Részletes keresés

PharmaPraxis

2022. JANUÁR 28.

Gyógyszerész által vezetett betegátadás, -átvétel idősek rövid kórházi tartózkodása kapcsán: jelenlegi gyakorlat és a jó gyakorlat útjában álló akadályok

A különböző egészségügyi ellátási formák közötti átadás/átvétel kapcsán a 65 évesnél idősebbek különösen veszélyeztetettek az esetleges káros gyógyszer-interakciók és gyógyszermellékhatások kialakulása szempontjából. Az Exploratory Research in Clinical and Social Pharmacy című szaklap vegyes módszertannal dolgozó tanulmánya annak járt utána, hogy a kanadai Montreal területén működő, rövid kórházi geriátriai ellátást biztosító intézmények (short-term geriatric unit, STGU) gyógyszerészei milyen ellátást nyújtanak az idős betegeknek az STGU-ba történő felvétel során, az ott-tartózkodás alatt, valamint az elbocsátás kapcsán.

HUN

Ökológia

2022. JANUÁR 28.

Természetélmények, kognitív funkciók és mentális egészség

Az emberi jóllét szempontjából rendkívül nagy a nem emberi élővilág jelentősége, és ez túlmutat a természet emberi élethez való anyagi (mint például a faanyag, élelmiszerek, gyógyszeralapanyagok) és szabályozó (például a globális biogeokémiai ciklusok működése) hozzájárulásain – a természetélmények önmagukban is meghatározóak. Az Annals of the New York Academy of Sciences folyóiratban megjelent The impacts of nature experience on human cognitive function and mental health publikáció szerzői az ezzel kapcsolatos ismereteket tekintik át, több tudományterületről, például környezetpszichológiai, várostervezési, orvosi/gyógyászati és tájesztétikai kutatási eredmények felhasználásával.

HUN

Ideggyógyászati Szemle

2022. JANUÁR 30.

[Neurogén szívizombénulás akut ischaemiás stroke-ban]

ILERI Cigdem , DOGAN Zekeriya , BULUT Burcu , SUNBUL Murat , SAYAR Nurten , MIDI Ipek , OZBEN Beste

[A neurogén szívizombénulás az autonóm idegrendszer diszregulációjának eredményeképpen alakul ki. A jelen vizsgálat célja az volt, hogy feltárja az emel­kedett troponinszint és a dinamikus ST-szakasz/T-hullám változások gyakoriságát és ezek összefüggését a bal kamrai szisztolés funkcióval akut ischaemiás stroke-ban szenvedő betegek körében. Százhuszonöt akut ischaemiás stroke-kal felvett beteget (átlagos életkor: 65,1 ± 15,2 év, n = 76 férfi) vontunk be a vizsgálatba. 12 elvezetéses elektrokardiogrammal értékeltük a dinamikus ST-szakasz/T-hullám változásokat, és konvencionális transthoracalis szívultrahang-vizsgálattal határoztuk meg a bal kamrai ejekciós frakciót (LVEF). A nagy érzékenységű cardialis troponin I (hs-cTnI) szintjét akkor értékeltük emelkedettnek, ha meg­haladta a 0,04 ng/ml értéket. Huszonhét betegnek (21,6%) volt emelkedett hs-cTnI-szintje, és 60 betegnél (48%) figyeltünk meg dinamikus ST-szakasz/T-hullám változásokat. A normál troponinszintű betegekkel összehasonlítva, az emel­kedett hs-cTnI-szintű stroke-betegek esetén szignifikánsan magasabbak voltak az NT-proBNP-értékek (2302 ± 3450 pg/ml vs 799 ± 2075 pg/ml; p<0,001) és nagyobb gyakorisággal fordult elő ST-szakasz/T-hullám változás (85,2% vs. 37,8%; p<0,001), továbbá alacsonyabb volt körükben az LVEF (52,2 ± 13,6% vs. 61,0 ± 8,5% p = 0,002). Az ST-szakasz/T-hullám változással rendel­kező betegek körében szignifikánsan gyakrabban fordult elő hyperlipidaemia (31,7% vs. 15,4%; p = 0,031) és koszorúér-betegség (CAD) (43,3% vs. 13,8%; p<0,001), emelkedett hs-cTnI-szint (0,19 ± 0,55 ng/ml vs. 0,02 ± 0,01 ng/ml; p<0,001) és emelkedett NT-proBNP-érték (1430 ± 2564 pg/ml vs. 842 ± 2425 pg/ml; p = 0,016), valamint alacsonyabb LVEF-érték (56,1 ± 11,7% vs. 61,9 ± 8,3%; p = 0,009). A lineárisregresszió-analízis azt mutatta, hogy a CAD jelenléte a hs-cTnI-szint független prediktora (p = 0,034), az ST-szakasz/T-hullám változás azonban nem. Az életkor, a nem és az ST-szakasz/T-hullám változás illesztése után az LVEF a hs-cTnI (p = 0,003) Az akut ischaemiás stroke-ban szenvedő betegnél, különösen CAD esetén, a troponinszint-növekedés és az ST-szakasz/T-hullám változások neurogén szívizombénulás jelei lehetnek. ]

