Balogh István gasztroenterológusradiológust nem kell bemutatni sem itthon, sem külföldön. Azt azonban kevesen tudják, hogy kivételes sportsikerekkel dicsekedhetsz. Több mint fél évszázada nap mint nap bejársz munkahelyedre, a Szent János Kórházba - bár hét éve nyugdíjba vonultál. Egy 15 orvosból és 50 asszisztensből álló radiológiai osztály vezetője voltál, szoros kapcsolatot tartottál a munkatársaiddal, a szakmával. Hogyan tudtál ilyen hűséges maradni?

A Crohn-betegség krónikus gyulladásos kórkép, amely a gastrointestinalis traktus bármely területét érintheti. A betegség patogenezise csak részben ismert, különböző környezeti és egyéni (például genetikai, epithelialis, immun- és nem immun-) tényezők együttesen vezetnek a krónikus gyulladásos folyamat elindításához, amelyben egyaránt jelentős szerepe van a pro- és antiinflammatorikus citokineknek és a lamina propria T-sejtjei defektív apoptózisának. A proinflammatorikus citokinek közül Crohn-betegségben a TNF-α játssza az egyik legfontosabb szerepet. Az utóbbi években a Crohn-betegség patogenezisének pontosabb megismerése számos új, specifikus (köztük TNF-α és TNF-α-receptorellenes) biológiai szer kifejlesztéséhez vezetett. A szerzők az anti-TNF-α-kezeléssel kapcsolatos eredményeket foglalják össze.

A rheumatoid arthritis patomechanizmusának kutatása a fontos elméleti ismereteken túl jelentõs gyakorlati eredményeket adott. Új hatásos gyógyszerek kifejlesztésére került sor, amelyek biológiai terápia néven kerültek be a gyakorlatba. A rheumatoid arthritis patomechanizmusának kulcsfontosságú tényezõje a proinflammatorius hatású TNF-α. A citokinkaszkád csúcsán számos gyulladásos mediátor termelõdését befolyásolja, de fontos szerepe van a fertõzés és daganat elleni védekezésben is. A szerzõ ismerteti a gyakorlatban használt TNF-α- gátló készítményeket, azok kémiai és farmakológiai tulajdonságait, hatásmechanizmusát, a TNF-gátlás biológiai következményeit. Áttekinti az infliximab-, az etanercept- és az adalimumabkezeléssel végzett fontosabb klinikai vizsgálatok eredményeit. Ezek alapján megállapítható, hogy a TNF-α-gátló kezelés a korábbi bázisterápiára refrakter esetekben klinikai javulást eredményez. Csökken a duzzadt és nyomásérzékeny ízületek száma, a fájdalom, a vörösvértest-süllyedés és a C-reaktív protein szintje, lassul a radiológiai progresszió, javul az életminõség. A TNF-α-gátlóknak a korai arthritis kezelésekor észlelt kedvezõ hatásáról is vannak már adatok. Hatásosan és biztonságosan alkalmazható rheumatoid arthritisben. Infúziós reakció, helyi bõrreakció legtöbbször nem indokolja a kezelés felfüggesztését. A széles körű alkalmazások során azonban a mellékhatások nagyobb számban jelentkeztek. Legfontosabb ezek közül az opportunista fertõzések és a tuberculosis. Emellett lupusszerű tünetek, demyelinisatiós kórképek, aplasticus anaemia sporadikus elõfordulását közölték. A biológiai terápia biztonságosságának alapvetõ követelménye a szakszerű indikáció és a gondos megfigyelés a kezelés alatt, amelynek alapelveit a nemzetközi tapasztalatok alapján a Reumatológiai és Fizioterápiás Szakmai Kollégium már kidolgozta.

A plazmasejtes malignitások közé sorolt myeloma multiplex egy sokarcú hematológiai megbetegedés, mely onkológiai differenciáldiagnosztikai problémát jelenthet. A betegség fontosságára gyakorisága hívja fel a fi gyelmet. Az új terápiás lehetőségek birtokában az e betegségben szenvedők évtizedes túlélése nem szokatlan, így a myelomás betegek a szakrendelői forgalom jelentős hányadát adják. Összefoglalónkban ismertetjük a betegség diagnosztikus kritériumait, majd a transzplantációra alkalmas és alkalmatlan betegek szokásos kezelését, kezelési eredményeit. A betegség csaknem minden esetben relapszusba kerül: a többed vonalbeli kezelések széles tárházába közleményünk bepillantást ad, a hazai hematológiai gyakorlat bemutatásával.

A szerző áttekinti a reumatológiai betegségben alkalmazott fájdalomcsillapítás eszközeit, különös tekintettel a gyógyszeres fájdalomcsillapításra, azon belül a szelektív ciklooxigenázgátló coxibokra. A fájdalomcsillapítás új eszközeinek más a mellékhatásprofiljuk; bár ez kedvezőbb az eddig alkalmazott szereknél, de a fokozott biztonsági követelményeknek nem minden készítmény felelt meg. Az új, Magyarországon forgalomban lévő szerek gyomor-bél rendszert érintő mellékhatásainak kockázata jóval kisebb a hagyományos nem szteroid gyulladáscsökkentőkénél, ugyanakkor hatásossága azokkal megegyezik. A nem szteroid gyulladáscsökkentők - ideértve az újabb coxibokat is - különböző mértékben, de fokozzák a cardiovascularis megbetegedések kialakulásának kockázatát. A mozgásszervi betegségekben szükséges fájdalomcsillapítás és gyulladáscsökkentés gyógyszereinek kiválasztásakor a hatásosságot és a leggyakoribb - a gyomor- és bélrendszerre, illetve a cardiovascularis rendszerre kifejtett - mellékhatásokat mérlegelve kell a kezelést kiválasztani.