Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 283

Klinikai Onkológia

2020. FEBRUÁR 28.

Petefészekrákban szenvedő betegek nem sebészi kezelése

PIKÓ Béla, LACZÓ Ibolya,, MARIK László

A petefészekrákban szenvedő betegek kezelésében alapvető a kellően radikális műtét, amely az egyéb módszerek eredményességét is meghatározza. Az ezt követően, egy ülésben végzett hyperthermiás intraperitonealis kemoterápia 40,5–42,5 Celsius-fokos citosztatikus oldat perfúziójával történik. A szisztémás kezelések megválasztásában a hat hónapos progressziómentesség a mérföldkő, ezentúl platinaszenzitív, ezen belül -refrakter vagy -rezisztens betegségről van szó. A citosztatikus kezelés fejlődése az alkilálószerektől a platinaszármazékokon át a paklitaxel alkalmazásáig terjed, különféle kombinációkkal, egyre jobb eredményekkel és mind kevesebb mellékhatással. A célzott terápiában az érújdonképződés-gátlók (főleg a bevacizumab) és a DNS-hibák javítását megakadályozó, PARP-gátlók a legjelentősebbek; ez utóbbiak esetében általában a platinaérzékenység feltétel, míg a BRCA-mutáció már nem mindig követelmény. Az utóbbi időben az immunterápiával kapcsolatban is ígéretes vizsgálatok folynak. A hormonkezelés fő előnye a jó tolerálhatóság. A gyógyszerek alkalmazásának sikerei mellett visszaszorulni látszik a sugárterápia, pedig a teljes peritonealis felszín ellátása – különösen a korszerű besugárzási technikák alkalmazása mellett – a kemoterápia alternatívája lehet, a palliatív irradiáció pedig a tünetek csökkentése mellett a gyógyszermentes időszakot is megnyújthatja, s a kombinálás lehetőségei további távlatokat nyitnak meg.

Ideggyógyászati Szemle

2020. JANUÁR 30.

A sclerosis multiplex néhány aktuális kérdése: a szekunder progresszív forma

VÉCSEI László

A sclerosis multiplexben szenvedő betegek klinikai statusának hosszú távú romlása sok esetben független a relapsusoktól és az MRI-n igazolt új laesióktól. A szekunder prog­resszív sclerosis multiplex esetén az állapotrosszabbodás - megközelítően hat hónapos intervallum alatt - függetlenül halad előre a relapsus(ok)tól. Ugyanakkor a korai gyulladásos aktivitás és a gerincvelő-laesio mértéke hosszú időre előre jelzi a relapsussal kezdődő kórforma lefolyását.

Klinikai Onkológia

2019. DECEMBER 30.

A cholangiocellularis carcinoma gyógyszeres kezelése

ANDRÁS Csilla, ÁRKOSY Péter

Az epeúti tumorok ritka daganatok, rossz prognózissal. Sok beteget előrehaladott stádiumban fedeznek fel, amikor műtét már nem jön szóba. Amennyiben műtétet végeznek is nagy a kiújulás rizikója, emiatt szükség van műtét után utókezelésre. Standard adjuváns kezelés a BILCAP study eredményei alapján a kapecitabin terápia, amely a túlélési mutatókat nagymértékben javította. A metasztatikus vagy előrehaladott stádiumú betegeknél első vonalban a standard terápia még mindig a gemcitabin és ciszplatin kombináció, van japán adat egyenértékű gemcitabin + S1-re is. A gemcitabin + ciszplatin kezelés utáni progresszió esetére 2019-ig nem volt evidencián alapuló kezelés, az ABC-O6 vizsgálat eredménye alapján az mFOLFOX protokoll javasolható most már. MSI-H/dMMR betegekben immunterápiát kell alkalmazni. A molekuláris célpontokra ható kezelések egyre inkább előtérbe kerülnek, az FGFR és IDH új targetek cholangiocellularis tumorokban, a kezdeti vizsgálati eredmények ígéretesek. A személyre szabott terápia molekuláris profi l alapján tekinthető a jövő útjának.

