Lege Artis Medicinae

A kis dózisú acetilszalicilsav-terápia gastrointestinalis veszélyei

RÁCZ István

2004. NOVEMBER 30.

Lege Artis Medicinae - 2005;15(01 klsz)

Az acetilszalicilsav a szintetizálása óta eltelt több mint 100 év alatt az egyik legsikeresebb gyógyszernek bizonyult. A kis dózisú, tartós acetilszalicilsav- terápia csökkenti a myocardialis infarctus kockázatát, a stroke gyakoriságát, valamint az artériás érbetegségek és emboliás betegségek által okozott halálozást is. Az acetilszalicilsav-kezelés terjedésével párhuzamosan bővülnek az ismeretek a szer gastrointestinalis kockázatáról, de a kedvező hatásokról is. Az acetilszalicilsav által okozott gastrointestinalis károsodások több tényezőre vezethetők vissza: a mucosa endogén prosztaglandinszintézisének gátlása, az ioncsapdahatás, a mucosalis barrier károsítása és a thrombocytaaggregáció- gátlás egyaránt szerepel a folyamatban. Epidemiológiai tanulmányok szerint a tartós, kis dózisú acetilszalicilsav-kezelés az akut felső gastrointestinalis vérzés kockázatát 1,5-2-szeresre növeli. Endoszkópos vizsgálatok ugyanakkor azt jelzik, hogy acetilszalicilsav tartós szedése mellett az esetek akár 10%-ában is kialakulhat gastroduodenalis fekély, legtöbbször tünetmentes formában. Idős életkorban és Helicobacter pylori- pozitivitás esetén nagyobb a veszélye annak, hogy az acetilszalicilsav fekélyt okoz. A gastroduodenalis szövődmények kockázatának csökkenése a Helicobacter pylori eradikációja mellett a preventív célú protonpumpagátló kezeléstől és az új típusú, kevésbé toxikus acetilszalicilsav- készítmények elterjedésétől várható. Az acetilszalicilsav által okozott vékonybél-eróziók és -fekélyek diagnosztikájában a vékonybél kapszulás endoszkópiája ígéretes módszer. A tartós acetilszalicilsav-kezelés növeli a vastagbél- diverticulumokból származó heveny vérzés veszélyét, különösen egyidejű nem szteroid gyulladásgátló kezelés mellett. A colorectalis carcinomák kemoprevenciójában a tartós, kis dózisú acetilszalicilsav kezelés hatásosnak ígérkezik.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A nem szteroid gyulladáscsökkentő kezelés felső tápcsatornai mellékhatásainak gyógyszeres megelőzése

HERSZÉNYI László, TULASSAY Zsolt

A rheumatoid arthritises és az osteoarthritises betegek kezelésében igen hatékonyak a nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek: a fájdalom és a gyulladás csökkentése révén jelentősen javul a betegek életminősége. A nem szteroid gyulladáscsökkentők tartós szedése esetén azonban jelentős a tápcsatornai szövődmények kockázata, s ennek komoly egészségügyi és gazdasági következményei vannak. A szövődmények szempontjából fontos az egyes kockázati betegcsoportok meghatározása, és racionalizálni kell a különböző kezelési stratégiákat. A 65 év alatti, acetilszalicilsavat nem szedő betegek esetében, akiknek az anamnézisében nem szerepel korábbi felső tápcsatornai esemény (kis vagy átlagos kockázatú beteg), a hagyományos, nem szelektív, nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek alkalmazásának van realitása. A nagy kockázatú betegek esetében - akiknek anamnézisében korábbi, felső tápcsatornai esemény szerepel vagy egyidejű acetilszalicilsavterápia is folyik - nem biztonságos a hagyományos, nem szelektív, nem szteroid gyulladáscsökkentő alkalmazása; ebben a csoportban coxibot, de legalábbis szelektív ciklooxigenáz-2- gátlót kell alkalmazni, vagy a hagyományos nem szteroid gyulladáscsökkentő szer mellé protonpumpagátló társítandó. A 65 év feletti betegek esetében, akiknek anamnézisében felső tápcsatornai esemény is szerepel, illetve acetilszalicilsavat is szednek - ők képezik az igen nagy kockázatú betegcsoportot - a legmegfelelőbb stratégia: coxib és protonpumpagátló együttes adása.

