Lege Artis Medicinae

A nosocomialis Gram-negatív patogének érzékenységének változása a meropenem és komparátorai iránt 2000-2004 között Két hazai, prospektív, multicentrikus felmérés adatainak elemzése

KONKOLY Thege Marianne, BÁN Éva

2004. NOVEMBER 30.

Lege Artis Medicinae - 2005;15(03 klsz)

BEVEZETÉS - A Gram-negatív baktériumok által okozott infekciók jelentősége napjainkban sem csökkent. A Gram-pozitív kórokozókhoz hasonlóan a Gramnegatívok között is nőtt a rezisztens és multirezisztens baktériumok száma; felbukkantak a valamennyi Gramnegatív ellen ható antibiotikummal szemben rezisztens - pánrezisztens - törzsek. Az aktuális rezisztenciahelyzet megismerése érdekében ismételtük meg 2004-ben a 2000-ben végzett prospektív, multicentrikus felmérést a Gram-negatív aerob és a Bacteroides (B.) fragilisizolátumok körében. Ugyanakkor lehetőség kínálkozott arra is, hogy a hazai adatokat összehasonlítsuk a MYSTIC (Meropenem Yearly Susceptibility Test Information Collection) 2004-re vonatkozó, nemzetközi adatbázisával. ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK - A vizsgálatot 2004. április 1-november 15. között 20 mikrobiológiai laboratóriumban, egységes protokoll szerint végeztük. Belgyógyászati, sebészeti, intenzív, hematológiai és infektológiai osztályokról származó releváns mintákból kitenyészett, 2099 Gram-negatív aerob és 97 B. fragilis törzs érzékenységét határoztuk meg a meropenemmel párhuzamosan a legjobb, a Gram-negatív, illetve az anaerob baktériumok ellen aktivitással rendelkező antibiotikumok iránt, Etesttel vagy korongdiffúziós módszerrel. Az érzékenységi vizsgálatok eredményét az NCCLS (National Committee for Clinical Laboratory Standards) ajánlásai szerint értékeltük. EREDMÉNYEK - A meropenem és az imipenem az Enterobacteriaceae családba tartozó baktériumok; az Acinetobacter törzsek és a B. fragilis esetében egyaránt megőrizték csaknem 100%-os hatékonyságukat. Csupán az Enterobacter törzsek, a Proteus törzsek és az Acinetobacter törzsek között fordult elő egy-egy carbapenemrezisztens vagy mérsékelten érzékeny izolátum. A Pseudomonas aeruginosa törzsek meropenem- és imipenemérzékenysége a két vizsgálati periódus között eltelt idő alatt (76% vs. 67%) jelentősen csökkent, különösen az imipenemé. A meropenem in vitro szignifikánsan hatékonyabb a P. aeruginosával szemben, mint az imipenem (p<0,001). Hasonló különbséget mutatnak a MYSTIC tanulmány adatai is. A kiterjedt spektrumú béta-laktamázt (ESBL) termelő Escherichia coli és Klebsiella spp. törzsek előfordulási gyakorisága európai viszonylatban még meglehetősen kicsi, 4,1%, illetve 8,5% volt. A carbapenemek hatékonyak maradtak az ESBL-termelő törzsekre, amelyekre viszont in vivo nem hat a ceftazidim, a cefepim és a piperacillin/tazobactam. A cefepimérzékeny törzsek aránya jelentősen csökkent az Enterobacter- (82%), Citrobacter- (90%), Acinetobacter-izolátumok (31%) és a P. aeruginosa esetében (69%), míg a Serratia törzsek és a Proteusizolátumok között nem változott lényegesen az érzékenység (>90%). A ceftazidim hatékonysága is csökkent: az Enterobacter törzsek 61%-a, a Citrobacter törzsek 74%-a, az Acinetobacter törzsek 15%-a, a P. aeruginosa törzsek 78%-a érzékeny iránta. Valamennyi Gram-negatív species esetében csökkent a piperacillin/ tazobactam érzékeny törzsek aránya, azonban in vitro még mindig a leghatékonyabb az összes vizsgált szer közül a P. aeruginosával szemben (83%). Ez az arány jobb, mint a MYSTIC adata. Nem tendenciózus a Gram-negatív baktériumok érzékenységének változása az aminoglikozidok iránt. Jelentősen mérséklődött a gentamicin és a tobramycin iránt érzékeny E. coli és Klebsiella species törzsek aránya (<90%), és ugyancsak nagymértékű csökkenés figyelhető meg a P. aeruginosa törzsek érzékenységében valamennyi aminoglikoziddal szemben (amikacin: 79%, tobramycin: 65%, gentamicin: 57%). A ciprofloxacin 2000-hez képest az E. coli (85%), a Proteus törzsek (83%), az Acinetobacter törzsek (16%) és a P. aeruginosa (68%) esetében bizonyult kevésbé hatékonynak 2004-ben. Az aztreonamot és a polymyxint csak a P. aeruginosa esetében vizsgáltuk, mivel alternatívát vagy éppen utolsó lehetőséget jelenthetnek a multi- vagy pánrezisztens törzsek által okozott infekciók kezelésében: a polymyxin iránt valamennyi törzs, az aztreonam iránt 84%-uk volt érzékeny. A pánrezisztens törzsek nem voltak érzékenyek aztreonamra. A multirezisztens Acinetobacter törzsek által okozott súlyos infekciók kezelésében esetleges alternatívát jelentő ampicillin/sulbactam kombinációra a törzsek 83%-át találtuk in vitro érzékenynek. A carbapenemek, a piperacillin/tazobactam és a metronidazol 100%-ban hatékonynak bizonyultak a Bacteroides fragilissel szemben; az amoxicillin/clavulansav elleni rezisztencia ritka, clindamycinre viszont a törzseknek csak 79%-a érzékeny. KÖVETKEZTETÉSEK - Egyetlen olyan, Gram-negatív baktériumokra ható antibakteriális szer sincsen, amelyre valamennyi vizsgált species 90%-ban érzékeny. A rezisztens törzsek terjedésének ilyen mértékű növekedése egy viszonylag rövid, négyéves időintervallumon belül arra figyelmeztet, hogy a közeljövőben a rezisztenciahelyzet további gyors romlásával kell számolni. A vizsgálat alapján a hazai rezisztenciahelyzet jobb, mint amilyenre a MYSTIC adataiból lehet következtetni.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A Pseudomonas aeruginosa törzsek in vitro érzékenysége és klinikai konzekvenciái Magyarországon