Klinikai Onkológia

2019. DECEMBER 30.

A hepatocellularis carcinoma célzott és immunkezelése: előrejelzés 2019-re és azon túl

MASATOSHI Kudo

A hepatocellularis carcinoma (HCC) szisztémás kezelésének hatásossága lényegesen javult, miután a SHARP vizsgálatban és az Asia Pacifi c vizsgálatban 2007-ben kimutatták, hogy egy molekulárisan célzott kezelés, a szorafenib használatával meghosszabbodik a túlélés. A szorafenib tágította az előrehaladott hepatocellularis carcinomában szenvedők kezelési lehetőségeit, és némileg meghosszabbította az előrehaladott HCC-s betegek túlélését. Ugyanakkor szükség volt egy, a szorafenibnél még hatásosabb első vonalban használható molekulárisan célzott gyógyszerre, valamint egy progresszió után – vagy szorafenibintolerancia esetén – alkalmazható második vonalú gyógyszerre, mivel a szorafenib nem csökkenti a tumor méretét, illetve nem okoz nekrózist a tumorban, ráadásul relatíve súlyos mellékhatásai vannak, mint például a kéz-láb bőrreakcó. 2007 és 2016 között számos első és második vonalban használandó anyagot vizsgáltak, de az összes ilyen irányú klinikai vizsgálat sikertelen volt. Legújabban viszont négy anyaggal (regorafenib, lenvatinib, kabozantinib, ramucirumab) sikeresnek bizonyultak a 2017-ben és 2018-ban végzett klinikai vizsgálatok, és két anyag (regorafenib és lenvatinib) már használható is a klinikai gyakorlatban, a másik két szer (karbozantinib és ramucirumab) engedélyezése még folyamatban van. Továbbá folyamatban van öt olyan klinikai vizsgálat is, amelyekben a transarterialis chemoembolisatiót (TACE-t) és egy eddig sikertelen molekuláris célzott anyag adását kombinálják. Egy, a 2018-as ASCO-n elhangzott előadáson a TACE és a szorafenib (TACTICS vizsgálat) kombináció sikeréről számoltak be. Fázis III vizsgálatok vannak folyamatban immunellenőrzőpontgátlókkal, valamint immunellenőrzőpont-gátlók és molekulárisan célzott szerek kombinációjával, és remélhetően a HCC minden stádiumában, a korai, a középső és az előrehaladott stádiumban egyaránt drasztikusan meg fog változni a kezelés kialakult rendszere a közeljövőben.

Hypertonia és Nephrologia

2019. DECEMBER 12.

A magasvérnyomás-betegség és agyi funkció Hypertonia és demencia kapcsolata a szervezet öregedése során. Fiatalkori vérnyomás-emelkedés - időskori demencia

SZÉKÁCS Béla, KÉKES Ede

A hypertonia által kialakult agyi vascularis károsodások elsősorban kognitív diszfunkcióban nyilvánulnak meg, amelynek hátterében az agyszövet hipoperfúziója, ischaemiás vagy vérzéses stroke, illetve a fehérállomány sérülése áll. A magas vérnyomás nemcsak a vascularis hátterű agyi károsodást - demenciát - eredményezheti, hanem a klasszikus, géneredetű Alzheimer-kór kialakulását, progresszióját is elősegítheti. Az idős és az igen idős életszakaszban a vérnyomás fokozatosan emelkedik és a hypertonia gyakorisága - leginkább mint izolált szisztolés hypertonia - 50-70%-ot is elér. A magas vérnyomás dominánsan vagy teljes értékűen már nemcsak a kiserek keringési ellenállásának növekedését, hanem - a szervezet öregedésének részeként - a nagyerek rugalmatlanságát (stiffness) is jelenti. Ezzel párhuzamosan a demencia gyakorisága az életkor előrehaladásával együtt ugrásszerűen, a 65 év feletti életkor 5-6%-áról a 85-90 éves életszakaszban 20%-ra, majd e felett 40% fölé emelkedik. A magas vérnyomás és a demencia viszonya a fiatalkortól az igen idős életkorig terjedő életszakaszokban az aktuális életkor függvényében módosulhat. Az igen idős életszakaszban mind az érállapot, mind az agyfunkció romlásában egyre meghatározóbb a hypertonián kívül egyéb kóros tényezők individuálisan változó befolyása. Ebben a késői életszakaszban az éröregedés előrehaladt mértéke és a nutritív véráramlás gyakran magasabb perfúziós nyomást igényel és a nem kellően átgondolt mérvű vérnyomáscsökkentés inkább károsító, mintsem protektív befolyást eredményezhet az agy állapotára, funkciójára. A SPRINT MIND az intenzív vérnyomás - csökkentéssel nem oldotta meg a kérdést, sőt jogosan feltehetjük, hogy inkább a 130-140 Hgmm SBP a legkedvezőbb a demencia szempontjából. A DBP 70 Hgmm alatti értéke mindenképpen kedvezőtlen.