Lege Artis Medicinae

A gasztroenterológiai szakképzés változása az európai uniós csatlakozás nyomán

LONOVICS János

A gasztroenterológiai szakképzésnek az európai uniós képzési követelményekhez való igazítását a Gasztroenterológiai Szakmai Kollégium mintegy tíz évvel a csatlakozás elõtt gyakorlatilag már megvalósította. A harmonizáció alapját a European Union of Medical Specialists (EUMS) European Board of Gastroenterology ajánlása képezte. A Gasztroenterológiai Szakmai Kollégium a gasztroenterológiai szakképzést ráépített szakképzési formában dolgozta ki. A ráépített szakképesítést három alapszakvizsga - belgyógyászat, sebészet, gyermekgyógyászat - esetében tette lehetõvé.

Lege Artis Medicinae

A nem szteroid gyulladáscsökkentők és alkalmazásuk újabb lehetőségei

MŰZES Györgyi

Újabb kutatások szerint a ciklooxigenáz- (COX-) enzimek által mediált, a prosztaglandinok szintéziséért felelős reakcióút oki szerepet játszhat a humán daganatok kialakulásában és progressziójában. A COX-2 számos premalignus és malignus elváltozásban túlexpresszálódik. A feltételezett procarcinogen hatásért - mint például a sejtproliferáció fokozódása, az apoptózis gátlása, a tumor neoangiogenesise és megnövekedett invazív készsége, a gazdaszervezetre gyakorolt immunszuppresszív hatás és a megváltozott xenobiotikum- metabolizmus - a képződő prosztanoidok, főleg a prosztaglandin E2, tehetők felelőssé. Epidemiológiai, állatkísérletes és humán vizsgálatok egyaránt igazolták a COX-1- és COX-2- gátlók (például az acetilszalicilsav és egyéb, nem szteroid gyulladácsökkentők), valamint a szelektív COX-2-gátlók (például a coxibok) előnyös, tumorellenes hatását. A lényegesen kedvezőbb mellékhatásprofilt figyelembe véve, a szelektív COX-2-gátlók hosszú távú adása alkalmassá teheti e szereket a carcinomás elfajulás megelőzésére és kezelésére egyaránt. Más vizsgálatok szerint a COX-2 a központi idegrendszer gyulladásos folyamataiban, például az Alzheimer- kórban is túltermelődik, így az enzim gátlása az Alzheimer-kór megelőzésében és kezelésében is lehetséges terápiás módozatot jelenthet.

Lege Artis Medicinae

Az aszpirintől a coxibokig A nem szteroid gyulladásgátló kezelés Janus-arca

NEMESÁNSZKY Elemér

Az aszpirin felfedezése óta eltelt egy évszázadot meghaladó időszak, valamint a nem szteroid gyulladásgátló gyógyszerek alkalmazása során szerzett tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy a mellékhatások az életet is veszélyeztető szövődmények formájában is megnyilvánulhatnak. Különösen a rizikócsoportba sorolható betegek - kockázati tényezők: időskor, az anamnézisben gastroduodenalis ulcus, szteroidszedés, antikoaguláns kezelés - esetén fontos a gastroprotectio, azaz preventív medikáció a szövődmények elkerülése érdekében. Ebben a vonatkozásban a leghatékonyabb gyógyszercsoportnak a protonpumpa-inhibitorok bizonyultak. Az utóbbi években derült ki, hogy a prosztaglandinszintézis gátlása fokozza a thrombosisok kialakulásának veszélyét is. A nem szteroid gyulladásgátló szer párhuzamos szedése acetilszalicilsavval csökkenti annak cardioprotectiv hatékonyságát. A szövődmények tárháza tehát a szívés érrendszeri betegségek - különösen a myocardialis infarctus - incidenciájának növekedésével bővült. A ciklooxigenáz-2 izoenzimet szelektíven gátolják a coxibok. A coxibok alkalmazásakor jóval kisebb a gastrointestinalis mellékhatások veszélye, mint más nem szteroid gyulladásgátlók esetében. A COX-2-gátlás által viszont újabb, elsősorban kardiológiai szövődmények indukálódhatnak. Emiatt a rofecoxibot 2004. szeptember 30-án kivonták a forgalomból. A nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek alkalmazásának főbb javallatai: a láz, a fájdalom csillapítása és a gyulladás gátlása. Az indikációk köre egyre bővül, mivel az utóbbi években számos újabb kedvező hatásra derült fény. Tartós szedés esetén csökken a colorectalis adenomák, polipok és carcinomák, valamint a cholelithiasis incidenciája. Az irodalmi adatok arra utalnak, hogy nem szteroid gyulladáscsökkentők adásával késleltethető az Alzheimer-kór kialakulása.

