Lege Artis Medicinae

A nosocomialis Gram-negatív patogének érzékenységének változása a meropenem és komparátorai iránt 2000-2004 között Két hazai, prospektív, multicentrikus felmérés adatainak elemzése

KONKOLY Thege Marianne1, BÁN Éva1, LUDWIG Endre2

2004. NOVEMBER 30.

Lege Artis Medicinae - 2005;15(03 klsz)

BEVEZETÉS - A Gram-negatív baktériumok által okozott infekciók jelentősége napjainkban sem csökkent. A Gram-pozitív kórokozókhoz hasonlóan a Gramnegatívok között is nőtt a rezisztens és multirezisztens baktériumok száma; felbukkantak a valamennyi Gramnegatív ellen ható antibiotikummal szemben rezisztens - pánrezisztens - törzsek. Az aktuális rezisztenciahelyzet megismerése érdekében ismételtük meg 2004-ben a 2000-ben végzett prospektív, multicentrikus felmérést a Gram-negatív aerob és a Bacteroides (B.) fragilisizolátumok körében. Ugyanakkor lehetőség kínálkozott arra is, hogy a hazai adatokat összehasonlítsuk a MYSTIC (Meropenem Yearly Susceptibility Test Information Collection) 2004-re vonatkozó, nemzetközi adatbázisával. ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK - A vizsgálatot 2004. április 1-november 15. között 20 mikrobiológiai laboratóriumban, egységes protokoll szerint végeztük. Belgyógyászati, sebészeti, intenzív, hematológiai és infektológiai osztályokról származó releváns mintákból kitenyészett, 2099 Gram-negatív aerob és 97 B. fragilis törzs érzékenységét határoztuk meg a meropenemmel párhuzamosan a legjobb, a Gram-negatív, illetve az anaerob baktériumok ellen aktivitással rendelkező antibiotikumok iránt, Etesttel vagy korongdiffúziós módszerrel. Az érzékenységi vizsgálatok eredményét az NCCLS (National Committee for Clinical Laboratory Standards) ajánlásai szerint értékeltük. EREDMÉNYEK - A meropenem és az imipenem az Enterobacteriaceae családba tartozó baktériumok; az Acinetobacter törzsek és a B. fragilis esetében egyaránt megőrizték csaknem 100%-os hatékonyságukat. Csupán az Enterobacter törzsek, a Proteus törzsek és az Acinetobacter törzsek között fordult elő egy-egy carbapenemrezisztens vagy mérsékelten érzékeny izolátum. A Pseudomonas aeruginosa törzsek meropenem- és imipenemérzékenysége a két vizsgálati periódus között eltelt idő alatt (76% vs. 67%) jelentősen csökkent, különösen az imipenemé. A meropenem in vitro szignifikánsan hatékonyabb a P. aeruginosával szemben, mint az imipenem (p<0,001). Hasonló különbséget mutatnak a MYSTIC tanulmány adatai is. A kiterjedt spektrumú béta-laktamázt (ESBL) termelő Escherichia coli és Klebsiella spp. törzsek előfordulási gyakorisága európai viszonylatban még meglehetősen kicsi, 4,1%, illetve 8,5% volt. A carbapenemek hatékonyak maradtak az ESBL-termelő törzsekre, amelyekre viszont in vivo nem hat a ceftazidim, a cefepim és a piperacillin/tazobactam. A cefepimérzékeny törzsek aránya jelentősen csökkent az Enterobacter- (82%), Citrobacter- (90%), Acinetobacter-izolátumok (31%) és a P. aeruginosa esetében (69%), míg a Serratia törzsek és a Proteusizolátumok között nem változott lényegesen az érzékenység (>90%). A ceftazidim hatékonysága is csökkent: az Enterobacter törzsek 61%-a, a Citrobacter törzsek 74%-a, az Acinetobacter törzsek 15%-a, a P. aeruginosa törzsek 78%-a érzékeny iránta. Valamennyi Gram-negatív species esetében csökkent a piperacillin/ tazobactam érzékeny törzsek aránya, azonban in vitro még mindig a leghatékonyabb az összes vizsgált szer közül a P. aeruginosával szemben (83%). Ez az arány jobb, mint a MYSTIC adata. Nem tendenciózus a Gram-negatív baktériumok érzékenységének változása az aminoglikozidok iránt. Jelentősen mérséklődött a gentamicin és a tobramycin iránt érzékeny E. coli és Klebsiella species törzsek aránya (<90%), és ugyancsak nagymértékű csökkenés figyelhető meg a P. aeruginosa törzsek érzékenységében valamennyi aminoglikoziddal szemben (amikacin: 79%, tobramycin: 65%, gentamicin: 57%). A ciprofloxacin 2000-hez képest az E. coli (85%), a Proteus törzsek (83%), az Acinetobacter törzsek (16%) és a P. aeruginosa (68%) esetében bizonyult kevésbé hatékonynak 2004-ben. Az aztreonamot és a polymyxint csak a P. aeruginosa esetében vizsgáltuk, mivel alternatívát vagy éppen utolsó lehetőséget jelenthetnek a multi- vagy pánrezisztens törzsek által okozott infekciók kezelésében: a polymyxin iránt valamennyi törzs, az aztreonam iránt 84%-uk volt érzékeny. A pánrezisztens törzsek nem voltak érzékenyek aztreonamra. A multirezisztens Acinetobacter törzsek által okozott súlyos infekciók kezelésében esetleges alternatívát jelentő ampicillin/sulbactam kombinációra a törzsek 83%-át találtuk in vitro érzékenynek. A carbapenemek, a piperacillin/tazobactam és a metronidazol 100%-ban hatékonynak bizonyultak a Bacteroides fragilissel szemben; az amoxicillin/clavulansav elleni rezisztencia ritka, clindamycinre viszont a törzseknek csak 79%-a érzékeny. KÖVETKEZTETÉSEK - Egyetlen olyan, Gram-negatív baktériumokra ható antibakteriális szer sincsen, amelyre valamennyi vizsgált species 90%-ban érzékeny. A rezisztens törzsek terjedésének ilyen mértékű növekedése egy viszonylag rövid, négyéves időintervallumon belül arra figyelmeztet, hogy a közeljövőben a rezisztenciahelyzet további gyors romlásával kell számolni. A vizsgálat alapján a hazai rezisztenciahelyzet jobb, mint amilyenre a MYSTIC adataiból lehet következtetni.

