Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1992. OKTÓBER 28.

A szelén élettani és kórélettani szerepe

TARKOVÁCS Gábor

Az utóbbi évek kutatási eredményei előtérbe hozták a nyomelemek és az aerob élet elkerülhetetlen velejárójának, a szabadgyök-reakciók kapcsolatának kérdését. A szerző az újabb irodalmi adatok tükrében rövid, átfogó képet nyújt az egyik nyomelem, a szelén biológiai jelentőségéről a téma egyes klinikai szem pontból is fontos területeinek kiemelésével. A szelén alapvető komponense a szervezet antioxidáns folyamataiban fontos védelmi szerepet játszó szelén-dependens glutation peroxidáz enzimnek és bizonyos élettani, kórélettani változások ezen funkciók károsodásából adódnak. Bár az állatkísérletekből és humán megfigyelésekből származó adatok arra utalnak, hogy a szelénhiány szerepet játszik egyfajta cardiomyopathia kialakulásában és végső kimenetelében, a szelén és az atherosclerotikus eredetű cardiovascularis megbetegedések, immunológiai funkciózavarok, gyulladásos megbetegedések, valamint a daganatellenes hatás közötti összefüggések még nem teljesen ismertek. Teljes parenterális táplálást tartósan igénylő betegnél számolni kell a szelénhiánnyal. A szelén esetleges rákmegelőző hatása is figyelemre méltó. Kellően alátámasztott esetekben a szelénhiány pótlása és profilaktikus alkalmazása, illetve lehetséges daganatellenes hatásának kiaknázása ígéretes eredményekkel járhat, nem eléggé körültekintő vagy indokolatlan adagolás esetén viszont káros következményekkel számolhatunk.

HUN 1992;2(10)

Ideggyógyászati Szemle

1982. AUGUSZTUS 01.

Csökkent szérum dopamin— β —hidroxiláz aktivitás paranoid schizopréniában

DR ARATÓ Mihály, DR BAGDY György, DR BLÜMEL Ferenc, DR PERÉNYI András, DR RIHMER Zoltán

A szerzők 134 paranoid schizophren beteg és 118 egészséges személy szérum dopamin — β — hydroxiláz aktivitását hasonlították össze. Sziginfikánsan csökkent dopamin — β — hidroxiláz aktivitás mutatkozott a schizophrenek csoportjában, ami nem hozható összefüggésbe a betegek idősebb korával, vagy a neuroleptikus kezeléssel. A csökkent, döntően genetikusán meghatározott szérum dopamin— β —hidroxiláz aktivitás összefüggésben állhat a hyperdopaminergiás patomechanizmussal.

HUN 1982;35(08)