Lege Artis Medicinae

Az esomeprazol gastrointestinalis protektív hatása Összehasonlító vizsgálatok a külföldi irodalomban

Az esomeprazol csillapítja a nem szteroid gyulladáscsökkentõk szedése következtében kialakuló felsõ gastrointestinalis tüneteket a folyamatos kezelés alatt álló betegek esetében

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Thrombocytagátlás acetilszalicilsavval - Cardiovascularis indikációk és vérzéses szövődmények

KISS Nóra, KISS Róbert Gábor

Az acetilszalicilsav hatékonyan gátolja a thrombocyták aktiválódását, így alapszere a nagy cardiovascularis kockázatú betegek antithromboticus terápiájának. A thrombocyták reaktivitásának csökkenését a COX-1 izoenzim irreverzíbilis gátlásával éri el. A megfelelő dózis kiválasztása azonban ma még mindig nem könnyű feladat. Tekintve, hogy a gyógyszer világszerte széles körben elterjedt és használt, a vérzéses mellékhatások kialakulásával is gyakran találkozhatunk. Nagyobb dózisok (300 mg) alkalmazásával az acetilszalicilsav hatékonysága nem nő, azonban emelkedik az acetilszalicilsav által indukált vérzéses mellékhatások kialakulásának kockázata. Ezért érdemes az akut atherothrombosis szakaszának lezajlása után a dózist - pontosan a mellékhatások elkerülésére - a még hatékony minimálisra lecsökkenteni, amely 75-150 mg naponta. Az acetilszalicilsav hatékonysága egyénileg különböző, fontos lenne emiatt kiszűrni azokat a betegeket, akik esetében a szer csökkent hatékonyságú. Az acetilszalicilsav-rezisztencia kimutatása azonban jelenleg még megoldandó probléma, egyelőre nem áll rendelkezésünkre megfelelő módszer. A megfelelő hatékonyság és a mellékhatások elkerülése közötti egyensúly eléréséhez fontos az acetilszalicilsav indikációs területének ismerete. A 2009-es cardiovascularis terápiás konszenzuskonferencia ajánlása szerint csak olyan férfiak esetében alkalmazzunk acetilszalicilsavat primer prevencióban, akiknek nagy a cardiovascularis kockázata, gastrointestinalis vérzést még nem szenvedtek el, hypertoniájuk kontrollált. Szekunder prevencióban pedig cardiovascularis betegség diagnózisa után minden esetben indokolt az alkalmazása kis dózisban (75-150 mg/ nap) élethosszig mindkét nemben.

Ideggyógyászati Szemle

Acetilszalicilsav- és clopidogrelrezisztencia: lehetséges mechanizmusok és klinikai jelentõség. I. rész: a rezisztencia koncepciója

VADÁSZ Dávid, SZTRIHA K László, SAS Katalin, VÉCSEI László

Az acetilszalicilsav és a clopidogrel jól ismert thromgocytagátló gyógyszerek az atherothromboticus vascularis betegség kezelésében. A kezelés elleõre azonban a betegek jelentõs számában visszatérõ ischaemiás epizódok jelentkeznek, ezt az acetilszalicilsav- vagy clopidogrelkezelés sikertelenségének tekintik. Különbözõ laboratóriumi technikák állnak rendelkezésünkre, amelyekkel vizsgálhatjuk a thrombocytagátló szerek hatékonyságát. Érdekes, hogy csekély lehet az egyezés az egyes teszetek eredményei között. Az acetilszalicilsav- vagy clopidogrelrezisztencia azokat az állapotokat jelenti, amikor az adott thrombocytagátló szer nem kielégítõ inhibitor hatásossága mutatható ki a thrombocytafunkciót mérõ in vitro esszével. Becslések szerint átlagosan az acetilszalicilsavval kezelt betegek mintegy 30%-a, a clopidogrellel kezelt betegek 20%-a nem éri el a hatásosság megfelelõ mértékét a thrombocytaaktivitást tekintve.

