LAM Extra Háziorvosoknak

Azonosságok és különbségek a statinok renalis hatásaiban

ÁBRAHÁM György

2011. OKTÓBER 20.

LAM Extra Háziorvosoknak - 2011;3(04)

Farmakoterápia

A statinok a koleszterinszint hatékony mérséklésével a cardiovascularis morbiditást és mortalitást szignifikánsan csökkentik. Az LDL-koleszterin-szint minden 1%-os csökkentése a coronaria eredetű halálozás kockázatát további 1%-kal, míg a HDL-koleszterin- szint minden 1%-os emelése e rizikót további 3%-kal csökkenti. Ugyanakkor a veseelégtelenség a szív-ér rendszeri történéseket és/vagy halálozást a populációs átlaghoz képest szignifikánsan megnöveli. Izgalmas kérdés, hogy a statinok képesek-e a vesefunkció romlásának megelőzésére, lassítására, alkalmasak-e a GFR megőrzésére, az albuminuria csökkentésére. A statinok hatáserősségük szerint eltérő mértékben csökkentik a koleszterinszintet (különösen a rosuvastatin és az atorvastatin tűnik ki); kérdés, hogy ez a különbség megmutatkozik- e renalis hatásokban is. Az experimentális adatok, a nagy klinikai vizsgálatok (pédául AURORA, PLANET I-II, SHARP) eredményeinek összevetése nem egy esetben ellentmondásos, de bizonyos, hogy a statinok alkalmazása a vesebetegek számára is biztosít előnyöket, ha nem is olyan mértékben, mint a normális vesefunkciójú populációban.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

LAM Extra Háziorvosoknak

A szalonok dédelgetett kedvence - Liszt Ferenc élete

KÖVES Péter

Kétszáz éve született „Hirhedett zenésze a világnak”, ahogy Vörösmarty Mihály köszöntötte a világhírű zeneszerzőt, zongoravirtuózt, tanítómestert, jótékonykodó adakozót, zenésztársait segítő, bátorító művészt, aki egyszersmind világjáró, ünnepelt alakja volt korának, és azóta sem tudunk napirendre térni afölött, honnan eredt zsenialitása, szorgalma.

LAM Extra Háziorvosoknak

Az infektológia változása az elmúlt két évtizedben

SZALKA András

A fertőző betegségek és a különböző fertőzések napjainkban mind a fejlődő, mind az iparilag fejlett országokban tömeges megbetegedéseket okoznak, és a halálozás is jelentős. Annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedekben egyre több ismerettel rendelkezünk a mikrobákról, a kórképek hatásos kezeléséről és a megelőzés lehetőségeiről, világszerte évente több mint 13 millióan halnak meg fertőzéses megbetegedésekben. Az utóbbi két évtizedben is egyre több új kórokozót és fertőzéses eredetű kórképet ismertünk meg, és tapasztaljuk, hogy már szinte feledésbe merült fertőző betegségek újból jelentős számban bukkannak fel. Újdonságként lehet említeni mindazokat a megbetegedéseket, amelyek kezelésére nem vagy alig rendelkezünk hatásos antimikrobás gyógyszerekkel, és a megelőzésükre sincs hatásos vakcina. Egyre gyakoribb a multi- és pánrezisztens mikrobák izolálása, ugyanakkor ezeknek a fertőzéseknek a leküzdésére a közeljövőben nem várhatók újabb antibiotikumok. A nagy gyógyszergyárak abbahagyták az antibiotikumok kutatását. Ebben a helyzetben csak azt tehetjük, hogy megpróbáljuk az antibiotikumokat racionálisan használni, és komolyan vesszük a megelőzést és az infekciók kontrollját mind a járóbeteg-ellátásban, mind a kórházakban. A jelenleg használatos antibiotikumok hatásosságának megőrzése mindenkinek érdeke és felelőssége.

