Paleoonkológia - A múlt üzenete
MOLNÁR Erika1, MARCSIK Antónia1, PÁLFI György1, ZÁDORI Péter2, BUCZKÓ Krisztina3, TAKÁCS Vellainé Krisztina4, HAJDU Tamás4
2017. MÁJUS 10.
Klinikai Onkológia - 2017;4(02)
MOLNÁR Erika1, MARCSIK Antónia1, PÁLFI György1, ZÁDORI Péter2, BUCZKÓ Krisztina3, TAKÁCS Vellainé Krisztina4, HAJDU Tamás4
2017. MÁJUS 10.
Klinikai Onkológia - 2017;4(02)
A daganatokkal való küzdelem napjainkban az emberiség egyik legnagyobb kihívása. Máig nem teljes az egyetértés azonban abban a tekintetben, hogy ez a betegség modern, civilizációs megbetegedésnek tekinthető-e, vagy pedig az emberiséget ősidőktől sújtó probléma. A kérdésre az írásos források és a paleopatológiai kutatások eredményei együtt adhatnak választ. A tanulmány a daganatok „sorsát” mutatja be történeti források, szakirodalmi adatok és saját kutatási eredmények alapján. A korai források arról tanúskodnak, hogy a daganat már az ókorban is ismert betegség volt. Az ősi állati és emberi fosszíliák paleopatológiai vizsgálati eredményei azt mutatják, hogy a rosszindulatú csontdaganatok, ha nagyon alacsony gyakorisággal is, de jelen voltak már az ősi állatoknál és az emberelődöknél is. Az előkerült fosszilis leletek számának növekedésével, és a modern diagnosztikai eszközök alkalmazásával a felismert és szakirodalomban közzétett esetek száma egyre gyarapodik. A rosszindulatú csontdaganatok történeti kori megjelenési formáira és gyakoriságuk változásaira fókuszáló átfogó magyarországi paleoonkológiai vizsgálatsorozatunk 11 000, az újkőkortól a késő középkorig terjedő időszakra tehető csontvázlelet elemzésén alapult. A makromorfológiai analízisen túl modern képalkotó és szövettani módszereket alkalmazó komplex vizsgálat 39 esetben azonosította a csontokon nyomot hagyó rosszindulatú daganatok valamely formáját. Malignus csontdaganatok valamennyi vizsgált régészeti periódusban előfordultak, és megjelenési formájukban nem volt kimutatható lényegi különbség a különböző történeti korok között.
Klinikai Onkológia
Nagyszámú kísérletes és klinikai adat bizonyítja a széles körben terjedő immunterápia és a lokális sugárkezelés korszerű formáinak szinergista hatását, nemcsak a sugárkezelt malignus elváltozás eliminálásában, hanem az immunmediált, szisztémás antitumoralis hatás fokozásában. E különböző támadáspontú, jól tolerálható bináris rendszer egymást erősítő hatásának maximális kiaknázása céljából nagy fontosságú a megfelelő betegszelekció, a két modalitás sorrendjének, a besugárzás sugárminőségének (részecske), dozírozásának (összdózis, frakciószám), a céltérfogat nagyságának és az egyéb szupportív és tumorellenes gyógyszerek alkalmazásának meghatározása. Az eddig felhalmozódott adatokból már levonhatók következtetések, melyek segítenek a mindennapi onkológiai ellátásban. Ezért, áttekintve az együtthatás patomechanizmusát, molekuláris hátterét és a klinikai eredményeket, kiemeljük a legfontosabb paramétereket, melyek az ionizáló sugárzás abszkopális hatását, illetve ezzel az immunterápia hatékonyságát növelhetik. Az immunterápia és a sugárkezelés integrációja, és a betegek számára előnyös alkalmazás irányelveinek kidolgozása a folyamatban lévő számos klinikai vizsgálat értékelése után várható. Ha igazolódnak a preklinikai eredmények, valódi paradigmaváltás következhet be a sugárterápiában, radioimmunterápiában.
Klinikai Onkológia
Az elmúlt években kimutatták, hogy az immunellenőrzőpont-gátlók hatásosak különféle malignus daganatok kezelésére, de kevésbé alkalmazhatók colorectalis carcinomában (CRC). Miközben egy egykaros fázis II. klinikai vizsgálatban a CRC mikroszatellit-instabilitást (MSI, vagy MMR-defi ciens, mismatch repair defi - cient) mutató alcsoportja közepes mértékű válaszreakciót mutatott a pembrolizumabra, a mikroszatellit-stabil (MSS) tumorok nem reagáltak rá. Ebben a cikkben a CRC-ben az immunválaszt lehetségesen befolyásoló mechanizmusok kerülnek áttekintésre, hogy a hiszton-deacetiláz (HDAC) -gátlás visszafordíthatja-e az előrehaladott CRC-k esetén gyakran észlelt immunológiai editálást, és visszaállítja-e az immunellenőrzőpont-blokáddal szembeni szenzitivitást.
