Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 108

Hypertonia és Nephrologia

2023. JÚNIUS 18.

A Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság (MAÉT) Országjárás Programjának eredményei

KOLOSSVÁRY Endre

A perifériás verőérbetegség növekvő előfordulása, következményei miatt mindinkább a közegészségügyi gondolkodás érdeklődési körébe kerül. A megbetegedéssel kapcsolatban Magyarországon és ezzel együtt Kelet-Közép-Európában epidemiológiai adat, az ellátással kapcsolatos ismeret kevéssé áll rendelkezésre. A Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság (MAÉT) 2019-ben Országjárás Programot hirdetett.

Hypertonia és Nephrologia

2023. ÁPRILIS 28.

A boka-kar index mint a cardiovascularis rizikó markere

FARKAS Katalin, KOLOSSVÁRY Endre , JÁRAI Zoltán

A tünetmentes célszervkárosodás kimutatása fontos része a cardiovascularis rizikóbecslésnek. A perifériás verőérbetegség (PAD) korai, tünetmentes stádiumában is diagnosztizálható egy egyszerű, noninvazív vizsgálat, a boka-kar index (BKI) meghatározása révén. A csökkent, 0,9 vagy az alatti BKI tünetmentes egyénekben is a nagy cardiovascularis rizikó elfogadott markere. A Magyar Hypertonia Társaság 2007-ben országos szűrőprogramot indított 55 centrum részvételével, amelynek célja a tünetmentes érbetegség felismerése a boka-kar index mérésével. A vizsgálat első periódusában 21 892 hypertoniás beteg (9162 férfi; átlagéletkor: 61,45 év) került beválasztásra, a prospektív szakasz 2014-ben zárult le. Minden betegnél meghatározásra került a BKI, a mortalitási adatokat ötéves megfigyelést követően értékeltük. Az ÉRV Programban a csökkent BKI (≤0,9) előfordulása 14,4% volt a teljes vizsgált populációban, magas BKI (>1,3) 9,4%-ban volt kimutatható. A vizsgált hypertoniás populációban a SCORE-becslés alapján a betegek többségének (58%) alacsony vagy enyhén emelkedett cardiovascularis kockázata volt, míg a betegek mindössze 13%-ának volt 10%-nál nagyobb kockázata. A tényleges SCORE-kategóriától függetlenül a BKI ≤0,9 jelentősen növelte a mortalitás kockázatát minden betegcsoportban.

Ideggyógyászati Szemle

2023. MÁRCIUS 30.

Stroke-ot követő rehabilitáció eredménye rehabilitációs intézetben

DÉNES Zoltán, BOROSNYAY Kata, MASÁT Orsolya

Stroke-ot elszenvedett, majd kórházi fekvőbeteg-ellátásban, elsőbbségi rehabilitációban részesült betegek rehabilitációs eredményének vizsgálata, különös tekintettel a funkcionális állapotban bekövetkező változásokra.

Klinikum

2023. FEBRUÁR 18.

A szív új tudománya

Semmi nem mutatja meg olyan szemléletesen, hogy milyen tökéletes konstrukció a szív, mint az, hogy még mindig messze vagyunk a kifogástalanul működő mesterséges szív megalkotásától. De történnek reményre okot adó próbálkozások, írja Sian E. Harding, a londoni Imperial College cardiovascularis tudománnyal és cardialis regenerációval foglalkozó központjának vezetője.

Lege Artis Medicinae

2023. FEBRUÁR 22.

Miért az első választás számos sebészeti kórkép kezelésében a negatívnyomás-terápia az általános sebészeti gyakorlatban? Irodalmi áttekintés

SZENTKERESZTY Zsolt, KOLOZSI Péter, ZÁDORI Gergely, SUSÁN Zsolt, ÖTVÖS Csaba, ENYEDI Attila, TÓTH Dezsô

A negatívnyomás-terápia (NPWT) széles körben alkalmazott módszer, elsősorban problémás sebek, lágyrész-fertőzések, szeptikus hasi folyamatok, abdominalis kompartment szindróma, nyelőcső- és végbélanastomosis-elégtelenség kezelésére. Sajnos a klinikai gyakorlatban sokszor csak mint „ultimum refugiumot” alkalmazzák. A kezelést a betegek jól tolerálják, az életminőség jobb, mint a konvencionális kezelés eseté.

