Ideggyógyászati Szemle

Adatok a Bielschowsky-typusú családi vakságos idiótaság topochemiájához

BALAJTHY Béla1

1965. AUGUSZTUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1965;18(08)

Két, késői infantilis typusú amauroticus idiótiában szenvedő fiútestvérnél az idegsejtekben tárolt complex lipoidanyag mennyiségében és összetételében regionalis különbségek voltak kimutathatók. Példaképpen : a kisagykéreg lam. granularisa csaknem intact, a Purkinje-elemek képviselik az egyetlen sejtféleséget, amely dendritjeiben tárol, a nucl. dentatus intensiven, az oliva inf. alig tárol. – A tárolt anyag minőségi összetételében mutatkozó topicus különbségeket a Purkinje- és a gerincvelői mozgató idegsejtek összehasonlítása szemlélteti ; a Purkinje-elemek dendritjeiben egy alkohol-oldékony glykolipid tárolódik, a sejttestben ugyanez az anyag fehérjéhez kötötten mutatkozik, továbbá sphingomyelin nyomokban. A gerincvelő mozgató sejtjeiben a szabad glykolipid minimalis ; ezekben főként fehérjéhez kötött glykolipid és sphingo myelin tárolódott. A két testvérnél a tárolás regionalis viselkedése azonos, az irodalomban közölt esetek többségével szemben azonban lényeges különbségek vannak. E tulajdonságok arra hívják fel a figyelmet, hogy a betegségtípust meghatározó közös pathológiai momentumok mellett olyan változó topochemiai adottságok is szerepet kapnak, amelyek familiarisan látszanak determináltnak.

AFFILIÁCIÓK

  1. Pécsi Orvostudományi Egyetem Ideg-és Elmeklinikája

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Diagnosztikai és aetiológiai problémák híd-laesiókban

LEHOCZKY Tibor

A híd-laesiók jelentőségét és gyakoriságát Kubik és Adams közleménye óta ismerjük (1946).Előadásomban a vascularis és daganatos híd-laesiókkal foglalkozom. A többi aetiologiai tényezőre csak röviden utalok. Nyolc klinikai-pathologiai esetem közül 5 anaemiás, illetve vérzéses infarctus, 3 daganat; ezek közül 2 intrapontin, 1 extrapontin lokalizációjú. Az 5 infarctus-eset közül a tünetek 3 betegnél hevenyen, kettőnél subcutan fejlődtek ki.

Ideggyógyászati Szemle

Bruxismus és idült fejfájás

VÁRADY Géza

1. A bruxismus (fogcsikorgatás, üres őrlés) tünettanának és irodalmának ismertetése után az idült fejfájással való kapcsolatát vizsgálta meg a szerző saját beteganyagon szerzett tapasztalatok alapján. 2. A ,,bruxismus cephalea” a rágóizomzatra lokalizált myogen fájdalom, melynek aetiopathogeneticailag psychogen és orthodontogen csoportjai különböztethetők meg. 3. 21 esetből 19-nél psychogenitas dominált, ezeknél az eseteknél a psychotherapiás, sedativ, általános és localis relaxatiós kezelés a jellemző panaszok megszűnését eredményezte. Két esetben orthodontiai, stomatologiai sanatio oldotta meg az irritativ situatiót, a másodlagos rágóizom spasmust. 4. Az idült fej- és arcfájdalmak minden kezeléssel dacoló eseteiben gondolni kell a bruxismus lehetőségére, pathogeneticai szerepére, a stomatognaticus rendszer érintettségére.

