Lege Artis Medicinae

Hepatitis C-vírus-fertőzésben (genotípus 1) és súlyos fokú fibrosisban vagy kompenzált cirrhosisban szenvedő betegek kezelése: telaprevir korai hozzáférési program Magyarországon

TORNAI István1, HORVÁTH Gábor2, GERVAIN Judit3, MAKARA Mihály4, BÁNYAI Tivadar5, VINCZE Áron6, SZALAY Ferenc7, LONJON-DOMANEC Isabelle8, HILL Andrew9, HUNYADY Béla10

2013. SZEPTEMBER 22.

Lege Artis Medicinae - 2013;23(09)

A HEP3002 egy 16 országban zajló, folyamatban lévő, nyílt, korai hozzáférési telaprevir program, amelyben 1-es genotípusú hepatitis C-vírus-fertőzésben (HCV) és súlyos fokú fibrosisban vagy kompenzált cirrhosisban szenvedő betegek vesznek részt.

AFFILIÁCIÓK

  1. Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Belgyógyászati Intézet
  2. Budai Hepatológiai Centrum
  3. Szent-György Kórház, Belgyógyászat, Hepato-Pancreatológiai és Molekuláris Diagnosztikai Laboratórium részlege
  4. Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Központi Rendelôintézet
  5. Pándy Kálmán Megyei Kórház
  6. Pécsi Tudományegyetem, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Gasztroenterológiai részleg
  7. Semmelweis Egyetem, I. Sz. Belgyógyászati Klinika
  8. Janssen Pharmaceuticals; Párizs, Franciaország
  9. MetaVirology Ltd; London, Egyesült Királyság
  10. Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Gyors, in vitro, vérsejteken végzett IL-6-alapú diagnosztikus teszt bőrtünetekkel jelentkező gyógyszerreakciókban

BALÓ-BANGA J. Mátyás, SCHWEITZER Katalin

BEVEZETÉS - Az IL-6 multifunkcionális citokin, melynek szerepe van mind a haematopoesisben, mind a T- és B-lymphocyták differenciálódása, illetve a gyulladásos folyamatok és az allergiás reakciók szabályozásában. Felmerült a kérdés, hogy a mononukleáris sejtekből felszabadult IL-6 alkalmas-e a gyógyszerallergia kimutatására, de jól alkalmazható leírás jelenleg nem található. MÓDSZER - Az általunk kidolgozott módszer lényege: a mononukleáris sejtekben levő preformált IL-6-ot négy standard koncentrációjú, tiszta hatóanyaggal történő 20 perces inkubációt követően a felülúszóból ELISA módszerrel határoztuk meg. Epicutan, intradermalis, valamint szisztémás provokációs teszteket is alkalmaztunk az anamnesztikusan gyanús anyagokkal (483 in vitro meghatározás ellenőrzésére 172 in vivo vizsgálat). EREDMÉNYEK - Két, gyógyszerallergiára gyanús (100 és 62 fő) és egy-egy megfelelő kontrollcsoporton (24 és 23 fő) történtek a vizsgálatok. Párhuzamosan néhány esetben meghatároztuk a TNF-α, IL-2 és IFN-γ, IL-4 mennyiségét áramlásos citometriás módszerrel. Ezek közül csak az IL-6 és a TNF-α volt kimutatható. Eredményeinket összehasonlítottuk a paralel végzett in vivo vizsgálatok eredményével. Megállapítottuk, hogy az IL-6-release mértéke nem függ a klinikai fenotípustól és a vizsgált gyógyszer molekulaszerkezetétől, valamint hatástani csoportjától (76- 4000 Da között). Az alacsony vagy többszörös kibocsátási koncentrációk jól jelezték a tünetek súlyosságát és testfelszíni kiterjedését. KÖVETKEZTETÉS - Ezekre az ismeretekre alapítva a klinikumban jól felhasználható in vitro módszert dolgoztunk ki a bőrtünetekkel jelentkező gyógyszeres szenzibilizáció vizsgálatára és differenciáldiagnosztikájára.