Lege Artis Medicinae

2019. NOVEMBER 15.

Hipertenzív, nem diabeteses nephropathia

LÉGRÁDY Péter

A hypertoniás betegek számának növekedésével a hipertenzív nephropathia prevalenciája is növekedni fog. A Magyar Hypertonia Regiszter Program 2015. évi adatai alapján a krónikus veseelégtelenséggel élők között a hypertonia gyakorisága férfiaknál 12,3%, nőknél 39,1%.

Immunonkológia

2017. MÁRCIUS 01.

Az immunológiai mellékhatások mint az immunkezelésre adott válasz biomarkerei

Az ellenőrzőpont-gátlók alkalmazása során először a daganatok látszólagos növekedése, pszeudoprogressziója következik be - mivel a daganatba a tumort infiltráló immunsejtek tömege kerül be -, ezért a hatás felmérésére a szokásos RECIST-kritériumok nem megfelelőek. Az immunológiai hatással összefüggő kritériumok a mindennapi gyakorlatban alig használhatók, az immunológiai mellékhatásokon (irAE) alapuló

Immunonkológia

2017. MÁRCIUS 01.

Rutinvérvizsgálat és klinikai jellemzők használata immunterápia során

Előrehaladott daganatos betegségek kezelésében ugrásszerű fejlődést hoztak az immunellenőrzőpont- gátlás (ICI) különféle módozatai (PD-1-, PD-L-1-, CTLA-4-gátlás). Sajnos sokan nem reagálnak vagy éppen látszólagos progresszióval válaszolnak, és nem csekély az immunológiai mellékhatások (irAE-k) miatti toxicitás sem.

Immunonkológia

2018. SZEPTEMBER 20.

A PD-1 elleni terápiára adott válasz epigenetikai előrejelzése nem kissejtes tüdőkarcinómában

Az utóbbi években az előrehaladott szolid daganatok kezelése során a T-sejtes ellenállás legyőzésére és a sejtes immunválasz erősítésére a citotoxikus T-lymphocyta-asszociált protein-4 (CTLA-4), illetve a PD-1-PD-L1 tengelyt megcélzó monoklonális antitesteket alkalmazunk. Előzetes tanulmányok már igazolták, hogy a programozott sejthalálreceptor-1 elleni (anti-PD-1-) kezelés (nivolumab, pembrolizumab) előrehaladott nem kissejtes tüdőrákban (NSCLC) meghosszabbítja a progressziómentes túlélést (PFS) és a teljes túlélést, viszont a betegek egy jelentős hányada nem reagál a kezelésre.

Lege Artis Medicinae

2019. OKTÓBER 20.

A perifériás érbetegség gyógyszeres kezelése

BENCZÚR Béla

Magyarországon végzik az Európai Unió országai közül a legtöbb alsóvégtag-amputációt perifériás verőérbetegség miatt. Igen fontos ezért, hogy a betegséggel kapcsolatos korszerű ismeretek minél szélesebb körben ismertek legyenek. A LAM szerkesztőségéhez egymástól függetlenül egyszerre három szerző is kéziratot nyújtott be a perifériás verőérbetegségről. A kór diagnosztizálásáról előző számunkban olvashattak az érdeklődők, a mostaniban a gyógyszeres kezelés kerül a fókuszba, a következőben pedig az alsó végtagi revascularisatio új lehetőségei. Fontos megjegyeznünk, hogy a közlemények különböző szerzők, szerzőcsoportok művei, ezért elkerülhetetlen az esetleges átfedés, de a véleménykülönbség is, amelyeket nem kívántunk a szerkesztés során befolyásolni. A szerkesztőség