéhoz képest.

HUN

Hypertonia és Nephrologia

2017. ÁPRILIS 10.

Rossz gyógyszer-perzisztencia - kinek a felelőssége, orvosé, betegé?

SIMONYI Gábor

A hypertonia hazánkban az egyik leggyakoribb betegség és az egyik legfontosabb cardiovascularis kockázati tényező. A vérnyomás megfelelő ke - zelése, a célértékek elérése fontos eszköz a coronariabetegség, a stroke, a krónikus vesebetegség kialakulása kockázatának és a mortalitás csökkentésében. Hyper to - niá ban az életmódkezelésen túl a gyógyszeres terápia szerepe a meghatározó. Essentialis hypertoniában az esetek túlnyomó részében élethosszig tartó antihipertenzív terápia szükséges. Az antihipertenzív terápia sikerességében a megfelelő hatóanyagok, illetve ezek kombinációjának kiválasztásán túl a terápiahűség játszik alapvető szerepet. Az adherenciát befolyásoló tényezők között szerepet játszik a gyógyszerek száma, ezek adagolásának napi gyakorisága, az alkalmazott gyógyszercsoportok tulajdonságai, az életkor és a nem is. Hazai adatok szerint a ramipril/amlodipin fix kombináció egyéves perzisztenciája 20%-kal haladja meg a szabad kombinációét, ugyanakkor a ramipril/amlodipin fix kombináció egyéves perzisztenciája 25%-kal jobb a ramipril/hydrochlorothiazidéhoz képest.

HUN 2017;21(01 klsz)

Hypertonia és Nephrologia

2014. SZEPTEMBER 20.

A magasvérnyomás-betegség kezelésében alkalmazott diuretikus hatású készítmények gyógyszerfelírási gyakorlatának változása 2007 és 2013 között az OEP-adatok tükrében

BARNA István, GYURCSÁNYI András

A diuretikumok közül a tiazidok a legelterjedtebben használt antihipertenzív szerek. Hosszú hatástartamuk miatt a hypertonia kezelésének ideális szerei. A tiazidszerű diuretikumok közé tartozó indapamid hosszú hatástartamú (felezési idő 14-16 óra), igen kis dózisban (1,25-5 mg) hatásos készítmény. Az indapamid elsősorban vasodilatativ hatásán keresztül biztosít erélyes vérnyomáscsökkentő hatást az arteriolaris és perifériás rezisztencia csökkentésével. Az indapamid nem befolyásolja a lipidanyagcserét, a szénhidrát-anyagcserét, még diabeteses hypertoniás betegek esetében sem. Antihipertenzívumként a tiazidtípusú diuretikumok (csak kis dózisban: 6,25-12,5 mg hypothiazid, 12,5 mg chlorthalidon, 5 mg clopamid) szövődménymentes essentialis hypertoniában, társult betegség hiányában elsőként választhatók, monoterápiában is alkalmazhatók, izolált szisztolés és időskori hypertoniában „A” szintű evidenciával ajánlott szerek. A magasvérnyomás-betegség kezelésére társuló balkamra- hypertrophia és stroke utáni állapot, diabetes esetén indapamid, balkamra-diszfunkció és szívelégtelenség esetén tiazid és furosemid, valamint ezek kombinációja javasolt. A monokomponensű diuretikumok hazai forgalmának a 2007 és 2013 közötti OEPbázisban történő áttekintése során láthattuk, hogy a hydrochlorothiazid, a clopamid és a chlorthalidon rendelése csökkent. Az indapamid-hatóanyagú vízhajtók felhasználása növekedett. A kombinációban alkalmazott diuretikumokra egészében jellemző, hogy felhasználásuk a 2007. évtől 2010-ig terjedő időszakban folyamatosan növekedett, és elérte a havi egymillió dobozfelírást. A vizsgált időszakban a hydrochlorothiaziddal kombinált szerek felhasználása a legjelentősebb (a legtöbb készítmény ezt tartalmazza), de részesedése 88%-ról 66%-ra csökkent az indapamidtartalmú kombinációk növekedése miatt. Ez azért is érdekes, mert ez a kombináció „egyedi” (perindopril + indapamid). A vizsgált időszakban csak ennek a kombinációnak a felírása növekedett folyamatosan. A diuretikumok alkalmazása az antihipertenzív terápiában kiemelt jelentőségű. Ha a hazai diuretikumok és azok kombinációinak alkalmazását az ajánlásokkal összevetjük, kijelenthetjük, hogy egészében a kezelés az irányelvek mentén történik, vagyis növekszik a metabolikus neutrális kombinációs kezelés alkalmazása.

HUN 2014;18(03-04)

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Lichenoid fotodermatitis

Az áttekintésben szereplő 49 fotoreakció közül 46-ot feltehetően gyógyszerek vagy higiéniai termékek okozták.

HUN

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Innovációs díj a nagyobb terápiás szabadságért

A Richter Gedeon Nyrt. a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal 2009. évi Technológiai Innovációs Díjában részesült az általa kifejlesztett és gyártott vérnyomáscsökkentő termékcsaládért.

HUN

Lege Artis Medicinae

2010. FEBRUÁR 20.

A diuretikumok közti különbségek jelentősége a hypertonia kezelésében - Fókuszban az anyagcsere-semlegesség

ALFÖLDI Sándor

Az indapamid „második generációs”, vasodilatator tiazid diuretikum. Antihipertenzív hatékonysága kis dózisban megegyezik a többi elsőként választandó antihipertenzív szerrel.

HUN 2010;20(02)

Lege Artis Medicinae

2006. NOVEMBER 19.

Val-MARC (Valsartan-Managing blood pressure Aggressively and evaluating Reductions in hsCRP)

MATOS Lajos

Kezelés: Napi 160 mg valsartan egy adagban vagy 160/12,5 mg valsartan/hydrochlorothiazid (HCTZ) naponta egyszer kéthetes bevezető időszakban. Két hét után a tünetmentes betegek gyógyszeradagját megemelték: 320 mg valsartandózisra vagy 320/12,5 mg valsartan/HCTZ adagra a következő négy hétre. Ha a vérnyomást a hatodik héten nem sikerült megfelelő értékre beállítani, a kezelőorvos újabb hat hétre a terápiát további 12,5 mg HCTZ adásával egészíthette ki.

HUN 2006;16(11)

Lege Artis Medicinae

2006. JANUÁR 21.

VAST (Valsartan plus hydrochlorothiazide versus Amlodipine in Stage II. hypertensive patients with additional risk factors)

MATOS Lajos

Kezelés: A kéthetes bevezető szak alatt a betegek placebokezelésben részesültek. Ezt követően a betegeket három csoportba osztották: az első és második csoport tagjai napi 160 mg valsartant kaptak, a harmadik csoport betegei pedig napi 5 mg amlodipint, amelynek az adagját fokozatosan napi 10 mg dózisra titrálták.

HUN 2006;16(01)