A diuretikumok az 1960-as években történt széles körű elterjedésük óta is alapvető an­ti­hipertenzív gyógyszerek maradtak. A ma­gas vérnyomás kezelését tárgyaló 2018. évi ESC/ESH irányelv nem tesz különbséget a tiazid és a tiazidszerű vizelethajtók között a magas vérnyomás kezelésében, elismerve, hogy szemtől szembe nem hasonlították össze ezeket a gyógy­szer­cso­por­tokat vélet­len­szerű betegbeválasztásos vizsgálatokban, valamint, hogy a hydrochlorothiazid az egyik leggyakoribb összetevője a forgalomban lévő, engedélyezett fix anti­hipertenzív gyógyszer-kombinációknak. A 2018. évi ma­gyar irányelv az indapamidot tartja a leghatékonyabb diuretikumnak a hypertoniában szenvedő betegek terápiájában. Köz­le­mé­nyünk célja, hogy áttekintsük a tiazid vagy tiazidszerű vizelethajtóknak, elsősorban a ma Magyarországon elérhető hydro­chlo­rothia­zidnak és indapamidnak, vala­mint kombinációs készítményeik kor­szerű alkalmazását a magasvérnyomás-be­tegségben szenvedő beteg kezelésében.

BEVEZETÉS - A nemzetközi és hazai (JNC-7, ESH/ESC2007 és 2009, MHT 2009) irányelvek javasolják, hogy a hypertoniás betegek vérnyomását 140/90 Hgmm érték alá, illetve nagy/igen nagy cardiovascularis kockázat (például diabetes mellitus, krónikus vesebetegség) esetén 130/80 Hgmm alá kell csökkenteni. Bebizonyosodott, hogy a leghatékonyabb vérnyomáscsökkentő hatás elérése, valamint a mellékhatások mérséklése érdekében a betegek túlnyomó többségénél gyógyszer-kombinációk alkalmazása szükséges. A hazánkban nagyon gyakran alkalmazott kombinációk közé tartozik az ACEgátló kombinálása diuretikummal. A PICASSO vizsgálat célja volt a perindopril-indapamid (Coverex-AS Komb Forte) fix, nagyobb dózisú kombinációja hatásosságának és a kezelés metabolikus paraméterekre kifejtett hatásának értékelése a belgyógyászok, hipertonológusok, kardiológusok és háziorvosok gyakorlatában. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A három hónapig tartó, multicentrikus, prospektív, obszervációs, beavatkozással nem járó nyílt klinikai vizsgálatba első- vagy másodfokú, 18 évnél idősebb, nem megfelelően beállított primer hypertonás betegeket vontunk be, akiknél a kezelőorvos a nagyobb dózisú kombinációs antihipertenzív kezelést kívánta indítani. A betegek vérnyomását (ambuláns monitorozással is), pulzusszámát, metabolikus paramétereit (plazmalipidek, vércukor, nátrium, kálium, kreatinin, húgysav, GGT szintje) rutinmódszerekkel mértük, anamnesztikus és közérzetre vonatkozó adataikat kérdőíveken regisztráltuk. A változásokat külön értékeltük az egyes rizikófaktorokkal élők és társbetegségekben szenvedők körében is. EREDMÉNYEK - A vizsgálat során 9683 beteg (54% nő, 46% férfi, életkor átlaga: 61,8 év) adatlapjait értékeltük. A vizsgálatban alkalmazott kezelés végére a vérnyomás átlaga 159/93 Hgmm-ről 131/80 Hgmm-re, ABPM-mel 145/83 Hgmm-ről 126/74 Hgmmre (24 órás átlag), a szívfrekvencia 79/minről 73/min-ra csökkent (p<0,001). A jelentős társbetegségben nem szenvedő betegek 75,4%-ában, az alacsonyabb célvérnyomással jellemezhető társbetegségekben szenvedők 14%-ában sikerült a vérnyomást megfelelően beállítani. A betegek diurnalis indexe lényegesen nem változott. Klinikailag értékelhetően csökkent az össz- és LDLkoleszterin, a triglicerid, az éhomi vércukor és a húgysav szintje, nem változott lényegesen a HDL-koleszterin, a nátrium-, káliumés a GGT-szint. A betegek közérzete szignifikánsan javult a vizsgálat során. KÖVETKEZTETÉSEK - A perindopril-indapamid kombinációk eredményesen és biztonságosan alkalmazhatók a mindennapi gyakorlatban.

