Lege Artis Medicinae

Az agyvérzések és subarachnoideális vérzések korszerű szemlélete

LEEL-ŐSSZY Lóránt1

1991. DECEMBER 25.

Lege Artis Medicinae - 1991;1(18)

Összefoglaló közlemények

Az agyvérzések az agyi érbetegségek között 10%-ban fordulnak elő. A subarachnoideális vérzések is gyakran társulnak az aneurysma rupturák kapcsán agyállomány vérzésekkel, ezért gyakorlati szempontból együtt tárgyalhatók a hypertensiós agyvérzésekkel. A vérzések korszerű diagnosztikája ma már elképzelhetetlen a képalkotó eljárások nélkül. A pontos diagnózis után (a CT eldönti, hogy ischaemiás, vagy vérzéses elváltozásról van-e szó) legfontosabb, hogy egy állományvérzést gyógyszeresen vagy sebészetileg kell-e kezelni? A gyógyszeres kezeléssel még nagyobb állományvérzések is jól kezelhetők és sok esetben csekély maradványtünetekkel gyógyulhatnak. Ezért fontos az első napok intenzív jellegű ellátása. A műtéti javallat ma már határozott szempontok szerint - CT vizsgálat és a beteg tüneteinek értékelése mellett – biztonsággal megállapítható, de az egyéni elbírálás elvének mindig érvényesülni kell. Ugyanez vonatkozik a subarachnoideális vérzések, illetve aneurysmák heveny szakban történő műtétére is.

AFFILIÁCIÓK

  1. Neurológiai és Psychiátriai Osztály Vaszary Kolos Kórház Esztergom

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Új lehetőség a colostoma-viselők életminőségének javítására

BARTHA István

A continentia biztosítása a colostoma-viselők rehabilitációjának alapkérdése. Ezen a téren jelentős előrelépést jelenthet a kétrészes Conseal System kidolgozása. A készülék elülső felszínén peremes gyűrűvel ellátott öntapadós alaplapból és a gyűrűhöz csatlakoztatható plasztikus anyagból készült, a stomába behelyezhető sztómazáróból áll. Ez utóbbi hivatott a széklet béllumenben való tartására, miközben a bélgázokat szabadon átengedi és carbon filter segítségével dezodorálja. A készülék klinikai kipróbálása 50 colostoma viselő bevonásával történt. 500 sztóma záró, 250 alaplap és 600 székletgyűjtő tasak került tesztelésre. A vizsgálók 87%-a az eszközök használatát könnyűnek és egyszerűnek találta. A stoma continentiája 488 (97,6%) sztómazáró esetén tökéletes volt a viselés idején. Széklet vagy bélnedv okozta eldugulás 430 (86%) sztómazáró esetében csak több mint 5 óra használat után következett be. Egy eszköz átlagos használati ideje 7 óra volt. A rendszeresen irrigálók esetében ez az idő meghaladta a 24 órát. A tesztelés során allergia, vagy kezelésre szoruló szövődmény nem fordult elő. A klinikai vizsgálat eredményeként a Conseal System kétséget kizáróan alkalmasnak bizonyult a colostomás betegek életminőségének javítására.

Lege Artis Medicinae

Metoprolol kezelés dilatativ cardiomyopathiában

DÉKÁNY Miklós, NYOLCAS Noémi, FIÓK János, VÁNDOR László, SEREG Mátyás, BALOGH Ildikó

A szerzők 20 dilatativ cardiomyopathiás beteget kezeltek metoprolollal. A betegek szívelégtelensége NYHA beosztás szerint II-IV, az átlag 2,5 volt. A metoprolol kezelést előzőleg beállított digitális, diureticum, vasodilatator terápia mellett alkalmazták. Összehasonlították a szer alkalmazása előtti és végleges adagjának elérése után 2-4 héttel (rövidtávú hatás), valamint 3-6 hónappal (középtávú hatás) nyert klinikai és noninvaziv adatokat. Három esetben korai intolerancia lépett fel: fokozódó szívelégtelenség (2 beteg), ill. panaszt okozó hypotonia (1 beteg). Az aktuálisan kezelt 17 beteg vizsgálati paramétereinek átlagos változását értékelve, a szívelégtelenség klinikai jeleinek szignifikáns mérséklődését, az ejectiós funkciós paraméterek kedvező, bár nem minden esetben szignifikáns változását, a becsült bal pitvari töltőnyomás csökkenését észlelték. A kedvező változások rendszerint csak a középtávú kezelési periódusban jöttek létre, ill. értek el szignifikáns mértéket. A szer hatásaként a cardialis beta-1 receptorok „down-regulációja", a toxikus myocardialis katecholamin hatás, valamint a szívizom oxigénigénye csökken, ugyanakkor a szívizom vérellátása javul. A szerzők az irodalmi adatok és saját tapasztalataik alapján – elsősorban kardiológiai cent rumokban – javasolják a metoprolol kezelés megkísérlését dilatativ cardiomyopathiában, ha a korábbi kezelés ellenére súlyos szívelégtelenség észlelhető.

