Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1997. NOVEMBER 20.

Előzmények és epilepszia dyskineticus/dystoniás cerebralis paresisben

BALOGH Erzsébet, KOZMA Gyuláné, VARGÁNÉ Kiss Anna

A cerebralis paresis gyakorisága (1-3/1000) nem, de az athetosis prevalenciája csökkenni látszik. A közlemény 234, 1972–1992 között született, athetosisban szenvedő gyermeknél és fiatal felnőttnél foglalja össze az alacsony születési súly, az icterus, a perinatális hypoxia és/vagy a neonatalis konvulzió, valamint a későbbi epilepszia előfordulási gyakoriságát retrospektív feldolgozás alapján. A gyermekek Budapesten (n=149) és Londonban (n=85) részesültek konduktív nevelésben. A gyermekek többsége 2500 g feletti súllyal született. Hypoxiára utaló klinikai jeleket a budapestiek között 43,8%-ban, a londoni betegcsoportban 75,3%-ban találtak. Magicterus egy esetben sem igazolódott. Hypoxia és icterus együtt alig fordult elő. Az érett újszülöttek hosszú hypoxiás károsodása az alapja a későbbi epilepsziával (Budapesten 29,5%, Londonban 23,5%) vagy a nélkül megjelenő súlyos cerebralis paresisformának.

HUN 1997;50(11-12)

Ideggyógyászati Szemle

1980. JÚNIUS 01.

Törvényszéki-pszichiátriai és -pszichológiai eredmények a fiatalkori bűnözés okainak és társfeltételeinek kutatásában az NDK-ban

HANS Szewczyk

A szerző abból a mások által is megerősített megfigyelésükből indul ki, hogy csak a fiatalkori bűnözők kisebb részének zavartalan a fejlődése és kizárólag szituatív tényezők segítenek a bűncselekményük elkövetésében, - a többség a szociális fejlődés zavarának, nevelési nehézségeknek és magatartászavaroknak kifejezett jegyeit mutatja. — Mindezek megjelenési formáját és a disszocialitás fogalmát részletesen is tárgyalja.

HUN 1980;33(06)

Ideggyógyászati Szemle

1974. SZEPTEMBER 01.

A gyermekkori család felbomlásának jelentősége a neurosis aetiopathogenesisében

DR. PERTORINI Rezső, DR. HORVÁTH Szabolcs, DR. JUHÁSZ Erzsébet

Irányított, fix kérdéseket feltevő interjúval nyert adataink feldolgozása során 280 férfi neurotikusból és 180 azonos nemű normál személyiségből álló mintát hasonlítottunk össze a gyermekkori család felbomlásának vizsgálatát tűzve ki célul. A minták az életkor, a foglalkozás és a családi állapot szempontjából homogének voltak. Sem a 18 éves kor előtti, sem a 7 és 4 éves kor előtti szülői elhalálozások vonatkozásában nem találtunk szignifikáns különbséget. A szülőktől való szeparáció is csak a házasságon kívüli születés esetében bizonyult jelentősnek a későbbi neurosis szempontjából. A gyermekek további életútját és a szülőket helyettesítő nevelési típusokat vizsgálva, a neurotikus mintában szignifikánsan több hányatott sorsú gyermeket találtunk, akiket az egyik helyről a másikra vándoroltattak. Az adatok analysise során ki lehetett mutatni, hogy nem a gyermekkori család felbomlásának a ténye, és nem a szülőket helyettesítő nevelés formája a döntő a későbbi neurotikus megbetegedés szempontjából, hanem azok a negatív emocionális és interperszonális kapcsolatok, melyek a gyermek számára instabil körülményeket teremtve, zavarokat idéznek elő a szocializációs és identifikációs folyamatokban. A sokszor ellentmondásos irodalmi adatok kritikai értékelése hasonló konklúziókra vezet.

HUN 1974;27(9)