A primer prevenció a lakosság egészségmegőrzését, a betegségmegelőzést jelenti. A másodlagos prevenció pedig a korai felismerés és kezelés a további állapotromlás és szövődmények kialakulása szempontjából. A népegészségügyi programokban e kettő jelenik meg, de a primer prevenciós tevékenység kisebb arányú. MÓDSZEREK - A Szív- és Érrendszeri Nemzeti Program keretében került megszervezésre 2010-ben „Magyarország Átfogó Egészségvédelmi Szűrőprogramja 2010-2020”. A programban mobil (kamionra szerelt) szűrőállomás járja az országot, és a falunapoktól a munkahelyi szűrésig bezárólag biztosítja az egészségi állapot komplex felmérését és a betegségek kockázatának a becslését. EREDMÉNYEK - Az elmúlt három évben 528 helyen 58 807 km-t megtéve 65 267 egyénnek biztosított komplex szűrést, 132 964 lakosnak pedig életmód-tanácsadást, egészségügyi felvilágosítást. A program célja átfogó, teljes képet alkotni a magyar lakosság egészségi állapotáról, hosszú távon mérhetővé és dokumentálhatóvá tenni ennek változását, és a változás irányát. Ugyancsak cél a lakosság helyszíni tájékoztatása egészségi állapotáról és figyelemfelhívás az egészség megőrzésének, valamint a betegségek megelőzésének fontosságáról. Az eredmények alapján az elmúlt három évben a program képes volt megvalósítani a célkitűzéseit, és ez alapot jelent a további folytatáshoz.

Magyarországon számos szűrőprogram indult az elmúlt 10 évben. Ezek egy-egy kiemelt céllal sikeresen, illetve kevésbé si­keresen valósultak meg. A 2010-ben kezdeményezett „Magyarország Átfogó Egész­ségvédelmi Szűrőprogramja 2010-2020” (MÁESZ) Program az országot járva (szű­rőkamionnal), rendezvényekhez kapcso­lódva vagy önálló szűrésként, a helyi egészségügyi ellátással együttműködve (alapellátás, foglalkozás-egészségügy stb.) működik. A szűrőprogram speciálisan épített kamionban valósult meg, amelyben lépésről lépésre különböző vizsgálatok történtek, meghatározott idő alatt. A szűrésen részt vevők prevenciós információs csomagot kaptak (otthoni tanulmányozásra és olvasásra), illetve biztosított volt számukra a program hivatalos kiadványa (Egészség Könyv), amelyben a programról, illetve elsősorban a vizsgálati eredményeiről kaptak ismertetést. Az elmúlt négy évben a szűrőkamion 725 helyen járt az országban, és a négy év alatt 83 145 km-t tett meg. Átfogó szűrővizsgálaton 87 935 egyén vett részt. Életmód-tanácsadásban 194 549 lá­togató részesült, Információs Prevenciós Csomagot 142 319-en kaptak. Összesen 2 901 855 vizsgálat került elvégzésre, a prevencióra fordított szakmai óraszám 6711 óra volt, amelyet 1132 szakszemély biztosított. A magyar lakosság egészségi állapotára vonatkozó kérdőíves válaszok száma 5 856 114 volt. Az indulásakor tervezett 1500 helyszín és 8 millió vizsgálat számát időarányosan már túlteljesítette a program. Kiemelkedő jelentőségű, hogy a résztvevők átlagéletkora 40 év volt. To­vábbra is vezető helyen áll a cardiovascularis kockázat, mely miatt e tényezők szűrése minden általános és komplex szűrőprogram része kell, hogy legyen. A MÁESZ Programban egyre több kockázatot jelző, validált, rövid és hatékony tesztet is használtunk. Elgondolkodtató a középkorúak vastagbéldaganat-kockázatára vonatkozó teszt 20%-os pozitív aránya. Hason­lóképpen rendkívül fontos volt az egyszerű halláscsökkenés (7% pozitív) és különböző mértékű látáscsökkenés vizsgálata, amelyek 50% feletti értéket mutattak. Mind­kettőnek igen jelentős a társadalmi, illetve a gazdasági vonzata az egyén és a közösség szempontjából is. Sajnos még nem vagyunk eléggé egészségtudatosak, ezért nemcsak maga a szűrés jelent fontos egészségvédelmet, hanem az információátadás lehetősége, a szervezett tanácsadások, az írásos anyagok is, amelyekben aktivitásukkal és hozzáértésükkel az egészségügyi szakdolgozók alapvető szerepet játszanak.

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.