Lege Artis Medicinae

Az oxigén eredetű szabad gyökök szerepe a myocardium reperfúzió során

KÓNYA László , FEHÉR János, JUHÁSZ Nagy Sándor

Ma egyre többen hangsúlyozzák, hogy az ischaemia-reperfúzió kapcsán észlelt szöveti, így myocardialis károsodásért részben oxigén eredetű szabad gyökök felelősek. Fiziológiás körülmények között az oxigénből származó toxikus károsító termékek kontroll alatt állnak, de ha a gyökök nagy mennyiségben keletkeznek, így például reperfúzió során, a szervezet védekező rendszere nem képes semlegesítésükre, és károsodást okoznak. A szöveti keringés újraindulásának tehát vannak veszélyei is. Számos vizsgálat bizonyította, hogy különböző szabad gyök fogó kezelések csökkenteni képesek a post-ischaemiás szöveti sérülést, de vannak ellentmondó eredmények, megoldatlan problémák is. Az oxigén eredetű szabad gyökök kóroki szerepének tisztázásához a hatásos antioxidans kezelés kidolgozásához további vizsgálatok szükségesek.

Lege Artis Medicinae

Kigyógyít

MATOS Lajos

Belfast Metoprolol Tanulmány; Helsinki Szív Tanulmány

Lege Artis Medicinae

Az ellenanyagtermelő sejtek hálózata és az autoimmunitás, az "immunológiai homunculus"

UHER Ferenc

Frank M. Burnet klónszelekciós elmélete szerint a saját struktúrákkal reagáló immunsejtek elpusztulnak és/vagy gátlás alá kerülnek, biztosítva a saját struktúrákkal szembeni toleranciát. Az egészséges immunrendszerben azonban mindig találhatók sejtek, sőt ún. „természetes" autoantitestek, amelyek saját struktúrákat ismernek fel. Az 1970-es években Niels K. Jerne feltételez te, hogy az ellenanyagmolekulák variábilis (V) régiói egyrészt a molekula antigén-felismerő helyét alkotják, másrészt azonban maguk is antigének ugyanazon szervezetben, azaz egy mással kölcsönhatásba léphetnek. A hálózat elmélet tehát az egész immunrendszert egyetlen, a V-régiók konnektivitásán alapuló - a szolubilis antitesteket és immunkompetens sejteket egyaránt magában foglaló - autonóm rend szernek tekinti. Antonio Coutinho a kettős, centrális és perifériás immunrendszer fogalmának bevezetésével próbálta meg feloldani a két elmélet közti ellentmondásokat. Szerinte a centrális rendszert egy szorosan kapcsolt hálózatba tartozó, autoreaktív lymfocyták alkotják. A perifériás, külső antigénekkel szembeni védelmet biztosító rendszer viszont állandóan megújuló, a klónszelekció törvényszerűségei szerint működő sejtekből áll. Végül Irun R. Cohen szerint a centrális rendszert alkotó hálózat nem más, mint egy homunculus, amely a szervezet korlátozott számú, domináns saját struktúrájának leképzését tartalmazza.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Új módszerek a stroke intenzív terápiájában: hemicraniectomia ischaemiás stroke-ban, valamint az intracerebralis és az intraventricularis vérzés kezelése urokinázzal

