A diuretikumok az 1960-as években történt széles körű elterjedésük óta is alapvető an­ti­hipertenzív gyógyszerek maradtak. A ma­gas vérnyomás kezelését tárgyaló 2018. évi ESC/ESH irányelv nem tesz különbséget a tiazid és a tiazidszerű vizelethajtók között a magas vérnyomás kezelésében, elismerve, hogy szemtől szembe nem hasonlították össze ezeket a gyógy­szer­cso­por­tokat vélet­len­szerű betegbeválasztásos vizsgálatokban, valamint, hogy a hydrochlorothiazid az egyik leggyakoribb összetevője a forgalomban lévő, engedélyezett fix anti­hipertenzív gyógyszer-kombinációknak. A 2018. évi ma­gyar irányelv az indapamidot tartja a leghatékonyabb diuretikumnak a hypertoniában szenvedő betegek terápiájában. Köz­le­mé­nyünk célja, hogy áttekintsük a tiazid vagy tiazidszerű vizelethajtóknak, elsősorban a ma Magyarországon elérhető hydro­chlo­rothia­zidnak és indapamidnak, vala­mint kombinációs készítményeik kor­szerű alkalmazását a magasvérnyomás-be­tegségben szenvedő beteg kezelésében.

A magas vérnyomás a népbetegségek között is nagy jelentőségű. A kardiovaszkuláris halálozás szignifikánsan mérsékelhető lenne, ha a betegek vérnyomását nem csak kezelni, de kontrollálni is tudnánk. Az újonnan bevezetett perindopril-amlodipin-indapamid fix kombinációjú tabletta jó eszköz lehet a családorvosok, a belgyógyászok, a kardiológusok számára. Az ACE-gátló perindopril, az új típusú vazorelaxáló diuretikum indapamid és a harmadik generációs Ca-csatorna blokkoló amlodipin együtt adásából származó vérnyomáscsökkentés hatékony. Az effektivitás mellett a járulékos és pleiotrop szervvédő (kardioprotektív, plakkstabilizáló, stroke megelőző, antiateroszklerotikus, antithrombotikus, endothél diszfunkciót korrigáló, vesevédő) hatásokból származó előnyök hosszú távú, az életkilátásokat és az életminőséget is javító lehetőségeket biztosíthatnak a betegeink számára. A fix kombinációval, ha jó dózist választunk a beteg együttműködési kapacitását kiváló szintre emelhetjük. Az összefoglalóban a teljesség igénye nélkül azokra a fontosabb evidenciákra hívjuk fel a figyelmet, amelyek a fenti hármas erejét igazolják.

A szerzők az OEP által támogatott, a betegek által kiváltott és elszámolt havi receptforgalom adatait elemző vizsgálatban megvizsgálták, hogy az elmúlt öt évben hogyan változott az angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók (ACEgátlók), illetve az angiotenzinreceptor-blokkolók (ARB) felhasználása. Külön értékelték azt is, hogy ez mennyire van összhangban az utóbbi időszakban publikált számos, a renin-angiotenzin rendszer gátlóit (RAS-gátlók) összehasonlító klinikai vizsgálat eredményeivel. Érdemesnek látszott az Országos Egészségpénztár (OEP) adatbázisa alapján megvizsgálni, hogy Magyarországon milyen a RAS-gátlók felhasználása, ezen belül hol helyezkednek el a támogatott gyógyszerek körében. A feldolgozott adatokat az OEP adatbázisából 2007-2012. évek decemberének, a gyógyszertárakban kiváltott, és ez után az OEP felé elszámolt receptforgalmak alapján nyertük. Az OEP minden hónapban közzéteszi az elszámolt receptek utáni gyártói visszafizetési kötelezettséget. Az adatok feldolgozása során vizsgáltuk az elszámolt receptek számát ATCkódok, illetve molekulák szerint, valamint vizsgáltuk, hogy az adott időszakban ATC szerint hány készítmény (brand) volt rendelhető támogatással. Vizsgáltuk, hogy az adott időszakban milyen az ACE-gátlók és angiotenzinreceptor-bénítók (ARB-k) havi forgalma, illetve mennyi az e receptekre elszámolt tb-támogatások összege. Ezután elemeztük, hogy mennyi volt az átlagtérítési díj ATC-kódok szerint, illetve, hogy ATC-kódok szerint milyen molekulák voltak elérhetők Magyarországon tb-támogatással. 2007-ben a kiváltott RAS-gátlók több mint 90%-át ACE-gátlók tették ki, 2012-re ez az arány 75%-ra csökkent. Az ACE-gátlóval történő monoterápia folyamatosan csökkent, ezzel párhuzamosan a fix dózisú kombinációs kezelés 37,4%-ról 51,9%- ra növekedett. A monokomponensű ARB-k forgalma növekedett, a kombinációban alkalmazottaké csökkent (57%-ról 49,6%-ra.). Elemzésünk alapján kijelenthető, hogy a szakmai ajánlások és a társadalombiztosítással rendelhető gyógyszerek azonos irányt mutatnak.