A korábbi klinikai vizsgálatok bizonyították, hogy a hypertoniás betegek túlnyomó részében (>70%-ában) a célvérnyomást kombinációs kezeléssel érhetjük el. Ennek során két vagy három, esetenként még több, különböző hatástani csoportba tartozó szert kell alkalmaznunk. Gyógyszer-kombinációval gyorsabban normalizálhatjuk a vérnyomást, amellyel a hypertoniás szövődmények gyakoriságának és súlyosságának csökkentése érhető el. Számos nemzetközi és a hazai (MHT 2015) irányelv hangsúlyozza a fix gyógyszer-kombinációk előnyeit a szabad kombinációkkal szemben. Leggyakrabban az ACE-gátló + kalciumantagonista, illetve az ACE-gátló + diuretikum kombinációt alkalmazzuk. Ezek közül kiemelem a perindopril + amlodipin és a perindopril + indapamid kombinációkat. Szükség esetén áttérhetünk a hármas fix kombinációra (például a perindopril + amlodipin + indapamid) is. A fix kombinációk már több hatáserősségben rendelkezésünkre állnak, így lehetővé válik, hogy bizonyos esetekben a terápiát is kombinációval kezdjük. Azt, hogy mikor melyik kombináció javasolt, a betegek vérnyomásszintje és speciális állapota (például kor, szövődmények, társbetegségek) szabja meg.

BEVEZETÉS - A nemzetközi és hazai (JNC-7, ESH/ESC2007 és 2009, MHT 2009) irányelvek javasolják, hogy a hypertoniás betegek vérnyomását 140/90 Hgmm érték alá, illetve nagy/igen nagy cardiovascularis kockázat (például diabetes mellitus, krónikus vesebetegség) esetén 130/80 Hgmm alá kell csökkenteni. Bebizonyosodott, hogy a leghatékonyabb vérnyomáscsökkentő hatás elérése, valamint a mellékhatások mérséklése érdekében a betegek túlnyomó többségénél gyógyszer-kombinációk alkalmazása szükséges. A hazánkban nagyon gyakran alkalmazott kombinációk közé tartozik az ACE-gátló kombinálása diuretikummal. A PICASSO vizsgálat célja volt a perindopril-indapamid (Coverex-AS Komb Forte) fix, nagyobb dózisú kombinációja hatásosságának és a kezelés metabolikus paraméterekre kifejtett hatásának értékelése a belgyógyászok, hipertonológusok, kardiológusok és háziorvosok gyakorlatában. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A három hónapig tartó, multicentrikus, prospektív, obszervációs, beavatkozással nem járó nyílt klinikai vizsgálatba első- vagy másodfokú, 18 évnél idősebb, nem megfelelően beállított primer hypertonás betegeket vontunk be, akiknél a kezelőorvos a nagyobb dózisú kombinációs antihipertenzív kezelést kívánta indítani. A betegek vérnyomását (ambuláns monitorozással is), pulzusszámát, metabolikus paramétereit (plazmalipidek, vércukor, nátrium, kálium, kreatinin, húgysav, GGT szintje) rutinmódszerekkel mértük, anamnesztikus és közérzetre vonatkozó adataikat kérdőíveken regisztráltuk. A változásokat külön értékeltük az egyes rizikófaktorokkal élők és társbetegségekben szenvedők körében is. EREDMÉNYEK - A vizsgálat során 9683 beteg (54% nő, 46% férfi, életkor átlaga: 61,8 év) adatlapjait értékeltük. A vizsgálatban alkalmazott kezelés végére a vérnyomás átlaga 159/93 Hgmm-ről 131/80 Hgmm-re, ABPM-mel 145/83 Hgmm-ről 126/74 Hgmm-re (24 órás átlag), a szívfrekvencia 79/min-ről 73/min-re csökkent (p<0,001). A jelentős társbetegségben nem szenvedő betegek 75,4%-ában, az alacsonyabb célvérnyomással jellemezhető társbetegségekben szenvedők 14%- ában sikerült a vérnyomást megfelelően beállítani. A betegek diurnalis indexe lényegesen nem változott. Klinikailag értékelhetően csökkent az össz- és LDL-koleszterin, a triglicerid, az éhomi vércukor és a húgysav szintje, nem változott lényegesen a HDL-koleszterin-, a nátrium-, kálium- és a GGT-szint. A betegek közérzete szignifikánsan javult a vizsgálat során. KÖVETKEZTETÉSEK - A perindopril-indapamid kombinációk eredményesen és biztonságosan alkalmazhatók a mindennapi gyakorlatban.

A diuretikumok a krónikus szívelégtelenség kezelésének egyik bázisát jelentik. Bár a kacsdiuretikumok és a thiazid diuretikumok vonatkozásában nem rendelkezünk nagy, randomizált, placebokontrollált, multicentrikus vizsgálatokból származó, kedvező mortalitási adatokkal, e gyógyszerek jelentősége vitathatatlan a folyadékretenció megszüntetésében és a szívelégtelenség tüneteinek csökkentésében. A diuretikumok szívelégtelenségben használt harmadik nagy csoportját az aldoszteronantagonisták képezik. Szignifikáns mortalitás- és morbiditáscsökkentő hatásukat a RALES és az EPHESUS tanulmányok bizonyították. Jelen közlemény áttekinti a különböző diuretikumok hatását, mellékhatását, a diuretikumkezelés indikációit, valamint a hatékony alkalmazás feltételeit. Bemutatja a diuretikus kezelés új lehetőségeit, az adenozinreceptor- blokkolókat, a vazopresszinantagonistákat, az atrialis natriureticus peptid analógokat és az ultrafiltrációt.