Klinikai Onkológia
Klinikai Onkológia
A társadalom elöregedésével egyre nagyobb szerepet kap a geriátriai onkológia, már csak azért is, mert számos daganat esetén a diagnóziskor a medián életkor meghaladja a 60 évet. Az idős betegek adekvát onkológiai kezelését számos előítélet, sztereotípia vagy ismerethiány hátráltatja. Ez azt eredményezi, hogy még a fejlett országokban sem kapja meg minden idős daganatos beteg a szükséges kezeléseket. Ez még inkább igaz a szegény országokra, ahol az idős betegek kezelése kapcsán próbálják csökkenteni a fiatalabb korosztályok terápiája során felgyülemlett veszteségeket. Mindenki hevesen tiltakozik, ha egy gyerekonkológiai beteg nem kap megfelelő ellátást, ugyanezek a tiltakozások a semmibe vesznek, ha egy 80 éves betegről van szó. Ezért az elfogadhatatlan állapotért a hatóságok (finanszírozás) és a szakma (kezelés, képzés) egyaránt felelős. Különösen azért, mert a klinikai adatok azt bizonyítják, hogy az idős daganatos betegek az aktív onkoterápiából ugyanannyit profitálnak, mint a fiatalabbak. Az életkor önmagában egyetlen onkológiai kezelésnek sem kontraindikációja. A jelen közlemény célja, hogy adatokkal bizonyítsa az idős daganatos betegek aktív onkológiai kezelésének szükségességét és lehetőségét. Ugyancsak érintjük az állapotfelmérés kérdését, beleértve az elesett állapotot, a daganatképződés és öregedés összefüggését és az idős betegek onkológiai kezelésének problémáit.
Klinikai Onkológia
Klinikai Onkológia
A betegségek eredetének felkutatása során gyakran hajlamosak vagyunk megfeledkezni a környezetünkről. A belélegzett levegő, az elfogyasztott ivóvíz és élelmiszer, a bőrrel érintkező anyagok mindmind hatást gyakorolnak az emberi szervezetre. A fémek mindennapjaink nélkülözhetetlen részét képezik. Bányászatuk, feldolgozásuk és felhasználásuk folyamatos fémterhelést okoz és sokféleképpen fejtik ki hatásukat a szervezetre. Számos fém nélkülözhetetlen a homeosztázis fenntartásához, azonban a túlzott, illetve a káros fémek bevitele egészségkárosodáshoz, többek között daganat kialakulásához is vezethet. A fémek tumorkeltő hatásaikat több támadásponton keresztül fejtik ki. Helyettesítik egymást például a különböző transzportfolyamatok során és a fehérjék szerkezetében, oxidatív stresszt alakítanak ki, továbbá hajlamosak kötődni a DNS-hez, károsítva azt. Megfelelő alkalmazásuk esetén a fémvegyületek proapoptotikus hatása kerül előtérbe, így a daganatterápia eszközévé váltak. Napjainkban is széles körben alkalmazzák a platina(II)- vegyületeket kemoterápiás szerként, valamint számos kutatás irányul újabb, ideális terápiás és mellékhatásprofi llal rendelkező fémvegyületek felderítésére. Az összefoglaló közlemény célja felhívni a figyelmet a fémekben rejlő veszélyforrásokra, továbbá bemutatni változatos felhasználási lehetőségeiket a daganatterápia és a diagnosztika területén napjainkban és a jövőben.
Lege Artis Medicinae
A DNS jelentőségének megismerését követően évtizedekig a fehérjét kódoló szakaszainak mind részletesebb feltárása állt a kutatások középpontjában, miközben a genom jelentős részét, több mint 98%-át kitevő, nem kódoló DNSszekvenciákat evolúciós maradványnak, vagyis feleslegesnek tartották (junk DNA: hulladék- DNS). Napjainkban azonban a rövid láncú, fehérjét nem kódoló RNS-ek népes családjai, mint az siRNS, a mikro-RNS, a rasiRNS és piRNS, forradalmasítják a génszabályozásról alkotott ismereteinket. Az összefoglaló célja a rövid láncú RNS-ek bemutatása, keletkezésük és funkciójuk ismertetése. Részletesebben foglalkozunk az újonnan felfedezett, 21-24 nukleotid mérettartományba eső RNS-molekulákkal, a mikro-RNSekkel, amelyek a megfelelő hírvivő RNS célpontmennyiségének szabályozásában működnek közre. A mikro-RNS-eket kódoló gének gyakran lokalizálódnak a genom olyan fragilis szakaszaira, amelyeknek érintettségét korábban számos daganattal kapcsolatban leírták. Így aztán nem meglepő, hogy a megváltozott mikro- RNS-mintázat és a daganatok kapcsolatának vizsgálata a felfedezést követő rövid idő alatt a kutatások fókuszába került.
