Lege Artis Medicinae

Kezelés az élet végén

GRABER Hedvig, MAGYAR Tamás

2003. JÚNIUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2003;13(05)

Az elmúlt évtizedben az orvosokat és a szakirodalmat sokat foglalkoztatta az élet végének problémája. A szerzők áttekintést adnak a haldoklók jogait, intézkedési lehetőségeit, és a halál előtti napokban adott kezelést elemző tanulmányokról. A szerzők retrospektíven elemezték osztályukon 2001. október 1-2002. március 31. között elhunyt 103 betegük utolsó három napi gyógyszerelését. Nyugati adatokkal összehasonlítva a betegek talán több gyógyszert kaptak; feltehetően azért, mert Magyarországon talán (még?) nem szokás a beteg haldoklóvá nyilvánítása, és a szükségtelen gyógyszerek tudatos leállítása. Antibiotikumot viszont ritkábban javasoltak (28,1% szemben a külföldi irodalomban olvasható 42-88%-kal). Az antibiotikumok nem a tüneti kezelés eszközei, de alkalmazhatók palliatív terápiaként, ha ily módon enyhíthető a terminális infekció okozta szenvedés. A szerzők javaslatokat tesznek az antibiotikum indikációjára és megfelelő választására az élet végén; rámutatnak a kérdés szakmai és etikai problémáira. Az orvos sokat tehet azért, hogy haldokló betegének emberi méltóságát megóvja, és lehetővé tegye, hogy az utolsó napok békések, testi- lelki szenvedéstől mentesek legyenek.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A palliatív sugárkezelés indikációi

POLGÁR Csaba

A daganatos betegek körülbelül 70%-ánál - a komplex, multidiszciplináris kezelés részeként - sugárkezelésre is szükség van a betegség természetes lefolyása során. Sajnos, az esetek mintegy 40-50%-ában a betegség előrehaladott stádiuma vagy a kiújuló, disszeminálódó folyamat miatt nem számíthatunk gyógyulásra. Ilyenkor a beteg panaszainak csökkentésére, a daganat lehetőség szerinti megkisebbítésére, a további progresszió lassítására, az életminőség (quality of life) javítására a sugárkezelést palliatív szándékkal végezzük. Sürgősségi radioterápia esetén a palliatív intenció ellenére sem halasztható a sugárkezelés megkezdése, mivel az azonnali kezelés akut életveszélyt háríthat el. A szerző áttekinti a palliatív és sürgősségi sugárkezelés legfontosabb indikációit, a napi klinikai gyakorlatban leggyakrabban alkalmazott besugárzási technikákat és dózisokat, illetve a palliatív és sürgősségi radioterápiától várható eredményeket.

Lege Artis Medicinae

Terminális állapotú rákbetegek hányingerének és hányásának csillapítása

SIMKÓ Csaba

A terminális állapotú rákbetegek egyik leggyakoribb panasza a hányinger, illetve a hányás. Ezek hátterében számos kiváltó ok állhat. A gyakori hányás jelentősen rontja az életminőséget, tartós fennállása esetén számos szövődmény léphet fel, és kórházi felvétel válhat szükségessé. A palliatív ellátás során e kínzó tüneteket úgy kell megszüntetni, hogy közben a kiváltó ok legtöbbször fennmarad. Az eredményes tüneti kezelés eléréséhez érteni kell a hányást előidéző mechanizmusokat, alaposan kell ismerni a legfontosabb antiemetikumokat, és a hatékonynak talált gyógyszereket rendszeresen kell alkalmazni.

