Ideggyógyászati Szemle

Hatéves gyermek lethalis mumps-encephalitise

NAGY József1, JURÁSZ Gabriella1

1966. JÚNIUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1966;19(06)

A szerzők 6 éves gyermek lethalis kimenetelű mumpsencephalitisét ismertetik részletes agyhistologiai lelettel együtt. A meningealis tünetek hiánya, a tudatzavar dominentiája és a neurologiai laesio késői megjelenése jellemezte a klinikai képet. A parainfectiós típusú encephalitis elsősorban a III. és IV. agykamra közvetlen környékére localisálódik, ez magyarázza a klinikai lefolyás sajátosságait. A parotis és a submandibularis nyálmirigyek, továbbá a here intersticialis gyulladása a mumps részjelenségei, egyben bizonyítják az encephalitis mumpsos eredetét.

AFFILIÁCIÓK

  1. Győr-Sopron megyei Tanács Kórház Kórbonctani osztálya és Gyermekosztálya

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A depressiók kezelésének értékelése (összehasonlító, retrospektív elemzés)

VARGA Ervin, JULES Angst, MICHAEL Shpherd

A depressiv betegségek 3 elterjedt somatikus kezelésének [ES, Imipramin, Monoaminooxidase-inhibitorok (MAOI)] összehasonlítása volt kutatásunk tárgya.

Ideggyógyászati Szemle

A kísérleti porphyrismus és annak jelentősége az emberi megbetegedésre

LEHOCZKY Tibor, SÓS József, SELMECY László, HALASY Margit

Szerzők kísérleti porphyriát idéztek elő fehér patkányon. 13 állaton allyl-isopropylacetamid carbamiddal (Sedormid), 6-on griseofulvinnal (Likuden). Ez az első eredményes kísérlet patkányon, miután ez eddig csak egéren sikerült. A két kísérlet összesített eredménye: valamennyi esetben (19) igen súlyos elváltozást észleltek a gerincvelő és az agykéreg idegsejtjeiben; 16 állat gerincvelői fehér állományában, 4 állat hippocampusában és agytörzsében spongiosus degeneratió volt megállapítható; 2 esetben a gerincvelő Burdach-pályáiban demyelinisatio volt látható; végül 3 állat spinalis szürke szarvaiban apró vérzést figyeltek meg. E kísérleteikkel igazolták, hogy az experimentalis porphyriában leírt klinikai tüneteknek szilárd idegkórszövettani alapja van. Eredményeik összhangban vannak az emberi betegségben közölt neuropathologiai elváltozásokkal, így kísérleteik az emberi kliniko-pathologiai megállapítások experimentalis bizonyítékai.

Ideggyógyászati Szemle

A kisagy veleszületett hiányáról

VERES János, BODÁNSZKY Hedvig

Összefoglalva megállapítható, hogy metamer fejlődési zavarról van szó, melynek egyik része az extrem ritkaságként szereplő kisagyi agenesia. Az intrauterin ártalmakhoz vezető tényezők közül az öröklés, röntgen, radium ártalom, mechanikai hatás és vírusbetegségek bizonyíthatóan nem állapíthatók meg.

Ideggyógyászati Szemle

Adalék a symptomás narcolepsia pathologiájához

POHL Ödön

Szerző egy 52 éves férfi esetét ismerteti, akinél egy éve állottak fenn typusos narcolepsias rohamok hypnagog hallucinatiókkal. A pathológiai lelet egy abortív, közelebbről meg nem határozható polioencephalitis képét mutatta, amikor is a gyulladásos elváltozás súlypontja, a thalamus periventricularis szürke állományának area paramediana posteriorjában volt található.

Ideggyógyászati Szemle

Fantom-fájdalom gyógyítása postcentralis topectomiával

DEÁK György, TÓTH Szabolcs

A szerzők ismertetik 2 fantom-fájdalomban szenvedő postcentralis topectomiaval gyógyított betegük kórlefolyását. Egyik betegük 5 éve panaszmentes és ez — tudomásuk szerint – az irodalomban észlelt második leghosszabb topectomiát követő fájdalommentes periodus. Másik betegük átmeneti javulás utáni rosszabbodását részben a csonkban műtét után kialakult gyulladás - mint peripheriás izgalom -, részben az alkoholista és alkaloidákat fogyasztó beteg késői műtétjével hozták összefüggésbe. Az irodalomban ismertetett és saját betegeik tanulmányozása alapján hangoztatják, hogy a fantom-fájdalom lényege a peripheriás kóros ingereknél döntőbb, szokatlan és kellemetlen élményt jelentő zavart testséma. A kóros testsémát megszüntető corticalis vagy subcorticalis korai műtét végzését javasolják hatástalan konzervatív vagy peripheriás műtéti kezelés esetén.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Nővér

Gyermekek temperamentumának és szüleik fogászati félelmének hatása a saját fogászati félelmük kialakulására és mértékére

