Lege Artis Medicinae

A szöveti hypoxia szerepe a szövetregenerációban és a rosszindulatú tumorok egyre agresszívebb fenotípusának kialakulásában

HUNYADI János

2015. MÁRCIUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2015;25(03)

A hypoxiás stressz több betegség kísérője, megoldása fontos élettani folyamat. Szervezetünk rendelkezik egy olyan védelmi funkcióval, amely késlelteti a hypoxia által okozott károsodás kialakulását és szövetpusztulás esetén biztosítja a nekrotikus terület felszámolását. Ez a védelmi rendszer az elhalt területet körülvevő hypoxiás zóna sejtjeinek túlélését eredményezve indítja el a regeneráció folyamatát. A rendszer kulcsmolekulái a hypoxiaindukált faktor molekulák. Az összefoglaló közlemény irodalmi adatok alapján tárgyalja a szöveti normoxia-hypoxia élettani szerepét, valamint a hypoxia szöveti regenerációra kifejtett hatásait. A hypoxiaindukált faktor molekulák által indukált élettani rendszer fontos szerepet játszik az embrionális fejlődésben, a sebgyógyulásban és több betegség (például infarktus, stroke, vasculitis stb.) lezajlása során. Sajnálatos módon azonban ez a rendszer meghatározó szerepet tölt be számos rosszindulatú daganat malignitásának fokozódásában is. A daganat növekedése által előidézett hypoxia a hypoxiaindukált faktor rendszer által biztosítja a tumorsejtek életben maradását és nekrózis esetén az elpusztult tumorrész eltakarítását. A hypoxiás daganatsejtekben a hypoxiaindukált faktor rendszer révén elindul a regenerációs élettani folyamat, amely a normoxia helyreállítását, az újonnan növekedett tumor vaszkularizálódását, és elhalás esetén az elpusztult tumorsejtek eltakarítását eredményezi. Az érhálózat kialakulását követően azonban a hypoxiához szokott tumorsejtek nem pusztulnak el, megtartják eredeti kontrollálatlan osztódási készségüket, anaerob természetüket, sőt a hypoxiaindukált faktor által indukált genetikai változások segítségével lehetővé válik az eredeti sejtnél agresszívebb fenotípusú sejtek kialakulása. A szerző az egyik legrosszindulatúbb daganat - a melanoma malignum - példáján keresztül ismerteti a regeneráló hypoxiás rendszer tumorprogressziót elősegítő szerepét.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Migrénes és tenziós fejfájásban szenvedő betegek betegségreprezentációja

AMANDA Illés, NAGY Beáta Erika

Számos tudományos megfigyelés bizonyítja, hogy a különböző betegek a betegség lefolyásában és az ahhoz való alkalmazkodásban sokszor eltérő képet mutatnak, még ha a betegség közös is. Az eltérő reakciók mögött eltérő kognitív háttér húzódik meg, melynek tanulmányozása segíthet a betegek egyéni reagálásainak megértésében. 2007-ben egy fejfájós betegeken végzett kutatásban három tényezőnek a betegségreprezentációra gyakorolt hatását vizsgáltam: a betegség típusa, a betegség okának ismerete és a betegség fennállásának ideje. A betegek három csoportjával foglalkoztam: aura nélküli migrénesek, aurás migrénesek és tenziós fejfájósok. Különbségeket és összefüggéseket kerestem a csoportok betegségreprezentációjában. Munkánk során, a Magyarországon adaptált betegségreprezentációt mérő kérdőívet használtam, melyet két debreceni fejfájás-szakrendelés várójában vettem fel. Bár a kutatás során a legtöbb esetben nem találtunk szignifikáns összefüggést, bizonyos tendenciák levonhatóak a vizsgálatunkból. A betegségreprezentáció ismerete mentén tervezhetőbbé válna a fejfájós betegek pszichés megsegítése, pszichoterápiája, ezáltal javulhatna életminőségük.

Lege Artis Medicinae

A gyógyító tokaji

MAGYAR László András

A tokaji bornak négy alapfajtája van. A legérté- kesebb az úgynevezett esszencia, amely az állott aszúszemekből, a szemek puszta súlyától kiprése- lődő nedvből születik. Az értéksorrendben a második az aszú, amely zúzott, préselt, taposott aszúszemekből készül. A harmadik helyet a más- lás, a „másodrangú csinált bor” foglalja el, amely úgy készül, hogy a már egyszer kipréselt aszúsze- mek száraz törkölyére ismét mustot öntenek, s az így kapott masszát újra ki préselik. A negyedik tokaji borfajta pedig a „közönséges bor”, amely nem aszúszemekből, hanem csupán érett szőlőből készül.