Lege Artis Medicinae

A súlyos, daganat okozta fájdalom csillapítása

SIMKÓ Csaba

Bár a daganatos megbetegedéshez társuló fájdalom legtöbbször krónikus, bizonyos helyzetekben intenzitása sürgősségi beavatkozást tehet szükségessé. A szerző a fájdalom időbeni megjelenése alapján elkülönítve tárgyalja a folyamatosan fennálló és az epizodikus, úgynevezett áttöréses fájdalmak kezelési lehetőségeit, külön taglalva a neuropathiás fájdalmakat. Hangsúlyozza, hogy az opiátérzékeny, perzisztáló súlyos fájdalmak leggyorsabban intravénásan titrált morfin adásával szüntethetők, és ajánlást fogalmaz meg ennek gyors, de biztonságos kivitelezésére. Végül kiemeli az időben elvégzett fájdalomanalízis és az adekvát gyógyszeres kezelés fontosságát, amelynek elmaradása az ineffektív fájdalomcsillapítás legfontosabb tényezője mind a mai napig.

Lege Artis Medicinae

A szolid tumorok palliatív kemoterápiája

TELEKES András, HEGEDŰS Márta

A palliatív kemoterápia definíció szerint olyan citotoxikus kezelést jelent, ahol a várható eredmény nem elégséges a beteg gyógyulásához, de csökkentheti a daganat okozta tüneteket. Olyan kezelés, ahol a tüneti javulás esélye nagyobb előnyt jelent a beteg számára, mint amennyi hátránnyal a várható toxicitás jár. A hetvenes-nyolcvanas években a citosztatikumok értékelésekor a vizsgálatok végpontjainak még csak az objektív válasz arányát, a betegségmentes, illetve teljes túlélést választották. E vizsgálatok során azt észlelték, hogy - a fenti végpontok mérése szerint „hatástalannak” talált kezelés ellenére - a betegek számottevő része jelentős tüneti javulást mutatott. Ma már a kezelések hatékonyságát mérő vizsgálatok standard végpontjai között az életminőség mérése is szerepel. Mi több, az orvosok az életminőséget tekintik a legfontosabb független tényezőnek a palliatív kemoterápia céljaként. Fontos, hogy a kemoterápiában nem csak a remisszió jelenti a kezelés végső hasznát. A szerzők összefoglalják a palliatív kemoterápia szerepét és lehetőségeit egyes daganatféleségek esetén.

Lege Artis Medicinae

Ami személyes és ami nem

PÖRCZI Zsuzsanna

Egy újabb tanév, amelyben a bioetika alapvetõ kérdéseinek tárgyalása során a szemeszter közepe felé, lassú és alapos bevezetés után elérkezünk az eutanázia témájához, és ebben a tanévben sokat foglalkoztunk az alkotmánybírósági döntéssel is.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat

HARGITTAY Csenge, GONDA Xénia, MÁRKUS Bernadett, VÖRÖS Krisztián, TABÁK Gy. Ádám, KALABAY László, RIHMER Zoltán, TORZSA Péter

A cukorbetegség és a depresszió gyakran komorbid krónikus betegségek. Önmagukban is nagy betegségterhet jelentenek, azonban együttes előfordulásuk tovább növeli a cukorbetegség szövődményeinek számát, a morbiditást és a mortalitást. A két betegség közti kapcsolat kétirányú, amelynek hátterében már ismert és még csak feltételezett mechanizmusok állnak. A szerzők összefoglaló közleményének célja az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat bemutatása, illetve a gyógyszerek szénhidrát-anyagcserére gyakorolt hatásának elemzése. Az antidepresszívum-kezelés egyrészt javíthatja a betegek hangulatát, kognitív funkcióit és adherenciáját, amely pozitív hatással lehet a glükózháztartásra, másrészt a gyógyszerek metabolikus mellékhatásai ronthatják is a szénhidrát-anyagcserét. A metabolikus mellékhatások szempontjából a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók a legelőnyösebbek, a triciklikus antidepresszívumok és a monoaminoxidáz-gátlók szoros kontroll mellett alkalmazhatók. A szerotonin- és noradrenalinvisszavétel-gátlók a noradrenerg aktiválási úton keresztül ronthatják a glykaemiás kontrollt. Az újabb típusú antidepresszívumok hatása pedig pozitív vagy semleges. A depresszió szű­ré­sével és időben elkezdett kezelésével csökkenthetők a két betegség komorbiditásából származó komplikációk. A cukorbetegek dep­ressziójának kezelése során pedig fontos az antidepresszívumok metabolikus mellékhatásainak a figyelembevétele, és a szénhidrátháztartás szorosabb ellenőrzése.