KAKUK Ilona, MAJOR Ottó, GUBUCZ István, NYÁRY István, NAGY Zoltán

Az életet veszélyeztető „malignus mediaocclusio” - az arteria cerebri media súlyos occlusiója - az arteria cerebri media területének több mint 50%-át érintő ischaemiás laesio. Az ischaemiás stroke-ok 10%-át teszi ki. Ebben a betegcsoportban a konzervatív terápia mellett 80%-os a mortalitás. A malignus mediaocclusióban a dekompressziós craniectomia életmentő beavatkozás lehet, fiatal stroke-betegeknél kifejezetten jó funkcionális neurológiai statust eredményez. A műtét célja a koponyaűri nyomás csökkentése, és az arteria cerebri media területe vérellátásának retrográd biztosítása a leptomeningealis artériákon keresztül. Az ismertetett betegnél malignus mediaocclusio miatti dekompressziós craniectomiát, később pedig rekonstrukciós cranioplasticát végeztek. A rehabilitáció nagyon jó eredményt hozott. A stroke-ok 15%-a intracerebralis vérzés, 10% pedig „spontán” intracerebralis haematoma. Ez utóbbinál a terápiát követően - akár sebészi, akár konzervatív beavatkozásokat végeznek - nagy mortalitással kell számolni: 30 napon belül 35-50%, és a túlélők súlyos maradványtünetekkel gyógyulnak. A közlemények szerint a nagy idegsebészeti beavatkozásokkal szemben sokkal jobb eredményeket értek el a haematoma drénen keresztüli aspirációjával. Még jobb eredményt hozhat, ha a haematomát urokinázzal is lizálják. A spontán, nem traumás intraventricularis haemorrhagia szintén rossz prognózisú megbetegedés. Extracranialis drén nélkül az akut fázisban könnyen kialakulhat oly mértékű liquorpasszázszavar, amely beékelődéshez vezethet, később pedig súlyos neurológiai tünetekkel járó hipertenzív hydrocephalus alakulhat ki. A bemutatott betegek intracerebralis vérzéseit nyolc napon túl gyakorlatilag csak nyomokban lehetett észlelni. Igen korán elkezdődhetett a betegek aktív rehabilitációja. Vérzéses szövődményt nem tapasztaltak. A bemutatott beavatkozások eredményességéhez lényegesen hozzájárult a neurológusok és az idegsebészek szoros együttműködése, a bizonyítékon alapuló azonos terápiás elvek kialakítása.

Ideggyógyászati Szemle

Idarucizumab alkalmazása dabigatranterápia melletti spontán intracerebralis vérzésben

BERECZKI Dániel Jr., SZILÁGYI Géza, KAKUK Ilona, SZAKÁCS ZOLTÁN, MAY Zsolt

Bevezetés - Az új típusú orális antikoagulánsok hatásának felfüggesztésére képes antidotumok közül elsőként a dabigatranspecifikus idarucizumab került piacra. Esetbemutatás - Magyarországon elsőként publikálunk dabigatran szedése mellett jelentkező akut intracerebralis vérzést, amelynél az antikoaguláns hatás felfüggesztésére idarucizumabbal került sor. Diszkusszió - A nemzetközi szakirodalom eredményeihez csatlakozva az antidotum esetünkben is hatékonyan függesztette fel a dabigatran hatását, megakadályozva ezzel az intracerebralis haematoma progresszióját az akut szakban. Konklúzió - Tekintettel arra, hogy az antidotumnak nincs bizonyítottan hatásos alternatívája, randomizált klinikai vizsgálatok kivitelezése nem volna etikus, így az esetismertetéseken túl prospektív tanulmányok pozitív eredményei járulhatnak hozzá a jövőben a terápiás ajánlások megváltozásához és ezáltal a dabigatrannal asszociált intracerebralis vérzések prognózisának javításához.

Ideggyógyászati Szemle

Az EEG-variabilitás kvantitatív monitorozása subarachnoidealis vérzést követően

JUHÁSZ Csaba, VESPA Paul, NUWER R. Marc, MARTIN Neil

Akut subarachnoidealis vérzést követően gyakran alakul ki vasospasmus és következményes agyi ischaemia. Az EEG-monitorozás célja a féltekei működészavar felismerése a posztoperatív periódusban. Subarachnoidealis vérzésen átesett 30 beteg EEG-jét monitoroztuk folyamatosan 8 csatornán a vérzést követő első 2 hét alatt. Számítógépes trendanalízis során a relatív alfateljesítmény időbeli variabilitását értékeltük vizuálisan egy 4 fokozatú skálán, és kvantitatív módon is mértük 8-16 órás periódusokban. Az adatokat a naponta végzett transcranialis Doppler vizsgálat értékeivel és a klinikai állapottal hasonlítottuk össze. Tizenhat betegnél alakult ki szimptómás vasopasmus, 4-nél pedig egyéb szövődmény. A relatív alfa-variabilitás mind a 20 esetben jelentősen csökkent, 6 betegnél a vasospasmus kezdetén, míg 10-nél 1-2 nappal a vasospasmus kialakulása előtt. Négy betegnél a variabilitás csökkenése kezdetben féloldali volt. Szövődménymentes lefolyású esetekben jelentős variabilitáscsökkenés nem jelentkezett. Az eredmények arra utalnak, hogy az EEG-háttértevékenység monitorozása segíthet a vasospasmus és egyéb szövődmények korai felismerésében. A relatív alfa-teljesítmény variabilitásának romlása a Dopplerrel kimutatható spasmus és a klinikai állapot rosszabbodása előtt jelezheti a féltekei működészavart.