Ideggyógyászati Szemle
Célkitűzés - A Kaposvári Egyetem Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézetben zajló multidiszciplináris, paleoradiológiai kutatások lehetséges neurológiai vonatkozású vizsgálatainak - a vizsgálati metodikától a 3D nyomtatásig - bemutatása abból a célból, hogy a szerzők felhívják a figyelmet néhány patológiai állapot történeti hátterére és klinikai aspektusára. Módszerek - A szerzők három különböző CT-berendezésre dolgozták ki vizsgálati protokolljukat. A leletek feldolgozása során 26 esetben találtak agykoponyacsontot érintő laesiót, ezek közül négy olyan esetet mutatnak be, melyek feltételezhetően központi idegrendszeri érintettséggel is járhattak. Az eseteken keresztül ismertetik a vizsgálatok paramétereit és a másodlagos képi rekonstrukciók lehetőségeit (többsíkú rekonstrukció, maximum intenzitás projekció, háromdimenziós térfogati ábrázolás). Eredmények - A 15. századból származó szifilisz okozta koponyacsont-laesióval a szerzők napjainkban vélhetően ritkán jelentkező állapotot mutatnak be. A vaskorból származó koponyaalapi törés CT-felvételein a gyógyulás jeleit sikerült igazolni. A szerzők a craniofacialis osteosarcoma esetében noninvazív módon igazolták annak lokális terjedését, direkt intracranialis propagációját. Az unilateralis koronavarrat synostosis ismertetése kapcsán bemutatják a 3D VRT-rekonstrukciók alkalmazásának új lehetőségeit.
Magyar Radiológia
BEVEZETÉS - Kutatócsoportunk 2007 áprilisában Széchényi Pál, a kiváló egyházi személyiség és diplomata Nagycenken található múmiájának természettudományos vizsgálatát végezte el több neves hazai intézet összefogásával. Elsődleges célunk az volt, hogy megtudjuk, természetes vagy mesterséges múmiáról van-e szó, valamint hogy kiderítsük a kalocsai érsek valóban arzénmérgezés következtében halálozott-e el 1710-ben, vagy a gyilkosság teóriája csupán legenda. MÓDSZEREK - A vizsgálatsorozatot noninvazív technikai eszközökkel végeztük el, úgymint: CT, hagyományos röntgen, energiadiszperzív röntgen, röntgenfluoreszcens analizátor, 3D optikai digitalizáló mérőrendszer, endoszkóp és 3D rapid-prototyping nyomtatás. EREDMÉNYEK - A vizsgálat eredményei alapján megállapítható, hogy Pál érsek testét mesterségesen mumifikálták. A kutatás cáfolja az arzénmérgezéssel kapcsolatos korábbi feltételezéseket. A koponya-CT-vizsgálatok 1 mm alatti szeletvastagságban történtek, így a felvételek alapján 3D rapid-prototyping eljárással nyomtatott koponyamásolat megfelelő pontosságú és részletgazdagságú egy későbbi arcrekonstrukció készítéséhez.
Magyar Radiológia
BEVEZETÉS - A radiológia mint módszer nemcsak a hagyományos medicina területein, hanem a régi emberi maradványokkal foglalkozó történeti antropológiában, valamint a kóros maradványokkal foglalkozó paleopatológiában is nagy haszonnal alkalmazható. Jelen kutatás célkitűzései között a paleoradiológia módszereinek pontosítása, továbbá számos régi emberi maradvány kóros elváltozásainak röntgendiagnosztikája szerepel. ANYAG ÉS MÓDSZEREK - Az Országos Gyógyintézeti Központ Radiológiai Osztályán a váci Fehérek temploma altemplomából származó 265, természetesen mumifikálódott emberi maradványból 11 múmián végeztünk radiológiai vizsgálatokat, továbbá mintegy 25, régészeti feltárásokból származó, patológiás elváltozást mutató, avar, honfoglalás és Árpád- kori csontmaradványt tanulmányoztunk. EREDMÉNYEK - A múmiák vizsgálata során csigolya-, tüdőtébécés és traumás elváltozások kerültek napvilágra. A csontvázmaradványok leggyakoribb elváltozásai a traumák közé sorolhatók: ulna-, clavicula-, bordafractura, koponyát ért trauma utáni trepanáció. Számos degeneratív gerinc- és ízületi elváltozást (osteophyta, spondylosis, arthrosis) figyeltünk meg. A ritka paleopatológiai kórképek közül a rheumatoid arthritis, Paget-kór, facies leprosa, tébécés csigolyagyulladások említhetők. KÖVETKEZTETÉS - A megfelelő paleoradiológiai módszertani szakirodalom hiányában vizsgálataink elvégzéséhez részben új metodika kidolgozására volt szükség.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás