Az emberi jóllét szempontjából rendkívül nagy a nem emberi élővilág jelentősége, és ez túlmutat a természet emberi élethez való anyagi (mint például a faanyag, élelmiszerek, gyógyszeralapanyagok) és szabályozó (például a globális biogeokémiai ciklusok működése) hozzájárulásain – a természetélmények önmagukban is meghatározóak. Az Annals of the New York Academy of Sciences folyóiratban megjelent The impacts of nature experience on human cognitive function and mental health publikáció szerzői az ezzel kapcsolatos ismereteket tekintik át, több tudományterületről, például környezetpszichológiai, várostervezési, orvosi/gyógyászati és tájesztétikai kutatási eredmények felhasználásával.

Általános nézet és tapasztalat, hogy a természeti környezetben töltött idő kellemes élményeket okoz, jót tesz a lelki egészségünknek, sőt, akár a gyógyulásunkat is segítheti, de máig keveset tudunk az ezek mögött húzódó folyamatokról. Egy idézett kutatásból kiderül, hogy már a városi zöldterületekre néző ablakokon keresztül tapasztalható látvány is pozitív hatással volt a betegek operáció utáni gyógyulására. Az ilyen szobában gyógyuló betegek rövidebb idő alatt épültek fel és kevésbé volt szükségük erős fájdalomcsillapítókra, mint a téglafalra néző társaiknak. A szerzők bemutatnak többféle elméletet, amelyek ezen jelenségeket igyekeznek magyarázni, valamint kitérnek arra is, hogy hogyan befolyásolhatják az egyén preferenciái a természetélmény pszichológiai hatásait. Két elmélet, az úgynevezett attention restoration theory (ART – Ulrich nevéhez kötődik) és a stress reduction theory (SRT – Kaplan és Kaplan) olyan mechanizmusokat ír le, amelyek az egyén számára észrevétlenek maradnak, míg a harmadik bemutatott elmélet szociálpszichológiai alapokon hangsúlyozza az egyén kinyilvánított természettel kapcsolatos preferenciáit mint fontos befolyásoló tényezőt.

A SRT szerint a természeti ingereknek stresszcsökkentő hatása van, ami feltehetően leginkább annak köszönhető, hogy bizonyos mintákat, tájakat az evolúciós múltunk következtében biztonságos, kellemes helynek ítélünk meg. Ezt a hatást fiziológiai válaszok (például vérnyomásváltozás) tanulmányozásával vizsgálják. Az ART szerint a természetélmények során az egyébként kimerítő koncentrált figyelem alól szabadulhatunk fel. Ennek a vizsgálata kognitív folyamatok és válaszok tanulmányozásán alapul. A harmadik elmélet a természetről alkotott vélemény mediáló hatását emeli ki: a tudatos véleményünk kapcsolatban áll a természetélményeink hangulatra és más kognitív folyamatokra gyakorolt hatásával.

A szerzők megállapítják, hogy az eddigi publikációkban gyakran nincs igazán jól leírva a vizsgált környezet, pedig fontos lenne a városi és természetes környezetek között megfelelő mérhető különbségeket feljegyezni. Emellett a létező szakirodalom nagy része a táj-típusok szűk szegmensét vizsgálta, sok közülük hasonló időtartamot és gyakoriságot alkalmaz. Fontos lenne a természetről alkotott személyes vélemény hatását is erősebben figyelembe venni a kutatásokban. Az összehasonlíthatóságot, kölcsönös megértést segítené egy közös nyelv alkalmazása, amellyel pontosabban leírhatók az egyes tájak, következetesen és átláthatóan használva olyan fogalmakat, mint például az erdő.

Az áttekintettek közül csak egyetlen kutatásban mutatták ki, hogy a biodiverzitás önállóan is hozzátesz a pszichológiai hasznokhoz. Ugyanakkor ahogy egyre inkább értékeljük a biológiai sokféleséget, lehetséges, hogy azokat a tájakat is egyre inkább értékeljük majd, amelyeket minőségi őshonos élőhelyek és fajok alkotnak, így ezek pozitív pszichológiai hatásai is nőhetnek.

Szemlézte:
Pribéli Levente

Eredeti közlemény:
Bratman GN, Hamilton JP, & Daily GC. The impacts of nature experience on human cognitive function and mental health. Annals of the New York Academy of Sciences, 2012;1249(1):118-136.