Klinikai Onkológia

Paleoonkológia - A múlt üzenete

MOLNÁR Erika1, MARCSIK Antónia1, PÁLFI György1, ZÁDORI Péter2, BUCZKÓ Krisztina3, TAKÁCS Vellainé Krisztina4, HAJDU Tamás4

2017. MÁJUS 10.

Klinikai Onkológia - 2017;4(02)

A daganatokkal való küzdelem napjainkban az emberiség egyik legnagyobb kihívása. Máig nem teljes az egyetértés azonban abban a tekintetben, hogy ez a betegség modern, civilizációs megbetegedésnek tekinthető-e, vagy pedig az emberiséget ősidőktől sújtó probléma. A kérdésre az írásos források és a paleopatológiai kutatások eredményei együtt adhatnak választ. A tanulmány a daganatok „sorsát” mutatja be történeti források, szakirodalmi adatok és saját kutatási eredmények alapján. A korai források arról tanúskodnak, hogy a daganat már az ókorban is ismert betegség volt. Az ősi állati és emberi fosszíliák paleopatológiai vizsgálati eredményei azt mutatják, hogy a rosszindulatú csontdaganatok, ha nagyon alacsony gyakorisággal is, de jelen voltak már az ősi állatoknál és az emberelődöknél is. Az előkerült fosszilis leletek számának növekedésével, és a modern diagnosztikai eszközök alkalmazásával a felismert és szakirodalomban közzétett esetek száma egyre gyarapodik. A rosszindulatú csontdaganatok történeti kori megjelenési formáira és gyakoriságuk változásaira fókuszáló átfogó magyarországi paleoonkológiai vizsgálatsorozatunk 11 000, az újkőkortól a késő középkorig terjedő időszakra tehető csontvázlelet elemzésén alapult. A makromorfológiai analízisen túl modern képalkotó és szövettani módszereket alkalmazó komplex vizsgálat 39 esetben azonosította a csontokon nyomot hagyó rosszindulatú daganatok valamely formáját. Malignus csontdaganatok valamennyi vizsgált régészeti periódusban előfordultak, és megjelenési formájukban nem volt kimutatható lényegi különbség a különböző történeti korok között.

AFFILIÁCIÓK

  1. Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar, Biológiai Intézet, Embertani Tanszék, Szeged
  2. Kaposvári Egyetem Egészségügyi Központ, Kaposvár
  3. Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár, Budapest
  4. Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar, Biológiai Intézet, Embertani Tanszék, Budapest

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Klinikai Onkológia

Sugárkezelés és immunterápia kombinációja

HIDEGHÉTY Katalin, BRUNNER Szilvia, SZABÓ Zoltán Imre, SZABÓ Emília Rita, POLANEK Róbert, TŐKÉS Tünde

Nagyszámú kísérletes és klinikai adat bizonyítja a széles körben terjedő immunterápia és a lokális sugárkezelés korszerű formáinak szinergista hatását, nemcsak a sugárkezelt malignus elváltozás eliminálásában, hanem az immunmediált, szisztémás antitumoralis hatás fokozásában. E különböző támadáspontú, jól tolerálható bináris rendszer egymást erősítő hatásának maximális kiaknázása céljából nagy fontosságú a megfelelő betegszelekció, a két modalitás sorrendjének, a besugárzás sugárminőségének (részecske), dozírozásának (összdózis, frakciószám), a céltérfogat nagyságának és az egyéb szupportív és tumorellenes gyógyszerek alkalmazásának meghatározása. Az eddig felhalmozódott adatokból már levonhatók következtetések, melyek segítenek a mindennapi onkológiai ellátásban. Ezért, áttekintve az együtthatás patomechanizmusát, molekuláris hátterét és a klinikai eredményeket, kiemeljük a legfontosabb paramétereket, melyek az ionizáló sugárzás abszkopális hatását, illetve ezzel az immunterápia hatékonyságát növelhetik. Az immunterápia és a sugárkezelés integrációja, és a betegek számára előnyös alkalmazás irányelveinek kidolgozása a folyamatban lévő számos klinikai vizsgálat értékelése után várható. Ha igazolódnak a preklinikai eredmények, valódi paradigmaváltás következhet be a sugárterápiában, radioimmunterápiában.

Klinikai Onkológia

Miért nem hatékonyak az immunellenőrzőpont-gátlók colorectalis carcinomában?