Lege Artis Medicinae

A súlyos betegek ellátásának igazi ára - az együttérzésből fakadó fáradtság vagy elégedettség

KEGYE Adrienne, ZANA Ágnes, RÉVAY Edit, HEGEDÛS Katalin

A magyarországi hospice hálózat fejlődését és a súlyos betegekkel foglalkozók számának növekedését jól tükrözik az évenkénti, hospice-ellátásról szóló jelentések (2001- 2013). A jelentésekből azonban az is kitűnik, hogy fokozódik a dolgozók testi és lelki megterhelése, amely hamarabb vezethet kifáradáshoz, kiégéshez. A gyakorlati tapasztalatok alapján áttekintettük a súlyos betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók testi és lelki állapotát, valamint veszélyeztetettségét bemutató szakirodalmat, kutatási eredményeket. Az irodalomkutatás alapját magyar és nemzetközi adatbázisok képezték. Előnyben részesítettük a 2000 és 2014 között megjelent, elsősorban a palliatív és hospice-ellátásban dolgozókat vizsgáló, magyar és angol nyelvű kutatások eredményeit összefoglaló publikációkat. A szakirodalmi áttekintés egyik nagy hozadéka a legsúlyosabb állapotú betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók mentális állapotának sokkal részletesebb áttekintése volt. Viszonylag új elem a kutatásokban a betegekkel való együttérzésből fakadó elégedettség (compassion satisfaction), az együttérzésből fakadó kifáradás (compassion fatigue) és a burnout kapcsolatának részletes vizsgálata (negatív és pozitív hatások összefüggései), amely kiterjed a tünettanra és a megküzdésre is. Mindez lehetővé teszi, hogy mélyebben megértsük az okokat és eredményesebb módszerekkel segíthessük a hospice-ban dolgozó szakembereket a testi-lelki kifáradás megelőzésében.

Lege Artis Medicinae

Az emésztőrendszer védelme cardiovascularis betegségekben

FARSANG Csaba, TULASSAY Zsolt

A kardiológiában preventív céllal alkalmazott számos gyógyszer (nem szteroid típusú gyulladáscsökkentők, thrombocytaaggregációt gátlók, antikoagulánsok) világszerte a leggyakrabban használt gyógyszerek közé tartoznak. A gastrointestinalis (GI) vérzés, ulcusképződés és perforáció jelenti e szerek alkalmazásának legnagyobb kockázatát, azonban a hatásmechanizmusbeli eltérésektől függően egyéb, pleiotrop hatások is jelentősen befolyásolhatják ezeket a mellékhatásokat. A szerzők a hazai és a nemzetközi irányelvek tükrében röviden összefoglalják a GI védelem szempontjából fontos adatokat, kitérve a leggyakrabban alkalmazott H2-receptor-blokkolókra és a protonpumpa-inhibitorok alkalmazására.

Lege Artis Medicinae

Biohasonló inzulinok a láthatáron

JERMENDY György, KERPEL-FRONIUS Sándor

A diabetológiai gyakorlatban ma csak humán inzulint vagy inzulinanalógot tartalmazó készítményt használunk inzulinterápia szükségessége esetén. A humán inzulinok védettsége lejárt, az inzulinanalógok közül a glargin védettsége napjainkban fog megszűnni. A biohasonló inzulinkészítmények megbízható előállítása a gyógyszer­ipari kutatás egyik kihívását jelenti. Bár a világ néhány országában már forgalmaznak hasonló típusú inzulinkészítményeket, de regisztrációjuk elsősorban az eltérő minőségi követelmények miatt Európában és az Amerikai Egyesült Államokban nem történt meg. E téren áttörésként értékelhető, hogy az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) 2014-ben első követő inzulinkészítményként befogadta a biohasonló glargint. A közleményben a biohasonló inzulinkészítmények (versus generikus gyógyszerek) jellegzetességeit, előállításának nehézségeit tekintjük át. A biohasonló inzulinkészítmények esetében kiemelt jelentősége van az összehasonlító hatékonysági és biztonságossági vizsgálatoknak. A biohasonlóságot farmakokinetikai és farmakodinámiás tanulmányokkal, továbbá véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatok eredményeivel kell igazolni. Kiemelt jelentősége van az eltérő immunogenitásból potenciálisan adódó következmények tisztázásának is.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Két hónapos légsínterápia hatása az alvás struktúrájára, a kognitív funkciókra és a szorongásra