ENG 2022;75(01-02)

Ideggyógyászati Szemle

2022. JANUÁR 30.

A mechanikus thrombectomiát megelőző intravénás thrombolysis szerepe az akut agyi nagyérelzáródások kezelésében

KALMÁR Péter János, TÁRKÁNYI Gábor, KARÁDI Zsófia Nozomi, BOSNYÁK Edit, NAGY Csaba Balázs, CSÉCSEI Péter, LENZSÉR Gábor, BÜKI András, JANSZKY József, SZAPÁRY László

Az intravénás thrombolysis (IVT) haté­kony­sága a nagyérocclusio (NÉO) okozta akut ischaemiás stroke (AIS) ellátásában mérsékelt, szemben a mechanikus thrombectomiáéval (MT). Az MT-t megelőző IVT kontra­indi­­kációval nem rendelkező betegek esetében jelenleg evidencián alapuló eljárás, melynek szükségességét az elmúlt évek vizsgálatai megkérdőjelezték. Vizsgálatunk célja a centrumunkban akut agyi NÉO miatt végzett direkt mechanikus thrombectomia (dMT) és a kombinált terápia (KT) hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt. Vizsgálatunkba 4,5 órán belüli tünetkezdetű, NÉO okozta AIS-os betegeket választottunk be, akik 2017 novembere és 2019 augusztusa között MT-n estek át centrumunkban. A betegek adatait stroke-regiszterünkbe rögzítettük. A betegeket két csoportba osztottuk, attól függően, hogy dMT vagy KT került elvégzésre. Elsődleges végpontként a 30. és 90. napon felvett módosított Rankin-skála (mRS) alapján mért funkcionális kimenetelt tekintettük. Másodlagos kimeneti végpontként a 30. és 90. napos mortalitást, a rekanalizáció mértékét és a szimptómás vérzéses transzformációk előfordulását értékeltük. Vizsgálatunkba összesen 142 (életkor: 68,3 ± 12,6 év, 53,5% nő), 4,5 órán belüli NÉO-t el­szen­vedett beteget vontunk be, közülük 81 (57,0%) esetében dMT történt, 61 (43,0%) beteg pedig KT-ban ré­szesült. A dMT-val kezelt csoportban szignifikánsan ma­gasabb volt a vascularis rizikófaktorok és a komorbiditások aránya. A 30. napon a kedvező kimenetelek aránya 34,7% volt a dMT-ban, míg 43,6% a KT-ban részesültek körében (p = 0,307), a 90. napra 40,8% vs. 46,3%-ra (p = 0,542) változott ez az arány. A 30. napon a mortalitások aránya 22,2% és 23,6% (p = 0,851), a 90. napon 33,8% és 25,9% (p = 0,343) volt. Az eredményes rekanalizáció aránya 94,2% volt a dMT-val kezelt betegeknél, illetve 98,0% a KT-ban részesülteknél (p = 0,318). A dMT-val kezelt betegek 2,5%-ánál, míg a KT-ban részesültek 3,4%-ánál (p = 0,757) mutatott szimptómás vérzéses transzformációt a 24 órás képalkotó vizsgálat. Vizsgálatunk eredményei a KT-ban részesült betegek mérsékelten jobb funkcionális kimenetelére utalnak. Az MT-t megelőzően alkalmazott IVT nem növeli szignifikánsan a szimptómás intracranialis vérzések gyakoriságát.

HUN 2022;75(01-02)

Ideggyógyászati Szemle

2022. JANUÁR 30.

[A pramipexol és a ropinirol összehasonlítása a Parkinson-kór kezelésében]