SHI Yuequan, ZOU Zifang, KERR David

Az elmúlt években kimutatták, hogy az immunellenőrzőpont-gátlók hatásosak különféle malignus daganatok kezelésére, de kevésbé alkalmazhatók colorectalis carcinomában (CRC). Miközben egy egykaros fázis II. klinikai vizsgálatban a CRC mikroszatellit-instabilitást (MSI, vagy MMR-defi ciens, mismatch repair defi - cient) mutató alcsoportja közepes mértékű válaszreakciót mutatott a pembrolizumabra, a mikroszatellit-stabil (MSS) tumorok nem reagáltak rá. Ebben a cikkben a CRC-ben az immunválaszt lehetségesen befolyásoló mechanizmusok kerülnek áttekintésre, hogy a hiszton-deacetiláz (HDAC) -gátlás visszafordíthatja-e az előrehaladott CRC-k esetén gyakran észlelt immunológiai editálást, és visszaállítja-e az immunellenőrzőpont-blokáddal szembeni szenzitivitást.

Klinikai Onkológia

Előszó

A szerkesztők

Klinikai Onkológia

Geriátriai onkológia

TELEKES András

A társadalom elöregedésével egyre nagyobb szerepet kap a geriátriai onkológia, már csak azért is, mert számos daganat esetén a diagnóziskor a medián életkor meghaladja a 60 évet. Az idős betegek adekvát onkológiai kezelését számos előítélet, sztereotípia vagy ismerethiány hátráltatja. Ez azt eredményezi, hogy még a fejlett országokban sem kapja meg minden idős daganatos beteg a szükséges kezeléseket. Ez még inkább igaz a szegény országokra, ahol az idős betegek kezelése kapcsán próbálják csökkenteni a fiatalabb korosztályok terápiája során felgyülemlett veszteségeket. Mindenki hevesen tiltakozik, ha egy gyerekonkológiai beteg nem kap megfelelő ellátást, ugyanezek a tiltakozások a semmibe vesznek, ha egy 80 éves betegről van szó. Ezért az elfogadhatatlan állapotért a hatóságok (finanszírozás) és a szakma (kezelés, képzés) egyaránt felelős. Különösen azért, mert a klinikai adatok azt bizonyítják, hogy az idős daganatos betegek az aktív onkoterápiából ugyanannyit profitálnak, mint a fiatalabbak. Az életkor önmagában egyetlen onkológiai kezelésnek sem kontraindikációja. A jelen közlemény célja, hogy adatokkal bizonyítsa az idős daganatos betegek aktív onkológiai kezelésének szükségességét és lehetőségét. Ugyancsak érintjük az állapotfelmérés kérdését, beleértve az elesett állapotot, a daganatképződés és öregedés összefüggését és az idős betegek onkológiai kezelésének problémáit.

Klinikai Onkológia

Pneumonitis - A terápia súlyos mellékhatása

VÁRNAI Zsuzsanna

Az interstitialis tüdőbetegségeknek (ILD, interstitial lung disease) egy nagyon heterogén betegségcsoportot nevezünk, amelyek elsősorban a tüdő interstitiumát érintik. Hasonló klinikai tüneteik és radiológiai megjelenésük, illetve patológiai eltéréseik miatt kerülhettek egy nómenklatúra alá. Alapvető felosztásuk ismert és ismeretlen etiológiájú (idiopathiás) kórképekre történik. A kezelést és a prognózist az etiológia határozza meg, ezért alapvető fontosságú a korai korrekt differenciáldiagnózis. Daganatos betegeknél a sugárés kemoterápia súlyos mellékhatásaként alakul ki.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Klinikai Onkológia