Ideggyógyászati Szemle

A subarachnoidealis vérzést követő krónikus hydrocephalus kialakulását befolyásoló tényezők vizsgálata, különös tekintettel a kamrai és az ágyéki liquordrenázs szerepére

FÜLÖP Béla, DEÁK Gábor, MENCSER Zoltán, KUNCZ Ádám, BARZÓ Pál

A hydrocephalus az aneurysmaruptura okozta subarachnoidealis vérzés (SAV) gyakori szövődménye. Eddig számos tanulmányban foglalkoztak a krónikus liquorkeringési és liquorfelszívódási zavar kiváltó okával. Bár többfajta magyarázattal szolgáltak, abban a többségük egyetértett, hogy a liquorutak mechanikus elzáródása jelentős szerepet játszik a kórkép kifejlődésében. Összeállításunkban három év klinikai beteganyagát átvizsgálva arra kerestünk választ, hogy milyen tényezők befolyásolják a subarachnoidealis vérzést követő hydrocephalus kialakulását, illetve, hogy annak gyakorisága csökkenthető-e az agyvíz és a liquortér tisztulását elősegítő, folyamatos liquorlebocsátással. A Szegedi Tudományegyetem Idegsebészeti Klinikáján 2002 és 2005 között 171 (127 nő) beteget kezeltünk aneurysmaruptura okozta SAV miatt. Felvételkor minden esetben feljegyeztük a beteg nemét, klinikai állapotát, a kockázati tényezőket (a dohányzást, az alkoholfogyasztást és a magas vérnyomást), a műtét, valamint a liquorlebocsátás módját és idejét. Vizsgálataink azt mutatták, hogy a férfiak esetében, valamint súlyos klinikai állapottal járó kiterjedt vérzés esetén nagyobb a krónikus hydrocephalus kialakulásának valószínűsége. A kockázati tényezők közül egyértelmű összefüggést csak az alkoholfogyasztás és a magas vérnyomás mutatott, míg a dohányzás nem befolyásolta a liquorfelszívódási zavar kialakulását. A betegeink között igen kis számban észlelt késői hydrocephalusok aránya (mindössze 5,8%) összehasonlítva a jóval magasabb világirodalmi adatokkal (7-40%), arra utal, hogy liquorkeringési és -felszívódási zavar az esetek jelentős részében elkerülhető a klinikánkon rutinszerűen alkalmazott folyamatos kamrai vagy lumbalis liquorlebocsátás segítségével.

Ideggyógyászati Szemle

Az alkoholfogyasztás és az agyvérzés kockázata (angol nyelven)

SAJJAN Daniel, BERECZKI Dániel

A vizsgálat célja - Míg a kismértékű alkoholfogyasztás ischaemiás stroke kialakulásával szembeni védőhatása elfogadott, ellentmondó adatokat találunk az alkoholfogyasztás és az agyvérzés kapcsolatáról. Ebben a dolgozatban a kérdéssel kapcsolatos eset-kontroll és kohorsztanulmányokat tekintjük át. Módszerek - Az alkoholfogyasztás és az agyvérzés kapcsolatát elemző epidemiológiai vizsgálatokat a Medline adatbázisban, a PubMed keresőprogrammal, a közlemények címére korlátozott kereséssel azonosítottuk a következő kulcsszavak megadásával: „alcohol AND cerebrovascular dis*”, „alcohol AND stroke”, „alcohol AND cerebral hemorrhage” és „alcohol AND hemorrhagic stroke”. Eredmények - A legtöbb vizsgálat vagy az összes stroke előfordulását vizsgálta alcsoportok elemzése nélkül, vagy nem tett különbséget az állományvérzés és a subarachnoidealis vérzés között. A vizsgálatok eredményeit összegezve abban általában egyetértettek, hogy a nagy mennyiségű alkoholfogyasztás fokozza az agyvérzés kockázatát. Ellentmondóak az eredmények a kis- és közepes mértékű alkoholfogyasztást illetően: míg egyes vizsgálatok a mérsékelt alkoholfogyasztást védőhatásúnak találták, mások az alkoholfogyasztás mértékével lineárisan növekvő agyvérzési kockázatról számoltak be. Az alkohol vagy a megvonás által kiváltott hirtelen vérnyomás-emelkedés és az alkohol okozta véralvadási rendellenességek magyarázhatják azt, hogy a kis- és közepes mértékű alkoholfogyasztás nem egyformán hat az ischaemiás és a vérzéses stroke-ok kockázatára. A nagymértékű alkoholfogyasztás valószínűleg jobban fokozza az állományvérzés, mint a subarachnoidealis vérzés kockázatát. Következtetések - A nagymértékű alkoholfogyasztás az agyvérzés kockázatát is növeli. A mérsékelt alkoholfogyasztás - ellentétben az ischaemiás stroke-kal szembeni védőhatással - növelheti a vérzéses stroke-ok kockázatát.