APRÓ Zoltán, NÉMETH Anikó

Vizsgálat célja volt felmérni a 7-9 éves gyermekek fogászati félelmének mértékét, annak összefüggését a szájápolási szokásaikkal, a temperamentumukkal. Emellett vizsgálni kívántuk azt is, hogy a szülők fogászati félelme milyen összefüggésben van a gyermekük fogászati félelmével. A keresztmetszeti vizsgálat egy saját szerkesztésű kérdőívvel történt 2017. december és 2018. január között. 70 kitöltő válaszainak értékelése SPSS 22.0 statisztikai programmal, leíró statisztikával, kétmintás T- és Mann-Whitney próbával, variancianalízissel (ANOVA), és korrelációszámítással (p<0,05). A válaszadó gyermekek 30%-a magas fogászati félelemmel küzd. A szülő fogászati félelme nem függ össze a gyermeke fogászati félelmével. A fogászati félelem nincs jelentős hatással a napi fogmosás gyakoriságára. A fájdalmas élmény a fogorvosnál, illetve a gyermek temperamentuma nincs összefüggésben a fogászati félelmével. A fogászati félelem jelen lévő probléma a gyermekek körében, melynek leküzdésében a család mellett a dentálhigiénikusnak is szerepe van.

Ideggyógyászati Szemle

Személyre szabott antiepileptikum-választás

ALTMANN Anna

Az epilepszia az egyik leggyakoribb gyermekkori krónikus neurológiai betegség. Az epilepsziás betegek – még az úgynevezett jóindulatú epilepszia esetén is – évekig gyógy­-szeres kezelésre szorulnak. Ez idő alatt a gyermekek na­gyon nagy változáson mennek keresztül, nemcsak a súlyuk és testmagasságuk gyarapszik, de változnak a hormonális és az anyagcsere-folyamataik is. Életkorok szerint eltérő ütemben zajlanak a különböző agyi területek érési folyamatai is. A mindennapi gyakorlatban az epilepszia diagnózisát követően a legtöbbször a formakör és a rohamtípus alapján választunk gyógyszert. A terápiás stratégia kialakításakor azonban számtalan egyéb tényezőt is figyelembe kell venni: 1. hatékonyság (epilepszia-formakör, rohamtípus), 2. életkor, nem, 3. a gyógyszer farmakológiai tulajdonságai, 4. az adott gyógyszer mellék­hatásprofilja, 5. életforma, alkat (kövér, sovány, gyermek­közösség), 6. egyéb társbetegségek (etethetőség, viselke­dési és tanulási probléma, keringési zavar, vese- vagy májbetegség) 7. a már alkalmazott egyéb gyógyszerekkel várható interakciók, 8. genetika, 9. egyéb szempontok (törzskönyvi szabályok, felírási szokások). A közlemény annak eldöntésében szeretne segítséget nyújtani, hogy a különböző társbetegségek esetén egy adott gyermeknél mely antiepileptikumoktól várható a legkeve­sebb mellékhatás, és mely készítményeket kellene lehe­tőség szerint kerülni.

Ideggyógyászati Szemle

Alvási szokások és alvásminőség óvodás- és iskoláskorú gyermekek körében

FUSZ Katalin, RITECZ Bernadett, BALOGH Brigitta, TAKÁCS Krisztina, SOMLAI Eszter, RAPOSA L. Bence, OLÁH András

Célkitűzés - Célunk felmérni az alvási szokásokat, az alvásminőséget és befolyásoló tényezőit óvodás- és iskoláskorúak körében. Vizsgálati módszer - Két kérdőíves adatfelvétel történt. Az 1. felmérés csecsemő- és óvodáskori altatási szokásokkal, szoptatással és egészségmagatartással kapcsolatos kérdéseket, valamint a Children’s Sleep Habits Questionnaire-ből átvett kérdéseket tartalmaz. A 2. kérdőív kérdései az egészség-magatartásra és az alváshigiénés szabályok alkalmazására vonatkoznak, valamint az Athén Insomnia Skálát tartalmazza. A vizsgálat alanyai - Összesen 1063 kérdőívet értékeltünk: 516 óvodáskorú gyermek szülője vett részt online felmérésünkben Magyarország egész területén; 547 általános és középiskolás vett részt a 2. kérdőíves felmérésben Szolnokon. Eredmények - A szülők megfigyelése szerint az óvodáskorúak átlagos éjszakai alvásideje hétköznap 10 óra 20 perc, hétvégén 10 óra 36 perc. A legnép­szerűbb altatási szokások óvodáskorban: meseolvasás (65,1%) és együttalvás (42,8%). A szülők gyermekük csecsemőkorában a szoptatást (50,4%) és a ringatást (43,2%) alkal­mazták leggyakrabban elalvás előtt. Az együttalvás po­zitívan befolyásolja a szoptatás hosszát. Az óvodáskori altatási szokások közül a meseolvasás számos pozitív hatását bizonyítottuk, míg a tévénézés káros hatásaira világítottunk rá. Az iskoláskorúak alvásminősége az Athén Insomnia Skála szerint: 6,11 pont (SD: 4,11), 19% insomniásnak számít. Alvásidejük hétköznap 7 óra 31 perc, hétvégén 9 óra 30 perc. A helyes egészség-magatartás és alváshigiénés szokások alkalmazása pozitívan befolyásolják az alvásminőséget és alváshosszt. Következtetések - Eredményeinkkel szeretnénk felhívni a gyermekek és a szülők figyelmét az alvás fontosságára, az alváshigiénés szabályok betartására.

