Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2011. JANUÁR 20.

Autoimmun pancreatitis Magyarországon: országos multicentrikus tanulmány

CZAKÓ László, GYÖKERES Tibor, TAKÁCS Tamás, TOPA Lajos, SAHIN Péter, DUBRAVCSIK Zsolt, SZEPES Attila, PAP Ákos, FÖLDESI Imre, TISZLAVICZ László, WITTMANN Tibor

Az elmúlt évekig az is kérdéses volt, hogy a betegség előfordul-e a nyugati világban.

HUN 2011;21(01)

Lege Artis Medicinae

2010. OKTÓBER 20.

Percutan endoszkópos gastrostomia: mikor, kinek, hogyan? PEG és mellkassebészet?

KOTSIS Lajos, TALLER András

HUN 2010;20(10)

LAM Extra Háziorvosoknak

2010. ÁPRILIS 20.

Percutan endoszkópos gastrostomia: mikor, kinek, hogyan?

TALLER András

A táplálás a betegellátás szerves része. Számos metaanalízis igazolta már az enteralis táplálás pozitív hatásait. A sebgyógyulást, a gyulladásos szövődményeket, az immunstátust és a hospitalizáció idejét illetően is előnyösebb az enteralis, mint a parenteralis táplálás, és a gastrointestinalis traktus műtétjeit követően is jobb megoldás, mint a „nil per os” gyakorlat. Minél súlyosabb a betegség, annál fontosabb az enteralis táplálás mielőbbi megkezdése, mert így kivédhetővé válhat a szisztémás gyulladásos reakció, a SIRS, de akár a sokszervi elégtelenség is.

HUN 2010;2(02)

Lege Artis Medicinae

2010. MÁRCIUS 20.

Az újraszűkülést befolyásoló műszaki paraméterek vizsgálata coronariastenteken

TAKÁCS Tibor, BOGNÁR Eszter, DOBRÁNSZKY János

A beültetett stenteknél a tágított érszakasz ismételten beszűkülhet. A szerzők a coronariastentek olyan műszaki tulajdonságait vizsgálták, amelyeknek optimális megválasztásával csökkenthető a stentek által tágított érszakasz újraszűkülésének a gyakorisága.

HUN 2010;20(03-04)

Lege Artis Medicinae

2010. FEBRUÁR 20.

Percutan endoszkópos gastrostomia: mikor, kinek, hogyan?

TALLER András

A mindennapi betegellátásban egyre gyakrabban folyamodunk mesterséges enteralis, azaz szondatápláláshoz. Ismereteink bővülése ellenére előfordulnak megkésett indikációk, inadekvát tápszeradagolások és még ma is találkozhatunk nem tápszerrel történő szondatáplálással.

HUN 2010;20(02)

LAM Extra Háziorvosoknak

2009. AUGUSZTUS 12.

Az akut pancreatitis kezelése

DÖBRÖNTE Zoltán

Az akut pancreatitis kezelése döntően szupportív jellegű: a kiváltó és fenntartó tényezők kiiktatásából, illetve korrekciójából, a szövődmények lehetőségének csökkentéséből és a kialakult szövődmények kezeléséből áll. A patofiziológiai folyamatok befolyásolását célzó gyógyszeres próbálkozások ineffektívnek bizonyultak mind proteázinhibitorokkal, mind a proinflammatoricus citokinkaszkád terápiás célú befolyásolásával, így egyértelműen hatásos specifikus gyógyszeres kezelés a klinikai gyakorlatban ma még nem ismert. A farmakológiai terápia fontos részét képezi az adekvát fájdalomcsillapítás, és - bár e kérdés még vitatott - valószínűleg sorsdöntő részét a súlyos fokú nekrotizáló pancreatitis esetén időben, korán elkezdett antibiotikus profilaxis, továbbá a gyulladásos szövődmények (fertőződött nekrózis vagy folyadékgyülem, SIRS, szepszis) megfelelő antimikrobás kezelése. A leghatékonyabb antibiotikumoknak a carbapenemszármazékok bizonyultak; a nem ritka gombás felülfertőződés miatt fluconazol korai alkalmazása is csökkentheti a mortalitást. Műtéti kezelés indikált fertőződött nekrózis esetén az inficiálódás bevezető szakában, továbbá a pancreaticus és extrapancreaticus folyadékgyülemek befertőződése esetén. Fokozott műtéti kockázat során bizonyos esetekben endoszkópos vagy percutan drenázs és lavage is megkísérelhető. A súlyos fokú nekrotizáló pancreatitis kezelésének optimális feltételei, továbbá a szervi-sokszervi elégtelenség adekvát kezelése csak intenzív osztályon biztosíthatók. Az endoszkópos retrográd kolangiopankreatográfia szövődményeként kialakuló akut pancreatitis prevenciójában új lehetőséggel bíztatnak a nem szteroid gyulladásgátlók; a proteázgátló ulinastatin kedvező hatásáról még kevés adat áll rendelkezésre, míg a nitrátokkal és az interleukin- 10-zel kapcsolatos eredmények ellentmondóak.