LAM Extra Háziorvosoknak

Herpes simplex-1 vírus okozta akut hepatitis

PATYI Márta, SEJBEN István, VÁGÓ Tibor, CSERNI Gábor, KISS Antal Zsolt, KISS József Zoltán

BEVEZETÉS - A herpeses hepatitis ritka és súlyos, főleg gyermekekben, transzplantáltakban gyakran letális. A gyors diagnosztikai segítség meghatározza a kezelést és megalapozza a beteg gyógyulását ESETISMERTETÉS - A szerzők alapbetegség nélküli, 46 éves beteg esetét mutatják be, akinek akut herpes simplex-1 vírus okozta hepatitisét vak májbiopszia szövettani vizsgálata során vetették fel. Ezt később az immunmorfológiai vizsgálat is megerősítette. Acyclovirkezelés mellett májgyulladása gyógyult, de közben nosocomialis pneumonia, Candida albicans okozta szepszis alakult ki, anuriássá vált. Infektológus, patológus, intenzív terapeuta és nefrológus együttes munkájának eredményeként a beteg meggyógyult. KÖVETKEZTETÉS - A beteg kivizsgálása során immunszuppressziót okozó kórképre sem a HIV-szerológia, sem a csontvelőbiopszia nem utalt, így vélhetően immunkompetens gazdában létrejött generalizált fertőzéssel álltunk szemben. Az ismertetett esetben a májbiopszia szövettani vizsgálata életmentő volt, mivel lehetőséget nyújtott az időben megkezdett hatékony kezelésre.

LAM Extra Háziorvosoknak

„Boldogtalan orvosok” - a jelenség és ami mögötte van

KAPOCSI Erzsébet

Pontosan 10 évvel ezelőtt - a British Medical Journal 2001. május 5-i szerkesztőségi cikkében - tette fel Richard Smith azóta híressé vált kérdését: „Miért olyan boldogtalanok az orvosok?” (1). A kérdésfelvetés telitalálatnak bizonyult: orvosok sokaságának életérzésére tapintott rá, és mintegy magába sűrítette mindazt az elégedetlenséget, frusztrációt, csalódottságot, amit az orvosi hivatás képviselői közül számosan - és szinte mindenütt a világon - az utóbbi egykét évtizedben éreznek és tapasztalnak.

LAM Extra Háziorvosoknak

A fix kombinációk előnyei a hypertoniás betegek kezelésében

FARSANG Csaba

A hypertoniás betegek 60-70%-ában csak az antihipertenzív gyógyszerek kombinációjával érhető el jelentős vérnyomáscsökkenés. A kezelésre vonatkozó nemzetközi és hazai útmutatók egyaránt hangsúlyozzák a kombinációs kezelés számos előnyét és fontosságát. Ezen belül kiemelten előnyösek a fix kombinációk azáltal, hogy használatukkal javul a betegek terápiahűsége. A közlemény összefoglalja az alapvető ismereteket a hazánkban forgalomban lévő, kilenc főbb antihipertenzív gyógyszercsoport kombinációs lehetőségeiről, és részletesen kitér a hazánkban legújabban törzskönyvezett és forgalomba került telmisartan plusz amlodipin kombinációval publikált eredményekre.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Az atherosclerosis nemcsak megelőzhető, hanem gyógyítható is

MÁRK László

Az atherosclerosis nemcsak a leggyakoribb halálesetet okozó cardiovascularis betegségek legfőbb okaként, hanem az erek rugalmasságának korral járó elvesztésében mindenkiben lényeges szerepet játszó tényezőként is fontos napjaink egészségügyi ellátásában. Az utóbbi két évtized nagy vizsgálatai kimutatták, hogy a magas koleszterinszint kezelésével csökkenteni lehet a car­diovascularis események gyakoriságát és az összhalálozást, valamint igazolódott az is, hogy a már kialakult atheroscleroticus plakk nagysága is csökkenthető. Ez utóbbi a gyógyszeres kezelésben szinte egyedül­álló. Lipidcsökkentéssel nemcsak megelőzhetők az éresemények, hanem gyógyítani is tudjuk az atherosclerosist, ha megfelelő módon végezzük azt. Jelenleg három gyógyszercsoport (statinok, ezetimib és PCSK9-gátlók) mögött áll teljes értékű evidencia arra, hogy alkalmazásukkal csökkenteni lehet a cardiovascularis események számát és plakkregresszióra is képesek. A számos meggyőző klinikai vizsgálat ellenére a lipidcsökkentő terápia a cardiovascularis prevenciós palettán a megtűrt vagy kényszeredetten alkalmazott kategóriában áll. Ahhoz, hogy a benne rejlő lehetőségeket megfelelő szinten kiaknázzuk, objektíven, tényleges súlyának megfelelően kell nekünk, orvosoknak is közelednünk hozzá, és a betegeink felé azt kell sugároznunk, hogy olyan, élethosszig tartó kezelésről van szó, mellyel nemcsak a cardiovascularis események fellépésének valószínűségét csökkenthetjük, hanem ereink öregedését is lassítani tudjuk.