Ideggyógyászati Szemle

A késői kezdetű Pompe-kórban szenvedők enzimpótló kezelésének hosszú távú követése

MOLNÁR Mária Judit, BORSOS Beáta, VÁRDI Visy Katalin, GROSZ Zoltán, SEBÕK Ágnes, DÉZSI Lívia, ALMÁSSY Zsuzsanna, KERÉNYI Levente, JOBBÁGY Zita, JÁVOR László, BIDLÓ Judit

A Pompe-kór (PD) egy ritka lizoszomális tárolási betegség, amit a GAA gén mutációja következtében kialakuló α-glü­kozidáz (GAA) enzim elégtelen működése okoz. Az enzim­deficientia a glikogén lizoszomális felszaporodásához vezet. A betegségnek két klinikai formája ismert, az újszülöttkori, valamint a késői forma. Jelenleg a betegség hátterében a GAA génnek közel 600 mutációja ismert. A kaukázusi populációban a késői forma hátterében a c.-32-13T>G mutáció a leggyakoribb, az allélfrekvencia közel 70%. A Pompe-kórt enzimpótló terápiával (ERT) tudjuk kezelni, kéthetente Myozyme infúzió adásával. Közleményünkben 13, több mint öt éve kezelt, késői kezdetű formában szen­vedő beteg hosszú távú követését mutatjuk be. A leg­hosszabb követési idő 15 év volt. A kezelés eredmé­nyességének megítélésére évente mértük a 6 perces járó­távolságot és a légzésfunkciót. Az adatok alapján a 6 per­ces járótávolság az enzimpótló kezelés indítása után körülbelül 3-4 évig javult, ezt követően az esetek többségében a megtett távolság csökkent. A több mint 10 éves követés után a kezdeti 6 perces járótávolsághoz képest romlást tapasztaltunk az esetek 77%-ában, javulást az esetek 23%-ában. A követés ideje alatt mindössze egyetlen beteg került kerekesszékbe. A légzésfunkció, különösen fekvő helyzetben hasonlóan alakult. A betegek terápiára adott válaszában nagy variabilitást figyeltünk meg, ami csak részben mutatott összefüggést a terápiás fehérje ellen termelődő antitestszinttel. Az ERT eredményessége jelentősen függött a betegséget okozó mutáció típusától, a betegség státuszától a kezelés kezdetekor, a beteg fizikai aktivitásától és táplálkozási szokásaitól. Az innovatív orphan gyógyszerekkel kezelt betegek hosszú távú követése kiemelkedően fontos ahhoz, hogy megismerjük a kezelés valós hasznát és a betegek igényeit.

Hypertonia és Nephrologia

A Covid-19 és a diabetes mellitus

SIMONYI Gábor

2019 végén a kínai Vuhanból induló új koronavírus-betegség (Covid-19) epidémiája nagy kihívások elé állította még a legfejlettebb országok egészségügyi rendszerét is. A betegség magas mortalitását főleg idősebbekben és a különböző cardiovascularis és metabolikus társbetegséggel élőkben tapasztalták. Jelen összefoglalóban a diabetes mellitus és a Covid-19-betegség kapcsolata kerül terítékre, a legfrissebb nemzetközi adatok alapján.