LUDWIG Endre, KONKOLY Thege Marianne

BEVEZETÉS - Multicentrikus vizsgálat keretében megvizsgáltuk a nosocomialis infekciókból származó legfontosabb patogének közül a Pseudomonas aeruginosa-izolátumok érzékenységét. ANYAG ÉS MÓDSZER - Négyszáznegyvenegy klinikai izolátum érzékenységét határoztuk meg a legfontosabb Pseudomonas-ellenes antibiotikumokkal szemben, Etesttel. Egy betegből csak egy izolátum került be a vizsgálatba. Az antibiotikum-érzékenységet az NCCLS (National Committe for Clinical Laboratory Standards) alapján határoztuk meg. EREDMÉNYEK - A törzsek érzékenysége a három évvel ezelőtti felmérés adataihoz képest jelentősen csökkent: meropenem 83% vs. 76%, imipenem 82% vs. 67%, ceftazidim 80,2% vs. 78%, piperacillin/ tazobactam 86,3% vs. 83%, amikacin 88,2% vs. 79%, ciprofloxacin 75,9% vs. 68%. A legnagyobb rezisztenciát az osztályok közül az intenzív osztályról származó minták mutatták, izolálási hely szerint pedig a hemokultúrákból kitenyészett törzsek. KÖVETKEZTETÉS - A hazai Pseudomonas aeruginosa- izolátumok antibiotikum-érzékenysége a 2001-es értékekhez képest jelentősen csökkent. Különösen aggasztó az intenzív osztályokról, illetve a hemokultúrákból izolált törzsek nagyfokú rezisztenciája. A hatékony kezeléshez az antibiotikumokat nagy dózisban, esetleg tartós infúzióban célszerű adni, empirikus terápiában, Pseudomonas-infekció gyanúja esetén emellett antibiotikum-kombinációra is szükség van. A továbbiakban igen megfontolt antibiotikum- alkalmazás és hatékony infekciókontroll szükséges ahhoz, hogy megelőzzük további hatásvesztésüket.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének konszenzusdokumentuma - A hyperurikaemiás és a köszvényes betegek ellátásáról