CSÁBI Eszter, VÁRSZEGI Mária, SEFCSIK Tamás, NÉMETH Dezsõ

Az alvási apnoe szindróma során az ismételt hypoxiás epizódok és ennek következtében kialakuló alváselégtelenség kognitív teljesítményromláshoz vezet. Azt vizsgáltuk, hogy a kezelésére alkalmazott pozitív felső légúti nyomásterápia rövid távon milyen hatással van az alvás struktúrájára, a neuropszichológiai funkciókra és a szorongásra. Ehhez 24 fő (23 férfi, egy nő; átlagéletkor: 53,21 év) obstruktív alvási apnoe szindrómás beteggel vettünk fel emlékezeti teszteket a kezelés megkezdése előtt és két és fél hónapos kezelést követően. Az eredmények alapján javulás jelent meg az alvás alatti légzésben, az alvás struktúrájában és a szubjektív aluszékonyságban. A kognitív funkciók tekintetében a kezelés pozitív hatással volt a szorongás szintjére, a komplex munkamemória és a rövid, valamint hosszú távú verbális emlékezeti teljesítményre, tehát elsősorban azokban a feladatokban jelent meg javulás, amelyek több agyterület összehangolt működését igénylik. Ennek alapján feltételezhető, hogy a légsínterápiás kezelés már rövid távon javulást eredményez az alvás architektúrájában, illetve, hogy az alvási apnoe következtében kialakuló dementia bizonyos funkciókat tekintve reverzíbilis.

Magyar Radiológia

Szerzett nem gyulladásos, nem traumás combnyakhypoplasia- dysplasia

NICOL Richard, MARZENA Wisniewska, KAZIMIERZ Kozlowski

DeFazio és munkatársai négy gyermek esetét ismertették a közelmúltban, akik extracorporalis membránoxigenátor kezelésben részesültek, és a femurnyak deformitásának kialakulását figyelték meg esetükben. Jelen közleményben két további olyan betegről számolunk be, akiknél hasonló elváltozátozás alakult ki, noha extracorporalis membránoxigenátor kezelésben nem részesültek, de életük első heteiben súlyos állapotban voltak. Az első betegnél kétszer végeztek rekeszizom-rekontsrukciót 18 órás és egyhónapos korban. A másik betegnél szívműtétet hajtottak végre kéthónapos korban, s a műtét alatt az extracorporalis keringés időtartama egy óra volt. Egyetértünk DiFazioval és munkatársaival, akik úgy gondolják, hogy mind a négy betegüknél - hasonlóan a mi betegeinkhez - a megfigyelt femurnyak-elváltozást a hypoxiás porckárosodás okozta, amely keringési zavar és coagulopathia következményeként jött létre.

Lege Artis Medicinae

A rosszindulatú daganatok klinikai és patológiai diagnózisa közti eltérések

KOVÁCS Attila, ILLYÉS György, SCHÖNFELD Tibor, SCHAFF Zsuzsa

BEVEZETÉS - Magyarországon, mint más országokban is számos alkalommal fordul elő, hogy az elhunyt beteg boncolásakor olyan betegségre derül fény, amelyet a modern klinikai diagnosztikai eszköztár ellenére sem sikerült korábban kimutatni. Jelen tanulmányunk célja a rosszindulatú daganatok klinikai találati arányának vizsgálata. MÓDSZER - 1996 és 2006 között 5005 kórboncolást végeztünk intézetünkben. Azokat az eseteket, amelyeknél eltérést láttunk a malignus daganat klinikai és patológiai diagnózisa között, újraértékeltük a primer tumor lokalizációja és a diagnózisok eltérésének típusa - álnegatív, álpozitív, eltérő lokalizáció - alapján. Megvizsgáltuk, hogy a klinikailag ismeretlen kiindulású daganatok milyen arányban kerültek felismerésre a boncolás során. A diagnózisok eltérésének okait és a terápia helyességét aszerint értékeltük, hogy történt-e hiba a diagnosztikus tevékenységben, és ha igen, akkor lényegesen befolyásolta-e a kórlefolyást. EREDMÉNYEK - A malignus daganatok eseteit vizsgálva 1495 boncolás közül 235 esetben (16%) találtunk eltérést a klinikai és patológiai diagnózis között. Hetvennégy esetben klinikailag ismeretlen kiindulású malignus tumorban szenvedett elhunytat boncoltunk (5%). A téves diagnózisok 57%-a álnegatív, 23%-a álpozitív, 20%-a pedig lokalizációjában téves tumordiagnózis volt. Az ismeretlen eredetű tumoresetek 75%-át a kórboncolás tisztázta. Összességében tehát öt, klinikailag diagnosztizált malignus daganatra jut egy téves diagnózis vagy ismeretlen tumorlokalizáció (309/1495, 21%). A téves diagnózisok között leggyakrabban a tüdőrák szerepelt, amelyet a máj- és vesedaganatok követtek. A diagnózisok eltérése nagyrészt (60%) a klinikustól független tényezőnek tudható be, valójában nem diagnosztikai hiba. A fennmaradó 40% közül 11%-ban a diagnosztikus tévedés a kórlefolyást rosszul befolyásolta. KÖVETKEZTETÉS - A fejlett diagnosztikai lehetőségek ellenére a malignus daganatok áldiagnózisának aránya magas, ezért a boncolásnak a jövőben is kiemelt helye lesz a klinikai tevékenység minőség-ellenőrzésében, az oktatásban és a továbbképzésben.