Ideggyógyászati Szemle

A bizonyítékon, illetve tapasztalaton alapuló orvosi szemlélet ütközései az epilepsziás betegek szakellátása során hozott egyes döntésekben

RAJNA Péter

Célkitűzés – A szerző a vonatkozó szakirodalmi adatok és több évtizedes szakmai tapasztalata alapján kiemeli a bizonyítékon, illetve tapasztalaton alapuló betegellátási szemlélet mindennapos ütközési pontjait a felnőtt epilepszia-járóbetegellátás terepén. Kérdésfeltevés – Az epilepsziás betegek ellátása és gondozása során melyek azok a felelősségteljes döntési feladatok, amelyekben a leghatékonyabb megoldáshoz a tudományos eredmények önmagukban nem szolgáltatnak elegendő alapot? A vizsgálat módszere – Az epilepszia-szakellátás érvényes hazai szakmai irányelvét alapul véve, annak szerkezete szerint haladva áttekinti a betegellátási folyamatot, és kiemeli a célkitűzésnek megfelelő kritikus feladatokat. Rámutat a döntési dilemmák szakmai alapjaira (azok hiányosságára vagy bizonytalanságára, vagy a terület kutatásának nehézségeire). Eredmények – A szerző véleménye szerint a tapasztalaton alapuló szemlélet egyes vonatkozásokban felülírhatja a bizonyítékon alapulót az epilepsziabetegség definíciója, az epilepsziás roham besorolása, az etiológiai meghatározás, a genetikai háttér, a kiváltó és kockázati tényezők, az akut rohamprovokáló tényezők jelentő­sé­gé­nek megítélésében. Ez pedig befolyásolhatja a komplex diagnózisalkotást. A gyógyszeres kezelés során az első szer beállításánál, a terápiás algoritmusok közötti válasz­tásban, valamint a farmakoterápia során alkalmazott gondozási teendőkben is érvényesülhetnek az ajánlástól eltérő egyéni szempontok. De ezek megjelennek a nem gyógyszeres kezelési módok döntési folyamatában épp­úgy, mint a rehabilitáció és gondozás területén. Következtetések – A szakmai tapasztalat (és a betegérdek) érvényesítése a bizonyítékon alapuló orvosi szemlélet fel­tétlen kiegészítője, az optimális eredmény érdekében azon­ban több esetben felül is írhatja a hivatalos ajánlásokat. Ezért lenne szükség arra, hogy a magas szintű betegellátás érdekében a problémás betegek hivatalosan, szervezett formában is eljuthassanak azokba a centralizált intézmé­nyekbe, amelyekben a felelősségteljes döntések meg­hoza­talára alkalmas szakemberek állnak rendelkezésre.

Hypertonia és Nephrologia

A Magyar Hypertonia Társaság szakmai irányelve - A hypertoniabetegség ellátásának irányelvei 11., módosított, javított és kiegészített kiadás.

FARSANG Csaba, JÁRAI Zoltán

Az előző, 2015-ben megjelent magyar irányelv óta számos új ismeret látott napvilágot, amelyeket a 2018-ban kiadott ESC/ESH új európai irányelv részletezett. Ezek érintik a vérnyomás emelkedésében és a következményes szervkárosodásokban (úgynevezett hypertonia mediálta szervkárosodás [hypertension-mediated organ damage] - HMOD) szerepet játszó kórélettani folyamatokat, a hypertonia epidemiológiáját, a társuló cardiovascularis kockázati tényezőknek és társbetegségeknek a hypertoniás betegekre gyakorolt hatását, a vérnyomáscsökkentő nem gyógyszeres és gyógyszeres kezelés hatékonyságát, valamint a hypertonia genetikáját. Ezek tették lehetővé a célvérnyomás pontosabb meghatározását is. Feladatunk tehát az volt, hogy ezeket az eredményeket beépítsük a korábbi irányelv szövegébe úgy, hogy egyúttal gyakorlatiasabb szempontokat is érvényesítsünk, és a hypertonia diagnosztikájára, kezelésére vonatkozó ajánlást közvetlenebb módon fogalmazzuk meg. A Magyar Hypertonia Társaság (MHT) 2018. évi irányelveinek szerkezete nem tér el lényegesen a korábbitól. Az ajánlások osztályai (I, IIa, IIb és III) és a bizonyítékok szintjei (A, B és C) is azonosak.