Lege Artis Medicinae

Korai stádiumú emlőcarcinomában szenvedő posztmenopauzális korú nőbetegek letrozolkezelése négy-hat éves tamoxifenterápia után: tolerálhatóság és életminőség

TÓTH Éva Katalin, NEMESKÉRI Csaba, SZABÓ Barna, URBANCSEK Hilda, MÉSZÁROS Edina, NAGYKÁLNAI Tamás, PESTI Lajos, MARKÓ László, NAGY Beatrix, LANDHERR László

BEVEZETÉS - Hormondependens emlőrákban az öt évig alkalmazott posztoperatív tamoxifenterápia standard kezelési mód, ennek öt évet meghaladó folytatása már növelheti a betegség kiújulásának kockázatát. Igazolást nyert, hogy a tamoxifenkezelés megszakítása után a harmadik generációs aromatázgátló letrozol szignifikánsan javítja a betegségmentes túlélést. Fontos annak tanulmányozása, hogy az ösztrogénszint jelentős csökkentése összefüggést mutat-e a nemkívánatos események/ mellékhatások előfordulásával, illetve az életminőség változásával. BETEGEK ÉS MÓDSZER - 2005-2009 között 921, korai stádiumú emlőcarcinomában szenvedő nő (átlagéletkor 63 év, 40-94 év) részesült tamoxifenkezelést követő, kiterjesztett adjuváns letrozolkezelésben. Közülük 541 beteg kapott ezt megelőzően 4-6 évig tamoxifenterápiát. Ez utóbbi betegcsoportban vizsgáltuk a letrozolkezelés során fellépő relapsusokat, a betegek életminőségét az SF-36 kérdőívvel, valamint mind a 921 beteg körében a nemkívánatos események, mellékhatások fellépését. A betegek összesen nyolc alkalommal vettek részt viziten, a kérdőívet négy alkalommal töltötték ki. EREDMÉNYEK - A vizitek során 20 beteg esetében jegyeztek be relapsust. Az életminőség pontszámai két főcsoportban - fizikális és mentális egészség - és ezeken belül három alcsoportban javultak szignifikánsan, és romlás nem volt tapasztalható. Kilencszázhuszonegy letrozolt szedő betegből 73-nál lépett fel nemkívánatos esemény/ mellékhatás, ezek közül kilenc volt súlyosnak minősülő, és három beteg meghalt. A két leggyakoribb mellékhatás az ízületi és csontfájdalom (18 beteg), illetve a hőhullám (12 beteg) volt. KÖVETKEZTETÉS - A kiterjesztett adjuváns letrozolkezelés eredményes volt a relapsusok számát és a kezelést folytató betegek számát illetően. A betegek életminősége az SF-36 kérdőív alapján összességében javult. A letrozolkezelést a betegek többsége jól tolerálta, ami kedvezően befolyásolhatja a terápia kimenetelét.

Lege Artis Medicinae

Az elme változásai

TAKÁCS Szilvia

Kelly McGonigal impozáns célt tűzött ki maga elé, amikor a modern tudomány eredményeit a kontemplatív tradíciók tanításaival ötvözve a ma emberének kívánt gyakorlatban is alkalmazható könyvet készíteni.

Lege Artis Medicinae

Infekciók megelőzése léphiány és a lép működési zavara esetén: a nemzetközi ajánlások hazai adaptációja

KULCSÁR Andrea

A lép hiánya vagy funkciózavara esetén fokozott a súlyos fertőzések kockázata. A kockázat a splenectomiát követő két éven belül a legnagyobb. Fertőző mikroorganizmusok széles spektruma okozhat súlyos fertőzést, különösen fiatal vagy immunhiányos betegekben. A leggyakoribb patogén a Streptococcus pneumoniae, a Neisseria meningitidis és egyes országok esetében a Haemophilus influenzae b típusa (Hib). A lép hiánya vagy funkciózavara esetén fellépő fertőzések prevenciójára és kezelésére vonatkozóan a nemzetközi ajánlások nem egységesek. A rendelkezésre álló adatok túlnyomó része szakértői bizottságok beszámolóiból, állásfoglalásaiból, és/vagy egészségügyi hatóságok klinikai tapasztalataiból származik. Ezen a területen Magyarországon is hiányosságokat találunk. Azokat a betegeket, akiknek a lépét eltávolították, valamint azokat, akik valamely egészségügyi problémájuk miatt hajlamosak a lép hipofunkciójára, tájékoztatni kell az állapotukkal járó veszélyekről, immunizálni kell és profilaktikus antibiotikum- kezelésben kell részesíteni a nemzeti epidemiológiai és mikrobiológiai protokolloknak megfelelően. Magyarországon minél előbb szükség lenne egyértelmű ajánlásokra a fertőzések megelőzésére vonatkozóan azoknál a betegeknél, akiknek hiányzik vagy diszfunkcionális a lépe. A szerző célja, hogy védőoltás-tanácsadóként felhívja a figyelmet erre a problémára, és segítséget nyújtson orvosok és betegek számára egyaránt.