Lege Artis Medicinae

Acetilszalicilsav (ASA) 75 vagy 100 mg?

KIS János Tibor, ZSIGMOND Kálmán

Az acetilszalicilsav (ASA) az egyik legrégebben és legszélesebb körben használt gyógyszer a világon. Jelenleg leggyakrabban a cardiovascularis betegségek kezelésére és megelőzésére használják. Ma már konszenzus alakult ki abban, hogy primer prevencióban az ASA mellékhatásainak veszélye meghaladja a várható előnyöket. A cardiovascularis betegségek másodlagos megelőzésében azonban őrzi vezető szerepét. Egyetértés van abban is, hogy preventív célból a kis dózisok az ajánlottak, azonban arról, hogy ezen belül a 75-81-100 mg ajánlott-e, még nincs egyetértés. A szerzők összefoglalják a témában megjelent közleményeket.

Lege Artis Medicinae

A nem szteroid gyulladáscsökkentő okozta gastropathia A megelőzés újabb szempontjai

HERSZÉNYI László

A nem szteroid gyulladáscsökkentők világszerte a leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek közé tartoznak. Rendszeres szedésük mellett az endoszkópos vizsgálatok 15-30%-ban igazolnak gastroduodenalis fekélyeket. A felső gastrointestinalis súlyos szövődmények (például vérzés, perforáció) éves aránya 1-1,5%. Költség-hatékonysági szempontból a megelőzés kapcsán a gastrointestinalis kockázati tényezők mellett újabban a cardiovascularis rizikót is figyelembe kell venni. Alacsony gastrointestinalis kockázat esetén nem szükséges profilaxis. A tápcsatornai mellékhatások kivédésére jelenleg négy stratégia lehetséges: 1. szelektív ciklooxigenáz-2 enzimgátlók, illetve coxibok alkalmazása; 2. megfelelő gyomornyálkahártya-védelem biztosítása, elsősorban protonpumpagátló gyógyszerek használatával; 3. igen nagy kockázatú betegeknek (lezajlott vérzés esetén) coxib és protonpumpagátló együttes adása; 4. az anamnézisben előfordult fekély esetén a Helicobacter pylori-fertőzés eradikációja. A coxibok használata körülbelül 50%-kal csökkenti a gastrointestinalis mellékhatásokat. Fennálló gastrointestinalis kockázat esetén, vagy ha acetilszalicilsav-szedéshez nem szteroid gyulladáscsökkentő vagy coxibkezelés is társul, protonpumpagátló védelemre van szükség. A protonpumpagátló kezelés a nem szteroid gyulladáscsökkentők szedésével összefüggő dyspepsia megelőzésére és kezelésére is alkalmas. A protonpumpagátlók kedvező klinikai hatása nem magyarázható csupán a savszekréció hatékony gátlásával. Ezért számos, a gyomorsavelválasztástól független hatásmechanizmus lehetősége is felmerül.

LAM Extra Háziorvosoknak

Az acetilszalicilsav szerepe a vascularis prevencióban és terápiában

SIMONYI Gábor

A cardiovascularis betegségek vezetik a haláloki statisztikákat a világon és Magyarországon is. Az acetilszalicilsav cardiovascularis prevencióban játszott szerepének igazolása után, 1989-ben vált széleskörűvé az alkalmazása, amikor ismertté váltak a Physician’s Health Study eredményei. Ebben a vizsgálatban igazolták, hogy acetilszalicilsav rendszeres szedésével csökkenthető a szívinfarktus és a stroke előfordulása. Az acetilszalicilsav legjelentősebb hatása az, hogy a vérlemezkékben irreverzíbilisen gátolja a ciklooxigenáz enzimet. A ciklooxigenáz-1 gátlása eredményezi a kedvező cardiovascularis hatásokat, illetve a mellékhatásokat. A coronariabetegségek - így például akut szívinfarktus után, stabil vagy instabil anginában, coronariabypass, illetve angioplastica után - szekunder prevenciójában kedvező hatású az acetilszalicilsav alkalmazása. A primer prevencióban figyelemmel kell lenni a kockázat-haszon arányaira, illetve az acetilszalicilsav alkalmazása előtt egyéni kockázatelemzést kell végezni.