Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 373
Ideggyógyászati Szemle
2020. JÚLIUS 30.
Az Oldenburg Kiégés Kérdőív és rövidített változatának összehasonlító elemzése
Háttér – A kiégés prevalenciájának meghatározására a humán szolgáltatószektorban dolgozók körében egyre gyakrabban használják az Oldenburg Kiégés Kérdőív két változatát, melyek a mérvadó Maslach Kiégés Kérdőív tartalmi és elméleti korlátait hivatottak áthidalni. Magyarországon nincsenek adataink sem a Mini-Oldenburg Kiégés Kérdőív, sem az Oldenburg Kiégés Kérdőív strukturális validitásáról. Cél – Az Oldenburg Kiégés Kérdőív és a Mini-Oldenburg Kiégés Kérdőív strukturális validálásának tesztelése magyar mintán. Módszer – Keresztmetszeti felmérésekben 564 fő vett részt (196 egészségügyi dolgozó, 104 ápoló és 264 klinikai orvos). A mérőeszközök konstruktumvaliditásának vizsgálatára megerősítő faktorelemzést, reliabilitásának vizsgálatára pedig belsőkonzisztencia-elemzést (Cronbach-α) használtunk. Eredmények – A Mini-Oldenburg Kiégés Kérdőív és az Oldenburg Kiégés Kérdőív rövidített változatának struktúrája megerősítette az eredeti kétdimenziós struktúrát (kimerülés, kiábrándultság). A Cronbach-α mutató alátámasztotta a mérőeszközök megbízhatóságát. Kiégés a résztvevők jelentős részét jellemezte mindegyik részmintában. A kimerülés dimenzióba tartozó vizsgálati személyek prevalenciája minden mintarészben 54,5% felett volt, valamint különösen magas volt a kiábrándultság dimenzióban magas pontszámot elért orvosok aránya (92%). Következtetések – Eredményeink elsősorban a Mini-Oldenburg Kiégés Kérdőív magyar változatának validitását és reliabilitását támasztják alá a kiégés mérésében klinikai orvosok és egészségügyi szakdolgozók körében.
Ideggyógyászati Szemle
2020. JÚLIUS 30.
Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?
Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.
Lege Artis Medicinae
2020. JÚLIUS 01.
Kisebbségi hallgatók a magyarországi orvosképzésben
Az egyes kisebbségekhez tartozó személyek közös jellemzője, hogy általános egészségi állapotuk rosszabb, mint a többségi társadalomhoz tartozóké, továbbá gyakran szenvednek el diszkriminációt mindennapi életük során. A kisebbségekhez tartozó gyógyítók szívesebben dolgoznak kisebbségekhez tartozó betegekkel, vagy hátrányosabb helyzetű ellátási területeken, ami fontos lehet az egészségügyi rendszerben megjelenő egyenlőtlenségek csökkentésében. Anonim, online kérdőív négy magyar orvosegyetem általános orvos hallgatóival (n = 530, válaszadási arány: 8,86%). Jelen írásunkban, deskriptív elemzés segítségével a hallgatók észlelt diszkriminációval kapcsolatos vélekedéseit elemezzük. Konfirmatív statisztikai elemzéseink (statisztikai tesztek) eredményeit exploratív statisztikai kontextusban értelmeztük. A válaszadók 29,6%-a vallja magát valamilyen kisebbséghez tartozónak. Az elmúlt évben a kisebbséghez tartozó hallgatók 63,0%-a, illetve a nők 53,8%-a számolt be negatív megkülönböztetésről, a többségi hallgatóknál ez az arány 37,8%, míg a férfiaknál 31,9% volt. A hallgatók szerint a leggyakoribb jelenség a nemi identitás, az etnikai hovatartozás, a szexuális orientáció és a fogyatékosság kapcsán elszenvedett diszkrimináció. A válaszadók legnagyobb arányban az „ageizmus”, vagyis a 30 év alatti (12,0%) és az 50 év feletti (8,6%) életkorral összefüggő negatív megkülönböztetés létezésével nem értenek egyet. A diszkrimináció elterjedtségének megítélése nem mutatott összefüggést a kisebbségi státusszal. A kisebbséghez tartozó hallgatók számára kevésbé jelent kényelmetlenséget más kisebbséghez tartozókkal együtt dolgozni. A férfi hallgatók ugyanakkor a szexuális, valamint transzszexuális kisebbséghez tartozó munkatársakkal való munkát nagyobb százalékban tartják kényelmetlennek, mint a nők. Az egyetem sokszínűségért tett erőfeszítéseinek megítélésében a kisebbségi hallgatók kevésbé érzik elégségesnek az egyetemek erőfeszítéseit. A kisebbséghez tartozóknak és női hallgatóknak kulcsszerepük lehet az ellátórendszerben megjelenő egyenlőtlenségek és diszkrimináció csökkentésében. Annak ellenére, hogy a nők nagyobb arányban vannak jelen az orvosképzésben, nagyobb arányú hátrányos megkülönböztetésről számolnak be, mint férfi hallgatótársaik. Ugyanakkor vizsgálatunk fontos korlátját jelenti – a téma jellegéből is adódó – alacsony válaszadási arány, amely nem teszi lehetővé az eredmények általánosíthatóságát.