Ez a konszenzusdokumentum azért született, hogy iránymutatást adjon a magas húgysavszinttel élô tünetmentes személyek, illetve a köszvényes betegek hatékony és modern szemléletû ellátásához. A dokumentumot három hazai tudományos társaság, a Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének szakértôi testülete állította össze annak érdekében, hogy összefoglalják mindazokat az ismereteket, amelyek jelenleg rendelkezésünkre állnak a kérdésben. Emellett a konszenzusdokumentum megalkotásának fontos célkitûzése volt olyan egyértelmû ajánlások megfogalmazása, amelyek segítenek a gyakorló orvosnak a hyperurikaemiás és a köszvényes betegek mindennapi ellátásában.

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülô beteggel a sürgôsségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitûzés – Kérdôíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgôsségi ellátást követôen. Kérdésfelvetés – A sürgôsségi osztályon felállított diagnózis és a késôbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminôsége az idô függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgôsségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdôívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdôíveket 308 betegtôl (110 férfi, 198 nô, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgôsségi diagnózisok megoszlása a következôképpen alakult: centrális eredetû (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idô leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendô azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgôsségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgôsségi osztályon felállított diagnózis és a késôbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkezô betegek sürgôsségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Ideggyógyászati Szemle

[Parkinson-betegek körében az alexithymia kognitív zavarral jár együtt ]

SENGUL Yildizhan, KOCAK Müge, CORAKCI Zeynep, SENGUL Serdar Hakan, USTUN Ismet

[A kognitív zavar a Parkinson-kór gyakori nem motoros tünete. Az alexithymia a Parkinson-kór még ma is kevéssé megértett neuropszichiátriai jellegzetessége. A kog­nitív zavar (különösen a visuospatialis és a végre­hajtó funkciók zavara) és az alexithymia hátterében ugyanazon neuroanatómiai struktúrák patológiája áll. Hipo­tézisünk szerint e neuroanatómiai kapcsolat követ­kez­tében összefüggésnek kell lennie a kognitív zavar és az alexithymia mértéke között. Cél – A vizsgálat célja az volt, hogy megvizsgáljuk, van-e összefüggés az alexithymia és a neurokognitív funkciók között Parkinson-betegek körében. A vizsgálatba 35 Parkinson-kóros beteget vontunk be. A Torontói Alexithymia Skálát (TAS-20), a Ge­riátriai depresszió-kérdôívet (GDI), valamint részletes neuropszichológiai vizsgálatokat alkalmaztunk. A magasabb TAS-20-pontszámok negatív összefüggésben álltak a Wechsler Intelligenciateszt felnôtt­változatának (WAIS) Similarities alskálájának pontszá­mai­val (r = –0,71; p-érték: 0,02), az órarajzolási teszt (CDT) pontszámaival (r = –0,72; p=0,02) és a verbális fluencia (VF) mértékével (r = –0,77; p<0,01). Az érzelemazonosí­tási alskála pontszámai negatív összefüggésben álltak a CDT-pontszámokkal (r = –0,74; p=0,02), a VF-pontszá­mok­kal (r = –0,66; p=0,04), valamint a vizuális emléke­zet azonnali elôhívását mérô alksála pontszámaival (r = –0,74; p=0,01). A VF-pontszámok az érzelemleírás ne­héz­ségét mérô alskála (DDF) pontszámaival is összefüggést mutattak (r = –0,66; p=0,04). Fordított irányú összefüggés volt kimutatható a WAIS Similarities és a DDT alskálák pontszámai (r = –0,70; p=0,02), valamint a külsô orientáltságú gondolkodás alskála pontszámai (r = –0,77; p<0,01) között. Összefüggés volt kimutatható a végrehajtó funkció Z alskála és a TAS-20-pontszámok középértéke (r = –62; p=0,03), valamint a DDF alskála pontszámai között (r = –0,70; p=0,01). Összefüggés volt kimutatható az alexi­thy­mia és a visuospatialis, valamint a végrehajtó funkciókat mérô tesztek eredménye között. Az alexithymia és a dep­resszív tünetek között szintén szignifikáns összefüggést találtunk. Az alexithymia megléte fel kell hívja a klinikus figyelmét a párhuzamosan fennálló kognitív zavarra.]