GENCLER Onur Serdar , OZTEKIN Nese , OZTEKIN Fevzi Mehmet

[A Parkinson-kór motoros és nem motoros tünetekkel járó, progresszív neurodegeneratív betegség. A betegség tüneti kezelésében a levodopa a leghaté­ko­nyabb gyógyszer. A dopaminreceptor-agonisták tartós dopaminerg stimulációt biztosítanak, és a tapasztalatok szerint késleltetik a levodopakezelés bevezetésének szükségességét, valamint csökkentik a hosszú távú levodopa­kezelés következtében kialakuló motoros mellékhatások gyakoriságát. A jelen vizsgálat elsődleges célja az volt, hogy összehasonlítsa két po­tens nem ergolin dopamin­agonista, a pramipexol és a ro­­pi­nirol hatékonyságát dopaminagonista monoterápiás csoportokban, valamint hozzáadott levodopa terápiás csoportokban. A másod­lagos cél a pramipexol és a ropinirol dep­resszióra gya­korolt hatékonyságának és biztonságos­sá­gának meg­állapítása volt. Módszerek – A randomizált, párhuzamos csoportos kli­nikai vizsgálatba 44, 36 és 80 éves kor közötti, idio­pa­thiás Parkinson-kórral diagnosztizált beteget vontunk be a török egészségügyi minisztérium ankarai Diskapi Yildirim Beyazit Oktató- és Kutatókórház neurológiai klinikáján. A betegek két csoportba randomizálva dopaminagonista pramipexol- vagy ropinirol-monoterápiában, vagy hozzá­adott levodopa terápiában is részesültek. A pramipexol, illetve a ropinirol maximális napi dózisa 4,5 mg, illetve 24 mg volt. A betegek utánkövetése 6 hónapig tartott, ezalatt rögzítésre kerültek az Egységesített Parkinson-kór Pontozó Skála, a Betegségsúlyosságra Vonatkozó Klinikai Összbenyomás és a Klinikai Összbenyomás javulása értékeiben történő változások, valamint az előrehaladott állapotú betegeknél a levodopadózisokban történő változás. Rögzítésre és összehasonlításra kerültek a gyógy­szer­alkal­mazással összefüggő nemkívánatos események is. Eredmények – A dopaminagonista monoterápiás csoportban szignifikánsan javult az Egységesített Parkinson-kór Pontozó Skála összes alcsoportjának pontszáma és összpontszáma, szignifikánsan javult továbbá a prami­pexolcsoportban a Betegségsúlyosságra Vonatkozó Klinikai Összbenyomás, különösen a hatodik hónap végére. A hozzáadott levodopa- és pramipexolkezelésben része­sülő csoportban szignifikáns mértékben növekedett a Be­tegségsúlyosságra Vonatkozó Klinikai Összbenyomás- és a Beck Depresszió Kérdőív-pontszám, továbbá a 6. hónap végén szignifikáns javulás volt kimutatható a ropinirol­kezelésben részesülő alcsoport Betegségsúlyosságra Vonatkozó Klinikai Összbenyomás-pontszámában is. Számos korábbi vizsgálat demonstrálta már a pramipexol és a ropinirol Parkinson-kór elleni hatékonyságát mono­terápiában és hozzáadott levodopa kezeléssel, továbbá a hozzáadott levodopa kezelés hatékonyságát a motoros komplikációkkal kapcsolatban. A vizsgálat támogatja a pramipexol- és a ropinirol-monoterápia, valamint a hozzáadott levodopa kezelés hatékonyságát és biztonságosságát Parkinson-kórban.]

ENG 2022;75(01-02)

Nővér

2021. AUGUSZTUS 31.

Gyermekek temperamentumának és szüleik fogászati félelmének hatása a saját fogászati félelmük kialakulására és mértékére

APRÓ Zoltán, NÉMETH Anikó

Vizsgálat célja volt felmérni a 7-9 éves gyermekek fogászati félelmének mértékét, annak összefüggését a szájápolási szokásaikkal, a temperamentumukkal. Emellett vizsgálni kívántuk azt is, hogy a szülők fogászati félelme milyen összefüggésben van a gyermekük fogászati félelmével. A keresztmetszeti vizsgálat egy saját szerkesztésű kérdőívvel történt 2017. december és 2018. január között. 70 kitöltő válaszainak értékelése SPSS 22.0 statisztikai programmal, leíró statisztikával, kétmintás T- és Mann-Whitney próbával, variancianalízissel (ANOVA), és korrelációszámítással (p<0,05). A válaszadó gyermekek 30%-a magas fogászati félelemmel küzd. A szülő fogászati félelme nem függ össze a gyermeke fogászati félelmével. A fogászati félelem nincs jelentős hatással a napi fogmosás gyakoriságára. A fájdalmas élmény a fogorvosnál, illetve a gyermek temperamentuma nincs összefüggésben a fogászati félelmével. A fogászati félelem jelen lévő probléma a gyermekek körében, melynek leküzdésében a család mellett a dentálhigiénikusnak is szerepe van.