Fémek és daganatok

VETLÉNYI Enikő, RÁCZ Gergely

A betegségek eredetének felkutatása során gyakran hajlamosak vagyunk megfeledkezni a környezetünkről. A belélegzett levegő, az elfogyasztott ivóvíz és élelmiszer, a bőrrel érintkező anyagok mindmind hatást gyakorolnak az emberi szervezetre. A fémek mindennapjaink nélkülözhetetlen részét képezik. Bányászatuk, feldolgozásuk és felhasználásuk folyamatos fémterhelést okoz és sokféleképpen fejtik ki hatásukat a szervezetre. Számos fém nélkülözhetetlen a homeosztázis fenntartásához, azonban a túlzott, illetve a káros fémek bevitele egészségkárosodáshoz, többek között daganat kialakulásához is vezethet. A fémek tumorkeltő hatásaikat több támadásponton keresztül fejtik ki. Helyettesítik egymást például a különböző transzportfolyamatok során és a fehérjék szerkezetében, oxidatív stresszt alakítanak ki, továbbá hajlamosak kötődni a DNS-hez, károsítva azt. Megfelelő alkalmazásuk esetén a fémvegyületek proapoptotikus hatása kerül előtérbe, így a daganatterápia eszközévé váltak. Napjainkban is széles körben alkalmazzák a platina(II)- vegyületeket kemoterápiás szerként, valamint számos kutatás irányul újabb, ideális terápiás és mellékhatásprofi llal rendelkező fémvegyületek felderítésére. Az összefoglaló közlemény célja felhívni a figyelmet a fémekben rejlő veszélyforrásokra, továbbá bemutatni változatos felhasználási lehetőségeiket a daganatterápia és a diagnosztika területén napjainkban és a jövőben.

Lege Artis Medicinae

Nem kódoló genom és mikro-RNS-ek: új fejezet a genetika történetében

MOLNÁR Viktor, BAKOS Beáta, HEGYESI Hargita, FALUS ANDRÁS

A DNS jelentőségének megismerését követően évtizedekig a fehérjét kódoló szakaszainak mind részletesebb feltárása állt a kutatások középpontjában, miközben a genom jelentős részét, több mint 98%-át kitevő, nem kódoló DNSszekvenciákat evolúciós maradványnak, vagyis feleslegesnek tartották (junk DNA: hulladék- DNS). Napjainkban azonban a rövid láncú, fehérjét nem kódoló RNS-ek népes családjai, mint az siRNS, a mikro-RNS, a rasiRNS és piRNS, forradalmasítják a génszabályozásról alkotott ismereteinket. Az összefoglaló célja a rövid láncú RNS-ek bemutatása, keletkezésük és funkciójuk ismertetése. Részletesebben foglalkozunk az újonnan felfedezett, 21-24 nukleotid mérettartományba eső RNS-molekulákkal, a mikro-RNSekkel, amelyek a megfelelő hírvivő RNS célpontmennyiségének szabályozásában működnek közre. A mikro-RNS-eket kódoló gének gyakran lokalizálódnak a genom olyan fragilis szakaszaira, amelyeknek érintettségét korábban számos daganattal kapcsolatban leírták. Így aztán nem meglepő, hogy a megváltozott mikro- RNS-mintázat és a daganatok kapcsolatának vizsgálata a felfedezést követő rövid idő alatt a kutatások fókuszába került.

Magyar Radiológia

„Belelátni a múltba” Módszertani lehetőségek a paleoradiológiában

KRISTÓF Lilla Alida, BARTA H. Miklós, PETRIK Anikó, PAP Ildikó, PÁLFI György, FORNET Béla, FORRAI Gábor

BEVEZETÉS - A radiológia mint módszer nemcsak a hagyományos medicina területein, hanem a régi emberi maradványokkal foglalkozó történeti antropológiában, valamint a kóros maradványokkal foglalkozó paleopatológiában is nagy haszonnal alkalmazható. Jelen kutatás célkitűzései között a paleoradiológia módszereinek pontosítása, továbbá számos régi emberi maradvány kóros elváltozásainak röntgendiagnosztikája szerepel. ANYAG ÉS MÓDSZEREK - Az Országos Gyógyintézeti Központ Radiológiai Osztályán a váci Fehérek temploma altemplomából származó 265, természetesen mumifikálódott emberi maradványból 11 múmián végeztünk radiológiai vizsgálatokat, továbbá mintegy 25, régészeti feltárásokból származó, patológiás elváltozást mutató, avar, honfoglalás és Árpád- kori csontmaradványt tanulmányoztunk. EREDMÉNYEK - A múmiák vizsgálata során csigolya-, tüdőtébécés és traumás elváltozások kerültek napvilágra. A csontvázmaradványok leggyakoribb elváltozásai a traumák közé sorolhatók: ulna-, clavicula-, bordafractura, koponyát ért trauma utáni trepanáció. Számos degeneratív gerinc- és ízületi elváltozást (osteophyta, spondylosis, arthrosis) figyeltünk meg. A ritka paleopatológiai kórképek közül a rheumatoid arthritis, Paget-kór, facies leprosa, tébécés csigolyagyulladások említhetők. KÖVETKEZTETÉS - A megfelelő paleoradiológiai módszertani szakirodalom hiányában vizsgálataink elvégzéséhez részben új metodika kidolgozására volt szükség.