Lege Artis Medicinae

A háziorvoslásról - a gondolat szabadságával

BALÁZS Péter

A háziorvoslásról egy rövid történelmi áttekintés inkább fokozza, mintsem csökkenti a tisztánlátást, és segíti a helyes értékítéletet, valamint a megfelelő következtetések levonását. Világosabban láthatjuk a háziorvosi rendszer stratégiai lehetőségeit, aktuális hazai problémáit, a trendvonalak által kijelölt kényszerpályákat, és a rendelkezésünkre álló szabad mozgásteret. Jelen tanulmány szerint a humánerőforrás-helyzet és a szakmai viszonyok is kedvezőtlenek, a praxisok jövedelmei pedig részben a gazdaság szürkezónájából származnak. Jóllehet a trendek semmivel nem biztatnak, a mozgástér pedig szűk, innovatív megoldásokkal mégis kiléphetünk az évszázados merev keretekből. Teljesen újragondolva a rendszert az eredeti célok megtartásával, sőt kibővítésével, akár rövid távon is sikeresek lehetünk a háziorvosi ellátás valóban érdemi átszervezésében.

Ideggyógyászati Szemle

A késői kezdetű Pompe-kórban szenvedők enzimpótló kezelésének hosszú távú követése

MOLNÁR Mária Judit, BORSOS Beáta, VÁRDI Visy Katalin, GROSZ Zoltán, SEBÕK Ágnes, DÉZSI Lívia, ALMÁSSY Zsuzsanna, KERÉNYI Levente, JOBBÁGY Zita, JÁVOR László, BIDLÓ Judit

A Pompe-kór (PD) egy ritka lizoszomális tárolási betegség, amit a GAA gén mutációja következtében kialakuló α-glü­kozidáz (GAA) enzim elégtelen mûködése okoz. Az enzim­deficientia a glikogén lizoszomális felszaporodásához vezet. A betegségnek két klinikai formája ismert, az újszülöttkori, valamint a késôi forma. Jelenleg a betegség hátterében a GAA génnek közel 600 mutációja ismert. A kaukázusi populációban a késôi forma hátterében a c.-32-13T>G mutáció a leggyakoribb, az allélfrekvencia közel 70%. A Pompe-kórt enzimpótló terápiával (ERT) tudjuk kezelni, kéthetente Myozyme infúzió adásával. Közleményünkben 13, több mint öt éve kezelt, késôi kezdetû formában szen­vedô beteg hosszú távú követését mutatjuk be. A leg­hosszabb követési idô 15 év volt. A kezelés eredmé­nyességének megítélésére évente mértük a 6 perces járó­távolságot és a légzésfunkciót. Az adatok alapján a 6 per­ces járótávolság az enzimpótló kezelés indítása után körülbelül 3-4 évig javult, ezt követôen az esetek többségében a megtett távolság csökkent. A több mint 10 éves követés után a kezdeti 6 perces járótávolsághoz képest romlást tapasztaltunk az esetek 77%-ában, javulást az esetek 23%-ában. A követés ideje alatt mindössze egyetlen beteg került kerekesszékbe. A légzésfunkció, különösen fekvô helyzetben hasonlóan alakult. A betegek terápiára adott válaszában nagy variabilitást figyeltünk meg, ami csak részben mutatott összefüggést a terápiás fehérje ellen termelôdô antitestszinttel. Az ERT eredményessége jelentôsen függött a betegséget okozó mutáció típusától, a betegség státuszától a kezelés kezdetekor, a beteg fizikai aktivitásától és táplálkozási szokásaitól. Az innovatív orphan gyógyszerekkel kezelt betegek hosszú távú követése kiemelkedôen fontos ahhoz, hogy megismerjük a kezelés valós hasznát és a betegek igényeit.