AFFILIÁCIÓK

  1. Fôvárosi Szent László Kórház, Mikrobiológiai Laboratórium
  2. Fôvárosi Szent László Kórház, VII. Sz. Belgyógyászat

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A Pseudomonas aeruginosa törzsek in vitro érzékenysége és klinikai konzekvenciái Magyarországon

LUDWIG Endre, KONKOLY Thege Marianne

BEVEZETÉS - Multicentrikus vizsgálat keretében megvizsgáltuk a nosocomialis infekciókból származó legfontosabb patogének közül a Pseudomonas aeruginosa-izolátumok érzékenységét. ANYAG ÉS MÓDSZER - Négyszáznegyvenegy klinikai izolátum érzékenységét határoztuk meg a legfontosabb Pseudomonas-ellenes antibiotikumokkal szemben, Etesttel. Egy betegből csak egy izolátum került be a vizsgálatba. Az antibiotikum-érzékenységet az NCCLS (National Committe for Clinical Laboratory Standards) alapján határoztuk meg. EREDMÉNYEK - A törzsek érzékenysége a három évvel ezelőtti felmérés adataihoz képest jelentősen csökkent: meropenem 83% vs. 76%, imipenem 82% vs. 67%, ceftazidim 80,2% vs. 78%, piperacillin/ tazobactam 86,3% vs. 83%, amikacin 88,2% vs. 79%, ciprofloxacin 75,9% vs. 68%. A legnagyobb rezisztenciát az osztályok közül az intenzív osztályról származó minták mutatták, izolálási hely szerint pedig a hemokultúrákból kitenyészett törzsek. KÖVETKEZTETÉS - A hazai Pseudomonas aeruginosa- izolátumok antibiotikum-érzékenysége a 2001-es értékekhez képest jelentősen csökkent. Különösen aggasztó az intenzív osztályokról, illetve a hemokultúrákból izolált törzsek nagyfokú rezisztenciája. A hatékony kezeléshez az antibiotikumokat nagy dózisban, esetleg tartós infúzióban célszerű adni, empirikus terápiában, Pseudomonas-infekció gyanúja esetén emellett antibiotikum-kombinációra is szükség van. A továbbiakban igen megfontolt antibiotikum- alkalmazás és hatékony infekciókontroll szükséges ahhoz, hogy megelőzzük további hatásvesztésüket.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Alvással a felejtés ellen? Az alvás szerepe az asszociációs memóriafolyamatokban

