Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1994. JÚLIUS 27.

Obstuktív alvási apnoe

METES Ágnes, HIRSCHBERG Andor

Az alvási apnoe két fő formája - a centrális és az obstruktív alvási apnoe – közül az utóbbi lényegesen gyakrabban fordul elő, és a felnőtt lakosság mintegy 2%-át érinti. Az ismert jellegzetességek mellett a szerzők kiemelik az aktív fokozott nappali aluszékonyság jelentőségét, következményeit és veszélyeit. Megállapítják, hogy alváskor a csökkent felső légúti izomtónus, valamint a beszűkült légutakon keresztül való légzés okozta negatív felső légúti nyomás együttesen okozhatják a légúti kollapszust. Az anamnézis, illetve a fizikális vizsgálat szerepe korlátozott. A pontos és megbízható diagnózis laboratóriumi módszerekkel (poliszomnográfia, Multiple Sleep Latency Test, radiológiai vizsgálatok) állítható fel. Enyhe-mérsékelt esetben a test súlycsökkenéstől jó eredmények várhatók. A súlyos obstruktív alvási apnoe jelenleg legjobb kezelési lehetősége a nasalis, folyamatos pozitív légúti nyomásos lélegeztetés (nCPAP). A sebészeti megoldások értéke továbbra is vitatott, az uvulopalatopharyngo plastica (UPPP) a szerzők többsége szerint mintegy 50%-ban sikeres, míg legújabban a különböző típusú maxillofacialis műtétekkel tapasztalható kiválasztott esetekben jó eredmény.

HUN 1994;4(07)

Ideggyógyászati Szemle

1975. ÁPRILIS 04.

Temporális epilepszia interictalis és rohamjelenségei a különböző alvásfázisokban

DR. TOMKA Imre

Szerző ismertet egy narkolepsias alvásorganizációjú pszichomotoros epilepsziás beteget, akinél a két fajta paroxysmalis jelenség aktivációjában feltehetőleg azonos struktúrák játszanak szerepet. Tárgyalja a temporális epilepszia és a „sleep terror” kapcsolatát.

HUN 1975;28(04)