Ideggyógyászati Szemle

Hypnotikus befolyásolhatóság és befolyásoltatásos téveseszmék schizophreniás betegeknél

J. Nicsev

1. a suggestiós készség, a legjellemzőbb hypnotikus tünet, a schizophreniás betegséget (mint idült hypnotikus állapotot) is jellemzi. 2. Hypnosisban a valódi ingerek befolyása psychologiai helyettesítés útján jön létre. 3. A helyettesítésre az időleges kapcsolatok tudatosság nélküli, alacsonyabb foka jellemző. Az asszociatiomnestikus, emlékeztető vagy ráeszmélő jelentőségű. 4. A helyettesítés a suggestibilitas alapja. 5. A tudat hypotoniája az asszociatióknak a helyettesítés fokára történő regressióját eredményezi, a tevékenység automatikussá válik, és befolyásoltatottság érzését kelti. 6. A betegnek a befolyásoltatással szembeni ellenállása a növekvő negativizmus feltételei között automatizált ellenállássá változik, negativizmusban a personificatiós ötletek révén pedig befolyásoltatásos téveszmékben jelentkezik. 7. Schizophreniás betegeknél a suggestiós mechanismus alacsonyabb szinten zajlik, és összefüggésben áll a betegség kórlélektani lényegével, az idült hypnotikus állapottal.

Ideggyógyászati Szemle

Beszámolók

MÁRIA Béla, TÖRÖK István

1. Beszámoló a XXVIII. Olasz Psychiatriai Kongresszusról 2. Lindauer Psychotherapiewoche. 1965. május 3–8

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentő szerek kockázatáról. Fókuszban az aceclofenac

FARSANG Csaba

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentők (NSAID) az orvoslásban a leggyakrabban alkalmazott szerek közé tartoznak. Ennek ellenére számos tanulmányban hangsúlyozták, hogy az NSAID-ok károsíthatják nemcsak a gastrointestinalis (GI), hanem a cardiovascularis (CV) rendszert is, növelhetik a vérnyomást, a coronariaesemények (angina, myocardiuminfarktus) és a stroke gyakoriságát, emellett vesekárosodást is okozhatnak. A National Institute for Health and Care Excellence (NICE) nem talált bizonyítékot arra, hogy az NSAID-ok alkalmazása fokozná a Covid-19 kockázatát, vagy rontana a Covid-19-ben szenvedő betegek állapotán. Az egyes hatóanyagok nemkívánatos hatásainak gyakorisága és súlyossága azonban jelentős eltéréseket mutat. Sokáig úgy tűnt, hogy az NSAID-ok fokozódó GI kockázata arányban van a COX-1/COX-2 szelektivitással, a cardiovascularis kockázat pedig a COX-2/COX-1 szelektivitással, az újabb adatok azonban ezt nem támasztják alá egyértelműen. A rendelkezésre álló irodalom alapján, a gast­ro­intestinalis és a cardiovascularis nem­kí­vá­natos eseményeket tekintve, az ace­clofenac mellékhatásprofilja az NSAID-ok között a legkedvezőbbnek tűnik.