Hypertonia és Nephrologia

2022. OKTÓBER 31.

Az autoszomális domináns policisztás vesebetegség és a tolvaptankezelés

GARAM Nóra, TISLÉR András

Az autoszomális domináns policisztás vesebetegség a leggyakoribb öröklődő vesebetegség, amely a végstádiumú vesebetegségek 5-10%-áért tehető felelőssé. Kialakulását elsősorban a policisztint kódoló gének hibája okozza, amely több jelátviteli úton keresztül fokozott folyadéktranszportot, proliferációt, végső soron a ciszták képződését eredményezi. A diagnózis elsődlegesen az ultrahangos képen és családi anamnézisen alapul. Genetikai meghatározásra csak atípusos formákban van szükség. A klinikumra jellemző a hypertonia, haematuria, proteinuria, a progresszíven csökkenő GFR-szint, illetve az extrarenalis manifesztációk – mint a májciszták, agyi aneurysmák, különböző szívbillentyűhibák jelenléte. Nehézséget a differenciáldiagnosztika során elsősorban a többi cisztás vesebetegségtől való elkülönítése jelent. A terápia megtervezése komplex szemléletmódot igényel, amiben alapvető a progresszió sebességének meghatározása. Ebben segítségünkre lehet a Mayo-klasszifikáció, amely a veseméret alapján prognosztizálja a betegséget, illetve a PROPKD-score, amely a klinikumot és a genetikát is figyelembe veszi. A terápiát eddig elsősorban az életmódváltás, a sószegény diéta, a hypertonia kezelése uralta. 2016 óta rendelkezésünkre áll a vazopresszin-2-receptor-gátló tolvaptan, amely különböző vizsgálatokban (TEMPO 3:3; TEMPO 3:4; REPRISE) a veseméret növekedésének, illetve a GFR-vesztés mértékének lassulását okozta. Összefoglaló közleményünkben a patogenezis és klinikum áttekintése mellett a legújabb terápiás ajánlás legfontosabb pontjait ismertetjük. A kutatási eredmények alapján a jövőben egyéb jelátviteli útvonalak befolyásolásával újabb terápiás lehetőségek állhatnak majd rendelkezésünkre, mint a szomatosztatinanalógok, az EGFR-gátlók és az mTOR-gátlók.

Ideggyógyászati Szemle

1956. OKTÓBER 01.

Agytumor és pangásos papilla

DR. PARAICZ Ervin, DR. BAUER Henrietta

A pangásos papilla kialakulása szempontjából 467 agydaganatos beteg kórrajzát dolgoztuk fel. A tumor localisatiója és a szemfenéki pangás között fontos összefüggések vannak. A különböző szöveti struktúrájú tumorok alig különböző gyakorisággal okoznak pangást a szemfenéken. A térszűkítő folyamat dynamikája és a szemfenéki pangás megjelenése között meningeomáknál szoros kapcsolat, gliomáknál szabálytalan összefüggés figyelhető meg. Aneurysmák kiterjedésüknek megfelelően okoznak nyomásemelkedést és szemfenéki pangást. Agytumoros betegeinknél 30%-ban találtunk oldalkülönbséget a pangásos papilla mértékében. Ennek localdiagnosztikai jelentőségét egyedül ponto-cerebellaris tumorok esetében láttuk.

Ideggyógyászati Szemle

2022. SZEPTEMBER 30.

[Az ultrakorai klipelés hatása a túlélésre és a neurológiai kimenetekre súlyos stádiumú, aneurysmaruptura okozta subarachnoidealis vérzés esetén]

ŞIMSEK Osman, AKINCI Tolgay Ahmet

[A European Stroke Organisation irányelvei szerint az aneurysmaruptura okozta subarachnoidealis vér­zést (aSAH) a lehető leghamarabb kezelni kell. Mind­azon­által, a beavatkozás optimális ideje, és az általa elérhető előnyök egyelőre még nem tisztázottak. Célunk ezért az volt, hogy megvizsgáljuk az ultrakorai klipelés hatását a túl­élésre és a neurológiai kimenetekre súlyos stádiumú, an­eurysmaruptura okozta subarachnoidealis vérzések esetén.

Retrospektív vizsgálatunkba bevontuk mind­azokat a súlyos stádiumú, aneurysmaruptura okozta subarachnoidealis vérzésben szenvedő betegeket, akiket 2001. január 1. és 2020. december 31. között a Trakya Egyetemi Kórházban ultrakorai klipeléssel kezeltek. Ele­mez­tük a bevont betegek neurológiai kimeneteit és morta­litási adatait. Értékeltük az ultrakorai klipelés (definíció szerint a tünetek jelentkezése utáni 6 órán belüli beavat­ko­zás) kimenetekre gyakorolt hatását.

813 beteg közül 212 felelt meg a bevonási kritériumoknak. A bevont betegek 55,2%-a nő (n=117), 44,8%-a férfi (n=95) volt. Az átlagos életkor 58,3 ± 13,7 volt. A Glasgow Kimeneti Skála pontszámai szignifikánsan különböztek az életkori csoportok, a subarachnoidealis vérzés súlyossága, az ismételt vérzés, illetve a vasospasmus előfordulása szerint. Az ultrakorai klipelés hatására csökkent a mortalitás, és a többi kedvező kimenet is szignifikánsan gyakoribb volt ebben a csoportban.

Azon aSAH-betegek körében, akiket kórházunkban ultrakorai klipeléssel kezeltünk, szignifikánsan alacsonyabb mortalitás alakult ki, és egyéb kimeneteik is szignifikánsan jobbak lettek. A különbség szignifikáns volt a legutóbbi évtizedben (2010–2020) kezeltek és az 50 évesnél fiatalabbak esetén.]

Ideggyógyászati Szemle

1979. ÁPRILIS 01.

Az arteria cerebri anterior distalis aneurysmái

DR. HORVÁTH Miklós, DR. VAJDA János, DR. JUHÁSZ János

A szerzők az idevonatkozó irodalmi adatok tükrében elemzik 10 saccularis aneurysmás betegük kórlefolyását, akiknél az aneurysma az arteria cerebri anterior distalisabb (az arteria communicans anteriortól distalisabb) részén helyezkedett el. Megállapítják, hogy ezen lokalizáció esetében valamivel gyakoribb a traumás illetve mycotikus eredet. A sebészi kezeléssel kapcsolatban felhívják a figyelmet a műtét sürgős voltára, valamint a mikrotechnika előnyös szerepére.