Lege Artis Medicinae

Hány cardiovascularis eseményt előzhetünk meg a prevenciós elvek szerint vezetett lipidcsökkentő kezeléssel?

MÁRK László

A lipidcsökkentő kezelés a cardiovascularis prevenció egyik legfontosabb eleme lett, de sem a betegek, sem az orvosok értékrendjében nem áll az őt megillető helyen. A lipidcélértékek elérése magyar és nemzetközi felmérések szerint is kívánnivalót hagy maga után. Az irányelvek szerint végzett kezeléssel a legnagyobb nyereség az igen nagy kockázatú, éreseményen már átesett betegben várható, ahol legalább az 1,8 mmol/l LDL-koleszterin-célértéket kellene elérni. A Cholesterol Treatment Trialists’ Collaboration 170 ezer, statint szedő betegének adatai alapján kalkulálva, ha 2,5 mmol/l-ről csökkentjük 1,8-re az LDL-koleszterint, 100 beteg kezelésével 10 év alatt három szívinfarktus, stroke vagy halál­eset lenne elkerülhető, ha 3,5 mmol/l-ről visszük le az értéket, akkor öt év alatt tudjuk a három extra eseményt megelőzni. A ha­gyományos LDL-koleszterin-csökkentő kezeléssel, nagy dózisú statin és ezetimib adásával, amennyiben az orvosok hoz­záállása és a betegek együttműködése ideális lenne, az 1,8 mmol/l értéket több mint 80%-ban el lehetne érni. Az ezetimib Magyarországon sajnos még mindig csak szakorvosi javaslatra írható, bármely statin bármely adagjához történő kombinálásával körülbelül 20% ráadás LDL-koleszterin-csök­kenés érhető el. A PCSK9-gátlók támogatott adására pillanatnyilag csak egyéni méltányossági kérelem alapján van lehetőség. A jobb hazai cardiovascularis morbiditás és mortalitás érdekében javítani kell a kollégák lipidcsökkentéshez való hozzáállását (ezt célozza a jelen közlemény) és egyszer­smind a betegek adherenciáját is.

Lege Artis Medicinae

Gondolatok a krónikus vesebetegek hypertoniájának kezeléséről

AMBRUS Csaba

Krónikus vesebetegek körében a hypertonia prevalenciája nagyon gyakori, a 80%-ot is meghaladja. A hypertonia egyik fő okozója, ugyanakkor következménye is a krónikus vesebetegségnek. A hypertonia szintén a fő oki tényező a magas cardiovascularis mortalitásban és morbiditásban ebben a populációban. A magas vérnyomás megfelelő kezelésével ebben a betegcsoportban is jelentősen javítható a betegek életkilátása, csökkenthető a cardiovascularis rizikó és lassítható a vesebetegség progressziója függetlenül a betegséget kiváltó októl. Az optimális terápia - ebből adódóan - nemcsak a vérnyomás csökkentésére, hanem a vese védelmére is fókuszál. Az antihipertenzív terápia megfelelő beállításához elengedhetetlen a betegség pathomechanizmusainak, valamint az alkalmazott gyógyszerek renális hatásainak ismerete és figyelembevétele. Ebben az összefoglalóban a fenti szempontok alapján foglaltuk össze a krónikusan beszűkült vesefunkcióval élő betegek hypertoniájának kezelési lehetőségeinek sarokpontjait. Nem tárgyaljuk a vesepótló kezelésben (hemodialízis, peritoneális dialízis és vese­transzplantáció) részesülő betegek antihipertenzív terápiáját, hiszen ezen speciális betegcsoportok külön megfontolást igényelnek mind a felmerülő kórfolyamatok, mind a terápiás lehetőségek tekintetében. A cél az, hogy a nem nefrológus kollégák is nagyobb biztonsággal és megfelelő hatékonysággal tudják kezelni hypertoniás vesebetegeiket.