Lege Artis Medicinae

Droghasználat és halálkeresés - A halállal kapcsolatos attitűdök opiáthasználók körében

PAP Ágota, HEGEDÛS Katalin

Az ember félelmeinek hátterében sokszor a halálfélelem áll. A droghasználatot önmagában is öndestrukciónak tekinthetjük, így közvetve kötődik a halállal kapcsolatos attitűdhöz. Magyarországon a fiatalok körében az öngyilkosság az egyik vezető halálok, ami gyakran valamilyen függőséggel vagy szerhasználattal társul. Azt is mondhatjuk, hogy a droghasználat olyan indirekt módja a „halálkeresésnek”, ami meghoszszabbítja a haldoklás, szenvedés idejét. A kábítószer-fogyasztással közvetlenül összefüggésbe hozható halálozás a túladagolás. Az intravénás droghasználat a fertőző betegségek veszélyével is járhat (például közös tű/fecskendő/szűrő használata) - HCV, AIDS stb. Az intravénás droghasználat leginkább - de nem kizárólag - az opiáthasználókat jellemzi. Az opiátokon belül a heroin hatásmechanizmusára az intenzív eufóriaérzés, a bódulatig és a kábulatig fokozódó kellemes közérzet jellemző. Addiktív potenciálja nagyon magas, a leépülés pedig látványos és végzetes is lehet. Közleményünkben a túladagolásra vonatkozó korábbi megfigyeléseket tárgyaljuk, azaz az eddigi kutatások által is igazolt ártalomcsökkentés létjogosultságát, a túladagolások lehetséges prediktorait, valamint a prevenció színtereit.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének konszenzusdokumentuma - A hyperurikaemiás és a köszvényes betegek ellátásáról

Ez a konszenzusdokumentum azért született, hogy iránymutatást adjon a magas húgysavszinttel élô tünetmentes személyek, illetve a köszvényes betegek hatékony és modern szemléletû ellátásához. A dokumentumot három hazai tudományos társaság, a Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének szakértôi testülete állította össze annak érdekében, hogy összefoglalják mindazokat az ismereteket, amelyek jelenleg rendelkezésünkre állnak a kérdésben. Emellett a konszenzusdokumentum megalkotásának fontos célkitûzése volt olyan egyértelmû ajánlások megfogalmazása, amelyek segítenek a gyakorló orvosnak a hyperurikaemiás és a köszvényes betegek mindennapi ellátásában.

Lege Artis Medicinae

A Covid-19-kardiológiáról – 2020 tavaszán

VÁLYI Péter

A 2019 decemberében kitört, a SARS-CoV-2 (Se­vere Acute Respiratory Syndrome Co­ro­navirus-2) vírus okozta világjárványban 2020. áp­rilis 30-ig 3 247 648 ember betegedett meg, akik közül 230 615 halt meg (1). Ma­gyar­or­szágon az igazoltan új koronavírussal fertôzöttek száma 2775, az új koronavírus okozta betegségben (Co­ronavirus Disease 2019 – Covid-19) 312 személy halt meg (2). A Covid-19 kardiológiai vonatkozásairól egyre nagyobb számban jelennek meg közlemények. Pél­dául a renin-angiotenzin rendszer gátlóinak és a Covid-19-nek az összefüggéseit Kékes és szerzôtársai tárgyalják (3). A LAM jelenlegi számában pedig Hepp és szerzôtársai foglalják össze azokat az ismereteket a Covid-19 kapcsán, amelyekrôl nemcsak a kardiológusoknak kell tudniuk (4).