Lege Artis Medicinae

Második játszma 37. lépés és negyedik játszma 78. lépés

VOKÓ Zoltán

Mi köze a gónak a klinikai döntéshozatalhoz? A klinikai orvoslás egyik legjelentősebb intellektuális kihívása a bizonytalanságban történő döntéshozatal. A hagyományos orvosi döntéshozatal intuitív és heurisztikus mivoltának pszichológiai csapdáin kívül az információhiány, az erőforrások szűkössége, az adott orvos-beteg kapcsolat jellemzői egyaránt hozzájárulnak annak bizonytalanságához. A formális, matematikai számításokon alapuló döntéselemzés, amelyet széles körben használnak a klinikai irányelvek fejlesztésében, illetve az egészségügyi technológiák értékelésében, elvben jó lehetőségeket kínál az intuitív dön­téshozatal hibáinak elkerülésére, ugyan­akkor az egyéni döntési helyzetekben többnyire nehezen alkalmazható,és az orvosok többségétől idegen. Ennek a módszernek is vannak korlátai, különösen az egyéni döntéshozatalban, beleértve a számításokhoz felhasznált input adatok esetleges hiányát, illetve jelentős bizonytalanságát, valamint a matematikai modellek korlátait abban, hogy egy komplex rendszer folyamatait és a folyamatok egyéni variabilitását megfelelően tudják reprezentálni. A klinikai döntéstámogató rendszerek mindezek ellenére hasznos segítséget jelenthetnek az egyéni orvosi döntéshozatalban, ha megfelelően integráltak az egészségügyi információs rendszerekbe, és nem szüntetik meg az orvosok döntési autonómiáját. A klasszikus döntéstámogató rendszerek tu­dásalapúak, szabályrendszerekre, problé­ma­­specifikus algoritmusokra épülnek. Szá­mos területen alkalmazzák az orvosi adminisztrációtól a képfeldolgozásig. A nap­jainkban zajló informatikai forradalom eredményeképpen olyan mesterséges intelligenciaként emlegetett gépi tanulási módszerek jönnek létre, amelyek már ténylegesen képesek tanulni. A mesterséges intelligencia ezen új generációja nem konkrét szabályrendszerekre épül, hanem hatalmas adatbázisokon magukat tanító neurális hálózatokra és általános tanulási algoritmusokra. Ezek a mesterséges intelligenciák egyes területeken, mint például a sakk, a gó, vagy a va­dászrepülőgép vezetése, már jobb teljesítményre képesek, mint az em­berek. Fej­lesztésük bővelkedik kihívásokban, veszélyekben, ugyanakkor olyan technológiai át­törést jelentenek, ami megállíthatatlan és át­alakítja világunkat. Alkal­mazásuk és fej­lesztésük az egészségügyben is megkezdődött. A szakmának részt kell vennie ezek­ben a fejlesztésekben és megfelelő irányba kell, hogy terelje azokat. Lee Sedol 18-szoros gónagymester visszavonult há­rom évvel AlphaGo mesterséges intelligenciától elszenvedett veresége után, mert „Hiá­ba lettem világelső, van egy entitás, amit nem lehet legyőzni”. Ne­künk szerencsére nem versengenünk vagy győznünk kell, hanem el kell érnünk, hogy a mesterséges intelligencia biztonságos és megbízható legyen és az emberekkel együtt­mű­ködve ez az entitás eredményesebbé és hatékonyabbá tegye az egészségügyet.

Nővér

A kiégés összefüggése különböző szociodemográfiai és munkahelyi tényezőkkel a COVID-19 pandémia idején egészségügyi szakdolgozók körében

NÉMETH Anikó, IRINYI Tamás

Felmérni a 2020-as évre vonatkozóan az egészségügyi szakdolgozók kiégettségének mértékét, valamint ennek összefüggését különböző szociodemográfiai és munkahelyi tényezőkkel. A keresztmetszeti vizsgálat egy saját szerkesztésű online kérdőívvel történt 2021 elején. 1965 kitöltő válaszainak értékelése SPSS 23.0 statisztikai programmal, leíró statisztikával, Khi-négyzet és Kruskal-Wallis próbával készült (p<0,05). Eredmények: A megkérdezettek 46,7%-a mutatja a súlyos kiégés tüneteit. Az életkor, a családi állapot, az egészségügyi ellátás szintje, az egészségügyben eltöltött évek száma nincs összefüggésben a kiégéssel, viszont a bizonytalan jövőkép, a kereset változásának megítélése és a munkahelyi bizonytalanság szignifikáns összefüggést mutatott (p<0,000). Következtetések: Az egészségügyben dolgozók lelkiállapota fokozatosan romlik, melyhez valószínűleg a COVID-19 pandémia miatt kialakult helyzet is hozzájárul. A rossz lelkiállapotban lévők bizonytalannak érzik jövőképüket, munkájukat, mely ha így marad, a jövőben tovább nehezíti a betegellátást.