Hypertonia és Nephrologia

Cardiovascularis rizikóbecslés krónikus vesebetegségben, a bal kamrai szívizomtömeg-index jelentősége

SÁGI Balázs, KÉSŐI István, VAS Tibor, CSIKY Botond, NAGY Judit, KOVÁCS Tibor

Bevezetés: Korábbi vizsgálatok alapján ismert, hogy krónikus vesebetegekben (CKD) a cardiovascularis mortalitás és morbiditás sokszorosan felülmúlja az átlagpopulációét, valamint a balkamra-hypertrophia (BKH) a cardiovascularis betegségek független rizikófaktora. Azonban CKD-ben a BKH, az artériás érfalmerevség (AS) és a vesefunkció kapcsolata még nem teljes mértékben tisztázott, illetve prognosztikai szerepükről is kevés adat áll rendelkezésre. Vizsgálataink céljai részben egy keresztmetszeti vizsgálatban a BKH megítélésére mért szívizomtömeg-index (LVMI), az AS és a vesefunkció kapcsolatának vizsgálata volt. Emellett egy követéses vizsgálatban az LVMI prognosztikai szerepének tisztázása volt a cél krónikus IgA-nephropathiás (IgAN) betegekben. Módszerek: Keresztmetszeti vizsgálatunkban 79, klinikánkon gondozott IgAN-beteget vizsgáltunk. Az LVMI-t echokardiográfiás mérés alapján határoztuk meg. Az AS-t fotopletizmográfiás módszer (PulseTrace) segítségével mértük és a stiffnessindex - szel (SI) jellemeztük. A vesefunkció (GFR) becslésére (eGFR, ml/min/1,73 m2) az MDRD-formulát használtuk. A követéses vizsgálatban a primer kombinált végpont a teljes mortalitás, a legfontosabb cardiovascularis események (stroke, myocardialis infarctus vagy cardiovascularis beavatkozások, például revascularisatio) és a végstádiumú vesebetegség elérése volt. A szekunder végpontokat (a cardiovascularis és a vesevégpontok) külön is vizsgáltuk. Eredmények: A keresztmetszeti vizsgálatunkba bevont 79 beteg közül 50 férfi volt, a betegek átlagéletkora 46 ± 11 év volt. Az LVMI átlagos értéke 106,66 ± 22,98 g/m2- nek adódott. A nemzetközi irodalom alapján kórosnak tekintett határérték alapján (férfiak esetén 115 g/m2, nők esetén 95 g/m2) betegeinket két csoportra osztottuk. A BKH mérésére használt LVMI szorosan korrelált az SI-vel és inverz módon az eGFR-rel is (corr. koeff: 0,358; p <0,05, illetve -0,526; p <0,001). BKH esetén szignifikánsan magasabb volt az SI mindkét nemben (férfiaknál p = 0,005, nőknél: p = 0,04). BKH esetén szignifikánsan alacsonyabb volt a vesefunkció (férfiaknál: p = 0,002, nőknél: p = 0,01). A metabolikus szindróma mindkét nemben többször fordult elő BKH megléte esetén, de a különbség csak a férfi betegekben volt szignifkáns (férfiaknál 6 vs. 10, p = 0,008; nőknél 2 vs. 4, p = 0,29). Követéses vizsgálatunkban a BKH megléte férfiak esetén szignifikánsan rontotta a túlélést mind a primer, mind a szekunder végpontok esetén, nőknél nem volt szignifikáns különbség. Konklúzió: IgAN-ban a BKH (a megnövekedett LVMI) előre jelezheti a végstádiumú veseelégtelenség és a cardiovascularis események bekövetkeztét. Az LVMI meghatározása alkalmas lehet CKD-ben a renalis és a cardiovascularis prognózis megítélésére.

Lege Artis Medicinae

Hogyan javítható a vérnyomáscsökkentő terápia hatékonysága diabeteses hypertoniás betegeknél?

BENCZÚR Béla, TORZSA Péter

A hypertonia, az első számú „néma gyilkos” évente 10 millió halálesetért felelős világszerte. Igen gyakran társul egyéb metabolikus rizikófaktorokkal, a 2-es típusú diabetes mellitusszal és a dyslipidae­miával, jelentősen fokozva ezen betegek globális cardiovascularis kockázatát. Keze­lé­sük, a szigorú célérték elérése igazi kihívás a gyakorló orvosok számára. A legfrissebb hypertoniaajánlások értelmében a RAAS-gátlók a kezelés alapja, melyek ki­válóan kombinálhatóak diuretikumokkal. A RAAS-gátló alapú terápia igen gyakran ki­egészítésre szorul Ca-antagonistával, mely­hez a metabolikus rizikófaktorok társulása esetén statint is érdemes adni. Az amlodipin/atorvastatin fix kombináció haszna többrétű: mindkét hatóanyag bizonyítottan előnyös az atherosclerosis progressziójának gátlásában, a vérnyomás- és LDL-célérték elérésében. Ráadásul a közismerten rossz statinadherencia is javítható a fix kombináció segítségével, mely jelentősen hozzájárulhat a nagykockázatú betegek rizikócsökkentéséhez.