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülô beteggel a sürgôsségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitûzés – Kérdôíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgôsségi ellátást követôen. Kérdésfelvetés – A sürgôsségi osztályon felállított diagnózis és a késôbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminôsége az idô függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgôsségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdôívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdôíveket 308 betegtôl (110 férfi, 198 nô, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgôsségi diagnózisok megoszlása a következôképpen alakult: centrális eredetû (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idô leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendô azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgôsségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgôsségi osztályon felállított diagnózis és a késôbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkezô betegek sürgôsségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Ideggyógyászati Szemle

[Parkinson-betegek körében az alexithymia kognitív zavarral jár együtt ]

SENGUL Yildizhan, KOCAK Müge, CORAKCI Zeynep, SENGUL Serdar Hakan, USTUN Ismet

[A kognitív zavar a Parkinson-kór gyakori nem motoros tünete. Az alexithymia a Parkinson-kór még ma is kevéssé megértett neuropszichiátriai jellegzetessége. A kog­nitív zavar (különösen a visuospatialis és a végre­hajtó funkciók zavara) és az alexithymia hátterében ugyanazon neuroanatómiai struktúrák patológiája áll. Hipo­tézisünk szerint e neuroanatómiai kapcsolat követ­kez­tében összefüggésnek kell lennie a kognitív zavar és az alexithymia mértéke között. Cél – A vizsgálat célja az volt, hogy megvizsgáljuk, van-e összefüggés az alexithymia és a neurokognitív funkciók között Parkinson-betegek körében. A vizsgálatba 35 Parkinson-kóros beteget vontunk be. A Torontói Alexithymia Skálát (TAS-20), a Ge­riátriai depresszió-kérdôívet (GDI), valamint részletes neuropszichológiai vizsgálatokat alkalmaztunk. A magasabb TAS-20-pontszámok negatív összefüggésben álltak a Wechsler Intelligenciateszt felnôtt­változatának (WAIS) Similarities alskálájának pontszá­mai­val (r = –0,71; p-érték: 0,02), az órarajzolási teszt (CDT) pontszámaival (r = –0,72; p=0,02) és a verbális fluencia (VF) mértékével (r = –0,77; p<0,01). Az érzelemazonosí­tási alskála pontszámai negatív összefüggésben álltak a CDT-pontszámokkal (r = –0,74; p=0,02), a VF-pontszá­mok­kal (r = –0,66; p=0,04), valamint a vizuális emléke­zet azonnali elôhívását mérô alksála pontszámaival (r = –0,74; p=0,01). A VF-pontszámok az érzelemleírás ne­héz­ségét mérô alskála (DDF) pontszámaival is összefüggést mutattak (r = –0,66; p=0,04). Fordított irányú összefüggés volt kimutatható a WAIS Similarities és a DDT alskálák pontszámai (r = –0,70; p=0,02), valamint a külsô orientáltságú gondolkodás alskála pontszámai (r = –0,77; p<0,01) között. Összefüggés volt kimutatható a végrehajtó funkció Z alskála és a TAS-20-pontszámok középértéke (r = –62; p=0,03), valamint a DDF alskála pontszámai között (r = –0,70; p=0,01). Összefüggés volt kimutatható az alexi­thy­mia és a visuospatialis, valamint a végrehajtó funkciókat mérô tesztek eredménye között. Az alexithymia és a dep­resszív tünetek között szintén szignifikáns összefüggést találtunk. Az alexithymia megléte fel kell hívja a klinikus figyelmét a párhuzamosan fennálló kognitív zavarra.]

Lege Artis Medicinae

Pajzsmirigybetegségek – amit a mindennapi gyakorlatban tudni kell

BAKOS Bence, TAKÁCS István

A pajzsmirigy betegségei nemcsak az endokrin kórképek között, de általában véve is igen gyakoriak. Minden klinikus, szakterületétôl és érdeklôdésétôl függetlenül, óhatatlanul találkozik pajzsmirigybetegekkel a mindennapokban. Bár a pajzsmirigybetegségek diagnosztikus és terápiás palettája az elmúlt évtizedben nem sokat változott, a betegek ellátásában több olyan intenzíven kutatott terület van, melyek újdonságaival fontos tisztában lennünk. Összefoglalónkban a forrongó témák közül tekintünk át hármat.