Hypertonia és Nephrologia
2020. JÚNIUS 24.
Hypertonia és Covid-19 – I. rész Az életkor, az alapbetegségek és az ACEI/ARB kezelés jelentősége hypertoniában és társbetegségeiben a SARS-CoV-2-fertőzés során
A Covid-19-járvány különböző világrészeken történő megjelenése sajátos klinikai jellemzőket mutat. Az igazoltan fertőzöttek életkor szerint megközelítőleg 30 évestől felfelé észlelhetők, legnagyobb mértékben a 40 és 70 év közöttieket érinti a betegség. Ezzel párhuzamosan azonban a fertőzésben meghaltak jelentős része 65 év feletti. A hypertoniás populáció prevalenciája és halálozási aránya igen hasonló formációt mutat. Az összegyűjtött adatok alapján nem meglepő, hogy a Covid-19-járványban az elhunytak esetében a hypertonia mint alapbetegség minden feldolgozásban első helyen áll. A pontosabb elemzés tisztázta, hogy nem önmagában a hypertonia, hanem a társbetegségek, illetve a hypertonia szövődményei játszanak elsődleges szerepet a nagymérvű időskori mortalitásban, mint a diabetes, koszorúér-betegség, stroke, szívelégtelenség és krónikus vesebetegség. A kínai, észak-amerikai és olaszországi adatok arra utalnak, hogy a megfertőződött betegekben a hypertonia és a diabetes – és Észak-Amerikában a kóros obesitas – valójában csak tükrözik az adott populációban ezen betegségek prevalenciáját. A társbetegségek (coronariabetegség, stroke, szívelégtelenség, ritmuszavar, krónikus vesebetegség) jelenléte – többváltozós logisztikus regressziós elemzések alapján – szignifikánsan nagyobb kockázatot jelent a súlyos esetek, illetve a halálozás kialakulása vonatkozásában. Az utóbbi időben megjelent elemzések erős bizonyítékokat szolgáltattak arra, hogy az ACEI/ARB kezelés nem jelent nagyobb kockázatot a fertőzés lefolyása, illetve kimenetele szempontjából. Adásukra hypertoniában, társbetegségekben folyamatosan szükség van szervprotektív és a betegségek progresszióját lassító hatásuk miatt.
COVID-19
2020. MÁJUS 06.
Cardiovascularis betegség, gyógyszeres kezelés és mortalitás Covid-19-ben
Az eredmények nem igazolják azt a korábbi aggodalmat, hogy az ACE-gátlók vagy az ARB-k szedése kedvezőtlenül befolyásolhatná a cardiovascularis alapbetegségben szenvedő, Covid-19 miatt kórházban kezelt páciensek mortalitását.
COVID-19
2020. MÁJUS 06.
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert gátló gyógyszerek és a Covid-19 kockázata
A közlemény eredményei alapján, az 5 vizsgált, leggyakrabban alkalmazott vérnyomáscsökkentő gyógyszercsoport közül egyik sem növelte jelentősen a pozitív Covid-19 tesztnek a valószínűségét, illetve, hogy a pozitív teszteredményű betegek között súlyosabb lesz a betegség lefolyása.
Nővér
2020. ÁPRILIS 30.