Nővér

Az asthma bronchiale hatása a mindennapi élet tevékenységeire serdülők körében

RÁCZ Viktória Kinga, HEGEDŰS Bianka Ágnes , SZEBENI-KOVÁCS Gyula , FERENCZY Mónika

Kutatásunk célja felmérni, hogy az asztmások fizikai aktivitása, alvászavarok, asztma kezelésének mértéke milyen összefüggésben vannak egymással, valamint megvizsgálni az életminőséget a fizikai aktivitás tekintetében. Kvantitatív, keresztmetszeti felmérésünket 2020–2021 között végeztük. Nem véletlenszerű, kényelmi mintavétel során a célcsoportunkat 14–18 éves korosztályú, pubertásban levő fiatalok körében határoztuk meg, akiknél minimum egy éve asthma bronchialét diagnosztizált kezelőorvosuk. Kizárásra kerültek vizsgálatunkból, akik nem töltötték ki megfelelően a kérdőívet vagy nem az adott korosztályba estek. Az adatgyűjtési módszerünk saját készítésű kérdőív, amelynek főbb kérdéskörei: szociodemográfiai adatok, fizikai aktivitással kapcsolatos kérdéskörök, tünetek, alvászavarok, asztma súlyossága. Az életminőség értékeléséhez mini-AQLQ-t használtunk. A statisztikai próbákat 2016-os Microsoft Excel és SPSS v24 program segítségével végeztük, az adatok elemzéséhez leíró statisztikát (átlag, szórás, minimum, maximum), kétmintás t-próbát, χ2-próbát alkalmaztunk. A válaszadók átlagéletkora16±1,51 év, 38% fiú, 62% lány (N=105). A fizikai aktivitás és a rohamok gyakorisága, alvászavarok között nincs szignifikáns eltérés (p>0,05). A nemek és az intenzív testmozgás hatására fokozódó tünetek között szignifikáns eltérést találtunk (p=0,02). A testnevelésórán aktívan résztvevők szignifikánsan súlyosabb asztmát mutattak eredményeink szerint (p=0,021). A mérsékelt és társadalmi tevékenységek, valamint a fizikai aktivitás között szignifikáns kapcsolat mutatkozik (p<0,05). A védőnői munkában megfelelő módszernek bizonyulhat az egészségnevelés, valamint az asztmás fiatalok pályaválasztásának segítése, illetve különböző sportok ajánlása, ami csökkentheti a fulladásos rohamok gyakoriságát.

Ideggyógyászati Szemle

A SARS-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19-járvány neurológiai vonatkozásai

BERECZKI Dániel, STANG Rita, BÖJTI Péter, KOVÁCS Tibor

A SARS-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19- jár­vány 2020 tavaszára világszerte elterjedt, gyors és haté­kony reakciót igényelve össztársadalmi szinten, és az egész­­ségügyi ellátás szervezésében is. A COVID-19 fő tünetének a lázat, a köhögést és a nehézlégzést tartják. A légzőszervi érintettségen túl a fertőzés egyéb panaszokat és tüneteket is okozhat. Az eddigi adatok alapján neuro­lógiai jellegű panaszok és tünetek a kórházba kerülő COVID-19-betegek 30–50%-ánál előfordulnak, és gyakrabban jelentkeznek a súlyos állapotú eseteknél. Leírtak a COVID-19-hez társuló klasszikus akut neurológiai kórképeket is. A COVID-19-ellátásra fókuszáló egészségügyi ellátórendszerekben az egyéb akut ellátást igénylő kórképek szakellátásának visszaesését figyelték meg. A COVID-19-járvány során fontos feladat a krónikus neurológiai kórképekben szenvedők folyamatos ellátásának biztosítása is. A jövő feladata lesz a COVID-19 járvány által az egyéb neurológiai kórképekre kifejtett hatások felmérése, valamint annak megítélése, hogy a SARS-CoV-2 koronavírus által okozott fertőzés járhat-e késői neurológiai szövődményekkel.