Hypertonia és Nephrologia

Trendek a hypertonia kezelésében

BARNA István, GYURCSÁNYI András

2018. MÁRCIUS 20.

Hypertonia és Nephrologia - 2018;22(01 klsz)

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK; korábban Országos Egészségbiztosítási Pénztár - OEP) által támogatott, a vérnyomásbetegség (és társbetegségek) kezelésére rendelt gyógyszerek látványos változáson mentek keresztül az elmúlt 10 évben. A receptforgalom 2016 decemberében majdnem 2%-kal haladta meg a 2007. decemberit. Ezzel párhuzamosan a támogatásra kifizetett összeg 42,5%-kal csökkent. A támogatási kategóriák változtatása a generikumok felhasználásának növekedését eredményezte. Emellett a fix kombinációk térnyerése is jelentős változást hozott a gyógyszerfelhasználásban. A vizsgált időszakban a legtöbb gyógyszercsoportban megváltozott az egyes gyógyszerek szerepe a hypertoniakezelésben.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Hypertonia és Nephrologia

Akkreditált továbbképzés

Hypertonia és Nephrologia

A nebivolol különleges molekulaszerkezete és hatása az életminőségre

KERKOVITS Gábor

A β-blokkolók a gyógyszercsoporton belül igen különböző hatásokkal rendelkeznek aszerint, hogy mennyire szelektívek, milyen erős ISAhatással rendelkeznek, és ezek alapján válogathatunk közöttük a terápiás indikáció szerint. Egyedi hatásaival és különleges molekulaszerkezetével is kiemelkedik a nebivolol. A gyógyszer két, 1:1 arányú izomerből áll, a polarizált fényt jobbra forgató d-nebivololból és a balra forgató l-nebivololból. A polarizált fényt jobbra forgató dnebivolol izomer nagyon szelektív β1-receptor-blokkoló hatással bír. Az l-nebivolol viszont stimulálja az endothel nitrogén-monoxid-szintetáz enzimét és így okoz vasodilatatiót. A két izomer kettős hatása révén a többi β-blokkolóhoz képest erőteljesebben csökkenti a vérnyomást. 5 mg nebivolol hatása az artériás középnyomásra sokkal kifejezettebb az atenolol 25 mg-os adagjánál, és egyenértékű a 100 mg atenololéval. Bisoprololnál szignifikánsan magasabb nebivolol esetében a reszponderek aránya, és szignifikánsan kevesebb mellékhatás jelentkezett. Lozartannal összevetve mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomást erőteljesebben csökkentette. Kedvezőek a nebivolol hemodinamikai hatásai is. 20,6%-kal növeli a verőtérfogatot, 7,1%-kal a perctérfogatot, 7,8%-kal az ejekciós frakciót, 13,2%-kal csökkenti a perifériás érellenállást. Mind nyugalomban, mind terhelésre az atenololnál jobban csökkenti a pulmonalis éknyomást. Igen kedvező a nebivolol mellékhatásprofilja is. Fáradékonyság 1,3%-ban, hűvös végtagok 0,8%-ban, impotencia 0,08%-ban, légszomj 0,05%-ban fordul elő. A többi β-blokkolóval szemben különösen kedvező a nebivolol hatása az erectilis diszfunkcióra. Az erectilis diszfunkció pontszáma nebivololra történő váltáskor 17,22-ról szignifikánsan 22,09-ra nőtt. Ugyancsak nőtt a szexuális együttlétek száma 3,41-ról 6,38-ra. Bármely β- blokkolóval összehasonlítva az erectilis diszfunkció prevalenciája szignifikánsan alacsonyabb volt nebivololkezelés mellett. A nebivolol potencírozza a PDE-5-gátlók relaxánskapacitását, növeli a cGMP felhalmozódását az erectilis szövetekben, így fokozza a PDE-5-gátlók hatékonyságát. A β-blokkolók különböző mértékben csökkentik a fizikai teljesítményt, a nebivolol itt is kedvező hatásúnak bizonyult a többihez képest. A nem szelektív β-blokkolók a fizikai terhelés idejét 40%-kal, a carvedilol 35%-kal, a kardioszelektívek 25%-kal, a nebivolol 6%-kal csökkentette.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

Érdekes információk a veseelégtelenség témakörében

DOLGOS Szilveszter, KÉKES Ede

Hypertonia és Nephrologia

Áttekintés a cardiovascularis rendszerre ható készítmények felhasználásának változásáról az OEP gyógyszerforgalmi adatok alapján

GYURCSÁNYI András, BARNA István

Az OEP által támogatott, cardiovascularis rendszerre ható gyógy szerek felhasználása 2015 decemberében több mint 5%-kal haladta meg a 2007 decemberit. Ez azért is jelentős változás, mert ezzel párhuzamosan a támogatásra kifizetett összeg 41,1%-kal csökkent. A támogatási kategóriák változtatása a generikumok felhasználásának növekedését eredményezte. Emellett a fix kombi - ná ciók térnyerése is jelentős változást hozott a gyógyszerfelhasználásban. A reninangio tenzin rendszerre ható szerek, szérumlipidszintet csökkentő szerek, vízhajtók, β-re ceptor-blokkolók, centrálisan ható szerek és vasodilatatorok szerepe a cardiovascularis betegségek kezelésében egyaránt növekedett.