Hazánkban a forgalomban lévő vérnyomáscsökkentő gyógy - sze rek nagy száma, a terápiára vonatkozó, állandóan frissülő ajánlások ismeretében érdemesnek látszott megvizsgálni az OEP által megadott gyógyszerforgalmi adatokat. A 2007 és 2014 közti OEP-adatok vizsgálatakor a centrálisan ható és a direkt értágító hatású vérnyomáscsökkentő szerek forgalmát elemeztük. Minden évben az összehasonlítás miatt a decemberi hónapokat elemeztük, a hó - nap forgalma érdemben nem különbözik a többi hónap gyógyszerforgalmától, átlagosan 5-6 millió doboz fogy a cardiovascularis rendszerre ható készítmények közül. Az elmúlt hét év során hullámzóan, de összességében csaknem 19%-kal nőtt a centrálisan ható gyógyszercsoport forgalma. A guanfacin felírása csaknem harmadára, a moxonidinrendelés 37%-kal csökkent, míg a rilmenidin forgalma több mint kétszeresére nőtt ugyanezen időben. A centrális hatású rilmenidin jelentős térnyerése egyértelművé vált a hazai piacon. A minimális mellékhatás, a kedvező alkalmazási profil, a számos nemzetközi és hazai vizsgálat kiváló kiegészítő 2-3. szer ként való alkalmazását teszi lehetővé. A vasodilatatorok alkalmazása összes - ségében kisfokban (15%) növekedett, ami a doxazosin 53%-os növekedésének köszönhető. Figyelembe véve a hazai gyógyszerfelírási szokásokat, azok igen jól követik a nemzetközi és a hazai ajánlásokban megfogalmazottakat. Az egyes csoportokban megfigyelhető különbségek elsősorban a frissebb vizsgálatok kedvező eredmé - nyeit követik.

A korábbi klinikai vizsgálatok bizonyították, hogy a hypertoniás betegek túlnyomó részében (>70%-ában) a célvérnyomást kombinációs kezeléssel érhetjük el. Ennek során két vagy három, esetenként még több, különböző hatástani csoportba tartozó szert kell alkalmaznunk. Gyógyszer-kombinációval gyorsabban normalizálhatjuk a vérnyomást, amellyel a hypertoniás szövődmények gyakoriságának és súlyosságának csökkentése érhető el. Számos nemzetközi és a hazai (MHT 2015) irányelv hangsúlyozza a fix gyógyszer-kombinációk előnyeit a szabad kombinációkkal szemben. Leggyakrabban az ACE-gátló + kalciumantagonista, illetve az ACE-gátló + diuretikum kombinációt alkalmazzuk. Ezek közül kiemelem a perindopril + amlodipin és a perindopril + indapamid kombinációkat. Szükség esetén áttérhetünk a hármas fix kombinációra (például a perindopril + amlodipin + indapamid) is. A fix kombinációk már több hatáserősségben rendelkezésünkre állnak, így lehetővé válik, hogy bizonyos esetekben a terápiát is kombinációval kezdjük. Azt, hogy mikor melyik kombináció javasolt, a betegek vérnyomásszintje és speciális állapota (például kor, szövődmények, társbetegségek) szabja meg.