Magyar Radiológia

Interdiszciplináris múmiakutatás - Széchényi Pál kalocsai érsek múmiájának paleoradiológiai és paleopatológiai vizsgálata

KRISTÓF Lilla Alida, POHÁRNOK László, KERÉNYI Tibor, TÓTH Vilmos, ISTÓK Roland, HARGITTAI Péter, FORNET Béla, PAP Ildikó, PÁLFI György

BEVEZETÉS - Kutatócsoportunk 2007 áprilisában Széchényi Pál, a kiváló egyházi személyiség és diplomata Nagycenken található múmiájának természettudományos vizsgálatát végezte el több neves hazai intézet összefogásával. Elsődleges célunk az volt, hogy megtudjuk, természetes vagy mesterséges múmiáról van-e szó, valamint hogy kiderítsük a kalocsai érsek valóban arzénmérgezés következtében halálozott-e el 1710-ben, vagy a gyilkosság teóriája csupán legenda. MÓDSZEREK - A vizsgálatsorozatot noninvazív technikai eszközökkel végeztük el, úgymint: CT, hagyományos röntgen, energiadiszperzív röntgen, röntgenfluoreszcens analizátor, 3D optikai digitalizáló mérőrendszer, endoszkóp és 3D rapid-prototyping nyomtatás. EREDMÉNYEK - A vizsgálat eredményei alapján megállapítható, hogy Pál érsek testét mesterségesen mumifikálták. A kutatás cáfolja az arzénmérgezéssel kapcsolatos korábbi feltételezéseket. A koponya-CT-vizsgálatok 1 mm alatti szeletvastagságban történtek, így a felvételek alapján 3D rapid-prototyping eljárással nyomtatott koponyamásolat megfelelő pontosságú és részletgazdagságú egy későbbi arcrekonstrukció készítéséhez.

Ideggyógyászati Szemle

Koponyacsont-laesiók komputertomográfiás vizsgálata és paleoradiológiai aspektusai

ZÁDORI Péter, BAJZIK Gábor, BÍRÓ Gergely, LELOVICS Zsuzsanna, BALASSA Tímea, BERNERT Zsolt, ÉVINGER Sándor, HAJDU Tamás, MARCSIK Antónia, MOLNÁR Erika, ŐSZ Brigitta, PÁLFI György, WOLFF Katalin, REPA Imre

Célkitűzés - A Kaposvári Egyetem Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézetben zajló multidiszciplináris, paleoradiológiai kutatások lehetséges neurológiai vonatkozású vizsgálatainak - a vizsgálati metodikától a 3D nyomtatásig - bemutatása abból a célból, hogy a szerzők felhívják a figyelmet néhány patológiai állapot történeti hátterére és klinikai aspektusára. Módszerek - A szerzők három különböző CT-berendezésre dolgozták ki vizsgálati protokolljukat. A leletek feldolgozása során 26 esetben találtak agykoponyacsontot érintő laesiót, ezek közül négy olyan esetet mutatnak be, melyek feltételezhetően központi idegrendszeri érintettséggel is járhattak. Az eseteken keresztül ismertetik a vizsgálatok paramétereit és a másodlagos képi rekonstrukciók lehetőségeit (többsíkú rekonstrukció, maximum intenzitás projekció, háromdimenziós térfogati ábrázolás). Eredmények - A 15. századból származó szifilisz okozta koponyacsont-laesióval a szerzők napjainkban vélhetően ritkán jelentkező állapotot mutatnak be. A vaskorból származó koponyaalapi törés CT-felvételein a gyógyulás jeleit sikerült igazolni. A szerzők a craniofacialis osteosarcoma esetében noninvazív módon igazolták annak lokális terjedését, direkt intracranialis propagációját. Az unilateralis koronavarrat synostosis ismertetése kapcsán bemutatják a 3D VRT-rekonstrukciók alkalmazásának új lehetőségeit.