HUN 2021;34(4)

Nővér

2021. FEBRUÁR 28.

Antibiotikum felhasználás alakulása lélegeztetéssel összefüggő pneumóniában zárt szívó használatának tükrében

PETHŐNÉ Tóth Ibolya, AHMANN Mercédesz, SHAHOOD Hadel, BÁLINT Csaba, PAKAI Annamária

A vizsgálat célja: vizsgálni a VAP előfordulási gyakoriságát nyitott- és zárt szívás technika során, továbbá megfigyelni a zárt rendszerű szívási technika változását az antibiotikum felhasználás kombinációjában. Kvantitatív, retrospektív vizsgálat egy városi kórház Aneszteziológiai és Intenzív Betegellátó Osztályán történt. Nem véletlenszerű, célirányos szakértői vizsgálat célcsoportja intenzív osztályon ápolt betegek, akiknél bizonyított a lélegeztetéssel összefüggő pneumonia kialakulása. Az adatokat kórlapokból, intézeti gyógyszertár informatikai rendszeréből és a NNSR rendszerből gyűjtöttük. Leíró- és matematikai statisztikai módszert (Fisher-egzakt teszt, t-próba p<0,05) alkalmaztunk. Lélegeztetett napok átlaga 9,95±3,35. A VAP átlagosan 4,95±2,29 napon jelentkezett, antibiotikum kezelés 8,00±2,66 napig tartott. A szívás technika az intenzív ápolási napok számával, a lélegeztetési napok számával, a VAP megjelenés átlagos számával, az antibiotikummal kapcsolatos kezeléssel nem mutatott összefüggést (p>0,05). A zárt szívó bevezetése önmagában nem csökkentette a VAP előfordulását és az antibiotikumok felhasználását. Az APN fontos szerepet játszik a VAP kockázati tényezőinek feltárásában, kialakulásának megakadályozásában, mely végső soron a halálozás csökkenéséhez vezet.

HUN 2021;34(1)

Hypertonia és Nephrologia

2021. DECEMBER 20.

Extrapulmonalis többszervi károsodás és funkciózavar Covid-19-ben

KÉKES Ede, NAGY Judit

A SARS-CoV-2 vírus nemcsak a tüdőt támadja meg, hanem számos más szervet (szív, vese, máj, gyomor-bél traktus, pancreas, agy, vérképzés) és szabályozórendszert (RAAS, immunrendszer) is különböző mértékben és különböző patomechanizmussal. Ennek megfelelően sejtpusztulás, szövetkárosodás, illetve az egyes szervek funkciózavara vagy akár elégtelensége alakul ki. Közleményünk az extrapulmonalis károsodások gyakoriságát, a klinikai megnyilvánulásokat és azok hátterében álló patomechanizmusokat részletesen elemzi. Ezen sokszervi károsodás elsősorban a súlyos Covid-esetekben fordul elő, de mérsékelt vagy enyhe lefolyású esetekben is megjelenhet. Számolni kell azzal is, hogy a következmények az akut szakasz után, szeronegatív állapotban - hónapokkal a fertőzés kezdete után - is felléphetnek. Kiemelten a szív (myocarditis, coronariaelégtelenség, ritmuszavar), a vese (akut veseelégtelenség, majd tartós GFR-csökkenés), a glükózanyagcsere zavara (diabetes romlása, új diabetes kialakulása, ketoacidosis) okozza a legnagyobb terápiás kihívást. A sokszervi károsodás hátterében a direkt vírus okozta sejtpusztulás, a vascularis rendszerben végbemenő endothelialis sejtkárosodás és thromboinflammatio microthrombusok kialakulásával, a RAAS szabályozórendszer egyensúlyzavara és korai és késleltetett kóros immunválasz (citokinvihar) áll.

HUN 2021;25(06)

Hypertonia és Nephrologia

2021. DECEMBER 20.

Szakellátó helyek hálózata a hypertonia gondozásában

ÁDÁM Ágnes

A hypertonia gyakorisága, jelentősége és jellege miatt gondozandó betegség. A jól gondozott páciens teljes, jó minőségű életet élhet, rizikói elmaradnak, szövődmények nem érik, a terápiával elégedett lesz. Ezért a gondozás helyszínei és a gondozószemélyzet felkészültsége meghatározó tényező.

HUN 2021;25(06)

Lege Artis Medicinae

2021. DECEMBER 17.

Páciensedukáció és inzulinkezelés

HIDVÉGI Tibor

A terápiás páciensedukáció élethosszig tartó oktatási folyamat. Betegközpontú, a betegek szükségleteire, értékeire és terápiás stratégiájára összpontosít. Lehetővé teszi az érintettek számára a betegséggel, kezeléssel kapcsolatos ismeretek és készségek bővítését. Mindez jobb életminőséget, jobb terápia­hű­séget eredményez, csökkenti szövődmények gyakoriságát. A betegek partnerré, az egészségügyi szolgáltatók pedig ed­zőkké válnak. Sok 2-es típusú cukorbeteg nem fogadja el az inzulinterápiát, még akkor sem, ha indokolt volna a használata. A tanulmány célja, hogy feltárja a cukorbetegek fo­gadókészségét az inzulinterápia iránt, az al­kalmazás kezdeti nehéz­ségeit és az eduká­cióval kapcsolatos felté­teleket.

HUN 2021;31(12)