Hypertonia és Nephrologia

Izolált szisztolés hypertonia III. - Terápia idős és nagyon idős korban

FARSANG Csaba

Időskorúakban (˃65 év) és a nagyon idősekben (˃80 év) végzett klinikai vizsgálatok bőségesen szolgáltatnak adatokat a kezelésre vonatkozóan. Egyértelmű, hogy a betegek túlnyomó többségében kettős vagy hármas gyógyszer-kombinációt kell alkalmaznunk, zömmel fix kombinációkat az adherencia/perzisztencia javítása érdekében. A legújabb európai (ESH/ESC, MHT) irányelvek a DIU-t, ACEi-t vagy ARB-t, CCB-t ajánlják a kombinációra, és speciális esetben a DIU és BBL adását is javasolják. A vérnyomás célértéke <140 Hgmm, de a nagyon idősekben <150 Hgmm. Néhány vizsgálatban még alacsonyabb célértéket jelölnek meg (120 Hgmm), de fontos az előnyök/hátrányok mérlegelése. Ennek alapján a 130 Hgmm körüli szisztolés vérnyomás tűnik optimálisnak, ha az idős betegek jól tolerálják.

Lege Artis Medicinae

Postmenopausalis hypertonia

SZÉKÁCS Béla

A normális ciklusú nők vérnyomása szignifikánsan alacsonyabb, mint a hasonló korú férfiaké. Az ötödik életévtizedtől a nők vérnyomása fokozatosan eléri, sőt, meg is haladja a férfiak vérnyomásátlagát. Nők körében a hypertonia sokkal gyakoribb a menopausa és a postmenopausa időszakában, mint praemenopausában, és ezt csak részben magyarázza az életkor előrehaladása. A női hormonok termelődésének csökkenésével- kiesésével kialakuló vérnyomás-emelkedés patomechanizmusa összetett. Az életmódváltozás, a testsúlynövekedés, a csökkenő rendszeres fizikai terhelés, a szimpatikus aktivitás és a renin-angiotenzin rendszer fokozott érvényesülése változó szerepet játszik a folyamatban. A korábbi eredményekkel szemben mára bebizonyosodott, hogy nőihormon-pótló kezelés hypertoniásokban nem fokozza, hanem kismértékben inkább csökkenti a vérnyomást. A magasvérnyomás- betegség tehát nem kontraindikációja a nőihormon-kezelésnek, ha azt kellő orvosi gondossággal, a súlyos osteoporosis leküzdésére, a WHI és HERS tanulmányok eredményeinek ismeretében, megfelelő időkorlátokkal alkalmazzák. A postmenopausalis hypertoniás betegek kezelésében nincsenek olyan szempontok, amelyek miatt egyes antihipertenzív gyógyszerek kifejezett előnyeit hangsúlyoznunk kellene. Mindamellett a kezelőorvosnak egyedi döntései meghozalatában segíthetnek azok a klinikai és kísérletes tapasztalatok, amelyek arra utalnak, hogy a menopausalis-postmenopausalis hypertoniában a praemenopausához képest nagyobb szimpatikus aktivitás, továbbá a keringő és érfali renin-angiotenzin rendszer befolyása, valamint gyakoribb a sóbeviteltől függő vérnyomásváltozás. Az Európai Hypertonia Társaság és az Európai Kardiológiai Társaság 2003. évi, rugalmasabb terápiás ajánlásai jobban támogatják az ezekből az eredményekből levonható terápiás következtetések érvényesítését, mint a Joint National Committee 7. ajánlása.

Hypertonia és Nephrologia

A rilmenidin kiemelkedő terápiahűsége egy hazai vizsgálat tükrében

SIMONYI Gábor, FERENCI Tamás

Bevezetés: A hypertonia kezelésére az ESH/ESC és az MHT ajánlásai szerint számos hatástani csoportba tartozó készítmény alkalmazható. Ha - zai vizsgálatunkban az ARB-k, az ACE-gátlók és a rilmenidin egyéves terápiahűségét hasonlítottuk össze. Betegek és módszerek: Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisából azo kat a betegeket vontuk be, akik hypertoniaindikációval (BNO: I10H0) első alkalommal váltottak ki bármely ACE-gátlót, ARB-t vagy rilmenidint. A bevonási időszak 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. között tartott. A fenti három csoportban havonta vizsgáltuk a receptek kiváltását, és minden beteget összesen 14 hónapig követtünk. Kizártuk elemzésünkből a követés alatt elhunytakat. Hatvannapos gyógy - szerkihagyást (grace periódus) megengedve vizsgáltuk, hogy a fenti antihipertenzív csoportokkal kezelt betegek mekkora hányada maradt a terápián. Re fe ren cia - csoportnak az ARB-ket tekintettük. Eredmények: 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. között 164 213 beteg kez - dett ARB-, 185 239 beteg ACE-gátló-, míg 37 217 beteg rilmenidinterápiát. Az egyéves terápiahűség az ARB-k esetében 37%, a rilmenidint szedőkben 31%, míg az ACE-gátlóknál 27% volt. Az ARB-ket referenciának véve a rilmenidin elhagyásának a kockázata 1,25-szoros (CI, 1,24-1,27, p<0,001), míg az ACE-gátlóké 1,29-szo - ros volt (CI, 1,28-1,30, p<0,001). Következtetések: A rilmenidin egyéves terápiahűségét az ARB-k és az ACE-gátlók csoportja között találtuk.