CSÁBI Eszter, ZÁMBÓ Ágnes, PROKECZ Lídia

Számos bizonyíték utal arra, hogy az alvás szerepet játszik különböző emlékezeti rendszerek konszolidációjában. Kevesebbet tudunk arról, hogy milyen szerepe van az alvásnak a relációs memória műkö­désé­ben, illetve az érzelmi arckifejezések felismerésében, holott ez olyan fundamentális kognitív képesség, amit mindennap használunk. Ezért kutatásunk célja annak feltérképe­zése, hogy az alvás milyen szerepet tölt be az asszociációs memória működésében annak függvényében, hogy mikor történik a tanulás. Vizsgálatunkban összesen 84 fő vett részt [átlagéletkor: 22,36 (SD: 3,22), 21 férfi/63 nő], akiket két csoportra osztottunk: esti és reggeli csoportokra, utalva arra, hogy mikor történt a tanulás. Mindkét csoport eseté­ben két tesztfelvétel volt, közvetlenül a tanulást követően (rövid távú tesztelés) és 24 órával később (hosszú távú tesztelés). A relációs memória vizsgálatára az arcok és nevek tesztet alkalmaztuk. Sem az azonnali, sem a késleltetett tesz­telés során nem találtunk különbséget a csoportok között sem az általános tanulási mutatóban (arcokhoz társított nevekre való emlékezés érzelmi valenciától függetlenül), sem a különböző érzelmi arckifejezésekhez kapcsolódó nevekre való emlékezésben. Ezzel ellentétben, a csoporton belüli elemzés alapján a reggeli csoport a rövid távú teszteléshez képest nagyobb mértékű felejtést mutatott 24 órával később, a hosszú távú tesztelésen, míg az esti csoport ugyanolyan teljesítményt mutatott mindkét alkalommal. Emellett összefüggés jelent meg a teljesítmény, az alvásminőség, az alváshatékonyság és az alváslatencia között. Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy az alvás és a tanulás időzítése fontos szerepet játszik az emlékek stabilizációjában, csökkentve ezzel a felejtés mértékét.

Hypertonia és Nephrologia

A Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének konszenzusdokumentuma - A hyperurikaemiás és a köszvényes betegek ellátásáról

Ez a konszenzusdokumentum azért született, hogy iránymutatást adjon a magas húgysavszinttel élő tünetmentes személyek, illetve a köszvényes betegek hatékony és modern szemléletű ellátásához. A dokumentumot három hazai tudományos társaság, a Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének szakértői testülete állította össze annak érdekében, hogy összefoglalják mindazokat az ismereteket, amelyek jelenleg rendelkezésünkre állnak a kérdésben. Emellett a konszenzusdokumentum megalkotásának fontos célkitűzése volt olyan egyértelmű ajánlások megfogalmazása, amelyek segítenek a gyakorló orvosnak a hyperurikaemiás és a köszvényes betegek mindennapi ellátásában.