HUN 2009;1(03)

LAM Extra Háziorvosoknak

2009. AUGUSZTUS 12.

A clopidogrel-protonpumpagátló gyógyszer-interakció jelentősége

HERSZÉNYI László

A vérlemezkék aktivációja és aggregációja kulcsszerepet játszanak az akut coronariaszindróma (ACS) kórélettanában. Az ACS miatt a kórházban gyógyszerrel vagy percutan coronariaintervencióval kezelt betegek esetében az acetilszalicilsav kiegészítéseként alkalmazott clopidogrel csökkenti a recidiváló cardiovascularis események arányát, ezért mindkét gyógyszer alapvető fontosságú a másodlagos cardiovascularis profilaxis során...

HUN 2009;1(03)

Magyar Radiológia

2009. JÚLIUS 15.

Gyermekkori mediastinalis hamartoma

KISS Regina Judit, VERES Lukács

Egy négyéves kisfiú visszatérő felső légúti infekciók és pneumoniák miatti kivizsgálása során bal felső tüdőlebenyt érintő, mediastinummal összefüggő térfoglalás lehetősége vetődött fel. Negatív bronchoszkópia és szövettani eredményt nem hozó, CT-vezérelt percutan biopszia után műtétre került sor. A végleges szövettani vizsgálat mediastinalis hamartomát véleményezett.

HUN 2009;83(02)

Lege Artis Medicinae

2009. JÚNIUS 10.

A clopidogrel-protonpumpagátló gyógyszer-interakció jelentősége

HERSZÉNYI László

A vérlemezkék aktivációja és aggregációja kulcsszerepet játszanak az akut coronariaszindróma (ACS) kórélettanában. Az ACS miatt a kórházban gyógyszerrel vagy percutan coronariaintervencióval kezelt betegek esetében az acetilszalicilsav kiegészítéseként alkalmazott clopidogrel csökkenti a recidiváló cardiovascularis események arányát, ezért mindkét gyógyszer alapvető fontosságú a másodlagos cardiovascularis profilaxis során.

HUN 2009;19(04-05)

Magyar Radiológia

2009. ÁPRILIS 07.

Öntáguló fémstentek a májátültetés után kialakult intrahepaticus epeúti szűkületek kezelésében

DOROS Attila, NÉMETH Andrea, HARTMANN Erika, DEÁK Pál Ákos, JUHAROSI Gyöngyi, LÉNÁRD Zsuzsa, KOZMA Veronika, GÖRÖG Dénes, GERLEI Zsuzsa, FEHÉRVÁRI Imre, NEMES Balázs, KÓBORI László

Az epeúti szövődmények ma is gyakoriak májátültetés után. Fő megjelenési formájuk anastomoticus és intrahepaticus. Míg az anastomoticus típus jobban kezelhető, sebészi vagy minimálisan invazív módszerekkel, addig a májon belüli megjelenési forma gyakran retranszplantációt igényel. Az utóbbiak kezelését kíséreltük meg percutan bevezetett fémstentekkel.

HUN 2009;83(01)