A fájdalomcsillapítás hatékonyságának szerepe daganatos megbetegedésekben
A daganatos megbetegedés napjainkban kiemelkedő fontosságú népegészségügyi probléma, vezető halálokok közé sorolandó kórállapot. Mivel ma már ezzel a betegséggel is hosszan el lehet élni, ezért nagyon fontos az életminőség, amit a fájdalom nagymértékben befolyásol. A vizsgálat célja: Megvizsgálni és feltárni a hazai daganatos fájdalomcsillapítás területén felmerülő esetleges problémákat, és ezekre a problémákra megoldási javaslatot adni. Kérdőíves vizsgálatunknál tumoros betegségben szenvedőket kérdeztünk, akik fájdalomtól szenvedtek, és otthonukban élték mindennapjaikat. A kutatás anonim keresztmetszeti vizsgálat, melynek során leíró és összehasonlító statisztikai módszereket alkalmaztunk. A válaszadók átlagéletkora 55 év volt. A leggyakoribb primer daganat megjelenési helye az emlő (n=25) és a tüdő (n=13). A betegek közel 30%-ánál alakult ki áttét. A megkérdezettek 42%-ának volt erős fájdalma (VAS ≥7 pont), aminek időtartamát napi 1-2 (n=40), illetve napi 4-5 órára (n=30) becsülték. A válaszolók majdnem kétharmada NSAID tartalmú készítményt (n=64) használt. Az enyhe (n=18) és erős opioid (n=15) alkalmazók közel egyenlő arányban oszlottak meg. Szignifikáns különbséget találtunk az „enyhe-közepes” (p=0,01) és az „enyhe-erős” fájdalmat (p=0,004) jelző csoportok vizsgálatánál a magasabb számú opioid tartalmú szerek használata miatt. Ebből kiderült, hogy a nagyobb fájdalmat érző személyek használtak erős hatású fájdalomcsillapító szereket. A betegek több mint a fele használ valamilyen altatót vagy nyugtatót kiegészítésül. Az áttéttel élő betegek (n=28) nagyobb arányban használnak erős (n=7), illetve enyhe opioidot (n=10), mint azok, akiknél áttét nem jelentkezett. A kapott eredmények alapján hazánkban viszonylag kevés daganatos beteg használ erős opioid tartalmú szert, annak ellenére, hogy fájdalma erős. Emiatt fontos lenne a fájdalom erősségének minél pontosabb megítélése. A mellékhatásoktól való félelem gyakran nem indokolt és nem korlátozhatja a megfelelő terápia beállítását.
Nővér
2020. FEBRUÁR 28.
A jövő ápolója: a Z generáció munkaérték preferenciái
Az 1995 után született ápolók, valamint a különböző generációhoz tartozó ápolók munkaérték preferenciáinak feltárása. A Super-féle munkaérték preferencia kérdőívet fekvőbeteg ellátásban dolgozó, különböző végzettségű ápolók töltötték ki (N = 106). Elemzés során a ranghely meghatározásához az egyes értékkörök átlagát vettük alapul, valamint a szórás értéket is jelöltük. Az egyes generációhoz tartozó ápolók által preferált munkaértékek: Baby boom generációnál a hierarchia, fizikai környezet, anyagiak, az X generációnál az altruizmus, hierarchia, fizikai környezet, az Y generációnál az altruizmus, hierarchia, biztonság, míg a Z generációnál a hierarchia, altruizmus, társas kapcsolatok. A generációk között eltérést találtunk a preferált munkaértékek tekintetében, azonban generációs különbségek mellett generációs hasonlóságokat is felfedeztünk.
Hypertonia és Nephrologia
2020. FEBRUÁR 20.
A 2-es típusú diabetes előfordulása a világban, Európában és Magyarországon
A diabetes legnagyobb, világméretű felmérését az NCD Risk Factor Collaboration 2016-ban közölt összefoglalója mutatja be, amelyben 751 felmérést és tanulmányt összesítettek 4372000 fős, 18 év feletti populációban. Az elemzés 146 ország adatait használta fel, és mutatta be a diabetes (DM) előfordulási trendjét 1980-tól 2014-ig.
Immunonkológia
2019. DECEMBER 01.
A nivolumab, a pembrolizumab és az atezolizumab összehasonlító vizsgálata NSCLC esetén
Az egyéb terápiás stratégiáktól eltérően az immunrendszer modulációja a hosszú túlélés lehetőségét kínálja tüdődaganat esetén, jól tolerálható biztonságossági profillal. Mind a programozott sejthalál-1 (PD-1), mind a programozott sejthalál ligand-1 (PD-L1) elleni antitestekkel, korai fázisokban végzett vizsgálatok előkezelt és nem szelektált betegeknél 20% körüli objektív választ igazoltak.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél
AUG 29.
4.
5.