Ideggyógyászati Szemle

CAT-H – új eljárás az afázia magyar nyelvű diagnosztikájában

ZAKARIÁS Lilla, RÓZSA Sándor, LUKÁCS Ágnes

A tanulmányban egy újonnan adaptált, jelenleg sztenderdizáció alatt álló logopédiai vizsgálóeljárást, a Comprehensive Aphasia Test magyar változatát (CAT-H; Zakariás & Lukács, előkészületben) mutatjuk be. A CAT-H a stroke következtében kialakuló szerzett nyelvi zavarok, az afáziák vizsgálatára alkalmas. A tanulmány célja a teszt főbb jellemzőinek, alkalmazási területeinek, a magyar adaptáció és sztenderdizáció folyamatának, valamint az afáziás személyek tesztben nyújtott teljesítményének bemutatása és egészséges kontrollcsoporttal való összehasonlítása. Kutatásunkban 99, többségében egyoldali, bal féltekei stroke utáni afáziát mutató személy és 19, neurológiai kórtörténettel nem rendelkező kontrollszemély vett részt. A vizsgálati személyekkel a klinikai gyakorlatban használatos tesztek mellett a CAT-H battériát vettük fel, amit egy általunk összeállított demográfiai és klinikai kérdőívvel egészítettünk ki. A CAT-H két részből, egy kognitív szűrővizsgálatból és egy átfogó nyelvi tesztből áll. Az afáziás csoport teljesítménye vala­mennyi nyelvi és szinte az összes kognitív területen jelentősen elmaradt az egészséges kontrollcsoportétól. Várakozásainkkal összhangban a kontrollcsoport plafonközeli teljesítményt nyújtott valamennyi területen, míg az afáziás csoportra nagymértékű egyéni variabilitás volt jellemző a nyelvi és a kognitív szubtesztekben egyaránt. Kapcsolatot találtunk az életkor, az agyi történés óta eltelt idő és a stroke típusa, valamint a teszttel mérhető egyes kognitív és nyelvi képességek között. Eredményeink és előzetes tapasztalataink szerint a teszt alkalmas a nyelvi profil feltárására, a nyelvi képességekben történő változások nyomonkövetésére és a kognitív alapképességek zavarainak szűrésére afáziában. Reményeink szerint a teszt sokoldalú felhasználhatóságának köszönhetően egyedül­álló módon fogja segíteni az afázia hazai diagnosztikáját, az afáziás személyek ellátásában és rehabilitációjában dolgozó szakemberek, valamint az afáziakutatók mun­káját.

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Lege Artis Medicinae

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentő szerek kockázatáról. Fókuszban az aceclofenac

FARSANG Csaba

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentők (NSAID) az orvoslásban a leggyakrabban alkalmazott szerek közé tartoznak. Ennek ellenére számos tanulmányban hangsúlyozták, hogy az NSAID-ok károsíthatják nemcsak a gastrointestinalis (GI), hanem a cardiovascularis (CV) rendszert is, növelhetik a vérnyomást, a coronariaesemények (angina, myocardiuminfarktus) és a stroke gyakoriságát, emellett vesekárosodást is okozhatnak. A National Institute for Health and Care Excellence (NICE) nem talált bizonyítékot arra, hogy az NSAID-ok alkalmazása fokozná a Covid-19 kockázatát, vagy rontana a Covid-19-ben szenvedő betegek állapotán. Az egyes hatóanyagok nemkívánatos hatásainak gyakorisága és súlyossága azonban jelentős eltéréseket mutat. Sokáig úgy tűnt, hogy az NSAID-ok fokozódó GI kockázata arányban van a COX-1/COX-2 szelektivitással, a cardiovascularis kockázat pedig a COX-2/COX-1 szelektivitással, az újabb adatok azonban ezt nem támasztják alá egyértelműen. A rendelkezésre álló irodalom alapján, a gast­ro­intestinalis és a cardiovascularis nem­kí­vá­natos eseményeket tekintve, az ace­clofenac mellékhatásprofilja az NSAID-ok között a legkedvezőbbnek tűnik.