Lege Artis Medicinae

Óvodáskorú gyermeket nevelõ szülõk baleset-megelõzési és elsõsegély-nyújtási ismeretei

BÁNFAI Bálint, RADNAI Balázs, MARTON József, PÉK Emese, DEUTSCH Krisztina, BETLEHEM József

BEVEZETÉS - Napjainkban a balesetek az egész világon a vezető halálokok között szerepelnek. Ezek a gyerekeket fokozottan érintik. Ezért fontos, hogy legyen a környezetükben olyan személy, aki megfelelő ismeretekkel rendelkezik a témában. Kutatásunk célja az óvodáskorú gyermeket nevelő szülők baleset-megelőzési és elsősegély- nyújtási ismereteinek felmérése volt. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Kutatásunk - ban óvodáskorú gyermekek szülei vettek részt. Az ő baleset-megelőzési és elsősegély- nyújtási ismereteiket mértük fel kérdőív segítségével. A kutatásban összesen 234 szülő vett részt (n=234). A statisztikai elemzést SPSS 20.0 programmal végeztük, leíró statisztikát, χ2-próbát és ANOVA-tesztet al - kalmaztunk. EREDMÉNYEK - A gyermekek nagy része már szenvedett el legalább egyszer balesetet korábban (73,5%). A legtöbb baleset otthon következett be (88,5%). A szülők jelentős része vett már részt korábban elsősegély- tanfolyamon (74,4%), legtöbb esetben a jogosítvány megszerzésekor (81,6%). A szülők nagy része fontosnak tartaná, hogy a gyermek kapjon baleset-megelőzéssel (89,7%) és elsősegélynyújtással (70,5%) kapcsolatos ismereteket már óvodában. A szituációs feladatok során mindössze 10 szülő volt, aki mind a kilenc kérdésre a helyes választ adta (4,3%). A helyes válaszok száma szignifikánsan összefüggött az anyagi helyzettel (F=2,737, p=0,03). A szülők saját tudásának megítélése és a korábbi tanfolyamon való részvétel (p<0,05), valamint az iskolai végzettség (p=0,029) között is szignifikáns összefüggést találtunk. KÖVETKEZTETÉSEK - A balesetek egy része megelőzhető. A probléma javítható lenne azzal, ha a szülők részt vehetnének olyan tanfolyamon, ahol bővíthetik ismereteiket.

Ideggyógyászati Szemle

Az alvás és az epilepszia szoros kapcsolatának újabb vizsgálatai: az epilepszia mint az alvási plaszticitásfunkció epilepsziás transzformációja

HALÁSZ Péter

Célkitűzés - Az alvás- és epilepsziakutatás újabb eredményeinek áttekintése az alvás és az epilepszia szoros kapcsolatának és az egyes epilepsziákhoz társuló kognitív zavarok jobb megértése érdekében. Módszer - Újabb irodalmi adatok áttekintése és saját kutatások összefoglalása. Eredmények - Szoros összefüggés mutatható ki az epilepszia és a plasztikus agyi funkciók (memória, szinaptikus homeosztázis) között, ugyanakkor a plasztikus funkciók és a NREM-alvás munkamódjai között is. A leggyakoribb gyermek- és felnőttkori epilepsziák patomechanizmusában egyre jobban feltárhatók azok a vonások, melyek arra utalnak, hogy az agy fejlődésének korai és serdüléskori flexibilis szakaszaiban azok a hálózatok, melyek a NREM-alvásban a leginkább plasztikus sajátságokkal rendelkeznek, túlgerjeszt­hetők, így átmeneti, vagy tartós epilepsziás transzformáción esnek át. Három nagy epilepsziás formakör: az absence epilepszia; a medialis temporalis epilepszia és az idio­pa­thiás fokális életkorfüggő gyermekkori epilepsziák példáján mutatjuk be az epilepsziás átalakulás jellemző vonásait. A plasztikus funkciók és az epilepszia összefonódása magya­rá­zattal szolgál egyes, epilepsziákhoz társuló kognitív zavarformák megértéséhez is. Egyúttal bevezetést adunk az alvás­függő rendszer-epilepsziák fogalomkörébe. Konklúzió - Az epilepsziák közös mechanizmusra vezet­hetők vissza. Ez valószínűsíthetően a NREM-alvással kap­cso­lódó agyi plaszticitás kisiklása az epilepsziás excitabili­tás irányába. Az agyi jelátviteli folyamatok természetében adott inherens lehetőségek határozzák meg az epilepsziás tüneteket, az egyes kórformák kimenetelét és a kognitív működések károsodását is.